Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-25 / 34. szám
Ent. as 2nd Class .Matter Dec. 31J~TTO2 under the Act of March 2, 1879, at ttíe P.O. of N.Y., N.Y Vol. XX. No. 34. Thursday, August 25, 1966 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telefon AL 4-0397 JkWWWWWWVWVVWVWWWAVWVWAWXVWWWAW'AVVYWAAVWÄWWWVMWYVVVVVVWWIAWWWmvVtVAAWAAMtVVWVVWAMaMW rr Lázadást várhatunk 30-40 , mondja Katzenbach igazságügyi miniszter MEGSZŰNT A HERALD-TRIBUNE “A nyomor az agitátor és nem a baloldali elemek.” — “Amit eddig tettünk, teljesen elégtelen”, mondja Kennedy szenátor Egy napilappal ismét kevesebb lett New Yorkban. Ezúttal a Herald-Tribune zárta le kapuit. E lap egyik elődje, a Herald 1833-ban és másik elődje a Tribune 1841-ben jelent meg először. A két lap 1924-ben egyesült és azóta mint a Herald-Tribune napilap jelent meg és az ország egyik legnagyobb, legtekintélyesebb lapja volt, melyet a republikánusok százezrei olvastak. A lap tulajdonosai azzal magyarázzák az újság beszüntetését, hogy “a bevétel egyre csökkent és a kiadás egyre emelkedett." Az évszázad elején, 1900-ban nem kevesebb, mint tizenkilenc napilap jelent meg New Yorkban, ma csak négy; a New York Times, a Daily News, a New York Post és a Wall Street Journal. A Herald-Tribune megszüntetése 800 munkást dobott a munkanélküliek sorába. A monopóliumok egyre kevesebb kézbe összpontosítják a nemzetgazdaság minden terén nemcsak a termelést, de a hírszolgálati orgánumokat is — a lapolvasók és a munkások WASHINGTON, D. C. — 1 “Nincs bizonyíték arra, hogy a városokban lezajlott lázadásokat a baloldali elemek szervezték, vezették, vagy kihasználták volna.” "Az igazi agitátorok a következők: a betegség, a kétség- beesés, a munkanélküliség, a patkányoktól megfertőzött la- ' kások és a belénk oltott cinizmus." “Nincs egyetlenegy város az országban, mely ne küzdene ezekkel a problémákkal... és ! ha nem cselekszünk, vagy ha késlekedünk, akkor lázadásra számíthatunk, az ország 30— 40 városában.” Ezt mondotta Nicholas B. Katzenbach, a Johnson-kor- mány igazságügyminisztere a szenátus bizottságának gyűlésén, mely az ország nagyvárosainak problémáját tárgyalja. A bizottság egyik tagja, Robert Kennedy, New York állam szenátora azon véleményének adott kifejezést, hogy a Johnson-kormánynak “nincs programja” a probléma megoldására. Katzenbach heves vitába szállt a szenátorral és próbálta bizonyítani, hogy a Johnson-kormány lépéseket tett a nyomor enyhítésére. “Mászni kell, mielőtt járunk és járni, mielőtt szaladunk”, mondotta Katzenbach. Ultimátumot kap New York polgármestere A néger és portorikói lakosok képviselői, akik a város Brownsville-East New York negyedében laknak, ultimátumot adtak át Robert Sweet- nek, Lindsay polgármester képviselőjének és azt mondották, hogy “mi már torkig vagyunk, nem várunk tovább.” Munkát, a szemét rendszeres elszállítását, a gyermekek részére játszóteret és a munka- nélküliek részére munkát követeltek. •••••••••••••••••••••••a rovására. FEL A LAPKONFERENCIÁRA! Szombaton és vasárnap, szeptember 3-án és 4-én lesz az, Amerikai Magyar Szó országos konferenciája Detroitban. Lapunk olvasóinak és támogatóinak képviselői, akik részt- vesznek ezen a fontos és döntő összejövetelen, tudatában vannak annak a nagy feladatnak és felelősségnek, mely rájuk hárul. Fogadott hazánk, az Egyesült Államok kormánya, Johnson elnökkel az élen, egyre több amerikai ifjat küld Vietnamba a vágóhidra. Egyre emelkedik az amerikai elesettek száma. Egyre több repülőt lőnek le a vietnami szabadságharcosok. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a vietnami kérdést nem lehet katonai eszközökkel megoldani. A detroiti konferencia feladata lesz, hogy olyan programot dolgozzon ki, melynek célja, hogy bevonjuk a békemoz-| galomba azokat a magyar honfitársakat, akik mindeddig egy, vagy más okból távoltartották magukat. Ez élet-halál kérdés nemcsak az amerikai magyarok, nemcsak országunk összlakossága, de az egész emberiség részére. A konferencián jelenlévők figyelembe veszik majd azt a tényt, hogy a vietnami háborúban elvesztett amerikai repülők többe kerülnek, mint amennyit a Johnson-kormány évente költ a nyomorelleni harcra. Ez nevetséges volna, ha nem volna tragikus. Ez azt jelenti, hogy nem lehet sikeres harcot vívni a nyomor ellen itt az Egyesült Államokban mindaddig, amig a vietnami háborút fel nem számoljuk és az arra költött milliárdokat iskolák, kór-: házak, üdülőhelyek, alacsony lakbérü lakások, utak, könyvtárak építésére és a szövetségi nyugdíj 100 százalékos felemelésére költjük. Az Amerikai Magyar Szó feladata az, hogy egyesítse az amerikai magyarságot a nyomorelleni harc sikerre vitelére. Szülőhazánkban a magyar nép uj, humánusabb társadalmi rendszert épit. Magyar testvéreink nagy sikert aratnak e munkájukban, ami a magyar nép életszínvonalának állandó emelkedését jelenti. Az elért és az egész világ által elismert eredmények ellenére, van itt az Egyesült Államokban egy jól "megolajozott" gépezet, melynek tagjai a magyar nép volt; kizsákmányolói soraiból kikerült egyének, akik arról álmodoznak, hogy egyszer majd visszatérnek Magyarországba és ott ismét a nép verejtékes munkájának rovására élik léha, úri életüket. Ezek azok a hazaárulók, akik sarat hánynak a magyar népre, a magyar nemzetre. E hazaárulók munkáját kell ellensúlyozni az Amerikai Magyar Szónak. Ez csak néhány probléma, mely megtárgyalásra kerül és megoldásra vár a detroiti konferencián. (Folytatás a 6-ik oldalon) Nő a békemozgalom a “HUAC”-terror ellenére Csúfos vereséget szenvedett az Amerika-ellenes Bizottság WASHINGTON, D. C. — A képviselóház fasiszta múlttal rendelkező Amerika-ellenes Bizottságának terve, hogy a békeharcosok beidézésével meggátolja a békemozgalom továbbfejlődését, nagy kudarcot vallott. Ahelyett, hogy eredeti céljukat elérték volna, éppen az ellenkezője következett be. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint New Jersey “hivatalos” demokrata jelöltjének, Wilentznek a viselkedése, aki egy héttel ezelőtt még 100 százalékban támogatta Johnson vietnami politikáját és az Amerika-ellenes Bizottság kihallgatásaival egyidőben megváltoztatta véleményét, csatlakozott azokhoz, akik követelik a vietnami háború tárgyalások utján való felszámolását. “Le kell ülni tárgyalni a Nemzeti Felszabadító Front WASHINGTON, D. C. — Az öt repülővállalat ellen sztrájkoló 35.000 szerelő negyven napi harc után győzelemmel tért vissza munkába. Az uj szerződés három öt; százalékos béremelést biztosit) a munkások részére. Az első I ez év januárjáig visszamenőleg, a második 1967 januárjában fhat hónappal előbb, mint a szerelők által leszavazott ajánlatban) és a harmadik 1968 május 1-én lép életbe. A szerződés ezen pontja azt képviselőivel és minél hamarabb, annál jobb” — mondta Wilentz. Amikor a riporterek megjegyezték, hogy “ez az álláspont nem egyezik meg John son elnök politikájával”, Wilentz azt felelte: "Sajnálom, de ez az én álláspontom." Kifigurázták a bizottságot Antole Ban Anton, a Berkeley egyetem hallgatója volt az egyik beidézett békeharcos. Amikor a tanuszékbe ült, a bizottság ügyvédje azt kérdez-1 te tőle, “mi a neve?” “Nem vagyok eskü alatt, azért mond- natnám, hogy a nevem James Bond.” (Hires filmhős.) A te-: remben lévő fiatalok tömege \ fülsiketítő kacagásban tört ki és a bizottság tagjainak arca vörös és kék színekben játszott. “Be lett idézve?” — kérdezte a bizottság ügyvédje. “A jelenti, hogy az a szerelő, akinek órabére a sztrájk előtt $3.52 volt, az $4.08-t kap óránként 1968 május elsején. A munkások ugyancsak kiharcolták azon követelésüket, hogy bérük automatikusan emelkedjen, ha megdrágul a megélhetés. Nyolc évi munkateljesítmény után három, tizenöt évi munkateljesítmény után négy heti fizetett szabadságra jogosultak a munkások. tény az, lakáj, hogy akarva, nem akarva, szembe kell magukkal néznem.” A beidézett ifjú a bizottság elnökét, Pool képviselőt “Joe-Joe”-nak, a bizottság egy másik tagját, Richard Ichordot “Richie”-nek nevezte, a jelenlévők nagy mulatságára. Ezt már nem tudták a képviselő urak tűrni és Mr. lehord igy szólt: “Nagyon fontos ügyeket kell elintéznünk, nincs időnk e cirkusz folytatására.” S menesztették a beidé- zettet. Kitéphetik a nyelvemet, de... Ezután a tanuszékbe Mr. Mc Crae 22 éves Stanford egyetemi hallgatót hívták, aki azt a “bűnt” követte el, hogy segített pénzt gyűjteni a vietnami háború sérültjei részére. Ezt ő büszkén elismerte, sőt kijelentette, hogy működését tovább folytatja, még fokozottabb energiával és lelkesedéssel. Pool képviselő, a bizottság elnöke megkérdezte “milyen szerepet játszott Mr. Anton ebben a mozgalomban?” A tanú igy válaszolj: “Kitéphetik a nyelvemet, akkor sem válaszolok erre a kérdésre.” Mire Pool, apai megértést szimulálva, ezt mondta: * “Joga van megtagadni a választ, hivatkozva az alkotmány ötödik függelékére.” “Nem hivatkozom semmilyen függelékre, sem az elsőre, sem a második(Folytatás a 9-ik oldalon) A repülőszerelők megnyerték a sztrájkot
