Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-11 / 32. szám

HOZZÁSZÓLÁS A 65 ÉVES JUBILEUMI KAMPÁNYHOZ HOLLYWOOD, Fia. — Lapunk 9-i számában megjelent "Az 1966. évi országos lapkonferencia jelentősége" c. cikk, amit az ügyvezető bizottság sok hozzáértéssel és jóindulattal állitott össze. A 65 éves jubileum tervezetét három pontban összegezték: 1. Ünnepi bankettek megszervezése; 2. ünnepi lapszám kiadása; 3. előfizetési kampány levezetése. Hiszem, hogy Magyar-Amerika széles rétegei tá­mogatni fogják mind a három programpontot, cserébe azért, amit ez az ünneplő újság 65 éven át tett embertársaink javáért, a mai társadalombizto­sításért, amit élvezünk és hajlandó tovább küzde­ni a világon bárhol felmerülő igazságtalanság el­len. Hadd idézzek a cikkből: Hisszük, hogyha az ame­rikai magyarok zöme megismerkedik az Amerikai Magyar Szóval, nagy részüknek kedvére való lesz a lapunk. — És éppen ezért kivételesen fontosnak tartja a lap terjesztését, sőt bizonyos ajándékokat helyez a bizottság kilátásba azok részére, akik elő­fizetnek a lapra. Pl. minden uj nő olvasó kapjon egy szép kézileg készített magyar babát (nagyon jó) minden uj férfi olvasó egy magyar pipát (ez még jobb). Azok, akik uj előfizetőt szereznek, be- rámázható elismerő oklevelet kapnak és választ­hatnak a baba és a pipa között. Itt van az én javaslatom: Az Ü.B. vállalja a fe­lelősséget, hogy az a pipa tényleg pipa legyen. Nem akarok tréfálkozni, de nem szeretném, ha véletlenségből az amerikai piacra dobott olcsó ja­pán gyártmányú pipával traktálnának bennünket, még ha S&H bélyegeket is kínálnának hozzá. Továbbá azt is javaslom, hogy a pipának sely­mednek kell lennie. A) A szára rövid legyen és cseresznyefából készüljön. B) A nyaka és szára között összekötő závár le­gyen, ügyes kis bojttal ellátva. C) A pipán tornyos kupak legyen, aminek a be­zárásnál csattannia kell. Mindent el akarok követni, hogy az ajándékot kiérdemeljem és ha sikerül, szeretném azt berá- mázni. De hadd Írjak itt a pipával kapcsolatban a régi falusi életből. A parasztlány arról Ítélte meg a le­gényt, hogy miként kezeli a pipát. Ha az a szájá­ban lógott, vagy nyomot hagyott az ajkán, az ilyen legény levizsgázott. Viszont az a legény, aki a szo­kásoknak megfelelően kezelte a pipát, nagy jövő­nek nézett elébe, különösen ha egy kis földbirtok is közrejátszott. A pipázók között a következő tí­pusok voltak találhatók: nagyhasu zsíros paraszt, aki a mezőre is hosszuszáru pipával ment, amely kötésen alulig ért neki és amivel nem egyszer fe­nyegette meg a feleségét, meg a cselédeket. Szomszédunk volt Dani bácsi, aki már nagyon öreg volt, nem is látott jól; gyermekei már csak házőrzőnek használták, ha ők a mezőn voltak. Az ő gondjaira bízták a kis borjut, az unokákat, a csirkéket, a nyolc kendermagos tyúkot, a kakassal együtt. Dani bácsi szenvedélyes dohányzó volt. Egyszer megharagudott a tyúkokra, mert nem akartak tojni, s mérgében egy üres zsákkal közé­jük vágott. Lett ebből nagy ricsaj, a tyúkok átre­pültek a szomszédokhoz, alig tudta őket az öreg összeszedni. így jött át hozzánk is, a pipaszárral a szájában, amit a pipából vett ki és fordítva hasz­nált, vagyis azt a végét tartotta a szájában, ami a nikotin dús zamatában ázott. így próbálta leküzde­ni szenvedélyét. Apám kérdezte, hogy mi a baj, Dani bácsi? Ö végtelenül szidta a tyúkokat. Apám megkérdezte, miért szidja őket, mire ezt mondta: — képzeld el szomszéd, már két napja kifogytam a dohányból. Az üres zsákra mutatva igy folytatta: Látod, ebből mindent felfaltak, de annak a jó Istennek sem akarnak tojni. Pedig a Samu szívesen adna két tojásért egy pakli négyest. Apám felkínálta a dohánnyal telt zacskót az öregnek, az elfogadta, azután beillesztette a pipát a szárába, majd a kopott fogak miatt pótlásnak használt és a pipaszárra erősített cérnát jobban megkötötte és gondosan megtömte a pipáját. Rá­gyújtott és midőn a negyedik szippantásnál tar­tott, apró, haragos szemei kissé kitágultak és a kielégülés jeléül homlokáról eltűntek a ráncok. Kivette a pipát a szájából, egyet sercentett, az­után balkezével megsimitotta a bajuszát, jobbra, balra, nagy óvatosan a hüvely]lujjának körmével mélyebbre nyomta a tüzet a pipában, a kupakot csattanósan lezárta és még nagyobbat szippantott, mintha csak ezt mondta volna: Ej... de... jó! Kocsis Lajos Egy kis helyreigazítás CHICAGO, III. — A Magyar Szó julius 28-i szá­mának utolsó oldalán figyelem *eméltó kéthasábos cim alatti cikkbe "Nem lehet, lem szabad a bíró­ságra támaszkodni" kis szépséghiba csúszott, amit b. engedelmükkel szükségesnek tartok és szeret­nék korrigálni. Történetesen vagy ötven évvel ezelőtt egyike voltam a 20 ezernek, aki szintén a General Electric- nél robotoltam. Talán érthető, hogy az ott eltöl­tött két esztendő olyan nyomokat hagyott bennem, hogy ha e gyárat bárhol említeni látom, felfigye­lek reá! Aligha kell mondanom, hogy a szervezés és a szervezet munkájából már akkor is kivettem a ma­gam részét. Mint a Szocialista Párt fiatal tagja és a magyar csoport jegyzője, e gyár dolgozói között ismertem meg az IWW-t. Ez a szervezet bizony any- nyira megszervezte a General Electric-et, hogy 1908 december 10-én — hét évvel azelőtt, hogy a gyárba kerültem — az egész üzemre kiterjedő sztrájkkal megbénította. Schenectadyben ez volt az Egyesült Államokban az első olyan sztrájk, amelyben a munkások egy része kiment — a másik meg a munkán maradt és leült. Mondhatnám, hogy ülés közben annyi időre fel is állottak, amennyibe az áramfejlesztő moto­rok leállítása került — no meg az asszonyok által behordott ételek átvételére szükségük volt.. . Régen volt ez. Ámenem mondhatnám, hogy igaz sem volt. Igaz volt, sőt! Méltó helyet kaptak sze­replői az amerikai munkásmozgalom történetét megörökítő könyvek mindegyikében, amelyek e komoly tárggyal foglalkoznak. A fent nevezett cikk minden sorával egyetértek, csak az utolsó bekezdés első sorának a “SOHA­SEM” tételével nem. Az iró egy kicsit belemele­gedhetett és sok páthoszt használt a befejezéshez, így hát engedje meg nekem, hogy a "sohasem" szót kitörüljem — utólag — és ő csak lelkesít­se további harcra, sztrájkra azokat a dolgozókat, akik még nem dőltek ki a munkából. Wiener Andor e*.b Szerk. megjegyzése: Nagy örömünkre szolgál Wiener munkástárs levele, örömet szerez az, hogy ily figyelmesen olvassa lapunkat. Az még jobb érzést kelt bennünk, hogy időt és fáradságot nem kiméivé leírja az általa meglátott hibát. A cikk Írója teljesen megegyezik Wiener munkástárs meg­jegyzésével. Van rá eset, amikor a munkás, vagy a munkásság, mint egy csoport, előnyben részesül a kapitalista bíróság döntése révén. Az Emlékkönyvről és a háborúról WINDSOR, Ont. — Küldöm testvéreim, hozzá­tartozóim nevét és címét, hogy ők is kaphassanak az Emlékkönyvből, lássák meg ők is, hogy mi itt a magyar nyelvet és a magyar kultúrát istápoljuk. Szeretettel gondolunk a szülőhazánkra és a dol­gozó magyar testvéreinkre, mi is harcolunk a jobb jövő megteremtéséért, a háború megszünte­téséért, minden nép egységéért. Nem értünk egyet a johnsoni vietnami politikával, hogy védtelen gyermekeket és asszonyokat bombával szaggassa­nak széjjel. Jó volna, ha az elnök leendő vejét elküldené oda, hogy meglátná a háború szörnyűsé­geit, hogy megutáltatná a háborút Johnsonnal. Az emberi jogokért harcoló néger népnek pedig nem­csak papíron, hanem a gyakorlatban is meg kell adni a szabadságot, hogy az elnyomott négerek is emberhez méltó életet éljenek. A szivünk elszorul, amikor halljuk a jelentéseket, hogy tegnap egy­nek, ma pedig két négernek az életét oltották ki az amerikai rendőrkopók. Elrabolnak szakszerve­zeti vezetőket is, hogy ne harcoljanak az emberi­ség bérköveteléseiért. De eljön az idő, amikor azok, akik velük még most egyetértenek, oda fog­nak jutni, ahová Hitler és Mussolini. Régi olvasó Thursday, August 11, 1966 Los Angelesi Magyar Munkás OlthoB 1251 S. St. Andrews Place. — Telefon: RE 5-9532 Minden hónap első kedd estéjén a Munkás Otthon taggyűlése. Minden hónap második kedd estéjén a Munkás Női Kör gyülésezik. Minden hónap har­madik kedd estéjén kulturelőadas. Minden hónap negyedik kedd estéjén az Otthon vezetőségi gyüiés. Vendégeket minden alkalommal szivesen lát a Vezetőség HOL KAPHATÓ A MAGYAR SZÓ LOS ANGELESBEN? A 119 South Hill Street-i Újságárusnál, a North Fairfax Ave. és Oakwood Ave. sarok, a Hollywood Blvd. és Palmers-nál. — Al’s Newsstanden, 370 North Fair­fax Ave.-en. — Herskovitz Book Store-ban, 428 North Fairfax Ave.-en, valamint a Munkás Otthonban. Lap- kezelő Jehn Ferenc. Augusztus 21-én István napi ünnepély. Augusztus 23-án, kedden este 8 órakor sajtógyülést tartunk. Szeptember 11-én szüreti mulatság. Október 9-én emlékünnepély Erdődy Margit tiszte­letére. GONDNOKOT KERES a Los Angelesi Munkás Otthon, megélhetéshez elegen­dő fizetéssel és lakással. Érdeklődni lehet Uhrin Já­nosnál, 737 S. Crenshaw Blvd. Los Angeles, Calif. Te­lefon: WE 4-8189. Cf-9 Junius 26-án az L.A. Munkás Szervezetek a béke­mozgalom támogatására programos kerti mulatságot rendeztek. Weiss Ilonka mély érzéssel szavalt, Elvi Chaunt a sajtó fontosságáról és a békemozgalom mű­ködéséről beszélt. Egyfelvonásos vigjáték vidította fel a közönséget. Goldstein Hajnal, Kiss Gyula, Megy- gyesi József és Bartha Sámuel tudásuk legjavát ad­ták. Súgó Mrs. Cincár volt. Faragó Zsigmond, a Mun­kás Otthon elnöke többek között a következőket mon­dotta az összegyűlt közönségnek: — A Munkás Otthon fontosságáról szeretnék beszél­ni. önök ismernek bennünket, tudják, hogy sálunk összetartani és dolgozni a szebb jövőért. Most azon­ban olyasmi történik Magyar-Amerikában, amihez ed­dig nem voltunk hozzászokva. A liberálisan gondolko­dó magyar-amerikai munkástömegek szemben talál­ják magukat az 1956-ban kijött magyarokkal, akik között vannak ugyan jóérzésü emberek, de vannak, jócskán olyanok is, akik a börtönökből törtek ki, ahoi azért voltak, mert mint nyilasok garázdálkodtak a fasiszta éra idején. Ezek és a velük szimpatizálók nagyban szervezkednek és át akarják venni a ma­gyarság irányítását. Ezért kell megkettőzött szorga­lommal dolgoznunk és ezt ellensúlyoznunk, támogat­ni a Magyar Ház becsületes tagságát, a mi Munkás Otthonunkat, a Magyar Szót, a Tényt és minden olyan megmozdulást .amely a béke érdekét szolgálja. Doldozzanak velünk, hozzák el barátaikat, vegye­nek részt minden harmadik kedd esti kulturelőadása- inkon, jöjjenek el gyűléseinkre. Dolgozzanak a most következő választáson a liberális jelöltek megválasz­tásáért, a néger nép és a kisebbségek érdekedért, s legfőképpen a békés egymás mellett élésért az egész világ emberisége érdekében. ISTVÁN m Les MCEIESSB augusztus 21-én, vasárnap 1 órától kezdve a MUNKÁS OTTHON-ban, 1251 S. St. Andrews Place Művészi program — Juliska-Wissy zenekara ADOMÁNY 75 cent — Ebéd $1.50 IN MEMÓRIÁIN Nagy János, 1960 aug. 14, Perth Amboy, N. J. Ágopcsa Mária, 1961 jan. 13, Detroit, Mich. Szabó Lajos, 1962 aug. 12, Port Robinson, Ont. Gombor Róza, 1963 aug. 12, Detroit, Mich. Kocsis Péter, 1961 aug. Chicago, 111. Kovács János, 1961 aug. 16, Yonkers, N. Y. Burger Lajos, 1961 aug. 18, Bridgeport, Conn. Varga Joe, 1964 aug. 18, Cleveland, O. Adams Gyula, 1957 aug. 17, Detroit, Mich. Több mint egymilliárd dollárral csökkent az el­múlt hónapban a takarékbetétek összege. Ez azt jelenti, hogy a kenyérkeresők kénytelenek voltak megtakarított pénzükhöz nyúlni, hogy kiadásaikat fedezzék.

Next

/
Thumbnails
Contents