Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-04 / 31. szám
Thursday, August 4, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Fodor Erna: A CSEPELI MOTORKERÉKPÁR QYÁRBAK FLORIDÁBAN, a szép Daytona Beach-en van az ország legérdekesebb tengerpartja. Az apály beálltával, ahogy a tenger visszavonul, a homok kőkeményé válik és az autók még nyomot is alig hagynak a homokon. Itt voltak az ország leghíresebb autóversenyei mig Indianapolis át nem vette. De a 200 mérföldes motorkerékpár versenyt még mindég Daytona Beach-en rendezik. Igaz, most már nem a tengerparton, hanem az újonnan épített verseny pályán. Napokkal a verseny kezdete előtt az ország minden részéről érkeznek a motorkerékpárok. Ezt a 200 mérföldes versenyt mentünk megnézni. A magasan épült tribün alatt menydörgésszerü zajjal robognak el a motorok. Az átlag sebesség valamivel 100 mérföld alatt van. Jó szem, jó ideg, de jó motor is kell ehhez a teljesítményhez. Minden motorkerékpárgyár örömmel hirdeti, hogy készítményei részt vesznek a nagy versenyben. A győztesek nagy összegű dijat kapnak, amelyért, úgy gondolják, érdemes biztonságukat veszélyeztetni. Amerikában a motorkerékpárok már nem nagyon népszerűek. Ezek a versenyek meg kísérlik népszerűsítését, de amióta a kis autók divatba jöttek ez a népszerűsítés nagyon nehezen megy. Ez azonban a motorosokat nem háborgatja és Daytonában ezekben a napokban sáskajárásként lepik el a várost és környékét. Pár hónap telt el azóta, hogy a fenti versenyt láttam. Azóta a motorkerékpárral nem sokat foglalkoztam. Most azonban ott álltam egy nagy motorkerékpárgyár kellős közepén. Csepelen voltunk. Bár az egész Csepelt egységes gazdasági szervezet irányítja, üzemrészlegei jogilag önálló vállalatokká váltak 1952 január 1. óta. így a motorkerékpár is önálló üzem. 1956-ban, a gyárrészleget, mint nem kifizetőt be akarták zárni. A munkások azonban nem hagyták annyiba a dolgot, hanem uj tipusu kerékpárral jöttek ki és ma a Pannónia 20-as és 250-es motorkerékpárt az egész világ vásárolja. De adjuk át a szót az üzem igazgatójának, Toldi Józsefnek, aki 1943 óta folyamatosan itt dolgozott: “1960-ban lettem igazgató. Egyszerű betanított (tehát szakképzetlen) munkás voltam, de iskolába küldtek és ma gépészmérnöki diplomám van. Üzemünk 35 éves. 1946 óta apró 100 köbcentis motorokat gyártottunk, 56 óta 250 köbcentiseket gyártunk. Nagy igényűek voltak és igy a 106-ost Danubia gyár kapta. így is nagyob- bitanunk kellett s ma kénytelenek vagyunk két helyen gyártani motorkerékpárjainkat, mert itt nincs elég helyünk, bár hátrányos ez részünkre, mert más telepről kell ideszállitanunk az elkészült részeket, hogy itt összeállíthassuk a gépeket. 35,000-t készítünk évente. Több mint 20,000 exportra készül. Több kellene, de nem vagyunk képesek az adott helyen többet gyártani. 2,400 emberrel dolgozunk, de nem vehetünk fel többet, mert Pesten nem lehet gyárat nagyobbita- ni. (A terv minél több ipart akar kitelepíteni Pestről.) Munkásaink 43 %-a nő. Munkánk nem igényel sok/szakmunkást. A nők ügyesek s nagyszerű szakmunkások vannak közöttük.” A motorkerékpár üzemben indult meg a szo- ciálista brigádverseny, Kormos László ifjúmunkás vezetése alatt. E korán elhunyt ifjúmunkás nevét viseli ma a brigád és Valkai Imre a mai vezetője. Együtt tanulnak szociálista módon élni és dolgozni. Kollektívájuk számon tartja egymást, segítik és ösztökélik a lemaradókat. A motorkerékpárokat 70-en szerelik, ezek közül 25 nő. Beszélgettünk is néhány munkásnővel menetközben és a következőket mondták kérdéseinkre: “Szlovicsáik Kálmánná vagyok. 1960 óta dolgozom itt. 14 és 11 éves fiaim vannak. Nem volt sok baj velük, mert a napközibe jártak, amig kicsinyek voltak.” órabére 7 forint, nem kell szaktudás munkájához. Évenként egy hónapi, illetve 24 munáanapi szabadságot kap. 5 évvel ezelőtt, a pesti zománcgyárban dolgozott. Panaranski Józsefné szerint az átlag órabér a nőknél 8 forint 50. Találkozás egy régi ismerőssel Ahogy a gép összeállítási vonalán járkáltunk egyszerre nevemen szólít az egyik munkás; “Fodor Erna, mit keres maga itt?” Odanézek és Papp Tónit ismerem fel az egyik munkásban, a brigád tagjában. Papp Tóni 56-ban az Egyesült Államokba ment és ott dolgozott néhány éven keresztül, de visszajött, hogy szociálista hazáját építse és ma szorgalmasan dolgozik és tanul is ugyanakkor, hogy jobban megértse szociálista hazája népgazdasági politikáját és amennyiben tőle telik, elő is segítse azt mindenben. Érdekes beszélgetést folytattunk Szabó Sán- dornéval, aki 38 óta dolgozik a csepeli gyárban. Megkérdeztük tőle, hogy: “Mi a különbség a mai és akkori élet között?” Készséggel válaszolt. “Hát kérem akkor 12 órát dolgoztunk naponta, ma pedig nyolcat, mégis még kenyérre se volt elég. Nem is tudtuk mi gyermekkorunkban mi az édesség, ma gyermekeink csokoládét kérnek és kapnak is. Nem állhattunk ám meg valakivel beszélgetni munkaközben, mint ma megtehetjük. Rövidesen nyugdíjba megyek. Férjemmel együtt 3,300-at keresünk. Nem vagyunk gazdagok, de rendesen élünk. Havi lakbérem 50 forint, 2 szobás, konyhás, verandás lakásunk van... 1938-ban gyalog jártam az üzembe, bizony soká tartott, ma a Boráros térről 13 perc alatt hoz Csepelre az 50-es években készült gyorsvasut, oda 10 perc az ut villamoson lakásunktól.” Abjanich Mary régi emlékei Vagy hatan mentünk a Csepel-i gyár látogatására. Társaságunkban volt lapunk régi olvasója, Abjanich Mary is, aki éppen látogatóba jött Magyarországra. Kitűnt, hogy azért akart velünk jönni, mert már gyermekkorában Csepelen dolgozott s a következőket mesélte: “11-éves voltam mindössze, mikor dolgozni kezdtem a csepeli lőszergyárban. Nemcsak én. sok más 10-11 éves gyermek is dolgozott ott. 1909-ben ott haltak meg a robbanás alkalmával. Ettől kezdve 14 éven aluli gyermek hivatalosan ott nem dolgozhatott, de ez csak papíron volt, én is, mások is ott dolgoztunk, de 14 évesnek mondtluk magunkat, mert hiába, kellett a kenyér.” 1919-ben is itt dolgozott, puskaport mért a srapnellek számára. Itt esztergályozták a lö- vegeket is. Itt találkozott Jack-el 1915-ben, — mikor sebesülten jött haza a frontról s mint gépjavító dolgozott a gyárban, — amint tudjuk később egybekeltek. Mary arca sugárzott az örömtől, mikor látta a megváltozott viszonyokat régi munkahelyén. Ma valóban nincsenek gyermek- munkások a gyárban, viszont vannak azért ipari tanulók, de nem mielőtt elvégezték volna legalább is az általános iskola 8-ik osztályát. Ilyenekkel is beszélgettünk. Zágoni Csaba 17 éves , 1,200—1,300 forintot keres havonként. 2-ik éves gimnázista, az esti iskolában. A vizsgák előtt 18 nap tanulmányi szabadságot kap, fizetéssel. Építészmérnök szeretne lenni. Apja tervező grafikus, anyja kozmetikus, nővére műszaki rajzoló technikumba jár, húga is gimnázista. Szabad idejében Csaba evez és gitározni tanul. Balázs György bejárató 23 éve dolgozik a gyárban, ő próbálja ki a kész kerékpárt. 38 éves, 2,000 forintot keres, felesége 1600-at. Szép, modem lakásuk van, havonta 160 forintba kerül. Sok bajuk volt, mert az ellenforradalomban szétlőtték lakásukat a József körúton. Kénytelenek voltak újra berendezkedni. 13 perc alatt ér munkahelyére. Hajdú János művezető, készséggel mutatta meg a gyár minden részét. A folyosón találkoztunk két ipari tanulóval, akik nemrég kerültek a gyárba: Rodocsányi József és barátja, Horváth Lajos 16 évesek, szerszámkészítőnek tanulnak. 3 évig tanulják a szakmát, hetenkint négyszer jönnek a gyárba és két napot iskolában töltenek. Rendes ebédet kapnak a gyárban, az első évben napi 1 forintért. A második évben ez 50 fillérrel emelkedik, de viszont több fizetést is kapnak, mint tanulók. Most kezdetben csak 180 forintot keresnek havonként. “De nem volt ez ám igy mindig, kérem ?” mondta az egyik munkás. Bizony valamikor máskép volt. Jó volna egy kis történelmi hátteret adni ennek a gyáróriásnak, mert a magyar iparosítás történetében nem utolsó helyet foglal el. A régi Csepel Csepel sziget nem ismeretlen olvasóink előtt. Szigetköz után a Duna legnagyobb szigete Magyarországon. Területe 357 négyzetkilométer. Alacsnyfekvésü partjait gátak védik. Felszíne nagyrészt homokbuckás, de nyugati és délnyugati óldalán erdőségek is vannak. Vagy tiz települé»e van a szigetnek. Három hídja van. Déli része Pest megye ráckevei járás, de északi része Budapest XXI. kerületét alkotja. Eredetileg ugyan mezőgazdasági település volt. ókori temetői arról tanúskodnak, hogy már akkor is lakott hely volt. A honfoglaláskor Árpád tulajdona volt, később a királynék birtokát képezte. A török hódoltság alatt elnéptelenedett. 1698-ban Szavoyái Jenő herceg birtoka lett, aki szerb és német telepesekkel népesítette be újból. Később kamara birtok lett. Ma hatalmas ipari település. Itt van Magyarország legnagyobb komplex iparvállalata, a kohászattól a gépgyártásig terjedő gyártási programmal. A Weiss Manfréd által 1882-ben alapított konzervgyárból és az 1892-ben létesített tölténygyárból, különösen az I. világháború alatt fejlődött ki. Az államosítás óta, főképpen az első ötéves terv alatt, jelentősen kibővült. Átlagos munkáslétszáma 1957 körül 22,000 főt tett ki. Főbb termékei nyersacél, elekti’oacél, melegen hengerelt acélcsövek, vasöntvények, fúrógépek, marógépek, varrógépek és motorkerékpárok. Olvasóink bizonyára emlékeznek a csepeli munkások hagyományos forradalmiságára, amely fogalommá avatta annak idején a “Vörös Csepel” nevet. A Vörös Csepel 1903-ban alakultak meg az első önálló szervezetek Csepelen. 1905-ben résztvettek a vasmunkás sztrájkban, majd 1912-ben a hatalmas politikai tömegtüntetésekben. 1915 jünius 5-én, az I. világháború alatt tüntettek a drágaság elleni, 1916-ban általános sztrájk tört ki a katonai parancsnokság önkénye ellen. 1917 novemberében a békéért tüntettek. 1918-ban a legkitartóbbak voltak az általános sztrájkban, majd ugyanebben az évben, 10 hónappal később, rendszerváltozást követeltek. 1919 márciusában Csepelen követelték a proletárdiktatúra kikiáltását és akciót indítottak a bebörtönzött kommunisták kiszabadítására. A tanácsköztársaság védelmében nemcsak munícióval látták el a Vörös Hadsereget, hanem ők állították fel az első munkászász- lóajjat. A 22-es csepeli munkásezred a felvidéki harcokban kitüntette magát. A fehérterror rombolása, majd utána a Hor- thy-fasizmus elnyomása sem bírta megtörni a csepeliek forradalmi mozgalmát. 1929-ben bér- követelésért sztrájkoltak. 1943-ban sztrájkmozgalom tört ki a háború ellen. 1944 december 4 és 6 között sikeresen megakadályozták a hitler- fasiszták és nyilasok részéről a gyár kiürítését. Csepel munkásai a háború után elöljártak az ország újjáépítésében, a nép hatalmának kivívásában. Ők kezdeményezték 1948-ban a munkaverseny megindítását. Befejezésül látogatást tettünk a csepeli újságnál, amely 15,000 példányban jelenik meg naponta. Régi újság ez, már Weiss Manfréd idejében is létezett, de akkor teljesen a gyárosok célját szolgálta. 1945-ben 5 csepeli munkás elfoglalta a szerkesztőséget és követelték , hogy a munkások érdekeit szolgálja ezután. Akkor “Fogaskerék” név alatt jelent, meg a lap, majd másfél évvel ezelőtt újra régi nevét a ‘Csepel’ nevet vette fel. Heten szerkesztik a lapot, Méry György a főszerkesztője, Csepeli Szabó Béla, Tamási Lajos a segédszerkesztők. Két munkatársuk József Attila díjas. Ugyancsak a lapnál dolgozik Hajtun József sakkversenyző, aki az Amerikában megjelent “Selected Games of Michael Tal” cimü könyvet irta. Ez a könyv közismert a világ sakkozói előtt, mert Tál orosz sakkozót tartják a világ leggyorsabb sakkozójának. Hajtun szerint, aki Magyarország villámbajnoka, Tál csupán rossz egészségi állapota miatt veszítette el a világbajnoki címet. Hajtun sakkmester különben az Esti Hírlap sakkrovatának is vezetője. Csepel nagyon messze van Daytona Beach- tői, de a gyártmányait ott vannak már a közelében. Igaz Amerika nem a legnagyobb vevője Csepelnek, de már áttörte a jeget és a Pannónia 250 már ott szaladgál az amerikai országutakon jóllehet olyan név alatt, amelyen az amerikai importáló cég ezt megköveteli. Ez azonban nem is fontos, ami fontos az, hogy a múlt esztendőben több, mint 20,000 magyar motorkerékpárt vásároltak a külföldi cégek és vásárolnának többet is, ha tudnának gyártani. No de hát Rómát sem építették egyszerre. AAKAAAMUVUVWAAnAAAAAAAAAAAMWMUWUWWVM Az állami kormányzók küldöttsége Washington* ban magáévá tette a szövetségi kormány javasla* tát, hogy az uj automobilok gyártásánál bizonyos biztonsági rendelkezéseket vegyenek figyelembe.
