Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-28 / 30. szám
Thursday, July 28, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD R Még egyszer a Török-ügyről A Nácizmus Üldözöttéi Bizottságának állásfoglalása Miután Von Hase, a bonni kormány szóvivője ]egutóbbi sajtókonferenciáján Török Sándor nyugatnémet diplomata ügyében olyan nyilatkozatot tett, amely felmenti a nyilas követségi titkárt az ellene felhozott vádak alól, a Nácizmus üldözöttéinek Bizottsága szükségesnek tartja, hogy ismertesse az ügyben eddig történtekről. Kilenc hónap telt el azóta, hogy Lévai Jenő, a náci korszak ismert kutatója, a Népszabadság hasábjain, dokumentumok alapján leleplezte Alexander von Török, a Német Szövetségi Köztársaság Tel Aviv-i nagykövetsége első tanácsának fasiszta múltját. Mint ismeretes, a nyilvánosságra hozott dokumentumok kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Alexander von Török, azaz Török Sándor, aki 1939-től a M. Kir. Külügyminisztérium szolgálatában állt: 1943. junius 20-tól tagja volt Szálasi Ferenc hírhedt Nyilaskeresztes Pártjának: a nyilas hatalomátvétel után hüségesküt tett Szálasi Ferenc nyilas “Nemzetvezetőre”; 1944. november 9-én az úgynevezett “Hungarista Állam” reprezentánsaként a Szálasi nagykövetévé avanzsált Mecsér András nyilas országgyűlési képviselő társaságában az “őrségváltás” végrehajtására Berlinbe érkezett, ahol az utolsó pillanatig mint aktiv diplomata szolgált a népirtó fasiszta rendszert; Mecsér András nyilas nagykövet bizalmából ügyintézőként lebonyolította a Szálasi-féle úgynevezett “országgyűlés” Németországba való áttelepítését. A nemzetközi közvéleményt mélységesen felháborította, hogy az egykori nyilas és Szálasi- diplomata ma a Német Szövetségi Köztársaságot képviseli Tel Aviv-ban, a nagykövet helyetteseként. Az eltelt hónapok során mind erőteljesebbé vált az a követelés, hogy mind a bonni, mind az izraeli kormány vonja le a szükséges konzekvenciákat. Az izraeli kormány először a dokumentumok fotókópiáit kérte. Ezeket rendelkezésére bocsátottuk. A következő kérés az volt, tegyük lehetővé, hogy Izrael állam budapesti missziójának vezetője az eredeti okmányokat megtekinthesse. Ez 1965. november 19-én megtörtént, amikor is David Giladi ideiglenes ügyvivőnek és David lián kulturattasénak bemutattuk az eredeti okmányokat. Ezt követően megtekintették az eredeti iratokat, a többi között Hubert Münch, Gideon Bérli és Raymund Hörhager nyugatnémet újságírók, valamint az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége V. (budapesti kongresszusának izraeli, francia és más nemzetiségű részvevői. Ennek ellenére több nemzetközi hírügynökség továbbra is többször olyan valótlan, és csupán a közvélemény megtévesztését célzó híreket röpített világgá, miszerint az izraeli kormány képviselőjének még mindig nem volt módja betekinteni az eredeti okmányokba. Bonnban már a Török “kérésére" indított, teljesen formális fegyelmi vizsgálat kezdetén változatlan bizalomról biztosították a nyilaskeresztes diplomatát. A dokumentumokat pedig egyszerűen hamisítványoknak nyilvánították, még mielőtt látták volna azokat. Az NSZK bupapesti kereskedelmi képviseletének vezetője, dr. Hardo Brückner, kormánya megbízásából csak 1966. február 13-án — csaknem négy hónappal a Török-ügy kirobbanása után — kereste meg a bizottságunkat, betekintést kérve a dokumentumokba. Kérésének azonnal eleget tettünk, bizottságunknál rendelkezésére bocsátottuk az eredeti dokumentumokat, noha a fenti előzmények után nagyon kétséges volt, hogy miféle objektivitást lehet várni ettől a “fegyelmi” vizsgálattól. A döntésért felelős körök a konzekvenciák levonása helyett elodázó, halogató taktikához folyamodtak, miközben megkisérelték a fasiszta Török leleplezőit a vádlottak padjára ültetni. S mindez azok után történt, hogy Török, bár kezdetben “kommunista hamisítványnak” minősítette az összes nyilvánosságra hozott okmányt, az ellene felhozott vádak egy részét kénytelen volt elismerni. Most már csak azt tagadta, hogy a nyilas pártnak is tagja volt. Többszörösen beígért ellen- bizonyitékai azonban még mindig váratnak magukra. Egyébként ismeretes, hogy a nyilas párttagságot bizonyító okmányt — csakúgy, mint a többit — a nyugatnémet Quick és az izraeli Maariv Magyarországon járt tudósítói előtt Török mostohaanyja és édesanyja is hitelesnek ismerte el. Ezek okmányszerűen és hiteles tanúvallomásokkal bizonyított tények, amelyeket csak alátámaszt az a körülmény, hogy Törököt már Szála- siék küldték Berlinbe: nyilvánvaló, hogy 1944. végén a nyilaskeresztesek állami képviselőjükként csak bizalmi emberüket küldhették a hitlerista Németországba. Ilyen előzmények után rendkívül megdöbbentő, hogy Von Hase államtitkár folyó hó 11-i sajtókonferenciáján bejelentést tett, mely szerint a vizsgálat Törököt minden vád alól felmentette. Franco ellenforradalma után harminc évvel Spanyolország, Portugálián kívül, a legszegényebb, legelmaradottabb, legreakciósabb ország egész Nyugat-Európában. De most mégis nagy változások mennek ott végbe. Spanyolország uralkodói iparosításra törekszenek, amelyre a virágzó idegenforgalom jövedelmét fordítják, amellett nagy mennyiségű külföldi tőkebefektetésnek is helyet adnak. Erre a célra az ország össztermelésének 25%-át fordítják, jóval többet, mint a többi nyugateurópai államok. Ebben az évben az ipari termelés az 1960-as színvonalnak 195%- át tesz ki, ez a kapitalista országok között a leggyorsabb növekedés. Az ipari alkalmaztatás kiterjedt ; sokan kaptak munkát a turistákkal kapcsolatos kiszolgáló üzemekben és a Nyugat-Né- metországban dolgozó spanyol munkások is sok pénzt küldenek haza. így a munkásság egy része számára növekedett a fogyasztás. Spanyolország iparosítása késői megnyilvánulása annak a világszei-te beállott fejleménynek, amelyet még az ország agrár-feudális, klerikálisfasiszta oligarchiája sem tudott tovább halasztani. Bármennyire kiszipolyozta a parasztságot az arisztokrácia és a militarista-bürokrata uralkodó osztály, ezen az alapon még a modern luxusélet költségeit sem volt képes előteremteni. Franco győzelme Spanyolországnak nagyon sokba került. Több hasonlóan elmaradott keleteurópai országban többé kevésbé ugyanolyan rezsimek voltak uralmon közvetlenül a második világháború előtt. De ott a munkások és parasztok vették kezükbe a hatalmat és szocialista alapon fejlődtek tovább. Az egy főre eső ipari termelésben — Albánia kivételével — mindegyik túlszárnyalta Spanyolországot. 1940-ben Románia egy harmaddal több acélt termelt, mint Spanyolország. Még ma is annyit termel, sokkal nagyobb és fejlettebb gépipara van, de amellett lakossága csak 60%-a Spanyolországénak. A munkások életszínvonala, társadalmi és kulturális lehetősége, úgyszintén politikai jogai és a politikában való részvétele nagy lépésekben haladt előre a szocialista Kelet Európában, mig evvel ellentétben Spanyolországban semmi haladás nem volt. A spanyol polgárháború, a kommunista-ellenes háborúk közül a legelső volt. A legtökéletesebb reakckfe győzelemmel végződött és ott nyomták el a leghosszabb ideig a szocialista irányban megindult fejlődést. Franco Spanyolországa sértetlenül került ki a második világháborúból, élvezte a U. S. és más kapitalista országok anyagi segítségét és bőséges alkalma volt, hogy bebizonyítsa a “kommunista-ellenesség” előnyeit. Ehelyett épületes bizonyítékokat szolgáltat a hátrányairól, amellett, hogy gazdaságilag messze mögötte marad a szocialista országoknak. Spanyolország most komoly gazdasági nehézségekkel néz szembe. Az infláció krónikus, a megélhetési árak évente több mint 10%-al emelkednek. A befektetési fellendülés révén megnövekedett az importálás, de az exportálásban nem volt jelentős emelkedés. 1965-ben a behozatal 3 milliárd dolláron felül volt, de a kivitel egy milliárdon alul maradt. Ebben az évben még nagyobb deficit lesz. Miután az idegenforgalom jövedelme a deficitnek alig felét fedezi, Spanyolország nemsokára kénytelen lesz gazdasági növekedését lelassítani és a pesetát újból devalválni (mint 1959-ben). A külföldi tőke behatolása nagy és tartós kárt Von Hase azt az állítást is megkockáztatta, hogy megbízottjuk, dr. Hardo Brückner bizottságunknál csak fotókópiákat láthatott, holott mint már utaltunk rá, az eredeti okmányokat bocsátottuk rendelkezésére, amelyeket dr. Hermann Kersting, az NSZK kereskedelmi képviselet helyettes vezetője, és több tanú jelenlétében, behatóan tanulmányozott. Ha az érdekeltek lehetségesnek tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot olyan ember képviselje Tel Avivban, magas diplomáciai beosztásban, aki annak a népirtásnak erkölcsi felelősségében osztozik, amelynek során, részben “faji” alapon, részben politikai okokból félmillió embert gyilkoltak meg, ez csak élő mementó mindazok számára, akik nem felejtették el a múltat, akarnak és mernek is harcolni a fasizmus újjáéledésének reális veszélye ellen. okoz. Az első nagy acélgyár, melyet 1950-ben építettek, a kormány tulajdona volt. De azóta két acélgyár létesült, amelyekben a U. S. Steel, illetve a Krupp nagymértékben van érdekelve (a valóságban az ő befolyásuk alatt állnak.) —AU. S. Steel átvett egy meglevő gyárat és megnagyobbította. A nemsokára működésbe jövő negyedik gyár valósziniileg már egészen nyíltan külföldi kezekben lesz. A fejlett iparok, mint a petróle- umfinomitás, a kőolaj, vegyszerek és a gyógyszeráruk külföldi vezetés alatt vannak. Spanyol- ország első nukleáris erőmüvét, mely építés alatt áll, a Westinghouse vezeti. Egy nemrégen érkezett jelentés szerint: “Madridtól Toledóig a legnagyobb gyárak ma Spanyolországban a Kelvinator (American Motors), a Standard Electric (IT&T) és a Barreiros Automobile Company, amelyben Chryslernek nagy érdekeltsége van. A külföldi befektetésnek majdnem a felét az amerikai tőke képezte a muic évben.” (N. Y. Times, 5./26.) Az egyre jobban fejlődő spanyol népmozgalom nyomására és a Wall Street tőkései által való teljes bekebelezés elkerülésére a spanyol uralkodó osztály már kezdetleges, tétova ellenállást fejt ki. Februárban egy kabinetgyiilés a külföldi gyógyszergyárak befektetései ellen titokban ideiglenes tilalmat hozott, amely fölött az U. S. vállalatok “gazdasági kolónializmus”-át kivizsgáló bizottság fog véglegesen dönteni. A külföldi kereskedelemben fennálló deficitje kiegyenlítésére Spanyolország most egyre nagyobb mértékben az azelőtt lebecsmérelt szocialista országokhoz fordul. Spanyolország exportjának hét százaléka 1965-ben a szocialista országokba ment. Ebben Kuba vezet, ahol más latinamerikai országokkal együtt nagy piac van spanyol áruk számára. A szocialista országokból Spanyolországba importált áruk felülmúlták az oda exportáltakat. Ezek az irányzatok összhangban vannak a munkások, diákok és más hazafias csoportok küzdelmeivel a. tisztességes munkabérekért, a szervezkedési és politikai jogokért, a U. S. katonai bázisok és csapatok spanyol földről való eltávolításáért. Kína azonnali megtámadását sürgeti Ky miniszterelnök SAIGON. — A délvietnami báb-kormány miniszterelnöke, Nguyen Cao Ky nyilatkozott a U.S. News and World Report folyóirat munkatársának, melyben többek között ezt mondotta: “Csak idő kérdése mikor kell Kínával szembe állni. S ha ez igaz, akkor jobb ma, mint 5 vagy 10 év múlva. Én azt is javasolom, hogy minden késedelem nélkül támadjuk meg Észak-Vietnamot gyalogos katonasággal.” A nyilatkozat válságot okozott a newyorki tőzsdén. Washington próbálta leépíteni Ky nyilatkozatának fontosságát. Egy szóvivő azt mondotta, hogy “Ky nem tervez amerikai politikát.” Azt azonban nem tagadta, vagy nem cáfolta, hogy Washington tervezi Ky politikáját. A görög kormány lépéseket tett a radikális “Lambrakis” ifjúsági szervezet betiltására. Angol képviselők, demokratikus ügyvédek és világszerte sokan mások tiltakoztak a kormány e döntése ellen. . i Victor Perlő: SPANYOLORSZÁG YÁLT0ZÓ GAZDASÁGI HELYZETE
