Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-29 / 52. szám

Thursday, December 29, 1966

Újév napjának reggelén a jó Chanterelle Ur gyalog indult el a Faubourg Saint-Marcel külvárosbéli házából. Vacogva és bizonytalan léptekkel ment végig a téli hidegben az olvadó hótól lucskos utcákon. Hintáját otthon hagyta, hogy evvel is sanyargassa magát, mert betegsége óta sok gondot fordított lelkének jövendő üdvösségére. Mely okból is magába vonultán élt, kerülte a társasági életet s csak kis hétéves unokahugát, De Doucine kisasszonykát kereste fel néha.

Botjára támaszkodva nagy nehezen eljutott a Saint-Honoré utcáig, ahol is benyitott Pinson asszonyságnak A Virágoskosárho'z címzett boltjába. Sok mindenféle gyermekjáték volt itt s amelyek az Ur 1696-ik újéve ajándékainak valá- nak szánva és alig lehetett megmozdulni a táncoló és iddogálást mimelő óramüvek, éneklő kis madárfészkek, viaszfigurás szobácskák, a kék és fehér egyenruhába bujtatott és csatarendbe állított katonák és a sok egyéb bábu között, amik részint dámáknak, részint szolgálóknak voltak öltözve, mert az egyenlőtlenség, melyet az Isten az emberek közt elhintett, ez ártatlan figurács- kák társadalmában is kifejezésre jutott.

Chanterelle Ur kiválasztott egy bábut. A bábu, amely megtetszett néki, ugyanúgy volt öltöztetve, mint a Savoyai hercegnő, amikor ama november 4—én Franciaország földjére lépett volt. Szalagokkal diszitett, hajfonatos tornyos frizurája volt s arannyal hímzett feszes fűzős derekat viselt s brokát aljat, vállán pedig redős köpenykét, melyet gyöngyökkel kirakott kapcsok tartottak össze elöl.

Chanterelle Ur mosolygott, arra a gyönyörűségre gondolva, amelyet egy ilyen szép bábu okoz majd De Doucine kisasszonynak s mikor Pinson asszonyság a Savoyai hercegnőt selyempapirosba csomagolva átnyújtotta néki, az öröm érzésének sugára csillant meg jóságos öreg arcán, melyet a betegség megfogyasztott, a böjtölés elhalványított s- a poklokból való félelem eltorzított.

Pinson asszonyságnak köszönetét intve, hóna alá vette a hercegnőt s elindult, kínlódva, fájó- sabbik lábát maga után huzva s ama ház felé tartott, melyről tudta, hogy abban De Doucine kisasszony várakozik rá ágvacskájában, szobájában.

Az Arbre-Sec utca sarkán Spon Úrral találkozott, kinek hosszú orra csipkés nyakfodráig nyúlt alá.

— Jó reggelt, Spon Ur — mondta néki — boldog ujesztendőt kivánok önnek és kérem Istent, hogy minden kívánságát teljesítse ez uj esztendőben.

— Óh Uram — kiáltotta Spon Ur — ne beszéljen Ön igy! Sokszor büntetésünkre történik, hogy Isten valóban teljesiti kívánságainkat. Et tribuit eis petitionéin eorum.

— Valóban igy van, — felelte Chanterelle Ur — hogy nem tudjuk felismerni azt, ami igazán javunkra szolgál. Én magam eleven példája vagyok ennek. Eleinte azt hittem, hogy a betegség, melytől már vagy két éve szenvedek, csapás csupán s ma belátom, hogy áldás voltaképpen rám nézve, Uram, mert elvont engem attól az aljas élettől, amit a színházakban és társaságokban éltem. Ez a betegség, mely csontjaimat őrli és velőmet fogyasztja, nagy jele Isten hozzám való kegyességének. De nem tisztelné-e meg, Uram, azzal hogy elkísérne a Roule utcába, ahova hugocskámnak, De Doucine kis-asszonynak viszem ezt a kis ajándékot ?

E szavakra Spon Ur az égre emelte kezeit s hangosan igy kiáltott fel:

— Mit! — hát valóban Chanterelle Ur lenne, akit hallok! — Nem-é inkább egy istentelen? — Lehetséges, Uram, hpgy ön, ki olyan szent s magába vonult életet él, hirtelen visszaessék százaISMÉT KAPHATÓ

j “LEARN HUNGARIAN”

Banhidi-Jókay-Szabó kiváló nyelvkönyve

* angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni

? Gyönyörű, keménykötésben, finom papiron, raj- £ zokkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti Tankönyv-kiadó Vállalat kiadásában

Ára $4.00 és 20 cent postaköltség

Megrendelhető a

MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN A 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Anatole France:

BE DOUCINE KISASSZONY ÚJÉVI BÁBUJA

dunk közönséges bűneibe?

— Ah, én azt hittem, Uram, hogy nem esem ezáltal bűnbe — felelte Chanterelle Ur egész testében remegve. — Ám nékem világosságra van szükségem. Hát valóban olyan nagy bűn lenne az, hogy kis hugocskámnak egy babácskát ajándékozok ?

— Bizony nagy bűn — felelte Spon Ur. — S az, amit Ön ma amaz egyszerű gyermeknek ajándékoz, ne neveztessék általunk bábunak, hanem neveztessék igazi nevén, bálványnak s az ördög fattyának. Nem tudja, hogy ez az újévi szokás bűnös babonaság és a pogányság gyalázatos maradványa csak?

— Azt nem tudtam — felelte Chanterelle Ur hebegve.

— Tudja meg hát — szólott Spon Ur — hogy ez a szokás a rómaiaktól származik még, kik minden kezdetben valami istentől eredőt láttak s igy az év kezdetét is istenítették s ha úgy teszünk tehát, mint ahogy ők tettek, mi is bálványok szolgáivá aljasodunk. Ön újévi ajándékával, Uram, Janus isten imádóit utánozza. Tetézze be tehát müvét, Uram, még azzal is, hogy mint ők, Ön is Junónak szenteli minden hó első napját.

Chanterelle Ur már alig tudott a lábán megállni. Megkérte Spon Urat, nyújtsa a karját feléje s mig igy tovább ballagtak, Spon Ur imigyen folytatta :

— Mert az astrológusok január elsejében jelölték meg az év kezdetét, azért ön kötelezve érzi magát, hogy ezen a napon ajándékokat osztogasson? S mi ösztönzi önt arra, hogy épp ezen a napon piszkálja fel barátai gyengédségét ? Hogy szítsa, fokozza ezt a gyengédségét? Hát kialudt ez a gyengédség a megvénült esztendővel? És olyan sokat érne önnek hizelkedésekkel és romlandó ajándékokkal ismét elnyernie azt?

— Uram — felelte a jámbor Chanterelle Ur, Spon Ur karjába kapaszkodva meg, igyekezve, hogy bukdácsoló lépteit kísérője buzgalmához hozzámérje. — Uram, én betegségem előtt csak egy szegény bűnös lélek voltam s egyébre sem gondoltam, mint arra, hogy barátaimmal udvariasan bánjak és viselkedésemet a jámborság és a tisztességtudás elvei szerint irányítsam. A Gondviselés kegyes volt engem ebből az örvényből kiragadni s megtérésem óta lelkiatyám tanácsai szerint élek. De könnyelmű valék s elég hiú s nem kérdeztem meg őt az újévi ajándékot illetőleg. Amit Ön mond, Uram, egy mind erényeiben, mind tudományában kiváló ember tekintélyével megzavar engem.

— Tényleg meg akarom zavarni — felelte Spon Ur — és megvilágositani, de nem az én gyenge hitem, hanem egy nagy Doctor hite által.

— Üljön le erre a sarokkőre, Uram — szólt Spon Ur s mindjár egy kapubolt szögletkövére nyomta őt alá s ahol Chanterelle Ur úgy, ameny- nyire lehetséges volt, el is helyezkedett; ezután Spon Ur zsebéből egy pergamenkötésü kis könyvet vett elő, felütötte, lapozgatott benne s a következő helyen állapodott meg, melyet hangosan olvasni kezdett, mialatt kéményseprőinasok, szolgálólányok és fehérsüveges kuktagyerekek sereglettek köréjük, hangjának hebegő, rekedt lármájára:

“Mi, akik irtózunk a zsidóknak innepjeiktől és mi, akik idegennek és pogánynak találnók sab- bathjaikat, ujholdjaikat és egyéb Istennek egykor kedves innepségeiket, megbarátkozunk ime a Saturnálákkal, a januáriusi Calendákkal, a matrónák és a ködök innepjeivel és ajándékokat hozunk és ajándékokat viszünk (az ajándékok csak úgy repdesnek ide-oda) és sehol sem látni egyebet, mint játékot és lakomázást. A pogány ok mé- . lyebben átérzik vallásukat, mert ők őrizkednek attól, hogy a mi innepjeink bármelyikét is megüljék, attól való félelmükben, hogy keresztényeknek tarthatnának. Mig mi viszont nem félünk

attól, hogy pogányoknak tartathatunk, amikor ia, az ő innepjeiket üljük meg.”

— Megértette? — folytatta Spon Ur, — Tér- tullianus beszél igy és Afrika sötét mélyéből küldi önnek a világosságot, Ui-am, hogy az ön eljá- sának méltatlanságára rámutasson, ő mintha fülébe ordítaná önnek: “Az ajándékok jönnek, az ajándékok mennek, csak úgy repdesnek szinte a fejünk felett. Ó balga halandók, hiszen a pogá- nyok ünnepét ülitek meg.” Nekem nincs szerencsém ismerni az Ön lelkiatyját, de reszketek Uram, a gondolatra is, hogy ő Önt ennyire eltévelyedni engedte, egészen magára hagyva. Legalább bizonyos Ön abban, hogy halála napján, mikor Isten színe előtt meg kell majd jelennie, ő majd az Ön oldala mellett fog állni, hogy magára vállalja mindama bűnöket, amelyekben tobzódni engedte Önt ?

E szavak után Spon Ur a könyvet ismét zsebébe csúsztatta és bosszúsan, nagyokat lépve elsietett s a kéményseprők s a kukták messzire után- na sompolyogtak.

A jó Chanterelle Ur egyedül magáramaradt ülve, a kapu szögletkövén, hóna alatt a Savoyai hercegnővel s mialatt arra gondolt, hogy az örökös kárhozatnak tette ki magát, amiért kis uno- kahugának, De Doucine kisasszonynak egy bábut ajándékozni szándékozott, elmerülve a hitnek megfejthetetlen titkain töprengett. Lábai, melyek már hónapok óta rogyadozók voltak, nem is akarták már vinni többé őt és olyan boldogtalannak érezte magát, mint az az ember, aki csak jót akar e földön és ezért csak boldogtalan lehet. Percekig ült igy bánatosan gyötrődve a kövön, amikor egy kapucinus barát lépett hozzá s megszólította:

— Uram, nem adna Ön a szegény kapucinus barátoknak valamicske újévi ajándékot? Ez Istennek tetsző dolog volna.

— Hogyan, Atyám — viszonzá mohón kapaszkodva szavaiba Chanterelle Ur — Ön az Egyháa embere és újévi ajándékot kér!

— Uram — felelte a kapucinus — a szegényke kis Szent Ferenc azt akarta, hogy mi, az ő fiai, egyszerűségűnkben boldogok lehessünk. Adjon ön a kapucinusoknak valamicske pénzt egy jó ebédre, ebédeljenek egyszer jól ők is a mai napon, hogy aztán az év további részében vidáman böjtölhessenek és könnyű szivvel gyakorolhassák az önmegtartóztatást — jól értsük meg — a vasár- és ünnepnapokat kivéve.

Chanterelle Ur meglepődve, nagy szemekkel nézett a barátra.

— Nem tart attól, Atyám, hogy az újévi aján- dékozgatás szokása megrontja lelkünk üdvösségét? -j j

— Nem! Attól nem tartok, Uram.

— Hiszen ez a szokás pogánvoktól származik, Atyám!

— A pogányoknak, valljuk be, voltak egynémely jó szokásaik is. Isten megengedte, hogy a pogány idők sötétségébe egy kevés, gyér fény is sugárrozhassék bé, Uram. S már az újévi ajándékot tőlünk megtagadná, ne vonja meg legalább szegény gyermekeinktől. Hisz tudja, mi neveljük az elhagyott gyermekeket. És egy kis tallérocs- káért már mindegyiknek kis papirosforgót, de meg egy kerek lepénykét is vásárolhatunk s ők Önnek fogják köszönhetni majd egész életük talán egyetlen örömét, mert idelenn nem sok öröm vár reájuk, ugy-e. Az ő nevetésük fel fog hangzani az égig. S a gyermekek, mint tudja, Istent dicsérik, amikor nevetnek.

Chanterelle Ur elég nehéz erszényét a kis kapucinus atya kezébe nyomta és feltápászkodott a sarokkőről, miközben az imént hallott szavakat ismételgette: 1

— A gyermekek nevetése az Istennek dicsérete. És immár derült lélekkel és határozottabb léptekkel indult kis unokahugocskájához, De Doucine kisasszonyhoz, hogy a Savoyai hercegnőt átadja néki.

A japán kormánypárt egyoldalú döntése alapján megnyílt az alsóház plenáris ülése. Az ellenzéki pártok képviselői a már korábban elhatározott bojkott alapján távol maradtak, minthogy egyöntetűen a parlament feloszlatását és uj választások kiírását követelik.

9