Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-22 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, December 22, 1966

16

SPORTHÍREK

Infernazionale-Vasas 2:0 (1:0)

A másfél óra helyett csak negyven percig tartott a mérkőzés a Vasas, a 75 ezer szurkoló és a sok százezer magyar televíziónéző számára. Ekkor Mazzola, a Torino csapatával annak idején lezuhant hires csatár méltó fia és Meazza tanítványa, olyan kidolgozott, mesteri gólt rúgott, amelyet a futballiskolában lehetne tanítani. Ezzel szétfoszlott az Inter legyőzésének nagy álma, s a második félidőben ugyanez a Mazzola csaknem ugyanilyen mesteri góllal végleg megpecsételte a Vasas sorsát.

Hej, Mazzola!

Már jóval a mérkőzés kezdete előtt valóságos népvándorlás kezdődött a villanyfényes Népstadionba. A piros-kék zászlókkal felvonuló közönség bizakodó hangulatát még csak fokozta, amikor (hire jött, hogy a másik két kupacsapat, a Tatabánya és a Győr, sikerrel helytállt külföldön, és továbbjutott.

Pontosan hat órakor felmorajlott a zsúfolásig megtelt nézőtér (köztük az M szektorban, az In- ter-zászlókkal helyet foglaló olasz turisták), és a játéktéren a nyugatnémet Kreitlein vezetésével megjelent a két csapat:

Vasas: Varga — Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász — Mathesz, Fister — Molnár, Puskás, Farkas, Korsós.

Inter: Sarti — Burgnich, Guameri, Picchi, Jacchetti, — Bedin, Suarez — Jair, Mazolla, Domenghini, Corso.

Rég nem tapasztalt hangulatban zúgott a “Hajrá, Vasas!” (az olaszok petárdákkal válaszoltak erre a biztatásra), és Farkas útjára indította a pettyes labdát.

Mint ahogy az várható volt, az Inter rögtön megszállta a 16-os előterét, a Vasas pedig meglehetősen idegesen kezdett. A 6. percben egy váratlan Inter-elöretörés, és Berendi szerelését Jairral szemben a játékvezető szabálytalannak minősitet- te. A 18 méteres szabadrúgást Corso fölé lőtte.

Egyelőre mindkét- csapat kereste a másik gyenge pontját, s játék helyett inkább csak taktikai harc folyt a pályán. A 14. percben két Vasas-szöglet következett (az utóbbi végén kitűnő Fister-fejessel), de mindinkább kitűnt az Inter nagyobb nyugalma, rutinja, s a magyar csatárok erőfeszítése elhalt az olasz védelem betonfalán. Az amúgy is sok esetben feleslegesen sípoló Kreitlein a 24. percben nagy lesről engedte Jairt elfutni, s ezt Varga csak bravúros belevetődéssel mentette.

Félóra elteltével még magasabbra szökött az izgalom heve, a Vasas mindjobban támadott, s látszott, mindent egy lapra-, a támadásra tesz fel. A nagy akarásba azonban gyakran hiba csúszott, sok átadás nem találta meg a címzettet. A 43. percben egy váratlan Inter-előretörés végén Mazzola kapta a labdát, s előbb kicselezte Vargát, aztán még két védőjátékost, s más csatár már régen lőtt volna, de ő még mindig a jobb pozíciót kereste. A kitűnő játékos mintha csak tudta volna, hogy ez a “meccslabda”, biztos akart lenni, a dolgában s —- nyert. Ritkán látott briliáns góllal ajándékozta meg csapatát (1:0). S hogy jobban teljen az idő, rögtön utána Jair színlelt sérülést, de erről szó sem volt, aztán még egy-két összecsapás, s lezárult az első negyvenöt perc.

Működik az Inter-retesz

Szünet után a Vasas nagy hévvel támadott, megpróbálta menteni a menthetőt. Az elkeseredett rohamok azonban meddőknek bizonyultak, mert akárcsak az első félidőben, ezúttal is hiányzott a higgadt, nyugodt támadásbefejezés. Hiába tanyáztak a magyar csatárok az Inter 16-osán, a döntő pillanatban hiba csúszott az átadásokba,

máskor pedig a szépnek Ígérkező rohamokat akasztotta meg olasz védő lába. Még Mathesz is két alkalommal feleslegesen elrúgta a labdát, ahelyett, hogy a kitörni készülő Molnárt hozta volna helyzetbe. Az 51. percben, mintha csak jóvá akarta volna tenni eddigi tévedéseit a játékvezető, anélkül, hogy bármi is történt volna, közvetett szabadrúgást Ítélt a Vasas javára a 11-es pontról. Farkas lövését azonban a kapus Sarti mentette.

Már egy órája folyt a mérkőzés, a küzdelem, meddő magyar rohamokkal, amikor a bal szélén Jair megszerezte a labdát, s miközben a Vasas- védők támadták, ügyesen a teljesen őrizetlenül hagyott Mazzola elé játszott. Az olasz csatár nagy hidegvérrel még Mészölyt is kicselezte, aztán a kifutó Varga mellett juttatta hálóba a labdát (2:0).

Minden hiába

A Vasas még ezután sem adta fel, továbbra is teljes erőbedobással küzdött, de a játéka, amelyet olyan sokszor megtapsolt a közönség a bajnoki mérkőzéseken, most a nagy tét következtében akadozott, s a rutinos olasz együttes ezt jól kihasználta. Úgyszólván egy-két kivételtől eltekintve, nem jutottak lövéshez a piros-kék csatárok, mert mire helyet csináltak volna maguknak, már két-három Inter-védő is közrefogta őket. S ez igy ment egészen az utolsó percig, az eredmény már nem változott, az olasz csapat 2:0-ra győzött, s végeredményben 4:l-es összgólaránnyal továbbjutott az Európa Kupában a legjobb nyolc csapat közé.

A magyar együttes már a játék első periódusában elvesztette reményét, mert — még ha a játékvezető néhány vitatható Ítélete arra némi magyarázatot is adott — érthetetlenül idegesen játszott, pedig a hazai pálya előnyét és a közönség biztatását is élvezhette. A Vasasnak beletört a foga a hires Inter-betonba, mert bár az első perctől kezdve nagy iramot diktált, de — ha lehet mondani — “vakon” játszott, és meglepetésre, itthon még egyetlen gólt sem tudott elérni.

Nagyobb tapasztalat

Az Internazionale most is nagyon tudatosan, okosan, mindvégig a kellő lélektani pillanatra számitva, remekül szervezett védekezéssel és rendkívül veszélyes ellentámadásokkal billentette a maga javára a mérleget. Az első gól után a második félidőben még határozottabban és nyu- godtabban játszott, és a továbbra is rossz felfogásban támadó Vasassal szemben a gyors ellenakciók mindig veszélyt jelentettek Varga kapujára.

A második félidőben már kétség sem fért az olaszok továbbjutásához, érvényre jutott végeredményben az a különbség, ami a két csapat között van tapasztalatban, s különösen klasszis játékosokban. Nem véletlen, hogy jelenleg az Inter az egyik legjobb - ha ugyan nem a legkiválóbb — klubcsapat nemcsak Európában, hanem az egész világon is.

A közönség csalódottan hagyta el a Népstadiont, elsősorban a Vasas miatt. El kell ismerni, hogy az Inter nagyobb klasszist képvisel, és ilyenkor az ellenfél és a közönség számára nem marad más hátra, mint szépen veszíteni, illetve a vereséget sportszerűen elviselni.

Lukács László — Muha József

19 tonnás meteoritól fedeztek fel Ausztráliában, Perthtől keletre. A meteorit valószínűleg a Mars és Jupiter között elhelyezkedő aszteroida-övből való; tudósok most azt próbálják megállapítani, hogy mikor zuhanhatott a Földre.

Szenzáció Guatemalában

A nevvyorki “All Star” futballcsapatot két mérkőzésre hívták Guatemala Citybe, ámbár nincs több “star”-ja, mint egy: a magyar Vigh Tibor, aki a Ferencváros csapatnál kapott jó kiképzést, de a dollárimádat Amerikába vitte. Horváth György is elég jól játszott, de a csapat csak másodosztályúnak tűnt fel, összehasonlítva a múlt évben itt járt magyar válogatottal.

Az első este. nov. 25-én a meccs 2:2 döntetlenre zárult, a vasárnapi mérkőzésen Vigh három gólt rúgott a hálóba és a csapat 5:3-ra győzött, Az első este, vagy 10 perccel a meccs befejezése előtt, amikor a newyorkiak 2:l-re vezettek, a “NUEVA MUNDO” (Uj Világ) rádióleadóban zavar állt be, a rádió egy ideig recsegett, majd rövid zene után a következőket mondták be: “Johnson elnök

együttműködik kormányunkkal, azért küldte ide a legjobb futballcsapatot — az All Start — de ez meggyalázása hazánknak, mert ugyanez a Johnson

400,000 katonát küldött Vietnamba az ottani nép legyilkolására és miután ezek a gyilkosok jól begyakorolták magukat, több mint ezret ideküldtek belőlük a mi parasztjaink, forradalmáraink legyilkolására. Most ezek a szakértők vezetik a mi katonáinkat, a kormány hozzájárulásával, a mi népünk legyilkolására. Ez az F.A.R. SZAVA— ez az F.A.R SZAVA.”

Tíz percen belül háromszor is megismételték a fentieket s mivel a sok kézitáska-rádión keresztül sok ezren meghallották, megértették, a 15,000 főnyi közönségből kb. 9.000-en eszeveszetten menekültek a kapuk felé. Biztosra vették, hogy az F.A.R. ott a stádiumban foglalta le a leadó állomást és ebből nagy harc keletkezhet. A forradalmárok jó előre megszervezték embereiket, akik 10—10 méternyire táskarádiókon keresztül hallgatták az adást és igy a Stádiumban maradt 5—6 ezer ember köréjük csoportosulva, hallgatta az adást, nem törődve azzal, hogy közben az itteniek 2:2-re egyenlítettek.

A forradalmárok egymást értesítették a készülő bekapcsolásról és bennünket is biztosítottak, hogy most érdemes lesz meghallgatni a mérkőzést a rádión. Az F.A.R. nagyon ügyesen, a várostól vagy 10 km-re lévő toronynál kapcsolta be a magnetofon-szalagra felvett mondókáját, úgyhogy az első percben senki sem gyanakodhatott, inkább amerikai propagandának vélték az egészet. Csak miután a kemény szavak elhangzottak és bejelentették, hogy EZ AZ F.A.R. SZAVA, lett nagy ijedelem az ellenség soraiban és akkor figyeltek fel az F.A.R. barátai, akikből jó néhány ezer van a fővárosban.

A kormány éppen most jelentette be, hogy az ostromállapotot újabb 30 napra meghosszabbítják. A harc ahelyett, hogy csökkenne, inkább fokozódik.

Tudósító

H—U—M—O—R

Abból kiindulva, hogy nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak, itt közlünk egy kedves viccet, hátha van aki nem ismeri:

Fekete megvásárol -a MÁV-tól egy kimustrált vasúti kocsit, felhuzatja a budai hegyekbe, s elhatározza. hogy abban tölti el a szabadságát. Felke- resi a barátja, Fehér, és meglepődve látja, hogy Fekete, a zuhogó eső ellenére, a kocsi lépcsőjén ül, s ott cigarettázik.

— Miért áztatod magad, miért nem mégy be a kocsiba? — kérdi tőle.

—- Hagyd el, kérlek, ilyen pechefn is csak nekem

lehet! — legyint keserűen Fekete.----Képzeld,

nemdohányzó kocsit kaptam!

•

Kiss azt mondja Nagynak:

— Tudod, kérlek, én nem ismerek más nőt a feleségemen kívül, sőt, nem is ismertem.

— Azt elhiszem — mondja Nagy.

— Mi az ,hogy elhiszed?

— Mert ha ismertél volna egy másikat, akkor azt vetted volna feleségül.

§ Kellemes karácsonyi ünnepet kívánunk! I