Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-01 / 48. szám
Thursday, December 1, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD NÖ A TILTAKOZÁS AZ ÉLELMISZER-DRÁGULÁS ELLER Hogyan lehet olcsóbban bevásárolni? A kisebb-nagyobb amerikai városokban és sokszáz kisebb községben is összejönnek az asszonyok, szervezkednek és piketelik, bojkottálják a szuper- marketokat az állandóan emelkedő élelmiszerárak ellen. Már több mint 15 államban nagyban folyik a szervezkedés és a mozgalom az országban mindenütt, sőt még Kanadában is terjed. Annak ellenére, hogy a propaganda eszközei, a hirlapok, a folyóiratok, a rádió és a televizió, valamint a Chamber of Commerce és az NAM (gyárosok szövetsége) elcsépelt frázisai évek óta azt dudálták fülükbe, hogy “a béremelések okozzák az inflációt”, az asszonyok nem veszik be többé ezt a hazugságot. Saját tapasztalatukból tudják, hogy nem ez a valóság, mint ahogy az egyik háziasszony megjegyezte: “Heti 41 dollárba kerül négytagú családom élelmiszer beszerzése, heti tiz dollárral kerül többe, mint 6 hónappal ezelőtt.” A háziasszonyok különféleképpen tiltakoznak, de minden tevékenységük a “Nem vásárlunk” téma körül forog. Élelmiszert, természetesen mindenki kénytelen vásárolni, de nem feltétlenül szükséges mindent egy helyről beszerezni és a legdrágább élelmiszereket egyszerűen ki lehet hagyni. A sonka és a szalonna a legszemérmetlenebbül megdrágított árucikkek közé tartozik. Sok helyen az asszonyok bojkottálták ezeket az árucikkeket. A tej árát is mesterségesen fújták fel, nem a termelők, akik még most sem kapnak eleget terményükért, hanem az élelmiszer hálózatok és a monopóli umszerüen összejátszó nagy tejüzemek. A nagy élelmiszer hálózatok vezetői avval mentegetőznek, hogy csak nagyon kis hasznot húznak. “Nem több, mint 1 és fél százalék hasznunk van”, mondják. A háziasszonyok azonban átlátnak a szitán, tudják, hogy ezek a nagy hálózatok mindenütt terjeszkednek, uj épületeket emelnek és jelentésükben nem mutatnak ki minden jövedelmet. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy a háziasz- szonyoknak igazuk van, mint a Labor Department jelentése, amely szerint a megélhetés szeptemberben újból drágult, főleg a tejtermékek, a liszt, kenyér, hús és tojás árának emelkedése miatt. Ugyanakkor azt is kimutatja, hogy a dolgozók vásárlóképessége az egy évvel előttihez viszonyítva — úgyszólván változatlan maradt. Ebből látható, hogy nem a munkások béremelése — már ahol van ilyen — okozta az élelmiszer megdrágulását. A Commerce Department jelentése szépen kikere- kiti ezt a képet, mely szerint — habár az egyéni jövedelem szeptemberben emelkedett — ennek semmi nyomát nem lehet látni a gyári fizetések statisztikájában. Tovább idézve a kormány hivatalos adatait, meg kell említenünk a Federal Trade Commission októberi jelentését, mely alátámasztja a háziasszonyok panaszát: “A kicsiben árusítók nemcsak a vevőre hárítottak minden áremelkedést, hanem saVictor Perlő: HIT JELERT A HÁZIASSZOHVOK BOJKOTT-MOZGALMA? A Grand Union marketok kiszolgáló alkalmazottai nagy gombokat tűztek ki ruhájukra, melyeken ez áll: IV2. Evvel a vállalat azt akarja bizonyítani, hogy minden egy dollár után csak 1% cent hasznot húz. így reagál a háziasszonyok bojkottjára. A szupermarketoknak, az ételfeldolgozóknak és közvetítőknek a valóságban minden bevett dollárból 50 cent jut haszonra, rejtett bankszámlákra és fe- csérlődik el hangzatos hirdetésekre, valamint a vietnami háború adóira. A magas árakat főképp a termelési költségeken felüli egyéb költségek és kiadások idézik e'ő. A fennálló rendszer közgazdászai ennek különböző jóhangzásu neveket adnak, mint pl. “oligopoly”, vagy “adminisztrációs árak”, de egyszerűen a régi kifejezéssel élve, háborús gazdaságban monopolista haszonlesésnek nevezhető. Múlt év aug.-sában megjósoltam, hogy a vietnami háború a fogyasztói áraknak több mint 4%-os emelkedését fogja előidézni egy év alatt. Az 1966 szeptemberben végződő 12 hónapban a bejelentett áremelkedés 3.5% volt. A valóságos áremelkedés természetesen sokkal nagyobb, mint amennyit a hivatalos adatokban elismernek. A jelentések szerint élelmiszerárakban 5.3%-os volt az emelkedés, a tejtermékeknél 10.5%-os. A vendéglők és éttermek szinte megvadultan emelték áraikat. A közönség megérzi ezt, mert hiszen a legtöbb család jövedelme aránylag nagyon kis mértékben emelkedett és ugyanakkor az adókat is az egekig emelték. Mivel a vietnami háború nem népszerű, nincs hazafias áldozatkészség, amellyel hajlandók lennének az árakkal való üzérkedést eltűrni. Ezért van a bojkott. A kenyér és a tejfélék ára magasra szökkent az utóbbi időben. A Grand Unionnál a rozskenyér fontja 2 centtel, az olasz kenyéré 5 centtel drágult meg. Egy kvart tej ára “csak”, vagy két centtel lett több, de a túró fontonként 6 centtel, a muns- ter sajt 18 centtel, a fél pintes yogurt 2V4 centtel emelkedett. Mi rejlik mindezek mögött? A farmerek is többet kaptak, de nem ez a fő ok. A múlt évben a farmerek az élelmiszerfogyasztók minden dollárjából csak 39 centet kaptak kézhez. Az idén a Federal Trade Commission megállapította, hogy a farmereknek fizetett magasabb árak a kenyér áremelkedésének csak egyharmadát, a tejének csak felét képezik. De ez csak részleges magyarázatot ad. A búza drágulása ebben az évben részben csak az 1964. évi nagy áresést hozza helyre. A kenyér ára már 1964—65-ben is lassan emelkedett, az alacsony termelői árak ellenére. A kenyérnek olcsóbbnak kellene lenni, mint 1964 elején, ahelyett most 15—35%-kal drágább. A nagy péküzemek következetesen mindig kissé emelik a kenyér árát. amikor a termelési árak esnek, de háromoszor olyan mértékben drágítják a kenyeret, amikor a farmerek is többet kérnek. Mindkét esetben a nagy malmok és pékségek nyerészkednek, a fogyasztók pedig megrövidülnek. Az ’50-es évek közepén a tej ára annyira csökkent, hogy sok farmer tönkrement. így a tejtermelés csappant, ami viszont előkészítette a tejtermékek árának mostani emelkedését. 1956 és 1964 között a tej termelői ára állandóan alacsony színvonalon maradt, de a fogyasztói árak 9%-kal emelkedtek. Az élelmiszer feldolgozók és nagykereskedők monopóliumai azért képesek egyre kiszélesíteni a termelői és a fogyasztói árak közti különbséget, mivel egyre több nagyvállalat olvad egybe, melynek révén sokkal könnyebb a konkurrenciát kiküszöbölni. A kevés névleges versenyző titkos megegyezéseket köt. A Grand Union üzleteiben vásárolhatunk “Sealtest”, “Breakstone”, vagy “Kraft” tejtermékeket. Mindezeket a National Dairy Products Corp. árusítja, melynek évi nettó kereskedelmi jövedelme 2 milliárd dollár. Talán nem véletlen, hogy a National Dairy Products árui vannak túlsúlyban a Grand Union polcain a tejtermékek között. Mindkét vállalatnak ugyanaz a cég, a Sullivan and Cromwell a jogügyi képviselője és mindkettőt bizalmas kapcsolatok kötik a Chase Manhattan Bankhoz. Nem -nehéz nekik egyesült erővel megnyuzni a fogyasztót. A kávé esetében már “jobb” a helyzet. Vannak más márkák is, mint a Maxwell House, a Yuban és a Sanka, melyek mind a General Foods-tól származnak. A következő táblázat a legnagyobb élelmiszerüzemek profitját mutatja 1960 és 1965 között, valamint az 1966-ban várható hasznukat, az eddigi hónapok jelentéseire alapozva. HASZON ADÓLEVONÁSOK UTÁN dollármilliókban emelkedési-a Vállalatok 1966 1965 1960 1960- 1965est. 1966 1966 American Can 74 62 35 109 19 Borden 58 51 27 117 15 Calif. Packing 26 23 16 65 10 Coca Cola 89 76 39 126 17 General Foods 92 86 61 50 6 Grand Union 12 11 7 66 10 Great A&P 57 52 59 —3 9 Kellog 39 35 21 81 10 Ralston Purina* 45 30 18 149 52 Safeway Stores 65 48 35 87 35 * Augusztus 20-án végződő teljes költségvetési évre. Az emelkedés százaléka a haszon ki nem kerekített összegei szerint. Ezek a vállalatok jelentős profitemelkedést mutatnak 1965 óta. De hogy jön mindezekhez a vietnami háború? A Libby, McNeil & Libby, egyike a kisebb élelmiszer feldolgozóknak, legutóbbi ne3 ját hasznukat is többszörösen növelték.” A Wall Street Journal júliusban jelentette, hogy “12 élelmiszer hálózatnak 21 százalékkal, az ételfeldolgozó vállalatoknak 16.5%-kal több hasznuk van, mint egy évvel ezelőtt”. A National City Bank of N. Y. augusztusi körlevele is hasonlókról számolt be. Mit tehet a fogyasztó? Elsősorban csatlakozzon a bojkott-mozgalomhoz a magas árak ellen, amelynek révén máris eredményeket értek el. Egyes élelmiszerüzletek már kisebb-nagyobb árengedményeket tetteK. Ennek köszönhető az is, hogy a különböző boltokban olyan nagy árkülönbségek mutatkoznak a sertéshúsnál, melyből sokkal több van, mint egy évvel ezelőtt, de ennek megfelelően nem minden üzlet hajlandó az árakat redukálni. Ahol a közönség nagyobb nyomást gyakorol, ott sokkal nagyobb árleszállítások vannak. A marhahúsnál is nagy árkülönbségek vannak a különböző boltokban. A legolcsóbb, párolni való marhahúsért, csont nélkül, egyes mészárszékek 79, mások 99 centet számiíanaK fontonként. ■ Mindez azt mutatja, hogy az idén méginkább mint máskor, hasonlítsuk össze az árakat és ott vásároljunk, ahol olcsóbb. Több helyen vásárdíjunk és mindenütt a legjutányosabb. csalogató,"hirdetett árut vegyük és ami drága, azt hagyjuk ott. Több időt vesz igénybe az ilyen bevásárlás, de sok pénzt megtakaríthatunk. A szupermarketok pedig kénytelenek tudomásul venni, hogy nem trükkökkel, szerencsejátékokkal és bélyegekkel, hanem csupán következetesen olcsó, megbízható árakkal biztosíthatnak állandó vevőket. OTTAWA, Canada. — Az “Air Canada” repü- vállalat 5,000 gépésze sztrájkba lépett. A munkások 20 százalékos bérjavitást követelnek. A gépészek jelenlegi átlag órabére $3.17. gyedévi jelentésében megállapítja: “A vietnami háború, az általános gazdaságra való hatásán kívül, az utóbbi időkben már a mi üzletágunkra is kihat. Az utóbbi néhány hónapban a tartósított ételek katonai felvásárlása határozottan és gyors iramban fokozódott... ha Vietnamban a katonai szükségletek tovább fokozódnak. .. ennek megrázó hatasa lenne a kínálat-kereslet törvényére.” Enni mindenkinek kell. Az árak változásával az étkezési szokások csak nagyon kis mértékben változnak meg. A közgazdászok nyelvén ez azt jelenti, hogy az élelmiszerkereslet, az árakhoz viszonyítva nem ingadozik. így, ha a kínálat-kereslet mérlege felbillen a katonai felvásárlások révén és hacsak alig néhány százalékos emelkedést jelent is a kereskedelemben, az élelmiszer feldolgozók és nagy- kereskedők gátlás nélkül, sokszorosan kaphatják ezt vissza a kiskereskedelmi árak aránytalan emelésével. Egyes élelmiszervállalatok harmadik évnegyedi jelentésükben, az 1965. évihez hasonlítva már kevesebb haszontöbbletet mutatnak ki. Ez azonban csak látszólagos. A vietnami háború már a múlt év harmadik negyedében is emelte a hasznot. A háborús gazdálkodás azonban módot ad arra is, hogy elrejtsék a hasznot, amit a könyvekben nein mutatnak ki. Különösen az élelmiszervállalatok képesek hasznuk nagy részét'eltüntetni költségszámlákban, vállalati vezetők fizetésében, az üzlethelyisét gek albérletbe adásával, hirdetési kampánnyal, stí>. Ugyanez történik a kiskereskedelmi színvonalon is, habár ott sokkal kisebb tételekről van szó. A termelő és a fogyasztó közti, a valóságos költségeken felüli ártöbblet átlagban kb. 100%-os, ami azt bizonyítja, hogy van bőven lefölözni való tejfel és a bojkott-mozgalmak jelentős árengedményeket érhetnek el úgy a nagykereskedőktől, mint az élelmiszer hálózatoktól. Hogy áll a ntlyzet a kis, független fűszeresekkel és más élelmiszerboltokkal? Távol áll tőlem, hogy krokodil-könnyeket hullassak a kiskereskedőkért, akik közül sokan megszedték magukat. Számukra azonban a vietnami háború nem az a szüret, mint az előző háborúk voltak. Őket két oldalról nyomják. Amint a nagyvállalatok egységbe tömörülnek, egyre kevesebb lehetőségük marad és bevásárolni sem tudnak olyan előnyösen, mint a szupermarketok. Mivel a fogyasztók megérzik a magas árakat és igyekeznek pénzükkel gazdálkodni, a független kereskedőknek egyre nehezebb a szupermarketokkal versenyezni, habár jobb minőségű árut tartanak. Különösen a mészárosoknak lett nehezebb a helyzetük. Ezért korlátolt együttműködésre van lehetőség a független kiskereskedők és a szervezett háziasz- szonyok között az élelmiszertrösztök magas árai ellen.
