Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-24 / 47. szám
Thursday, November 24, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 THE HUNGARIAN PAST anoGwan én-Cátont... I rj a: E Rózsaszínű nő a hegyoldalon Már úgyszólván csak napok választottak el a közelmúltban lezajlott választások napjától, amikor a Kaliforniára — és az országra — oly fontos választási hirek a háttérbe szorultak, mert az újságok első oldalára, a rádió és a tv programok élére váratlan művészeti esemény került.- A los-angelesi és környékbeli újságolvasó, rádiót hallgató és tv-t figyelő közönség a meglepetéstől dermedten vette tudomásul, hogy a romantikus Malibu Canyon alagutja fölé, egy hűvös novemberi éjszakán valaki egy rózsaszinü nő — “Pink Lady” — öltözet nélküli alakját festette. Csaknem hihetetlen, mindenesetre csodálatos, de való. hogy a nagy nyugati metropolis és környéke szavazó polgárságának túlnyomó többsége jiegy csapásra majdnem megfeledkezett a küszöbön álló választásokról és a szembenálló felek hetek óta folytatódó vitájáról, mert idejét — átmenetileg — a 60 láb magas és arányosan széles rózsaszinü nő és a körülötte kifejlődött vita foglalta le. Hogy mi okozta ezt? — találgatás dolga. Lehet, hogy a nagyközönséget már untatták a kormányzó érvei a megválasztása mellett és a kormányzójelölt ellenérvei ellenfelének megbuktatása érdekében. Ezek az érvek és ellenérvek már a szavazók könyökén nőttek ki, ami nem csoda, mert közülük a legfrissebb is térdig érő ősz szakállt viselt. Lehet, hogy a szavazólistán a 16-os számmal jelölt javaslat okozza a rózsaszinü nő iránti nagy érdeklődést, mert ez a javaslat Kalifornia szemérmes közönségét tervezte megszabadítani minden olyan nyomtatványtól, rajztól és festménytől, amelyet egy 17-ik századból ittrekedt szemforgató társaság “szennyesnek” bélyegez. Ez a társaság, mely a könyvtárakban őrzött könyvek 50 százalékát máglyára dobatta volna, felháborítónak tartotta, hogy az éj leple alatt valaki egy paradicsomi kosztüm nélküli — nőt fessen a megyei tulajdont képező hegyoldalra. A társaság szemérmes tagjai a betelefonáló rádió állomásokat vették ostrom alá. Egy nő dühtől tajtékozva, ordítva követelte, hogy a tettest tartóztassák le és sújtsák 4,000 dollár pénzbírsággal, megfelelő börtönbüntetés mellett. A programvezető hiába hivatkozott a Vatikán hasonlóan öltözetlen angyalaira és a világ nevezetes múzeumainak lepel nélküli női testet ábrázoló hires festményeire. A nő kitartott a börtön és a 4,000 dollár pénzbírság mellett. Akadtak bőven olyan betelefonálok ,akik helyeselték az előttük szóló nő javaslatait, sőt akadt olyan is, aki "Szigorúbb büntetés hive volt, éppen csak hogy a nyilvánosan és elevenen elégetést nem javasolták. Persze akadtak olyanok is, akik védelmükbe vették a rózsaszinü nőt és kezdetben ismeretlen elkövetőjét. Volt, aki ezt a művészi munkát válasznak szánta San Francisco ama régebbi (és találó) állítására, hogy “Los Angeles müvészetileg valóságos sivatag.” És akadtak olyanok, akik büntetés helyett kitüntetésre ajánlották a festmény vakmerő szerzőjét. Abban mindenki megegyezett, hogy a rózsaszinü nő festője valóban vakmerő volt, mert az alagút -feletti hegyoldal megközelithetetlennek látszott. A csodálkozás egyrészről és a megbotránkozás másrészről annál nagyobb volt, amikor jelentkezett a festmény elkövetője egy 31 éves, feltűnően csinos elvált asszony személyében, aki még hozzá két kis gyermek anyja. Tartózkodás nélkül bevallott mindent: két hónapon keresztül dolgozott a festmény tervén és arányos megnagyitásán, amelyet azután egy éjszaka holdvilág mellett vitt át a hegyoldalra. A hegyoldal tetejéről négy kötélen ereszkedett alá. A második éjjelen az övéhez erősített festék-kannákkal, ugyanazokon a köteleken ereszkedett alá és ugyancsak holdvilág mellett hajnalhasadás előtt befejezte a nagy müvet: megszületett a rózsaszinü nő! Közben a megyei hatóságok is akcióba léptek. A forgalmi rendőrség a festmény sürgős eltávolítását követelte, mert a mezítelen hölgy az autó-utról látható volt és kiváncsi, továbbá a művészet iránt érdeklődő vezetők bámészkodása forgalmi veszedelmet jelentett a Canyon amúgy is veszedelmes kanyarjain. A hatóságok meghozták a festmény eltávolítását elrendelő határozatot, ami nem volt nehéz, viszont a kivitele annál nehezebbnek bizonyult. mert ez az egy kaliforniai hölgy valóban megközelíthetetlen volt. (Reprinted from the Nov. 13th (1966) edition of the New York Times) By THEODORE STRONGIN A rare chance to examine the Hungarian musical temperament in depth is afforded by six new albums now released in this country by Qualiton Records of Budapest. Everything is in this collection — new composers, young artists, primitive folk music, rarely-heard late period Liszt—everything, that is, except what is already available through ordinary channels. There is no Bartók and no Kodály, but there is a sampling of the people who have followed in the footsteps of these two pioneers. The centerpiece of the Qualiton releases is a splendid, scholarly but lively historical anthology, Musica Hungarica, four disk’s worth, which traces Hungarian music from the beginning through Liszt (LPX 1214-17; mono only). Along with the album goes a handsomely bound, hard cover slick paper, 150-page illustrated book, with a long historical essay and detailed descriptions of each fragment of music, including manuscript source, when and where performed and by whom, and so on. The book is neatly planned, with Hungarian text on the right hand pages and English translation on the left. Hungarian being the language it is, the book has a sort of intriguing mirror image appearance in places. The name Ferenc Liszt, for instance, on the left in English, reads out as Liszt Ferenc in Hungarian on the right. (We know him as Franz.) Wide Range Qualiton has not stinted on performers, either. The range is wide, from Mrs. András Balázs, age 79, recorded in the field by the Folk Music Research Group of the Hungarian Academy of Sciences, through the Hungarian Radio and Television Symphony Orchestra and the Budapest Phü- harmonic with conductors of the stature of János Ferencsik. It probably won’t happen here, but a corresponding project would be for an American recording company to gather the resources of the Library of Congress folk music collection, the Metropolitan Opera singing roster and the New York Philharmonic, for a giant anthology of American music. “Musica Hungarica” starts by probing the dim past and conjecturing about the relationship between the oldest strata of Hungarian folk cultures as related to Mongolian and Chinese. Examples are given of closely related tunes from each tradition. They are highly suggestive. Bence Szabolcsi, who wrote the historical essay for Qualiton, traces some of them back to the migration from Asia to the West. There are examples from the 11th centuries of the early Magyar encounter with Gregorian Chant. One chant, “Gloria Patri,” is compared to a folk variant collected by Kodály, “A rosemary grown on the snowcapped rainbow.” All through the collection, fascinating parallels are made, and pointed up by example, but at no point is historical or intellectual knowledge allowed to interfere with musical pleasure. Sung Art-Music Later^the anthology takes up the encounter of Hungarian music with that of the European middle ages and Renaissance, the appearance of sung art-music in the 16th century, early instrumental music from the same period, which is a tantalizing mixture of familiar European and HunTöbb napi kísérletezés után — amelyben még helikopterek is résztvettek — és 14 gallon földszi- nü festék felhasználása révén a rózsaszinü nőt sikerült eltüntetni. A művésznő hiába tiltakozott; egyetemi hallgatók hiába járultak petícióval a megyei hatóságok elé a közben “Suzy”-ra keresztelt rózsaszinü nő megmentése érdekében; a művészetet értékelők tucatjai hiába apelláltak a megyei hatóságok szépérzékére — a szemforgató szemérmesek és a forgalmi rendőrök győztek. Néhány napi hmnév után “Suzy” kimúlt, a Malibu Canyon alagutja felett már csak földszinü müvészietlen mázolás látható és Los Angeles müvészetileg visz- szasiillyedt a sivatagba... Szerencsére (?) még maradt néhány nap, amely alkalmat adott a kormánynak és a kormányzójelöltnek a hetek óta folyd'ogáló unahnas, seromitgarian folk. Hungarian baroque, too, has its special flavor. There is a section devoted to the history of a genus of song called “The Rákóczi,” from the late 1700’s to Liszt’s “Rákóczi March.” Music of the genteel world of 18th century comes in for attention, and so does another important 18th-century Hungarian musical thread, the peasant recruting dances, and how they are treated by art composers of the period. In the early 1800’s unabashed nationalism breaks out, leading to a popular opera composer of the period, Ferenc Erkel, virtually unheard of here, but lovely to listen to, and with that special Hungarian flavor. The collection ends with music of Liszt’s later period, for example, the “Csárdás Macabre” of 1881 for piano and the “Ossa Arrida” of 1875 for male choir and organ. “Musica Hungarica” makes no attempt to be encyclopedic. The Hungarians have created far too much music to allow that. But it is a rich, fascinating, thoughtful collection, full of good music and stimulating to the mind. A cello recital by the 19-year-old Miklós Peré- nvi is another of the Qualiton releases (LPX 1212, mono and stereo). Perényi plays the Kodály Sonata (Op. 4), the Schumann Adagio and Allegro in A- flat (Op. 70) and the Chopin Cello Sonata (Op. 65), The young man plays with utterly absorbing musicianship and with a personality of his own. He does not show" the dazzling virtuosity of a Feuer- mann, for instance, or the lyricism of Fournier, but he is a complete musician. Tibor Wehner is his pianist, and provides superb collaboration. Péter Komlós, violinist, and György Miklós, pianist, also of the younger generation of Hungarian musicians, are heard in the Franck Violin Sonata, the Ravel Sonata and the Schubert Sonatina in D (LPX 1226, mono and stereo). Again, like young Miklós, they are thorough musicians with an eloquent chamber music approach, and with emotional Hungarian souls. None of these Hungarian-made recordings have fantastic range of sound offered by better-known European or American companies that deal in up- to-date stereo. But the Qualiton engineers preserve a viable balance between instruments that suggests the concert hall rather than a stereo spectacular. Bach and Handel Miklós Erdélyi, a 39-year-old conductor, is heard leading the Budapest Philharmonic in Bach’s Suite in B minor for Flute and Strings and Handel’s Rodrigo and Ariodante Suites (LPX 1240, mono and stereo). The flutist, József Juhos, has a lovely liquid tone, but the orchestra sounds jumbled and occasionally the pacing is sluggish. Contemporary Hungarian composers are represented on three Qualiton disks. Endre Szer- vánszky’s Concerto for Orchestra is a Bartok-fla vored demonstration of orchestra sonority, and very capably wTitten, if not ground-breaking (LPX 1213, mono only). The music of Pál Kadosa is heard in several examples, including his Third Piano Concerto, his Sonata No. 4 and miscella neous short pieces, with Kadosa himself as piano soloist (LPX 1199, mono only). Here too, the Bar- tók-Kodálv tinge is apparent, but in the Concerto, particularly, Kadosa’s bent towards virtuoso pian ism takes over. The Concerto is even Liszt-like at times. A "Nők a békéért" jelszóval megrendezett második európai kongresszus Strassbourgban befejezte munkáját. mondó vita folytatására, amire már csak azért sem volt szükség, mert a szavazók már határoztak és a választás kimenetele előrelátható volt. Csak az maradt hátra, hogy a megyei hatóságok módját ejtsék legújabb gondjuk eloszlatásának: a törvénykönyv mely pontjának alkalmazása alapján vonják felelősségre a művésznőt, aki két éjjelen át végzett munkájával irigylésreméltó hírnévre tett szert. Elvégre is valakin be kell hajtani a 14 gallon festék árát és a munkabért, amit a nyakú kát kockáztató munkásoknak kifizettek. A bökkenő a dologban az. hosrv a művésznő előrelátó volt és munkaadó gazdájától, aki jór.evü ügyvéd, megnyugtató választ kapott arra a kérdésre, hogy van-e törvény, rendelet, vagy szabály, amely tiltja az ő tervbe vett mestermüvének a végrehajtását.
