Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-24 / 47. szám
Thursday. November 24. 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: LUSZTIG IMRE Levelet kaptam Rózsi nővéremtől. Ez nem újság, mert hin ad magáról legalább egyszer egy hónapban. Az újság az, hogy leveiéoen idoDek között ezt Írja: “Olvasom az Amerikai Magyar Szót. Sok jó és szép olvasnivaló van benne, de nem hiszem, amit irtok. . . Legalább is nem minden esetben. Nem hiszem el például azt, hogy 3U0 betegre egy ápolónő jut.” Nem írnék lapunkban Rózsi nővérem e megjegyzéséről, ha ez csupán az ő véleménye volna. A napokban beszéltem egy olvasónkkal, aki nemrég tért vissza magyarországi látogatásából. Említette, hogy otthonléte alatt barátai, rokonai és ismerősei kérdezték tőle: “Ugye nem igaz, hogy olyan nagy tüntetések, harcok loiynak a néger negyedekben? Ugye ez inkább csak afféle propaganda?” Magam is tapasztaltam, amikor elbeszélgettem a csepeli munkásokkal; nem hitték el, hogy félmillió egyén él közsegélyen New York varosában. Ok is ury vélték, hogy az csak propaganda. Általában helyes megfigyelés az. hogy magyar honfitársaink hajlandók elhinni mindazt, ami jó az Egyesült Államokban, de mindent kétségbe vonnak, ami az érem másik oldalát mutatja. Csak az igazságot írjuk Rózsi nővéremnek válaszomban kihangsúlyoztam, hogy lapunk szigorúan ragaszkodik ahhoz az alapelvhez, hogy csak az igazságot közöljük. Időnként azonban önkéntelenül is becsúszik egy-egy igazságtól eltérő cikk, de ez a kivételek közé tartozik. Idézünk a New York Times-ból Azt a hirt például, mely arról számolt be, hogy 300 betegre jut egy ápolónő, a New York Times hírneves polgári napilapból vettük át. Ez az újság a nagy kapitalisták legosztálvtudatosabb szócsöve és nincs érdekében, hogy ilyen hirt alap nélkül leközöljön. Az ország és talán a világ e legnagyobb napilapja október 25-i vezércikkében olvastuk: "Éveken át tartó közömbösség után, a város lakossága kezdi felismerni a városi kórházakban uralkodó szégyenletes (a mi kihangsulyozásiuik) helyzetet.” “Nerp újság, hogy ezekben a kórházakban nincs elég orvos, ápoló és egyéb személyzet, hogy hiány van orvosi műszerekben és gyógyszerekben. Az újság az, hogy ezekre a tényekre a lakosság is ráeszmélt.!’ Mit mond a "Bellevue" hivatalos lapja? A Bellevue New York városának legnagyobb kórháza. Itt "gondozzák” azokat, akik nem tudják a privát kórházak magas költségeit megfizetni. A kórház újságot ad ki, amelyben a következőket olvassuk: “Mi már régóta ismertük az intézetünkben uralkodó hajmeresztő (horrible) állapotokat, de eddig senki sem törődött velük. Mindenki szemet hunyt az elrettentő valóság előtt. Most, amikor a közönség tudatára ébred a valóságos helyzetnek... talán történik valami a helyzet megváltoztatására.” így ir a Bellevue kórház hivatalos lapja. Mi a valóság? Rockefeller kormányzó bizottságot nevezett ki a newvorki városi kórházak helyzetének kivizsgálására. A vizsgálóbizottság elnöke, Norman F. Lent szenátor, a vizsgálat befejeztével mondotta: “Nem hiszem, hogy jelentésünk hűen visszatükrözi azokat az elképesztően borzalmas viszonyokat, melyeket a szegény betegeknek kell elviselniük a városi kórházakban.” Kedves Rózsi nővérem! Kedves magyar honfitársak! E szavakat nem én, az Amerikai Magyar Szó szerkesztője mondta, hanem a New York Times tudósitója számolt be a kórházakban fennálló helyzetről. Nem én, hanem a newyorki törvényhozó testület felső házának, a szenátusnak egy tagja tett jelentést. Nem mondhatjuk, hogy túloznak. Ha nem Írják meg a teljes igazságot, az csak azért van, mert nem akarják a nyers valóságot minden takargatás szépítés nélkül a világ elé tárni. Személyes tapasztalatok Egy régi, jó barátom Parkinson-kórban szenved már évek óta. Felesége a napokban a következőket mondta el: “Férjem már évek óta beteg és én ápolom, otthon. Időről időre vizsgálatra viszem a “HIP” (Health Insurance Policy) orvoshoz. Orvosságot adnak neki, de mondják, hogy nem lehet rajta segíteni. A napokban észrevettem, hogy felduzzadt a hasa. Beszélni nem tud, de valahogyan tudomásomra hozta, hogy nem képes vizelni. Kihívtam a HIP orvost, aki mondta, hogy férjemnek adjak meleg fürdőt és másnap hívjam fel az ügyeletes orvost. Az orvos utasítását teljesítettem, de másnap reggel férjemnek már nagy fajdalmai voltak. Mikor az orvosnak elmondtam, hogy férjem milyen állapotban van, utasított, hogy vigyem azonnal a legközelebbi kórházba, amit meg is tettem. Ott órák hosszat kellett várnunk, mig jött az orvos. Megvizsgálták és azt mondták, hogy 50 dollárt kell azonnal lefizetni és felhatalmazást kell aláírni egy szükséges műtétre. Felháborodtam, mikor ezt hallottam. Először is, a Medicare törvény előírása szerint csak 40 dollárra jogosult a kórház. Másodszor ki és mikor határozta el, hogy férjemnek műtétre van szüksége? Felhívtam a HIP orvost és ő azt mondta, hogy ne Írjak alá semmit, hanem vigyem egy másik kórházba. Taxit hívtam és férjemet egy másik kórházba vittem. A közös kórteremben helyezték el, hatvanad magával Az orvosok megálla-, pitották. rogy műtétet kell végrehajtani rajta. Korán reggel volt a műtét és én a földszinti váróteremben vártam az orvos jelentését. Azt mondották. t'z óra felé majd értesítenek, hogyan sikerült a műtét. Vártam. Tiz óra. 11 óra. déli 12 óra. Már azt hittem, rossz hir vár rám, azért nem mondják, mi történt. Délután egy órakor felmentem a kórterembe. Az ápolónő mondta, hogy férjem már néhány órája ott van. Az operáció sikerült... de önkívületben van. Senkit nem ismer meg és állandóan ki akar ugrani az ágyból. Önkívületben van a beteg, ápolónőre van szükség Világos volt, hogy férjem állapota megkívánta, hogy a következő három napon ápolónő legyen mellette. Lementem az irodába és kértem, hogy küldjenek ápolónőt férjemhez. Azt mondták, hogy a háromnapi ápolónő-szolgálat 159 dollárba kerül, amit előre le kell fizetni. Lefizettem az összeget. Az első ápolónő a nyolc órai műszakra munkába állt, de az idő leteltével nem volt, aki felváltsa. Éppen akkor ott voltam a kórházban és az irodában megkérdeztem, hol van az ápolónő? Azt felelték, sajnálják, de nincs. Tiltakoztam. Mondták, hogy visszakapom a pénzt. Erre én azt mondtam, hogy nekem most nem pénzre, hanem ápolónőre van szükségem. Sajnálatukat fejezték ki. Dühömben és felháborodásomban nem tudtam mitévő legyek. Végre mondtam: adják vissza a pénzt, hogy tudjak máshonnan ápolónőt szerezni. A tisztviselő kijelentette, sajnálja, de csak utalványt adhatnak és két-három hétbe telik, amíg az utalványra kifizetik az összeget. Vérnyomásom ismét magasra szökkent. Mehetek most kölcsönt kérni barátoktól, ismerősöktől és azután ápolónőt keresni! Mint az őrült, rohantam ide-oda, mig végre sikerült mindkét problémát megoldani. Most, amikor ezt elmondom. már egy hét telt el. de a 159 dollárból visz- szajáró 139 dollárt még ma sem kaptam kézhez. Férjem jogosult házi kezelésre, de ... A férjemen végzett műtét sikerrel járt és tiz nappal később hazaengedték. Járni nem tudott. Tisztántartása, etetése, stb. megkivánta az ápolónő szolgálatát. A “Medicare” törvény értelmében a kórházból elbocsátott beteg százszori ápolói látogatásra jogosult. Kértem az orvosunkat, hogy rendeljen ki bejáró ápolónőt. Az orvos így felelt: “Kedves asszonyom, ebben a kórházban tiz ápolónőt tartanak ilyen beosztásra. Ez a tiz ápolónő a kórház tiz legnevesebb orvosának betegei után néz. A többi beteg részére . . .nincs ápolónő." így működik hát a “Medicare”, törvény! Jól hangzik papíron. de amikor kivitelezésre kerül a sor, ...már más a kérdés. Nem tudom mitévő legyek. Férjemet otthon kezelni és ápolni nem tudom. Saját költségemen privát ápolónőt kell keresnem. Férjemnek intézetben a helye A privát ápolónő sok pénzbe kerül és megtakarított pénzem fogytán van. Valamilyen intézetbe kellene férjemet elhelyezni. Meglátogattam egy intézetet a gyógyíthatatlan betegek részére. Megmutatták a kórtermet. Ágy, ágy mellett összezsúfolva, a betegek nagy része már féllábbal a sírban Szívbajosok, bénák, Parkinson-kórosok, végelgyengülésben szenvedők egymás mellett. Az ágyaknál nincs csengő, mellyel hívhatnák az ápolónőt. Kérdésünkre azt felelték: mindenkinek kiabálni kell, ha segítségre szorul. A beteget felveszik, ha van üresedés és ha nincs pénze, akkor a nyugdijának felét és életbiztosítási kötvényét az Intézménynek kell átadnia. Aki ebbe a környezetbe kerül, annak nem sok idő kell, hogy utoisó útjára kísérjék. Fél-privát kezelés ? El lehet helyezni a beteget ebben az intézetben négyszemélyes szobában is, ez azonban napi 22 dollárba kerül. Minden orvosi vizsgálat, röntgenkép, orvosság, külön költséggel jár. Privát szoba is van, napi 32 dollárért, itt is minden egyéb szolgálatért külön felszámítanak. Mit mondjak még? Férjem otthon van. Az ápolónő ott van minden nap és én fizetem. Pénzem fogytán van. Férjem egészségi állapota csak rosszabbra változhat. Nem tudom, mitévő legyek?” Eddig tart ismerősöm rémtörténete. Az ő esete nem kivételes. Ehhez hasonló és még ennél is borzasztóbb esetek mindennapos események itt, New Yorkban és az ország minden városában. Ez az igazság, még akkor is, ha ez nem hangzik kellemesen fülünknek. Az amerikai magyarok érzik a saját bőrükön, hogy ez az igazság. Itt az ideje, hogy az óhazai magyarok is belássák: nem minden arany, ami fénylik Amerikában. Három Amerika van. A gazdagok, a bőségben dúskálok Amerikája; a nyomorban élők, a nélkülözők, a nyomortanyák lakóinak Amerikája és azok Amerikája, akik a kettő között, hol viszonylagos jólétben, hol viszonylagos nélkülözések közepette einek. Meg kell ismerni e háromféle Amerikát, ha teljes, tárgyilagos képet óhajtunk kapni az ország 200 millió lakosának életéről. A beiruti krach Mi lehet az oka, hogy a beiruti Intra Bank legfontosabb ügyfelei, tehát a Perzsa-ölről "olajban érdekelt” sejkjei és emirjei, kivették jelentős betéteiket ebből a pénzintézetből? Erre vonatkozólag üzleti körökben még mindig csak találgatások folynak. Az első találgatás ugv szól, hogy az Intra Bank csődbe ment, mert New Yorkban és Londonban felemelték a bank-kamatlábakat. A libanoni bank ügyfelei tehát előnyösöbbnek látták átvinni a pénzüket az amerikai piacra, ahol a készpénz hét- nyolc százalékot is kamatozik. Az Intra Bank viszont képtelen követni az amerikai példát. A második feltevés szerint, a tekintélyes ügyfelek megijedtek az Intra Bank vezetőinek kalandos szellemű ügykezelésétől. Voltaképpen a pénzintézetek történetében minden jelentősebb bankcsőd azonos körülményekből indult ki: a kérdéses bank hosszú távra beruházta a rövid távra rábízott tőke túlságosan nagy részét. Nincs kizárva, hogy az Intra Bank ügyfeleit is nyugtalansággal töltötte el a pénzintézet "dinamikus” pénzügyi politikája. Való igaz, hogy a bank nagy profitokra törekedett, márpedig a legtöbb haszonnal járó ügyletek rendszerint a legkockázatosabbak is. A harmadik feltevés politikai "cselszövést” szimatol. A kuwaiti sejk, valamint Szaud-Arábia királya, állítólag nehézségeket akar támasztani Libanonnak. Egy sziriai lap erre vonatkozólag azt a magyarázatot közölte, hogy Szaud-Arábia királya nyomást akar gyakorolni Beirutra, hogy a libanoni kormány ellenséges magatartást tanúsítson a “forradalmi Szíriával szemben”. Más információk tudni vélik, hogy a kuwaiti emir ellen a libanoni sajtó sértő célzatú cikket jelentetett meg. Az Intra Bankban elhelyezett betétek kivitele talán újabb epizód a nemzetközi pénzügyi rendszer válságában. Lehet, hogy a Közép-Kelet nagy tőkései aranyban kívánták elhelyezni pénzük egy jelentősebb részét? Ezt egyelőre semmi sem támasztja alá. Ezzel szemben kétségtelen, hogy a Közép-Kelet- egyik legfontosabb pénzintézetének csődje fontos kihatással lesz más pénzintézetek helyzetére is. Végtére is az Intra Bank kezelte a Perzsa-öböl pénzmágnásainak tőkéjét, ennek a banknak a politikája pedig nagymértékben uralkodott Bejrutban, a világnak egyik olyan pontján, ahol még fennmaradt a tőke szabad piaca. Anélkül, hogy hivatkozni akarnánk a bécsi Kreditanstalt hírhedt precedensére, vagyis arra, hogy ennek a banknak a csődje váltotta ki a harmincas évek nagy pénzügyi válságát, mégsem kétséges, hogy manapság — amikor amúgy is a legnagyobb bizonytalanság uralkodik a pénzpiacon — ennek a hatalmas libanoni banknak a bezárása csak fokozhatja a pénzügyi körök általános rossz közérzetét. Mindenesetre Libanonban négy napra bezárták az összes bankokat. *★**★★★★**★★★★**★★★★*★*****************< ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! wJNem hiszem, amit irtok..
