Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-10 / 45. szám

Thursday, November 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 FORRADALMI ÜNNEPÉLY GUATEMALÁBAN & ho Gy an én latent... z rjCL :EH. 1ST Látogatás a Hearst kastélyban A Los Angeles és San Francisco között körül­belül félúton, a Csendes-óceán partján fekvő San Simeon több mint 200 éven át álmos kis halász­falu volt. Hírnévre 1919-ben tett szert először, amikor a falu legrégibb vegyeskereskedésének tu­lajdonosai az üzlet mellett két messzelátót szerel­tettek fel. amelyek 25 cent bedobása ellenében a néző közelébe varázsolták a távoli dombtetőt. A “La Cuesta Encantada”, az “Elbűvölő Domb” te­tején akkor kezdték épiteni a Hearst-kastélynak elnevezett épületcsoportot, amely 1958 óta Kali­fornia állam tulajdonát képezi. A messzelátókon át ezt a csodába illő építkezést, később az épülete­ket, az épületek környékén kialakuló kerteket, uszodákat, forrásokat és a látogató előkelőségeket szemlélték a turisták ezrei, akik ennél közelebb nem juthattak. A kastélyt William Randolph Hearst ujságkirály építtette, de a hozzávalót az apja, George Hearst szenátor és az anyja, Phoebe Apperson Hearst kezdte gyűjteni. Hearst szenátor 1865-ben 30 ezer dollárért megvásárolta a 40 ezer holdas Piedra Blanca (Fehér Szikla) Rancho-t, de amire a föld- vásárlással kész lett, 275 ezer hold tulajdonosának mondhatta magát. A dombok tetejétől a tengerig terjedt ez a kis birodalom, 50 mérföldnyi tenger­parttal és hatalmas szarvasmarha állománnyal. Ez volt az apai hozzájárulás. Az anya irók, művészek, építészek és pedagógu­sok mecénása volt és hozzá kiváló régiség-vásárló is, aki a fiát ebben a szellemben nevelte. A neve­lés hatott: William Randolph Hearst, aki 24 éves korában az apjától megkapta a San Francisco Exa­miner napilapot és aki az egykor hatalmas újság- birodalmat épitette — 50 éven át évenkint egy­millió dollár értékű régiséget, bútort, templomi ereklyét, gobelint, könyvet, szőnyeget és más tár­gyat vásárolt, amelyeket a Hearst Kastélyban he­lyezett el. Az építkezések megkezdése előtt Hearst hatal­mas sátrakban, de fejedelmi kényelemben szóra­koztatta előkelő vendégeinek százait, akik között a hollywoodi csillagokon kívül olyan személyisé­gek szerepeltek, mint George Bemard Shaw, Wins­ton Churchill, Calvin Coolidge és sokan mások, akiket 25 cent ellenében táővolról bámultak a turisták. Elsőnek két vendégkastélyt építettek, amelyeket joggal nevezhetünk palotáknak. A főépületre 1922- ben került sor; tervezője Julia Morgan építészmér­nök volt. A munkások serege görnyedve cipelte a dombtetőre a százféle kelléket és anyagot, ame­lyeket a világ minden részében szedtek össze a Hearst milliókkal. Először darabokra szedték, az­után Európából importált mesteremberek a kali­forniai dombtetőn rakták megint össze a szökőku­takat, a márvány-forrásokat, a szobrokat, a görög és római régiségeket, amelyek most a széles terra- szokat és a két úszómedencét díszítik. A “La Casa Grande” főépületnek 100 szobája van, 38 hálóval, 31 fürdőszobával, 14 szalonnal. A főbejárat hatalmas csarnokba vezet, amelynek padlózatát több mint 2,000 éves pompei-i mozaik fedi. A földszinten a tanácsterem, az étterem, a billiard terem, a színház, a hatalmas “Waldorf- méretü” konyha, az éléskamra, az iroda és az al­kalmazottak étkezője foglal helyet. A fedett uszoda egymagában ritka látványosság és építése egymillió dollárba került. • A felső emeleteken két könyvtár, sok értékes eredeti könyvvel, a “Dodges” lakosztály, a kolosto­ri hálószobák, Hearst egykori lakosztálya és a gót stílusban épült lakosztály látható. Talán mondani is felesleges, hogy ezeket a palo­tákat csodálatos kertek veszik körül gyümölcsfák­kal, díszfákkal, virágágyakkal, amelyek az év min­den szakában pompáznak. Az egy mérföld hosszú fedett kerti lugast gyümölcsfák és olasz ciprusok szegélyezik, amelyeknek súlya egyenkint több mint öt tonna volt és amelyeket 40 mérföldnyi tá­volságból. Paso Roblesből szállítottak oda. Itt, a kastély tőszomszédságában volt a világ legnagyobb magán-állatkertje. Ma már csak a zeb­rák és a szarvasok különböző fajtái száguldanak szabadon az államnak adományozott 123 holdon, de valamikor 200 bölényen, medvéken, tigriseken, más vadállatokon és a fajkutyák falkáján legeltet­ték szemüket a látogató előkelőségek. A nyári for­ró hónapok alatt tonnaszámra szállították a jég­Október 20-án, 12 év óta először ünnepelték az 1944-es sikeres forradalmat, amikor nemcsak Ubi- co, hanem az utána következő éppoly vérengző Ponce tábornok diktatúráját is megdöntötték, Ar- benz, Arevalo és más forradalmi vezetők vették át az ország igazgatását. Ezt nevezik az első forra­dalomnak, utána következett Arbenz megválasztá­sa, amelyet a második forradalomnak neveznek. A mindezeket megszégyenítő mostani kormány hata­lomra jutását nevezik a harmadik forradalomnak, de ezt valóban csak harmadosztályú forradalom­nak kellene nevezni. A diákok szövetségének vezetése alatt igazi, for­radalmi egységfront jött létre. A reakciósok aka­dékoskodása ellenére, az utolsó napon a kormány megengedte, hogy ezt az igazi forradalmi napot nagy felvonulással és forradalmi szónoklatokkal ünnepeljék. Guatemala városban a Hatodik Sugárút és a 18. utca sarkán volt a gyülekezés. Utána kb. 6 ezren indultak a főutcán át az országháza felé, miközben zenekarral és énekléssel váltották fel a forradalmi felkiáltásokat. Tábláikon az igazi forradalmat kö­vetelték és a reakciósoknak a kormányból való kizárását. A főtéren, ahol óriási emelvény állt, már többezren várták a felvonulókat és kb. 10 ezren hallgatták meg a szónokokat, akik a nagytőke ki­sajátítására, a földbirtokok felosztására és a yen­kik kiűzésére helyezték a fősulyt. Bevallom, hogy ilyen izzó, forradalmi tömeget még nem láttam, mint most, amikor egyik szónok a másik után sorolta fel a forradalmi követelése­ket. Különösen fellelkesitette a tömeget a paraszt­ság képviselője, akit börtönben többször megki- noztak, mig végül társai szabadították ki a volt katonatisztek kezéből, ahol élete forgott veszély­ben. ő szerencsésebb volt, mint két más munkás- vezér-társa, Victor Amanuel Gutiérrez és Leonard Castillo Flores, akiket 28 más vezetővel együtt le­gyilkoltak. A tetteseket még most sem büntették meg, annak ellenére, hogy a legtöbbet már meg­nevezték, de akik most a hadügyminiszter védelme alatt állnak. A szónokok felsorolták a meggyilkolt mártírok nevét, valamint azokét, akik előttük is az igazi forradalomért harcoltak. Arevalo nevét nagy taps­sal fogadták, de amikor Arbenzet említették, szűn­ni nem akaró tapsorkán tört ki. Ezrek torkából hangzott fel: “Arbenzet akarjuk!” és ez a követe­lés két óra hosszat tartó szónoklatok alatt több­ször megismétlődött. A hat szónok közül egy sem hangoztatott megalkuvást, mindegyiknek jelszava volt: "Győzünk vagy meghalunk!", amit a tömeg lelkesedéssel fogadott és számtalanszor ismételt. Az egységfront kialakulása Guatemalában Amig a múltban négyféle csoportosulás volt a forradalmi mozgalomban, addig most az igazi for­radalmárok egységéfrontot alkottak.. Az október 20-i gyűlés és felvonulás volt ennek első, sikeres eredménye. De még fontosabb, hogy ezzel a kor­mánypárton belül eddig sikertelen harcot a reak­ció ellen szintén elősegíti. A terror azokat se kímél­te, akik eddig a középuton haladtak. A kormány- hivatalokat azok foglalták el, akik a hadsereggel akarnak együttműködni az igazi forradalmárok ellen. A határőrséget, a vámhivatalt a reakciósok kezébe helyezték, hogy a forradalmi, vagy az Ame- rika-ellenes lapokat, folyóiratokat, könyveket el­kobozzák és megakadályozzák, hogy ezek az or­szágba juthassanak. Mint a legvadabb katonai dik­tatúra idején, minden forradalmi írást, könyvet “felforgatónak”, “államellenesnek” minősítenek, vagy mint a katonai diktátorok, “demokrácia-elle­nesnek” nyilvánítanak. Most ez a sokezernyi tömeg követeli, hogy az el­tömböket a jegesmedvék úszómedencéjébe és a fajkutyák ketrecei léghütést kaptak, amikor a kas­tély lakói ebben még nem részesültek. Az állatkert lakóit a Hearst-család San Francisco városnak aján­dékozta. Akiknek nem volt alkalmuk Európában megnéz­ni az egykori királyi és főúri kastélyokat, palotá­kat, ha alkalmuk kínálkozik rá, nézzék meg a Hearst Kastélyt. Ma már nem kell tisztes távol­ból, messzelátón át kémlelni a csodás épületeket és a rangos látogatókat. Ma már minden turista előtt nyitva áll az egykor kizárólagos épületcso­port és szabadon ki-bejárnak ott, ahol valamikor csak kiválogatott személyiségek szerepelhettek. Menjenek el, nézzék meg a spanyol zárdák, a fran­cia kolostorok, az angol és francia kastélyok, a gö­rög és római templomok összeszedett értékeit. Néz­zék meg Richelieu kardinális mennyezetes ágyát, az oroszlánarcu isten gránitba vésett mását, mely lenforradalmárokat űzzék ki a kormányból, helyü­ket adják át azoknak, akik nem engedik, hogy a kormány nevében és forradalmi jelszavakkal az ellenforradalmat szervezhessék. Ez nagyban elő­segíti a baloldal megerősödését és lehetővé teszi, hogy jónéhány ellenforradalmárt kimustráljanak a jó, zsíros állásokból. Ezek legtöbbje opportunis­ta, akik csak a jó állások reményében léptek be a PR-pártba és agitáltak a kormány mellett. Eddig is folyt a harc a PR párt vezetéséért és a kormány­ban a politikai tisztségekért, de most egyre erő­sebbek lesznek azok, akik a kormányból, sőt még a pártból is ki akarják zárni a katonatisztekkel együttműködő ellenforradalmárokat. Ezek Peralta diktatúrája alatt is üldözték a forradalmárokat és most is az egész vonalon támadnak. Fiatal koromban a mozgalomban azt tanultam, hogy szónoklásnál figyelni kell a hallgatóság ar­cát, viselkedését. Most ez eszembe jutott és mond­hatom, ilyen sugárzó arcokat, ilyen megértő és lel­kesedő tömeget még nem láttam. Majdnem min­den forradalmi kijelentés után fejbólogatással, su­gárzó arccal és lelkes felkiáltásokkal válaszoltak. A "Győzünk vagy meghalunk" kiáltást esküszerüen újból és újból elismételték. A kubai sikeres forradalom minden egyes emlí­tésére tapsorkánnal válaszoltak. T udósitó Újból emelik az autó-árakat Az United Auto Workers vezetősége megálla­pította: “A Ford Motor Company az idén is elis- métli szokásos panaszát az emelkedő órabérekről és a nyersanyag drágulásáról; ugyanezt a nótát fújja évről évre. De egy szót sem szól a termelé­kenység állandó növekedéséről, melynek révén minden évben, minden ledolgozott munkaóráért több termelést kap. "Az automobil árának meghatározásánál nem az óránkénti munkaköltség számit, hanem az egész kocsi előállitási költsége. A vevő nem óraidöt, ha­nem autót vásárol. Ha kevesebb óra alatt állítják: elő a kocsit, akkor azt az árában is fel kellene tün­tetni." A haszon és a termelékenység színvonala 1965- ben minden eddiginél magasabbra szökött. Ha a kereskedelemben valóban szabad verseny lenne, 1967-re árleszállításokat kellene foganatosítani. Az autók csökkent felvásárlása 1966-ban is ugyanezt mutatja. De a valóság az, hogy gazdaságunkban a monopóliumok szabják meg az árakat! Ki érzi meg az áremelkedést? Biztosak lehetünk abban, hogy nem az ipari és a kereskedelmi érdekeltségek fogják megszenved ni az áremelkedést. Egyrészt a dolgozók, másrészt a fogyasztó közönség (ami egy és ugyanaz) vállára nehezedik minden teher, a megélhetési irányvonal alkalmazása, a fizetések rögzítése és az egyre nö­vekvő adók révén. Az ipar és a kereskedelem a piac lanyhulására úgy reagál, hogy tömegesen elbocsátja a munkáso­kat. bezárja a gyárakat, redukálja a fizetéseket. A nagyvállalatok nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy avatkozzon be a kollektiv szerződési tárgya­lásokba, amellett egyre fokozottabb szakszervezet • ellenes tevékenységet fejtenek ki. Leonard Bernstein lemond NEW YORK. N. Y. — Leonard Bernstein, a New Yorki Filharmonikus Zenekar karmestere nyilvá­nosságra hozta, hogy 1969 tavaszán, mikor szerző­dése lejár, lemond e tisztségéről. Nyilatkozata nagy feltűnést keltett az ország zenei köreiben. Egyiptomban évszázadokkal Krisztus előtt díszítette valamelyik fáraó udvarát. Nézzék meg a gót tűzhe­lyeket, asztalokat, székeket, az ezüst gyertyatartó­kat, a márvány, a bronz, a vas és arany-müveket, amelyeket a Í5-ik és a 20-ik század között készí­tettek a mesteremberek legkiválóbbjai. Nézzék meg, hogyan éltek a királyok Európában és az ujságkirály Amerikában, aki egyik riporte­rének, amikor a mexikói határra rendelte haditu­dósítónak és az illető sürgönyben jelentette, hogy “nem talált háborút”, — ezt válaszolta: “Küldje a tudósításokat, háborúról majd én gon­doskodom!” Nézzék meg a kastélyt, ahol nemrégen Johnson elnök feleségének tiszteletére és szórakoztatására Brown kormányzóval és Udall belügyminiszterrel az élén 450 vendég gyűlt össze, hogy sütkérezzen a napfényben, amely végleg letünőben van minde­nütt, ahol sokáig királyok henyéltek.

Next

/
Thumbnails
Contents