Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-10 / 45. szám
Thursday, November 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 FORRADALMI ÜNNEPÉLY GUATEMALÁBAN & ho Gy an én latent... z rjCL :EH. 1ST Látogatás a Hearst kastélyban A Los Angeles és San Francisco között körülbelül félúton, a Csendes-óceán partján fekvő San Simeon több mint 200 éven át álmos kis halászfalu volt. Hírnévre 1919-ben tett szert először, amikor a falu legrégibb vegyeskereskedésének tulajdonosai az üzlet mellett két messzelátót szereltettek fel. amelyek 25 cent bedobása ellenében a néző közelébe varázsolták a távoli dombtetőt. A “La Cuesta Encantada”, az “Elbűvölő Domb” tetején akkor kezdték épiteni a Hearst-kastélynak elnevezett épületcsoportot, amely 1958 óta Kalifornia állam tulajdonát képezi. A messzelátókon át ezt a csodába illő építkezést, később az épületeket, az épületek környékén kialakuló kerteket, uszodákat, forrásokat és a látogató előkelőségeket szemlélték a turisták ezrei, akik ennél közelebb nem juthattak. A kastélyt William Randolph Hearst ujságkirály építtette, de a hozzávalót az apja, George Hearst szenátor és az anyja, Phoebe Apperson Hearst kezdte gyűjteni. Hearst szenátor 1865-ben 30 ezer dollárért megvásárolta a 40 ezer holdas Piedra Blanca (Fehér Szikla) Rancho-t, de amire a föld- vásárlással kész lett, 275 ezer hold tulajdonosának mondhatta magát. A dombok tetejétől a tengerig terjedt ez a kis birodalom, 50 mérföldnyi tengerparttal és hatalmas szarvasmarha állománnyal. Ez volt az apai hozzájárulás. Az anya irók, művészek, építészek és pedagógusok mecénása volt és hozzá kiváló régiség-vásárló is, aki a fiát ebben a szellemben nevelte. A nevelés hatott: William Randolph Hearst, aki 24 éves korában az apjától megkapta a San Francisco Examiner napilapot és aki az egykor hatalmas újság- birodalmat épitette — 50 éven át évenkint egymillió dollár értékű régiséget, bútort, templomi ereklyét, gobelint, könyvet, szőnyeget és más tárgyat vásárolt, amelyeket a Hearst Kastélyban helyezett el. Az építkezések megkezdése előtt Hearst hatalmas sátrakban, de fejedelmi kényelemben szórakoztatta előkelő vendégeinek százait, akik között a hollywoodi csillagokon kívül olyan személyiségek szerepeltek, mint George Bemard Shaw, Winston Churchill, Calvin Coolidge és sokan mások, akiket 25 cent ellenében táővolról bámultak a turisták. Elsőnek két vendégkastélyt építettek, amelyeket joggal nevezhetünk palotáknak. A főépületre 1922- ben került sor; tervezője Julia Morgan építészmérnök volt. A munkások serege görnyedve cipelte a dombtetőre a százféle kelléket és anyagot, amelyeket a világ minden részében szedtek össze a Hearst milliókkal. Először darabokra szedték, azután Európából importált mesteremberek a kaliforniai dombtetőn rakták megint össze a szökőkutakat, a márvány-forrásokat, a szobrokat, a görög és római régiségeket, amelyek most a széles terra- szokat és a két úszómedencét díszítik. A “La Casa Grande” főépületnek 100 szobája van, 38 hálóval, 31 fürdőszobával, 14 szalonnal. A főbejárat hatalmas csarnokba vezet, amelynek padlózatát több mint 2,000 éves pompei-i mozaik fedi. A földszinten a tanácsterem, az étterem, a billiard terem, a színház, a hatalmas “Waldorf- méretü” konyha, az éléskamra, az iroda és az alkalmazottak étkezője foglal helyet. A fedett uszoda egymagában ritka látványosság és építése egymillió dollárba került. • A felső emeleteken két könyvtár, sok értékes eredeti könyvvel, a “Dodges” lakosztály, a kolostori hálószobák, Hearst egykori lakosztálya és a gót stílusban épült lakosztály látható. Talán mondani is felesleges, hogy ezeket a palotákat csodálatos kertek veszik körül gyümölcsfákkal, díszfákkal, virágágyakkal, amelyek az év minden szakában pompáznak. Az egy mérföld hosszú fedett kerti lugast gyümölcsfák és olasz ciprusok szegélyezik, amelyeknek súlya egyenkint több mint öt tonna volt és amelyeket 40 mérföldnyi távolságból. Paso Roblesből szállítottak oda. Itt, a kastély tőszomszédságában volt a világ legnagyobb magán-állatkertje. Ma már csak a zebrák és a szarvasok különböző fajtái száguldanak szabadon az államnak adományozott 123 holdon, de valamikor 200 bölényen, medvéken, tigriseken, más vadállatokon és a fajkutyák falkáján legeltették szemüket a látogató előkelőségek. A nyári forró hónapok alatt tonnaszámra szállították a jégOktóber 20-án, 12 év óta először ünnepelték az 1944-es sikeres forradalmat, amikor nemcsak Ubi- co, hanem az utána következő éppoly vérengző Ponce tábornok diktatúráját is megdöntötték, Ar- benz, Arevalo és más forradalmi vezetők vették át az ország igazgatását. Ezt nevezik az első forradalomnak, utána következett Arbenz megválasztása, amelyet a második forradalomnak neveznek. A mindezeket megszégyenítő mostani kormány hatalomra jutását nevezik a harmadik forradalomnak, de ezt valóban csak harmadosztályú forradalomnak kellene nevezni. A diákok szövetségének vezetése alatt igazi, forradalmi egységfront jött létre. A reakciósok akadékoskodása ellenére, az utolsó napon a kormány megengedte, hogy ezt az igazi forradalmi napot nagy felvonulással és forradalmi szónoklatokkal ünnepeljék. Guatemala városban a Hatodik Sugárút és a 18. utca sarkán volt a gyülekezés. Utána kb. 6 ezren indultak a főutcán át az országháza felé, miközben zenekarral és énekléssel váltották fel a forradalmi felkiáltásokat. Tábláikon az igazi forradalmat követelték és a reakciósoknak a kormányból való kizárását. A főtéren, ahol óriási emelvény állt, már többezren várták a felvonulókat és kb. 10 ezren hallgatták meg a szónokokat, akik a nagytőke kisajátítására, a földbirtokok felosztására és a yenkik kiűzésére helyezték a fősulyt. Bevallom, hogy ilyen izzó, forradalmi tömeget még nem láttam, mint most, amikor egyik szónok a másik után sorolta fel a forradalmi követeléseket. Különösen fellelkesitette a tömeget a parasztság képviselője, akit börtönben többször megki- noztak, mig végül társai szabadították ki a volt katonatisztek kezéből, ahol élete forgott veszélyben. ő szerencsésebb volt, mint két más munkás- vezér-társa, Victor Amanuel Gutiérrez és Leonard Castillo Flores, akiket 28 más vezetővel együtt legyilkoltak. A tetteseket még most sem büntették meg, annak ellenére, hogy a legtöbbet már megnevezték, de akik most a hadügyminiszter védelme alatt állnak. A szónokok felsorolták a meggyilkolt mártírok nevét, valamint azokét, akik előttük is az igazi forradalomért harcoltak. Arevalo nevét nagy tapssal fogadták, de amikor Arbenzet említették, szűnni nem akaró tapsorkán tört ki. Ezrek torkából hangzott fel: “Arbenzet akarjuk!” és ez a követelés két óra hosszat tartó szónoklatok alatt többször megismétlődött. A hat szónok közül egy sem hangoztatott megalkuvást, mindegyiknek jelszava volt: "Győzünk vagy meghalunk!", amit a tömeg lelkesedéssel fogadott és számtalanszor ismételt. Az egységfront kialakulása Guatemalában Amig a múltban négyféle csoportosulás volt a forradalmi mozgalomban, addig most az igazi forradalmárok egységéfrontot alkottak.. Az október 20-i gyűlés és felvonulás volt ennek első, sikeres eredménye. De még fontosabb, hogy ezzel a kormánypárton belül eddig sikertelen harcot a reakció ellen szintén elősegíti. A terror azokat se kímélte, akik eddig a középuton haladtak. A kormány- hivatalokat azok foglalták el, akik a hadsereggel akarnak együttműködni az igazi forradalmárok ellen. A határőrséget, a vámhivatalt a reakciósok kezébe helyezték, hogy a forradalmi, vagy az Ame- rika-ellenes lapokat, folyóiratokat, könyveket elkobozzák és megakadályozzák, hogy ezek az országba juthassanak. Mint a legvadabb katonai diktatúra idején, minden forradalmi írást, könyvet “felforgatónak”, “államellenesnek” minősítenek, vagy mint a katonai diktátorok, “demokrácia-ellenesnek” nyilvánítanak. Most ez a sokezernyi tömeg követeli, hogy az eltömböket a jegesmedvék úszómedencéjébe és a fajkutyák ketrecei léghütést kaptak, amikor a kastély lakói ebben még nem részesültek. Az állatkert lakóit a Hearst-család San Francisco városnak ajándékozta. Akiknek nem volt alkalmuk Európában megnézni az egykori királyi és főúri kastélyokat, palotákat, ha alkalmuk kínálkozik rá, nézzék meg a Hearst Kastélyt. Ma már nem kell tisztes távolból, messzelátón át kémlelni a csodás épületeket és a rangos látogatókat. Ma már minden turista előtt nyitva áll az egykor kizárólagos épületcsoport és szabadon ki-bejárnak ott, ahol valamikor csak kiválogatott személyiségek szerepelhettek. Menjenek el, nézzék meg a spanyol zárdák, a francia kolostorok, az angol és francia kastélyok, a görög és római templomok összeszedett értékeit. Nézzék meg Richelieu kardinális mennyezetes ágyát, az oroszlánarcu isten gránitba vésett mását, mely lenforradalmárokat űzzék ki a kormányból, helyüket adják át azoknak, akik nem engedik, hogy a kormány nevében és forradalmi jelszavakkal az ellenforradalmat szervezhessék. Ez nagyban elősegíti a baloldal megerősödését és lehetővé teszi, hogy jónéhány ellenforradalmárt kimustráljanak a jó, zsíros állásokból. Ezek legtöbbje opportunista, akik csak a jó állások reményében léptek be a PR-pártba és agitáltak a kormány mellett. Eddig is folyt a harc a PR párt vezetéséért és a kormányban a politikai tisztségekért, de most egyre erősebbek lesznek azok, akik a kormányból, sőt még a pártból is ki akarják zárni a katonatisztekkel együttműködő ellenforradalmárokat. Ezek Peralta diktatúrája alatt is üldözték a forradalmárokat és most is az egész vonalon támadnak. Fiatal koromban a mozgalomban azt tanultam, hogy szónoklásnál figyelni kell a hallgatóság arcát, viselkedését. Most ez eszembe jutott és mondhatom, ilyen sugárzó arcokat, ilyen megértő és lelkesedő tömeget még nem láttam. Majdnem minden forradalmi kijelentés után fejbólogatással, sugárzó arccal és lelkes felkiáltásokkal válaszoltak. A "Győzünk vagy meghalunk" kiáltást esküszerüen újból és újból elismételték. A kubai sikeres forradalom minden egyes említésére tapsorkánnal válaszoltak. T udósitó Újból emelik az autó-árakat Az United Auto Workers vezetősége megállapította: “A Ford Motor Company az idén is elis- métli szokásos panaszát az emelkedő órabérekről és a nyersanyag drágulásáról; ugyanezt a nótát fújja évről évre. De egy szót sem szól a termelékenység állandó növekedéséről, melynek révén minden évben, minden ledolgozott munkaóráért több termelést kap. "Az automobil árának meghatározásánál nem az óránkénti munkaköltség számit, hanem az egész kocsi előállitási költsége. A vevő nem óraidöt, hanem autót vásárol. Ha kevesebb óra alatt állítják: elő a kocsit, akkor azt az árában is fel kellene tüntetni." A haszon és a termelékenység színvonala 1965- ben minden eddiginél magasabbra szökött. Ha a kereskedelemben valóban szabad verseny lenne, 1967-re árleszállításokat kellene foganatosítani. Az autók csökkent felvásárlása 1966-ban is ugyanezt mutatja. De a valóság az, hogy gazdaságunkban a monopóliumok szabják meg az árakat! Ki érzi meg az áremelkedést? Biztosak lehetünk abban, hogy nem az ipari és a kereskedelmi érdekeltségek fogják megszenved ni az áremelkedést. Egyrészt a dolgozók, másrészt a fogyasztó közönség (ami egy és ugyanaz) vállára nehezedik minden teher, a megélhetési irányvonal alkalmazása, a fizetések rögzítése és az egyre növekvő adók révén. Az ipar és a kereskedelem a piac lanyhulására úgy reagál, hogy tömegesen elbocsátja a munkásokat. bezárja a gyárakat, redukálja a fizetéseket. A nagyvállalatok nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy avatkozzon be a kollektiv szerződési tárgyalásokba, amellett egyre fokozottabb szakszervezet • ellenes tevékenységet fejtenek ki. Leonard Bernstein lemond NEW YORK. N. Y. — Leonard Bernstein, a New Yorki Filharmonikus Zenekar karmestere nyilvánosságra hozta, hogy 1969 tavaszán, mikor szerződése lejár, lemond e tisztségéről. Nyilatkozata nagy feltűnést keltett az ország zenei köreiben. Egyiptomban évszázadokkal Krisztus előtt díszítette valamelyik fáraó udvarát. Nézzék meg a gót tűzhelyeket, asztalokat, székeket, az ezüst gyertyatartókat, a márvány, a bronz, a vas és arany-müveket, amelyeket a Í5-ik és a 20-ik század között készítettek a mesteremberek legkiválóbbjai. Nézzék meg, hogyan éltek a királyok Európában és az ujságkirály Amerikában, aki egyik riporterének, amikor a mexikói határra rendelte haditudósítónak és az illető sürgönyben jelentette, hogy “nem talált háborút”, — ezt válaszolta: “Küldje a tudósításokat, háborúról majd én gondoskodom!” Nézzék meg a kastélyt, ahol nemrégen Johnson elnök feleségének tiszteletére és szórakoztatására Brown kormányzóval és Udall belügyminiszterrel az élén 450 vendég gyűlt össze, hogy sütkérezzen a napfényben, amely végleg letünőben van mindenütt, ahol sokáig királyok henyéltek.
