Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-10 / 45. szám
Thursday, November 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Mi a fogyasztók problémája? msmmasm írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. “SZÜLŐFÖLDÜNK” E rovat minden tiz évben legföljebb egyszer foglalkozik könyvismertetéssel. Ez lesz a harmadik eset rovatom harmincéves életében, hogy olvasóimat megkísérlem rábeszélni egy könyvnek a beszerzésére és elolvasására. “Elolvasás” nem a leghelyesebb kifejezés. A könyvet, amiről itt szó lesz, nem lehet elolvasni vagy átolvasni és aztán a polcra tenni, mint az legtöbb olvasmánnyal történik... Ezt a kötetet tulajdonosa — lelki kényszerből — újra és újra előveszi, becézgetve lapozgatja, s minden alkalommal újabb és újabb gyöngyszemeket fedez fel benne, amelyekhez ismételten vissza-visszatér, valahányszor az a vágya támad, hogy lélekben átplántálja magát — innen az idegenből — az óhaza ege alá, a szivéhez nőtt táj, város vagy falu légkörébe, a nem egészen önszántából otthagyott magyar nép életébe... És akad-e magyar, aki szivére tett kézzel meri állitani, hogy az ő belső világát ilyen vágy nem háborgatja? S ha akad, vajon talál-e egy másik magyart, aki ezt elhiszi neki. . .?! Lehetsz haladó, maradi vagy közömbös; lehetsz rajongó hive vagy kíméletlen kritikusa az itteni rendszernek; lehetsz bámulója vagy ellensége az otthoni rendszernek: a magyar szó, magyar költészet és irodalom, a magyar zene, a magyar nép sorsa, dejnég egy egyszerű, igénytelen magyar tájkép is, hevesebb dobogásra serkenti a szivedet — ne tagadd! —, mert nem szűntél meg és soha nem szűnhetsz meg magyarnak lenni! A remekbe készült, kivül-belül rendkívül tetszetős, ötésfélszáz oldalas kötet cime: "Szülőföldünk." Alcíme: “Olvasókönyv a külföldön élő magyar gyermekek számára.” Ez az alcím egy kissé megtévesztően hat, ha “gyermekek” alatt kizárólag iskoláskorban lévő fiatal hajtásokat (6—18 éveseket) értünk. Semmi kétség: erre a célra is kiválóan alkalmas, mert a szerkesztők az anyagot oly bámulatos hozzáértéssel és gonddal állították össze, hogy a külföldön élő magyár ifjúságnak a szüleik anyanyelvével való intim megismerkedésére különb tankönyvet lámpással sem találhatnánk, tehát magyar iskolák kezdő és haladó osztályaiban, nagyobb egyesületek által fenntartott magyar tanfolyamokon, vagy akár egyéni alapon történő oktatás céljaira is eminensen felhasználható, mindazonáltal én a könyv igazi értékét nemcsak ebben látom. Ez a kötet több — sokkal több —, mint tankönyv. . . Az anyanyelvét szerető és ápoló külföldi magyar, bármilyen literátus és igényes legyen is, szebbnél- szebb szemelvényeket talál benne a múlt és jelen kiemelkedő Íróinak és költőinek a müveiből. Akit népünk viszontagságos históriája érdekel, rengeteget tanulhat a “Szülőföldünk” sok-sok történetéből. Aki fájó és vágyó szívvel gondol vissza a rég elhagyott kies tájakra, az e könyv segitségével újra és újra végigbarangolhatja ifjúsága édes-bus szin- heLyét. A magyar népzene fejlődése és hatása érdekel? Ebben a kötetben erről is esik szó bőven. Kívánsz többet tudni a magyar nyelv sajátosságairól, egyedülálló hangtani szabályairól? E könyv teljesiti ezt a kívánságodat is. . . Alig hiszem, hogy lehetne kérdésed, amire e kötetben nem találnád meg a választ. A magyar kultúra minden ágát, minden hajtását érinti. Csak egy dolgot keresnél benne hiába: propagandát... Hadd idézzem a kötet egyik munkatársának, a ma élő magyar nyelvtudósok egyik legkiválóbbjá- nak: Lőrincze Lajosnak az “Ajánlásából” ezt a pár sört: “... De nemcsak a magyar múltba tudnak (az olvasók) igy visszarepülni: bejárhatják a magyar haza minden táját, megismerhetik fővárosunkat, az ország szivét, betekinthetik az Alföld végtelenjét, barangolhatnak a Dunántúl dombjain, lankáin, felüdülhetnek a Balaton hullámaiban, pihenhetnek a Bakony vadonéban — egyelőre csak képzeletben, hogy majd egyszer a valóságban is felkeressék a már jól ismert tájakat.” “. . .Könyvünk közel hozza hát a hazát, múltjával, jelenével, tájaival, meséivel, dalaival; benne van kicsinyben az egész magyar nép. S életünk, multunk-jelenünk bemutatásában a legjobb magyar irók a tolmácsaink, az ő ajkukra figyelve, az ő kezüket fogva tájékozódunk, nézünk szét ebben a mi kis világunkban. S az ő gazdag, színes irói nyelvükből, nyelvmüvészetükből gazdagítjuk — szinte észrevétlenül — saját kifejezőkészségünket, ismerjük meg egyre jobban nyelvünk színeit, gazdagságát, kifejezési lehetőségeinek sokféleségét...” A Fogyasztók Gyülekezete, 33 különböző szervezet képviseletében kétnapos összejövetelt tartott Washingtonban. Mrs. Esther Peterson, Johnson elnök fogyasztók ügyeivel foglalkozó külön megbízottja volt az egyik főszónok. Mrs. Peterson beszédének egyes kivonatait alább közöljük: Itt az ideje, hogy a fogyasztók megtudják a teljes igazságot ezeknek a tarkaszinü, furcsa formájú, tört számokkal kifejezett áru és hermetikusan lezárt csomagoknak a tartalmáról és árkülönbségeiről. Itt az ideje, hogy megtudja az igazságot az autók és autógumik biztonságáról. Itt az ideje, hogy a kölcsönre szorulók megtudják a teljes igazságot a kamatlábakról. Itt az ideje, hogy a közönség megtudja a teljes igazságot a gyógyszerek árairól, a levegő szennyeződéséről, a biztositó társaságok eljárásairól, a gyógyszerek és kozmetikai cikkek biztonságáról, a textiláruk minőségéről és a garanciákról, szavatolásokról, promociós trükkökrök Az ország költekezéseinek kétharmad részét a fogyasztók vásárlásai képezik. Ez a nagy vásárlóerő óriási befolyás lehetőségét adja a kezükbe. Azt mondják, hogy a vásárlóktól függ minden, az ő kívánságaikat igyekszik az ipar kielégíteni. De ez csak részben igaz. Igaz, hogy a gyárak a fogyasztók számára eladásra produkálnak, de a fogyasztók sok olyan árut kapnak, amire nincs szükségük. A jól informált vásárló közönség éppoly fontos a szabad kereskedelemben, mint a jól informált polgár a szabad politikai rendszerben. Kell, hogy a fogyasztó azt a termelőt jutalmazza vásárlásával, aki az igényeinek legmegfelelőbb cikket állítja elő. A vásárlók ízlését és ítélőképességét az befolyásolja, hogy milyen és mennyi tájékoztatás áll rendelkezésükre. Ezen a téren ma már odáig jutottunk, hogy még egyetemi végzettség sem elég ahhoz, hogy valaki kibogozza az árucikkekbe készakarva beletervezett zűrzavart. Valószínűleg mindannyian hallották azt az esetet, amikor 33 egyetemi végzettségű háziasz- szonnyal végeztek tanulmányt egy szupermarket- ban. Ez azt mutatta, hogy bőven rendelkezésükre álló időben, egy megszokott boltban, 20 mindennapos árucikk bevásárlásánál, az eseteknek csak 57 százalékában tudták kiválasztani a leggazdaságosabb árucikket. Ezek között egyetlen vásárló sem tudta megtalálni a legolcsóbb mosószert és csak egy találta meg a legolcsóbb fehérítőt. A végén 9 százalékkal többet költöttek — szükségtelenül. Ha az egyetemi képzettségű háziasszonyok sem tudtak ennél jobb eredményt felmutatni, mit gondolnak, mennyivel többet fizet a kevésbé tanult háziasszony azért az örömért, hogy modern csomagolású és feliratú árut vásárolhat? A kormány szakértői előtt nem ismeretlen az a nehézség, hogyan lehet megkülönböztetni a “giant” és a “jumbo” nagyságú csomagokat. A Department of Agriculture ügyes kis táblázattal sietett azok segítségére, akik történésén olajbogyó konzervet akarnak vásárolni. Az USDA szakértői szerint a “jumbo” nagyság nagyobb, mint a “giant”, amely viszont nagyobb, mint a “mammoth”, az viszont az “extra large”-nál nagyobb. De a “jumbo” maga sem a legnagyobb. Még a “jum- bo”-nál is nagyobb a “colossal”. De várjunk csak, van még két ennél is nagyobb nagyság, ez a “super colossal” és a mindennél nagyobb “special super colossal”. Meddig lehet ezt vinni? És mi történt azokkal a régi megnevezésekkel: “kicsi”, “középnagyságú” és “nagy”? Megmondhatom. Ezek a három legeslegkisebb olajbogyóra vonatkoznak. Nő az elégedetlenség A közönség elégedetlensége egyre növekszik. Ez “. . .Azt kívánjuk, hogy könyvünk forgatása egyformán hasznos és kellemes időtöltés legyen annak, aki ebből kapja az első tájékoztatást múltúnkról s jelenünkről, annak, aki régi kedves emlékeit idézi fel vele, vagy unokáinak olvasgat belőle, de akár annak is, aki — mondjuk — szép verseket, prózai írásokat keres egy “magyar est”-en való szavalásra, felolvasásra...” E sorok írója mindehhez csak ennyit kíván hozzátenni: Ennek a gazdagtartalmu kötetnek nem szabad hiányoznia egyetlen amerikai-magyar család könyvespolcáról. Mint nagy műgonddal összeállított tankönyv pedig — amely minőségben és tartalomban felülmúl minden eddig megjelent, hasonló rendeltetésű müvet —, egyenesen nélkülözhetetlen a magyar nyelv és kultúra tanulmányozáa csendesen elfojtott elégedetlenség néha masszív, erőszakos kitörésben nyilvánul meg. Ezt láthattuk a wattsi és a harlemi zavargásoknál. E két tragi- gus társadalmi megnyilvánulásnak az esetében különböző, jól megválogatott elárusító boltok estek a feldühödött lakosság áldozatául. Wattsban főleg zálogházak, kölcsönző intézetek, bútorüzletek, italmérések, ruházati és élelmiszerüzletek estek áldozatul. A középületeknek általában nem esett bán- tódásuk. A tüntetésben résztvevőkkel tartott interjúkból kiderült, nagyon felháborodottak voltak a magas árak és az. árucikkek rossz minősége, úgyszintén a kereskedők eladási trükkjei miatt. Szerintem ezek azok a dolgok, amiket a legkevésbé értettek meg és amikbe a legkevésbé tekintettek bele úgy a wattsi, mint a harlemi zavargások után. De még ennél is aggasztóbb, hogy semmiféle nagyvonalú kezdeményezést nem indítottak meg az ott fennálló viszonyok orvoslására és ezeknek a nyomortanyáknak az üzleti életét éppen olyan körülmények között állították helyre, mint amilyen azelőtt volt. Az áruk minősége romlik A Wall Street Journal vezércikke is evvel a kérdéssel foglalkozik. Az áruminőség romlása arra a fokra jutott, hogy egyes vezető ipari tervezők komolyan-ajánlják, hogy az árucikkeket szándékosan romlandónak tervezzék. Ezt tekintik tehát az amerikai ipari tudás végcéljának. Micsoda szégyen! Ez kell a vásárlóközönségnek? Ez kell a termelőknek, amikor saját céljukra bevásárolnak? Esőkabátokban, vagy automobilokban a minőség az évek folyamán állandóan romlott. Az utóbbi néhány hét\ alatt, majdnem 2 millió jj gépkocsit rendeltek vissza a gyárba, mechanikai hibák kijavítására. JSl elképesztő bizonyítékát adja az autóiparban a mi-; nőségi mérce rendkívül alacsony színvonalának. * A “minőségellenőrzés” igazi fogalma úgyszólván teljesen feledésbe ment. Elfogadhatjuk Raymond Loewy, egy jónevü, nagy tekintélyű kutató és tervező vállalat elnökének véleményét, amikor azt mondja: "Egyre nagyobb undorral szemléli a közönség az olyan árucikkeket, amelyek nem működnek, amelyek az ember kezében darabokra esnek, amelyek zakatolnak, lötyögnek, újból és újból elromlanák és végeredményben hasznavehetetlenek." A törvény védelmet nyújthatna, de a törvények számos esetben elavultak. A “Truth in Packaging” és a “Truth in Lending” törvényjavaslatoknak az a céljuk, hogy magasabb színvonalra emeljék a kereskedelem irányadó elveit azáltal, hogy bővebb tájékoztatást nyújtanának a vásárlónak, igy az könnyebben tudná a minőséget és az árat összehasonlítani. Leggyakrabban azonban nem a törvények, hanem az etika szabályai szabják meg az emberek egymáshoz való viszonyát. A társadalom etikai szabályait azonban a vásártér szabályai befolyásolják. Ki képviseli a fogyasztók érdekeit A kormány sokkal inkább reagál a szervezett csoportok nyomására, mint a nem szervezett egyének tanácsára, vagy kívánságára. A valóság az, hogy a fogyasztókon kívül majdnem minden fajta jól megszervezett érdekcsoport nagyhangú, erőteljes befolyást gyakorol a kongresz szusra. Ezekkel szemben a fogyasztók érdekközössége különböző szervezetek között oszlik meg és alapjában szervezetlen, ilyenformán a hangja többnyire csak suttogásnak számit. A szakszervezetek mintájára, a fogyasztóknak is minden eddiginél nagyobb alkalmuk van arra, hogy különböző szervezeteikben, mint fogyasztók, szövetkezetbe tömörüljenek és erejüket az egész amerikai fogyasztóközönség javára és érdekében fejtsék ki. sára létesített különféle tanfolyamok számára. (Karácsonyi ajándéknak is kiválóan alkalmas!) Befejezésül ismét Lőrincze Lajos szavait idézem: “Vegyék hát mindnyájan szívesen, mint a régi haza üzenetét, üdvözletét; forgassák, használják; legyen benne minél több igaz örömük.” A fenti kötet megrendelhető e lap kiadóhivatala révén ($3.95), de beszerezhető olymódon is, hogy az itt élő magyarok megbízzák óhazai barátaikat vagy rokonaikat, hogy a “Könyvet Postán” könyvesboltok utján rendeljék meg és küldessék ki az itteni hozzátartozók címére. (“Könyvet Postán” könyvesboltok manapság az óhaza minden részében találhatók.) VWXAA/WWWX/WWVXAA/WWWWWWWWWX/WVWWWWWWWWWWWVWVWAA/V/XA/VX/WWW/WXA/VWWVAA/WW«
