Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-27 / 43. szám
Thursday, October, 27, 1966 9 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Karel Capek: Távirat — Ami a csekélységeket illeti — vélte K. Dole- zal ur —, megfigyeltem, hogy az emberek rendszerint csak akkor viselkednek természetesen és őszintén, ha csekélységekről, mindennapi dolgokról van szó: de mihelyt kivételes, megindító helyzetbe kerülnek, mintha valami uj lény bújna beléjük, bátorság, becsvágy, áldozatkészség és egyéb hősi jellemes tulajdonságok ébrednek bennük. Van egy unokatestvérem, Kalousnak hívják, amolyan méltóságteljes tisztviselő, rendes polgár és családapa, egy kicsit papucs és egy kicsit pedáns, már amilyenek mi, érett férfiak lenni szoktunk. Kalousné asszony rendes, házias feleség, mintaszerű anya, alázatos élettárs, úgynevezett házi őrangyal, és igy tovább. Van egy szép lányuk. Vera, aki akkoriban éppen Franciaországban volt, hogy megtanuljon franciául, és levizsgázzon, ha esetleg nem menne férjhez. És van egy fiuk is, egy gimnazista, akit Tondának hívnak, és aki kitűnő csatár, de nagyon rossz tanuló. Vagyis az úgynevezett középosztályhoz tartozó rendes, tipikus jó család. Egyszer, amikor Kalousék éppen ebédnél ültek, valaki becsengetett: Kalousné kiment, majd az izgatottságtól piros arccal újból megjelent, és kötényébe törölve kezét, jelentette: “Jézus Mária, apa, valami távirat jött.” — Hiszen tudják, hogy az asszonyok mennyire meg szoktak rémülni, ha távirat jön; bizonyára valami belső funkció náluk, hogy mindig sorscsapást várnak. “Nono, anya — morogta Kalous ur, igyekezvén megóvni méltóságteljes nyugalmát —, ki a csuda, izé...” De reszketett a keze, amikor a táviratot bontogatta. Mindenki, még az ajtóban álló szolgálólány is, lélegzetét visszafojtva bámult a család fejére. . “Vera küldte —- mondta végre Kalous idegen- szerű hangon —, de akármi legyek, ha akár csak egy ezőt is értek belőle.” “Mutasd” — bökte ki Kalousné asszony. “Várj — felelte szigorúan Kalous. — Valahogy össze van kavarva. Azt mondja, hogy: Gadete un ucjarc peuige bellevue grenoble vera.” “Mi akar ez lenni?” — lehelte Kalousné asz- szony. “Nesze, nézd meg — felelte gúnyosan Kalous —, ha azt hiszed, hogy többet fogsz belőle érteni, mint én! No, tudod már, mi áll ott?” Kalousné asszonynak könnybe lábadt a szeme a szerencsétlen távirat miatt. “Valami történt Verával — suttogta. — Különben nem táviratozott volna!” “Ezt én is tudom — kiáltotta Kalous, és felvette a kabátját; bizonyára nem tartotta helyénvalónak, hogy ilyen kivételes helyzetben ingujjban legyen. — Andula, menjen vissza a konyhába — mondta a szolgálónak, azután tragikus hangon kijelentette: — A táviratot Grenobleban adták fel. Én bizony azt hiszem, hogy Vera megszökött valakivel.” “Kivel?” — szörnyülködött Kalousné. “Mit tudom én — mennydörögte Kalous ur. — Biztosan valami senkiházival vagy művésszel! Hát ez az a te női önállóságod!” “Én, én akartam, hogy elutazzon?! — fortyant fel Kalousné asszony. — Te prédikáltad folyton, hogy tanulnia kell valamit, hogy el tudja magát tartani!” Itt felzogkogott és lerogyott egy székre: “Jézus Krisztusom, szegény Verácskám! Talán valami baja történt — talán betegen fekszik valahol. Kalous ur izgatottan járkált fel-alá a szobában. “Betegen — kiabálta —, miért lenne beteg ? Csak a végén ne süljön ki belőle valami öngyilkossági kísérlet! Az a gazember talán megszöktette. .. aztán elhagyta...” Kalousné kezdte leoldozni a kötényét. “Én elutazom érte — jelentette ki sirva. — Én nem hagyom ... én...” “Nem utazol sehova” — kiáltotta Kalous. Kalousné asszony kiegyenesedett; még sohasem látták ilyen tiszteletre méltónak. “Én anya vagyok — mondta. — Tudom, mi a kötelességem.” És méltóságteljesen kivonult a szobából. A két férfi, azaz Kalous, az apa és Tonda, a fiú, egyedül maradt, — “El kell készülnünk a legrosszabbra — mondta Kalous sötéten. — Lehet, hogy Verát elhurcolták valahova. Anyuka előtt ne szólj semmit. Magam utazom Grenoble-ba.” “Atyám — szólt Tonda legmélyebb hangján, máskor apunak hívta az apját —, bizd rám a dolgot; majd én utazom el, én tudok egy kicsit franciául. ..” “Nagy hatást tenne ott egy ilyen kamasz .— szúrt bele a fiába Kalous.— A gyermekemet én akarom megmenteni! A legközelebbi vonattal utazom. Csak ne legyen késő!” “Vonattal — gúnyolódott Tonda —, csoda, hogy nem akarsz gyalog menni. Ha én mehetnék, akkor repülőgéppel mennék Strasburgba.. “És azt hiszed, hogy én nem repülőgéppel akarok menni? — kiáltott Kalous. — Hát tudd meg, hogy repülőgéppel megyek! De azt a gazembert — tette hozzá harciasán és megrázta az öklét — szétzúzom! Szerencsétlen kislány!” Tonda apja vállára tette a kezét; valóságos csoda volt, hogy az a kamasz hogy megférfiasodott abban a pillanatban. “Atyám — mondta lágyan —, ez nem való neked, te már öreg vagy az ilyesmihez. Bizd rám a dolgot, tudod, hogy mindent megteszek a nővéremért, ami emberileg lehetséges.” Persze, eddig a percig, mint általában minden öccs, csak őszinte férfimegvetést érzett nővére iránt. Kalous apa megrázta a fejét: “Nem — szólt komoran —, ez az én dolgom. Én megyek érte, Tonda. Te addig anyád támasza leszel. Tudod, a nők...” Ebben a pillanatban Kalousné asszony lépett be az ajtón utcai toalettben; csodálatosképpen egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akinek támaszra van szüksége. “Hova mégy, kérlek ?” — horkant Kálous. “A bankba — mondta idegen hangon a bátor asszony. — A pénzemért. Hogy elutazzam a lányomért külföldre.” “Butaság” — robbant ki Kalous. “Semmi butaság — felelte Kalousné hűvösen. — Tudom, mit teszek. És tudom, miért teszem.” “Asszony — mondta Kalous elszántan —, hát tudd meg, hogy magam utazom Veráért.” “Ismerlek — mondta Kalousné asszony. — Ha a főnököd nem ad szabadságot, nem utazol el.” “Fütyülök a főnökömre! — kiáltott Kalous — Fütyülök a hivatalra! Dobjanak ki! Majd csak eltartom valahogy a családomat! Egész eddigi életemet a családomnak áldoztam, és továbbra is mindent feláldozok a családért, érted?” Kalousné leereszkedett a szék szélére. “Férjecs- kém — mondta folytott hangon —, értsd már meg, miről van szó! Hiszen én azért megyek, hogy ápolhassam! Az az érzésem, hogy élet és halál között lebeg! Mellette kell lennem...” “Nekem meg az az érzésem, hogy valami senkiházi tartja a kezében. Ha legalább tudnánk, mit jelent ez a távirat, hogy fel tudjunk készülni.. .” “...a legrosszabbra” — nyögte Kalousné asz- szony. “Lehet — mondta komoran Kalous. — Én már félek rágondolni, hogy mi van a táviratban.” “Ide figyelj — szólt bizonytalanul Kalousné —, talán megkérdezhetnénk Horvát urat.” “Mit kérdezhetnénk tőle?” —lepődött meg Kalous. “Hogy mi van a táviratban. Hiszen Horvát ur kiismeri magát a titkosírásban...” Tudniuk kell, hogy Horvát ur a hírszerző szolgálatnál dolgozik, és az a feladata, hogy titkosírásokat olvasson. Szóval Horvát ur pár perc múlva lejött Kalou- sékhoz; amolyan törekény kis ideges ember, és mindig mentolos illatot árasztott maga körül. “Horvát ur — kezdte Kalous —, egy megfejthetetlen táviratot kaptam, hát arra gondoltunk, hogy talán volna olyan szives...” “Mutassa” — mondta Horvát ur, aztán elolvasta a táviratot, és félig lehunyt szemmel ülve ma“Na ja —, szólalt meg végül Horvát ur —, és ki küldte?” “Vera, a lányunk — magyarázta Kalous, — Franciaországban tanul.” “Aha — mondta Horvát ur és felállt. — Hát akkor küldjenek táviratilag, mondjuk, 200 frankot a Bellevue szállodába, Grenoble-ba és kész.” “Ön megfejtette a táviratot?” — horkantott Kalous. i. “Dehogy — felelte Horvát. — Hiszen ez nem titkosírás, csak összezavart szöveg. De kérem, mit táviratozhat egy ilyen kislány? Valószínűleg elvesztette a retiküljét a pénzével. Ez elő szokott fordulni.” “És nem lehet. .. — nem lehet a táviratban valami rosszabb hir?” — kérdezte bizonytalanul Kalous. r “Miért volna benne rosszabb hir? — ellenkezett Horvát csodálkozva. — Tudhatná, hogy rendszerint mindennapi dolgok szoktak történni. Ezek a női kézitáskák nem érnek semmit.” “Hát akkor köszönjük szépen, uram” — szólt Kalous fagyosan. “Szivesen” — morogta Horvát ur, és eltávozott. Kalouséknál néhány percig csend honolt. “Ide figyelj — szólalt meg végre Kalous bizonytalanul —, ez a Horvát nem nagyon tetszik nekem, olyan.. hm, faragatlan.” Kalousné kezdte kigombolni az utcai toalettjét. “Utálatos — mondta. — Elküldöd a pénzt, Verának?” “Elküldöm — morogta Kalous ingerülten. —> Buta liba, elveszti a táskáját! Azt hiszi, hogy lopom a pénzt? Megérdemelne egypár. ..” “Én itt spórolok, mint a bolond — tette hozzá Kalousné asszony keserűen —, s a kisasszony igy vigyáz a holmijára! Ezek a gyerekek.” “Te meg ne bámészkodj itt — kiáltott rá Kalous Tondára —, menj tanulni, te lusta kölyök!” — és elindult a postára. Soha életében nem haragudott ennyire. És azt a Horvátot azóta darabos, cinikus, csaknem neveletlen embernek tartotta, mintha Horvát valamivel megsértette volna. UJ KÉSZÜLÉK ERDŐTÜZEK FELDERÍTÉSÉBE A Montana állambeli Missoula erdészeti felügyelőségén elektronikus érzékelőkkel kísérleteznek a zivatarok közben keletkező erdőtüzek továbbterjedésének megakadályozására. Ezzel a műszerrel ugyanis felmérhető a villámcsapás következtében létrejött elektromágneses mező. Ennek pontos helyét háromszögeléssel állapítják meg. Ezt követően az erdővédelmi szakemberek infravörös “letapogatókkal” fölszerelt repülőgépre szállnak, amelyek a magasból jelezni tudják akár a legkisebb tüzet is, mert a hő, az égés infravörös sugárzással jár. Az uj módszer alkalmazásával az erdőtűz éjszaka is földeríthető, amikor a füstoszlopot nehéz észrevenni. Eddig — mivel a zivatarok általában késő délután a leghevesebbek — a tüzeket legtöbbször csak a következő nap vették észre, amikor már tetemes kár keletkezett. Az elektronikus detektort elsősorban Alaszkában kívánják felhasználni, ahol a 110 millió hektár területű erdőségben nincsen elegendő tűzvédelmi megfigyelő. I Amerikai Magyar Szó | 130 East 16th Street | New York, N. Y. 10003 | Tisztelt Kiadóhivatal! I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve | küldök megújításra $...................-t. J Név:....................................................................... I Cim: ...................................................................... I | Város:............................................Állam:............. I Zip Code............... ! JAMAICA..........■ ; REFRIGERATION & TV.' t 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. \ (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil- ^ lanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — . Porszívó készülékek — Legolcsóbban! j S Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia b l-m tzn FIZETÉSI FELTÉTELEK! i WAAAWAIWVW1VWWWAAWGWWVWWWW i i RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA |! 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! I! (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. J 11 Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] ! j Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország j minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ! WVVia/VVVUWVVVVWWMVVVMVWVVWVVIft/VWVVWII :
