Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-29 / 39. szám
Thursday, September 29, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Kevesebb szenet Irta: Paál Máthé Fogadott hazánkban már több mint egy évtizede válságba került a szénbányászat. West Virginia, Tennessee és Virginia államok hatalmas bányatelepei teljesen bezártak és a bányászok kö- nyöradományokból tengetik életüket. De nemcsak a bányászokra nincs szükség, hanem mindig kevesebb a kereslet a szénre is, melyet kiszorított a kőolaj és a földgáz. Ezek, mint energia termelők nemcsak kényelmesebbek és tisztábbak, mint a szén, hanem lényegesen olcsóbbak is. Magyarország is erre az útra lépett, pedig a fel- szabadulás első 20 évében óriási erőfeszítéseket tettek, hogy a legnagyobb részben szegényes bányákból kitermeljék a szükséges szenet és a folyton fejlődő ipart ellássák a szükséges energiával. Az ipar államosításakor, 1949-ben a bányaipar 11.836.000 tonna szenet termelt, mig 1964-ben 31.548.000 tonnát. De emelkedett a termelés más energiahordozó anyagban is, igy 1949-ben a kőolaj- termelés 506,000 hordó volt, 1965-ben pétiig 1,802,000: a földgáz 1960-ban 342,000 köbméter, 1965-ben 1,107,000 köbméter. Tehát minden fűtőanyag termelése háromszorosára nőtt és külföldről is kétszer annyit hoztak be 1965-ben, mint 1938- ban mind a három fűtőanyagból. 1964-ben Magyarország 33,925,000 tonna szenet használt fel, 1965-ben pedig 33,502,000 tonnát, vagyis 423,000 tonnával kevesebbet, amit a földgáz és kőolaj pótolt, valamint a Szovjetunióból importált 1,500 millió kilowatt-óra villanyáram. A harmadik ötéves terv folyamán tovább csökken a magyar széntermelés és az importált, drága fekete szénből is egymillió tonnával kevesebbet kell majd bevinni, annak ellenére, hogy sokkal több energiára lesz szükség. Ezt azonban egyrészt kőolaj és földgáz többtermelésből, másrészt a Szovjetből és Romániából importált kőolajból és földgázból pótolják. Ez lényegesen csökkenti majd a magyar ipar kiadásait a harmadik ötéves tervben és kevesebb uj villanytelepet kell építeni. Az 1970 utáni évekre az addigra felépülő, atomenergiával működő villanytelep látja majd el olcsó energiával a szükségleteket. Az uj ötéves tervben 500 uj Diesel mozdonyt használnak a vasutaknál és a szállításnak csak 20— 25%-át fogják gőzmozdonyokkal lebonyolítani. De nemcsak az ipar tér át az uj fűtési rendszerre, hanem a háztartásokat is gázzal, vagy villannyal látják el. A hazai és importált földgáz előmozdítja a magyar műanyag-gyártást és a mezőgazdaság részére olyan szükséges műtrágyagyártást. A termelés a mai 1 és félmillió tonnáról 3 és félmillió tonnára fog emelkedni. Ez a tény, valamint az öntözött területeknek 650,000 holdra, a traktorállománynak 126,000-re való felemelése nagy mértékben elősegíti a magyar mezőgazdaság előrehaladását, úgyhogy a lakosság bőséges ellátása is biztosítva lesz. Mi lesz a bányászokkal? Joggal kérdezheti az olvasó, mi lesz a bányászokkal? Hiszen Magyarországon még munkanélküli biztosítás sincs (igaz, hogy munkanélküli sem)! Talán ott is “charity”-vel fogják megmenteni a bányászokat az éhenhalástól? Azokban a bányákban, ahol rossz szenet bányásznak, vagy ahol túl alacsony a szénréteg, lesznek elbocsátások, vagy az üzemet teljesen lezárják, amivel azonban egyetlen bányász sem válik munkanélkülivé. Először is figyelembe kell venni, hogy a bányákban dolgozók jórésze — különösen a nem szakmunkások — a mezőgazdasági lakosságból került ki, ma is ott laknak a faluban és onnan járnak be naponta, vagy hetenként a bányába. Ezek nagyon könnyen kapnak munkát a tsz-ekben, állami gazdaságokban, ahol úgyis munkaerőhiány van. A folyamat hosszú éveket vesz igénybe, közben a nyugdíjba menő bányászokat nem fogják helyettesíteni újakkal, a szakképzett bányászok a meglévő bányákban helyezkedhetnek el. De az ipar, az építkezés, az olaj- és gázfeltárás könnyen felszívja azokat, akik a bányákból kikerülnek. A fejlődés következtében történő átszervezés egyetlen bányamunkást sem fog a munkanélküliségbe sodorni. Ismét Harta Bevallom, hogy magyarországi látogatásom idején nagyon megnyerte tetszésemet a három Harta-i termelőszövetkezet. Nem mintha nem volnának Magyarországon jobb tesz-ek, hanem, mert ez a három tsz igazán követésre méltó szocialista munkát végez. Meg van bennük minden előfeltétele a jó tsz-eknekk jó vezetés, egyetértés, szorgalom és bátor elhatározás, hajlandóság a tanulásra és tanításra. Készséggel alkalmazzák az uj módszereket, melyek máshol beváltak, de éppen olyan szívesen adják el sikereik titkát másoknak. Jól kifejlődött Hartán az önzetlen közösségi érzés, mely a szocialista társadalmi rendszer hajtó ereje. Ez az alföldi község eddig búzájáról, cukorrépájáról és állattenyésztéséről volt nevezetes, most nagyon sikeres hagymatermése vívta ki részére az elismerést. Hartán nemcsak a férfiak, de az asszonyok is nagyon szorgalmasak, de különösen márciusban és augusztusban nem tudtak nekik munkát adni, igy a meglévő termésen kívül keresni kellett olyat, amin szabad idejükben dolgozhatnak. Ezt a hagymában találták meg, mert azt márciusban kell duggatni és augusztusban szedni. A Lenin tsz-ben alaposan megtárgyalták a dolgot, azután a járási Értékesítő Hivatalban, ahol helyeselték a tervet. De még hátra volt a legnehezebbje: az asszonyok meggyőzése, ami nagyon nehezen ment, szinte rájuk kellett azt kényszeríteni. 1962-ben 60 holdon kezdték meg a hagymatermelést, ami kudarccal végződött, mert mig az országos átlag 80 mázsa volt holdonként, Hartán csak 38 mázsát szedtek holdonként. A hartaiak azonban kemény fiuk, azért sem hagyták abba, kutatták a rossz termés okát és megállapították, hogy a dughagyma nem volt jó. Ezután Makóról hozatták és két év után elérték a makói átlagot, a hol- dankénti 80—100 métermázsát. Ezután már a hartai módszer következett: hogyan lehet olcsóbban és többet termelni? Most már a dughagymát maguk termelik, ami tekintélyes megtakarítást jelent, azután jött a gépesítés, ami csak részben sikerült. A munka zömét még mindig kézzel kellett végezni, mert nem volt megfelelő gép. A termés azonban 1964-ben már elérte a 100—105 mázsát. Egy egyetemi tanárral megbeszélték a dolgot, aki olyan hagymagépet tervezett, amely minden munkát elvégez, a szántást, a szedést, a szárlevágást, a válogatást. A Mezőgazdasági Gépgyár elkészítette a gépet. Az idén száz holdon termeltek hagymát, átlag 130 mázsa eredménnyel, aminek 90%-a exportmi- nőségü, 110 vagonnal exportálnak. Jövőre 150 holdon termelnek hagymát és 140 mázsát akarnak holdanként beszedni, mondja a Lenin Tsz elnöke, aki egyben országgyűlési képviselő. Ha igy folytatják Hartán, akkor nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is elérik, sőt le is pipálják a hires hagymavárost, Makót. Antiszemitizmus nélkül sem kell a fasizmus Most jelent meg Nvug-at-Németországban a hírhedt Otto Strasser uj könyve, a Der Faschismus, amely arra vállalkozott, hogy valamiképp meghirdesse szerzőjének szolidaritási mozgalommá átkeresztelt neofasizmusát. Ha azt kérdezzük, hogy miben különbözik a szolidarizmus a régi fasizmus különböző vállfa- jaitól, nyugodtan mondhatjuk: mindössze annyiban, hogy hajlandó mellőzni az antiszemitizmust, és hajlandó kijelenteni, hogy nem tekinti Hitlert a fasiszta üdvösség kutforrásának. Otto Strasser könnyen vállalkozhatott erre az engedményre, hiszen a fasizmus"elpusztította azt a hatmillió európai zsidót, akiknek a maradékai már nem érdeklik régi hévvel a szolidarizmus nevű neofasiszta mozgalmat. Hitler sem példaképfigura többé, amióta öngyilkosságba menekült a berlini “vezéri” főhadiszállás bunkerjében. A Der Faschismus szerzője tudvalévőén nem volt jóban a “Führer”-rel. Még 1930-ban összevesztek. Olyan alaposan, hagy a Hitler “dicsőségét” megirigyelő Otto Strassert kitették a náci pártból. Ekkor alapította meg a “fekete front” cimü valóban sötéten reakciós tömörülést. Ha már nem viselhette a Hitler-féle barna inget, magára vette a Mussolini-féle fekete inget! Ha nem tűrték meg az egyikfajta fasizmus beikéiben, megpróbált elhelyezkedni a másik- fajta fasizmus keretei között! Ottó Strasser felsorolja uj müvében a fasiszta nagyságokat. Azokat, akikért annak idején — mindaddig, amig Hitlerrel barátságban volt, Hitler mellett, később pedig Hitler nélkül is — lelkesedett. Kik voltak ezek az ideálok? Strasser nagyon kedvelte Mussolini stílusát. Majdnem rajongott Ludendorff generálisért, akit, — Hitlerrel való összekülönbözése után — Hitler fölé helyezett az ideálok ranglistáján. Primo de Rivera és Oliveira Salazar felé sem mellőzte talpnyalási gyakorlatait. Miért mellőzte volna eszményképei sorából éppen Gömbös Gyulát? Dehogyis feledkezett meg róla! Engelbert Dollfuss, az osztrák “keresztény rendi” elképzelések atyja, a fasiszta alapzatu “rendi Ausztria” inaugurálója, szintén a kedvencei közé tartozott! (Egyébként Dollfuss helyzete bizonyos tekintetben hasonlitott Ottó Strasseréhez. Hitler — bár lényeges szemléleti különbség nem volt kettőjük között — gyűlölte és gúnyosan “Milli- meternich”-nek nevezte az osztrák kancellárt.) Mivel Otto Strassernak szüksége van minél több reakciós példakénre, még arról a Huey Long- ról sem feledkezett meg, aki 1928-ban az Egyesült Államok Louisiana államának kormányzójaként kezdeményezett botránysorozatba fulladt fasiszta mozgalmat. Megmondjuk nyíltan, hogy bennünk semmiféle rokonszenv sem támadt Otto Strasser iránt a Der Faschismus olvasása közben! Akinek Mussolini és Ludendorff generális, Primo de Rivera és Oliveira Salazar, Gömbös Gyula, a kapitányból kreált másik generális, továbbá Dollfuss és Huey Long az eszménye, az akkor sem kell nekünk, ha Hitlerrel személyes okokból szembekerült. A zsidók rokonszenvét ugv akarja Ottó Strasser megszerezni, hogy egyfelől ki akarja rekesz- teni az antiszemitizmust a szolidarizmus (értsd: megkozmetikázott neofasizmus) programjából, másfelől zsidókat is szeretne feltüntetni a mozgalom elindítói között. Ilyen “zsidófogási” trükk, hogy Walter Rathenau-t, a századeleji nagykapitalista német-zsidó gondolkodót egyszerűen a szolidarizmus szellemi előfutárának tünteti fel. (Nekünk semmi közünk sincs a nagyszerű és nagyké- pességü Walter Rathenauhoz, de mégis felháborítónak tartjuk, hogy éppen öt állítja be igy Otto Strasser, akinek tudnia kell, hogy a kezdő szakaszát élő náci mozgalom gvilkoltatta meg ezt az uj “védszentet”.) Befejezésül le kell szögeznünk, hogy Hitler nélkül, antiszemitizmus nélkül, a Walter Rathenauhoz kapcsolódó csalétek bevezetésével együtt sem kell szolidarizmusnak álcázott fasizmus! Searle képviselőjelölt a Elem-polgárok védelmébebn William P. Searle, a Pennsylvania Mongomery County képviselőjelöltje elitélte a bevándorlási törvényt, amely “lehetővé teszi, hogy tisztességes munkásembereket, akik egész életüket az Egyesült Államokban élték le, deportálhassanak. . . büntetőtörvényeink értelmében a nem-állampolgárokkal könyörtelenebbül járnak el, mint a megrögzött bűnözőkkel. A bűnözők, bizonyos idő letelte után, törvényes eljárás ellen védve vannak (Statue of Limitations), de ez a nem-polgárokra nem vonatkozik, őket bármikor deportálhatják.'’ Az American Committee for Protection of Foreign Born írásban feltett kérdéseire Mr. Searle megígérte, hogy mint képviselő támogatni fogja a McCarran törvény módosítását, olyan értelemben, hogy bizonyos idő után nem-állampolgárokat lehessen deportálni. “Ennek megvalósítása alapvetően fontos igazságszolgáltatásunkban... és hihetetlen, hogy ennek a hiánya miatt, oly régóta, annyi igazságtalanság történhetett meg.” i A Ifi fi 10 A" 6'OT REFRIGERATION & TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. <8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók - — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia KhOVbZft FIZETÉSI FELTÉTELEKI 7
