Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-29 / 39. szám

Thursday, September 29, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 AZ AMERIKAI NÉP TÖBBSÉGE NEM TÁMOGATJA A KORMÁNY VIETNAMI POLITIKÁJÁT Gus Hall nyilatkozata a Népszabadságnak Harmincöt évig nem utazhatott külföldre Gus Hall, az U.S. Kommunista Pártjának főtitkára. A közelmúltban kapott ismét útlevelet, s világkörüli útra indult, hogy a helyszínen ismerkedjen más országok munkásmozgalmának helyzetével, s esz­mecserét folytasson a kommunista világmozgalom problémáiról. Néhány latin-amerikai ország után járt a Szovjetunióban, Finnországban, az NDK- ban és most Magyarországon. Budapesti tartózko­dása alatt fogadta a Népszabadság munkatársát, és behatóan ismertette a vietnami háború elleni mozgalomnak, az amerikai baloldal és kommunista párt aktivizálódásának és a négerek polgárjogi harcának legújabb fejleményeit. Mint a mai Amerika egyik legfőbb jellemzőjét, Gus Hall azt a tényt hangsúlyozta, hogy az ameri­kai nép nem ért egyet a kormány vietnami hábo­rús politikájával. Az U.S. történelmében először a -lakosság nagy része szembehelyezkedik a kor­mányzattal, noha az elnök és szóvivői nem győzik hangoztatni: “A háború ellenzése egyenlő Viet­namban harcoló fiaink hátbatámadásával.” Mégis állandósultak a tüntetések, a tiltakozó menetek, a petíciók, a gyűlések és nem utolsósorban a mun­kások sztrájkharcai annak jeléül, hogy az ameri­kai munkásosztály nem hajlandó vállalni a háború által követelt áldozatokat, bármennyire apellál is az elnök “hazafias kötelességükre.” Naponta az ország különböző pontjain ezer sztrájk folyik — soha háború idején üyesmi nem fordult elő. — Éppen ezért bízunk abban — hangsúlyozta Gus Hall —, hogy meg lehet fordítani az esemé­nyek menetét és meghátrálásra lehet kényszeríteni az amerikai imperializmust a vietnami háború kér­désében. Bizakodásunk egyik oka. hogy Ameriká­ban a háborúval való szembenállás minden társa­dalmi osztályra kiterjedt. A lakosság legkülönbö­zőbb rétegeinek érdekeit soha még háború ilyen közvetlenül nem érintette. Maga az uralkodó osz­tály sermegységes háború vitelét illetően. A morcopoltoké'igen befolyásos csoportjai, fő­képp1 azök, amelyeknek’hatalmas tőkeérdekeltsé- £e’ik vannak Nyugat-Európában, helytelenítik a kormány vietnami politikáját. Nem véletlen, hogy a legtekintélyesebb szenátorok, mint Fulbright, Mansfield, Morse, Gruening, Church és a Kenne­dy fivérek, nyíltan bű’álják Johnson irányvonalát. S jellemző az is, hogy Robert Kennedy, akinek ta­nácsadói közt vannak az ország legrafináltabb po­litikusai, rájött: az ut az elnöki székhez a Johnson- féle háborús politikával való szakításon keresztül vezet. Az. hogy Kennedy ezzel saját opportunista cél­jait követi, nem változtat a tényen, hogy Johnson elnök, aki megválasztásakor minden eddigi elnök­nél több szavazattal büszkélkedhetett, ma már a közvélemény-kutatások szerint népszerűtlenségben a fiatal Robert Kennedy mögött kullog. Békejelöltek-Ezután rámutatott az árak emelkedésére, az or­vosi és kórházi kezelés költségeinek rendkívüli magas árára, ami az adókkal együtt a munkabérek nagy százalékát felemészti. Majd kifejtette, hogy mindez természetesen hatással van a közelgő vá­lasztásokra is. Először jelentek meg az U.S. válasz­tási porondján békejelöltek, akik az előválasztáso­kon a vietnami békés rendezés programjával lép­tek fel. A demokrata párti előválasztásokon mint­egy kétszáz ilyen békejelölt indult. Fennáll annak a lehetősége is, hogy ahol nincsenek békejelöltek, ott a lakosság egy része egyáltalán nem megy sza­vazni, -vagy pedig a republikánus jelöltekre adja voksát. Ez amolyan negativ tiltakozás lesz, amely • arra készteti Johnsont, hogy a választások köze­ledtével fokozza békedemagógiáját. Figyelembe véve a belső körülményeket és a . nemzetközi közhangulatot az a véleményünk — mondta Hall —, hogy ha az U.S. katonailag erős is., politikailag rendkívül sebezhető. Ha Vietnam földjén további katonai csapások érik, és ha az U.S.-ban csakúgy, mint szerte a világon még haté­konyabb politikai harc bontakozik ki a békéért, akkor vereséget lehet mérni az amerikai impe­rializmusra. A lázadó generáció A baloldali mozgalom és a kommunista párt hely zetére vonatkozólag, a következőket mondta: — Sok szó esik mostanában az uj baloldalról, amely voltaképpen az ifjúság radikalizálódására utal. Burzsoá körökben és a polgári sajtóban ezt kommunistaellenes irányúnak próbálták feltüntet­ni. A törekvés bizonyos sikerrel is járt, mindad­dig, amig a kommunista párt júniusi kongresszu­sán az egész mese szappanbuborékként szét nem pukkant. A kongresszus ugyanis megmutatta, hogy a kommunista párt a legbefolyásosabb erő az egész baloldali mozgalomban, beleértve az uj baloldalt is. A haladó mozgalomnak éppen egyik legbizta­tóbb jelensége, hogy a fiatalok, a mai “lázadó ge­neráció” tagjai a kommunisták eszmevilágához közelednek. Kongresszusunkon nemcsak a delegá­tusok többsége volt fiatal: kiderült, hogy 4—5 év leforgása alatt olyan pártból, amelynek tagsága és vezetősége a legidősebb korosztályhoz tartozott, olyan párttá alakultunk át, amelyben — a többi kommunista párthoz képest — talán a legnagyobb a fiatalok aránya. Az egyetemeken gyakran be­szélünk 10—15 ezres diákhallgatóság előtt. A te­levízió, a rádió, a sajtó is többet foglalkozik a párt szóvivőinek megnyilatkozásaival. A kongresz- szus idején például egyszerre csaknem 50 millió tv-néző láthatta-hallhatta tanácskozásainkat. Nagyon harcias mostanában a hangulat a mun­kások között. Igaz, hogy még csak gazdasági köve­telésekért sztrájkolnak, de ez sem kis dolog, ami­kor az ország háborút visel. "Fekete Hatalom"? Rátérve a négerek polgárjogi mozgalmának prob lémáira, Gus Hall kifejtette, hogy ez a mozgalom is uj, fejlettebb szakaszba lépett, amely két vonat­kozásban is a kapitalizmus húsába vág. A nége­rek ma már nem elégszenek meg azzal, hogy a fe­hérekkel közös éttermekbe vagy iskolákba járhas­sanak, hanem egyenlő munkaalkalmat követelnek, ez pedig közvetlenül érinti a tőkés profitrendszert és kiélezi a burzsoázia ellenállását. Uj szintre emelkedett a mozgalom a politikai követelések tekintetében is, innen az un. fekete hatalom koncepciója. Délen ugyaniá* több helyütt a lajstromba vett néger szavazók száma elérte, sőt néhol túlhaladta az összes választók 50 százalékát. Egyes néger vezetők most azt propagálják, hogy ahol többségük van, ott élni is kell a többség jo­gaival. Más szóval a “fekete hatalom” jelszó egy­szerűen drámai megfogalmazása a többségi ura­lom jogának, és azt jelzi, hogy helyi viszonylat­ban a politikai hatalom gyakorlása a négerek szá­mára realitássá vált. A valóságban a déli városokban, kerületekben, ahol a négereknek szavazattöbbségük van, na­gyon okosan járnak el, és szövetséget kötnek a ha­ladó fehér erőkkel, a szakszervezetekkel. Tekin­tettel vannak a lakosság előítéleteire, és ezért nem foglalják el a választott tisztségek többségét. Fenn­áll azonban a veszély, hogy mivel az Egyesült Ál­lamokban a szélsőjobboldali csoportok az utóbbi években nemigen tudtak sikereket elérni, most megpróbálják a faji kérdést felhasználni ultrareak­ciós szenvedélyek felkorbácsolására.. Bízunk ab­ban, hogy ez nem fog sikerülni. A fehér amerikai­ak nagy utat tettek meg az elmúlt években a faji gyűlölet leküzdése irányában, és el kell ismerni, hogy ebben jelentős szerepet játszottak az egyhá­zak is. Mind szorosabb kapcsolat alakul ki a néger szer­vezetek és a szakszervezetek között is, és ez a le­endő szövetség a néger dolgozók és a fehér mun- .kások között minden további haladásunk alapja. Sem a polgárjogi mozgalom, sem a szakszerveze­tek, sem a békeerők egymagukban nem játszhat­nak meghatározó szerepet a politikai életben. De ha egyesitik erőfeszítéseiket, komoly sikereket ér­hetnek el. A demokrata párton belül kialakulóban van egy bizonyos önálló erő csirája, amely adott időpont­ban uj párttá, a munkásosztály, a néger tömegek, a békeerők független, haladó pártjává nőheti ki magát. S ez igen biztató távlat — fejezte be nyi­latkozatát Gus Hall. Bebrits Anna AZ EMBER MEGVÁLTOZTATHATJA SAJÁT ÁTÖRÖKLŐDÉSÉT . • v a ddabivoS VÉDETTSÉG A BETEGSÉG ELLEN. — UJ SZERVEK A RÉGI HELYÉBE .. oíHf, . »rrihi», * isqiíéoa \f. Az örökléstani tudomány, a genetika haladásá­nak iránya feltárta azt a lehetőséget, hogy a nem nagyon távoli jövőben az emberiség irányíthatja majd saját fejlődését, hogy a megbetegedett szer­vek helyébe újakat növeszthet és betegségnek el­lenálló szervezetet fejleszthet ki. A szervek sikeres átültetésének problémáját már a mi időnkben kezdik megoldani. Evvel azonban, legalább is a jelen társadalomban az az uj problé­ma merül fel. hogy mivel átültetésre nem áll ren­delkezésre elég szerv és mert nagy szakértelem kell hozzá, kié legyen az elsőség? Azé, aki legin­kább képes azt megfizetni, vagy aki legérdeme­sebb? De ki határozhatja azt meg? Ki legyen a bi- ró abban, hogy melyik ember éljen tovább az átül­tetett szervvel? Uj lehetőségek nyílnak meg az át­ültetés terén is. A genetika, az örökléstan tudósai azt mondják, hogy a jövőben könnyebb lesz az emberi szerveket pótolni. A rosszul működő szív­ből például kivágnak egy darab szövetet és ennek a “gén”-jeit arra utasítanák, hogy egy teljesen uj szivet növesszen. Ezt könnyen át lehetne ültetni a beteg szervezetébe és az befogadná a saját testé­ből eredő, azonos szervet. Mik is azok a gén-ek? Nem mások, mint a szer­vezet sejtjeinek legparányibb részei, amik még a mikroszkópon keresztül sem láthatók. Minden egyes sejtben kb. 150 ezer gén van, melyek 46 kromozón formájában a sejt magjában, nukleuszá- ban csoportosulnak. Ha a gén szerkezetében vál­tozás áll be, az a szervezetben is változást idéz elő. Ezt tudományosan mutációnak nevezik. Egészen a jelenkorig a mutációt egyrészt a fej­ÚJBÓL KAPHATÓ!-----1 Rózsa Imre: <• “MÉGIS TAVASZ” | cimii kitűnő kis verseskönyve, | szép kemény kötésben CSAK 75 CENT Rendelje meg még ma a MAGYAR SZÓ 5 Kiadóhivatalától i[ 130 E. 16tb St., New York, N.Y. 10003 címen j! AAAIUVUUW\A/UWVVVVWVWVWVWVVVVWVv.’ lődésben bekövetkezett véletlenek, másrészt a nap­ból időnként eredő erős besugárzások idézték elő. Az átöröklődési véletlenek— az evolúció folyamata révén az ember jobban tud alkalmazkodni környe­zetéhez, mint más élőlény. A sokmillió évig tartó, véletlenen alapuló fejlődésnek, az evoluciónakva tudósok szerint ezentúl nem lesz olyan nagy sze­repe az emberiség továbbfejlődésében. A ^‘vélet­leneket” az ember ezentúl maga is előidézheti. A mutációnak lehetnek jó vagy rossz következ­ményei. A genetikus véletlennek köszönhetjük a hüvelykujj kifejlődését, melynek segítségével az ember szerszámot tudott előállítani. Vegyi utón is lehet mutációt előidézni, amit azt azoknak az anyáknak példája mutatja, akik terhességük alatt a thalidomide nevű csillapitószert szedték és torz­szülött gyermeket szültek. Ezek rossz változást előidéző mutációk voltak, de a tudósok bizonyosra veszik, hogy olyan vegyszereket is tudnak találni, amelyek előnyös változásokat idéznek elő. Olyan mutációk létrehozatala után kutatnak leg­inkább, amelyek az emberben a betegségekkel szembeni ellenállást fejlesztik ki, melynek révén még a rákbetegség is megszűnhetne. A genetika tudománya óriási lépésekkel haladt előre és továb­bi fejlődése nagyobb jelentőségű lehet az atom­korszak beköszöntésénél. Ne adjuk a bonni kormány kezébe az atombombát WASHINGTON. D. C. — A Duke egyetem jogi karának vezetője. Arthur Larsen, 290 tanár és tu­dós társával nyílt levelet intézett Johnson elnök­höz. A levélben arra kérik a tudósok az elnököt, hogy az amerikai kormány ne adja ki a kezéből az atombombát és utasitsa vissza Bonn azon kérelmét, hogy a nyugatnémet kormány dönthessen afelett, hogy mikor és kik ellen vegyék igénybe a nukleá­ris fegyvereket. A tudósok Johnson elnököt arra sürgetik, hogy minél előbb jöjjön létre egyezmény az Egyesült Államok és a Szovjetunió között abból a célból, hogy több nemzet ne gyárthasson atombombát. Az amerikai tudósok azon félelmüknek adtak ki­fejezést, hogy ha egyre több orszá" "várt atom­fegyvereket, akkor mind több lehetőség lesz egy atomháború kitörésére..

Next

/
Thumbnails
Contents