Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-22 / 38. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 22, 1966 Nenni veszélyes útja SPORT Pécsi bravúr Kispesten j Szeptember 12. PÉCS—BP. HONVÉD: 3:1 (0:1). Kispest, 12,000 néző. Vezette: Fáth — nagyobb hiba nélkül. Kellemes idő, kitűnő pálya. Gólok: Török (50. és 65. p.). Tüske (60. p.), illetve Nagy A. (9. p.). A mérkőzés előtt mindkét csapat a korábban tervezett összeállításban készülődött, ám mig a Honvéd-játékosok nyugodtan, addig a pécsiek némi szorongással. Ennek oka az volt, hogy nem olyan régen hét gólt kapott a Baranya megyei csapat kispesti kirándulása alkalmával, igaz, akkor Tichy is játszott. Az első félidőben azonban a Pécsnek komolyabb “félelemre” tényleg nem volt oka. A Honvéd ugyanis, bár többet támadott, döntő fölényt nem tudott kiharcolni, és a helyzetek alapján az első 45 perc akár 1:1 is lehetett volna. Igazi gólhelyzet ugyanis mindkét kapu előtt két-két alkalommal adódott. Ezek közül a Honvéd a 9. percben Nagy Antal 12 méteres bombájával egyet kihasznált, a pécsiek viszont egyet sem. A játék színvonala távolról sem volt kielégítő, és különösen feltűnt, hogy a piros-fehéreknél jóformán csak Nagy Antal rúgott kapura. Szünet után a 46. percben Nagy Antal hagyta ki az első helyzetet, amellyel a Honvéd szinte ellőtte a puskaporát. Utána ugyanis a Pécs vette át a játék irányítását és időnként szellemes, sziporkázó játékkal biztosan fordította a maga javára a mérkőzést. Az 55. percben jobboldali szögletrugás után Török éles szögből ballal az ellenkező sarokba bombázott (1:1). öt perccel később Tüske szerezte meg a labdát az ide-oda adogató Honvéd-védők között, és a kifutó kapus mellett a kapu jobb oldalába gurított (2:1). A 65. percben Daka beadását ismét Török kapta és hat lépésről a kapu közepébe küldte a harmadik pécsi gólt (3:1). A játék utolsó szakaszában a Honvéd lelkesen küzdött, de erőlköldése kevés volt ahhoz, hogy a sokkal korszerűbb, gyorsabban mozgó és céltudatosabban adogató pécsi csapattal szemben akárcsak szépíteni is tudjon. PÉCSI DÓZSA: Rapp — Hernádi, Móricz, Halasi — Rádi, Konrád — Rónai, Dunai dr., Tüske, Daka, Török. Hónapok óta lázas munkában van Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt elnöke. Feladva több évtizedes forradalmi tevékenyrégét, Nenni elhatározta, pártját egyesíti a munkásmozgalom jobboldalát képező szociáldemokrata párttal. A két olasz munkáspárt legfelső vezetősége néhány nappal ezelőtt már el is fogadta az uj, egyesitett szociáldemokrata párt úgynevezett “ideológiai chartáját”, vagyis azt az elméleti és politikai programot, amelynek alapján az uj pártnak majd működnie kell. Az ideológiai charta lényegében a következő főbb pontokat tartalmazza. Az uj szociáldemokrata párt 1. csatlakozik a szociáldemokrata Internacio- náléhoz; 2. elfogadja Olaszország NATO-tagságát; 3. helyesli és támogatja az olasz középbal rendszert; 4. határozottan szemben áll az Olasz Kommunista Párttal, és általában a leninizmussal. Ezen alapvető megállapításokat néhány olyan népszerűséget kereső megjegyzés is kiséri, hogy az uj párt békét akar, harcol az egymással szemben álló katonai blokkok megszüntetéséért., belpo- litikailag pedig végre akar hajtani néhány fontos reformot. A gyakorlatilag már létrejött uj, egyesített szociáldemokrata párt úgynevezett “alkotmányo- zó kongresszusát” októberre Írták ki. Ettől az időtől kezdve a két pártot már formálisan is közös vezetőség irányítja, Pietro Nenni elnökletével. Az uj olasz szociáldemokrata párt megalakulása jobboldali tendenciát jelent, és természetesen az olasz baloldali erők ellenállásába ütközik. Az Olasz Kommunista Párt sorozatosan leplezi le a Nenni-féle pártegyesités negativ vonásait és várható következményeit. A negativ következmények közül különösen kettő látszik súlyosnak: 1. További szakadás várható az olasz szakszervezeti mozgalomban. Az olasz szocialisták ugyanis eddig a kommunistákkal közösen vezették a legerősebb olasz szakszervezetet, a CGIL-t. Az BP. HONVÉD: Erdősi — Tajti, Marosi, Mihalecz — Tóth Gy., Sipos — Nagy A., Nógrádi, Tóth K., Komora, Katona. “ideológiai charta” viszont, ha nem is nyíltan, de azért érhetően most arra buzdítja a szocialistákat, hogy lépjenek ki a CGIL-hől, tehát szakítsanak a kommunistákkal és csatlakozzanak a szociáldemokrata szakszervezethez. 2. Olaszországban igen sok kommunista-szocialista közös vezetésű városi, járási és megyei tanács működik. Az uj szociáldemokrata párt megalakulása miatt a szocialisták máris sorozatosan lépnek ki ezekből az úgynevezett “vörös tanácsokból”, és a kommunisták helyett a kereszténydemokratákkal keresnek szövetséget. Az egész egyesítési akciónak azonban van még két “bizonytalansági tényezője”. Az egyik: nem tudni még, hogyan reagál a két párt tagsága és maga a választópolgárság a csupán a felső vezetők által és a tömegek megkérdezése nélkül végrehajtott egyesítéshez. A másik és még nagyobb kérdés: hogyan foglal állást az Olasz Szocialista Párt balszámya. E balszárny ugyanis- (amely a párton belül körülbelül 15—20 százalékos erőt képvisel) a pártvezetőségben nem szabva zta meg az ideológiai chartát és annak módosi- tását kérte. A szocialista alapszervezetekben a munkások között is erősödik az elégedetlenség az egyesülés miatt. Az olaszországi ipari háromszög (Milánó, Torino és Genova) baloldali szocialistái elhatározták, hogy nem kívánnak belépni az uj egyesitett pártba. Hasonló elhatározásra jutott Emilia megye (Bologna) baloldali szocialistáinak értekezlete is. A Szocialista Ifjúsági Szövetség pedig a kommunistákkal közös ifjúsági szervezet létrehozása mellett foglalt állást. A jelek azt mutatják, hogy egy másik folyamat is megindult, mégpedig egy bizonyos balratolódás. Azok a volt szocialisták ugyanis, akik elégedetlenek és felháborodottak nagy múltú és forradalmi pártjuk önfelszámolása miatt — óvatosan, de kitartóan — keresik az utat az Olasz Kommunista Párt és más, szilárdan baloldali erők felé. +*******#**********+***#.+*+*.**¥***¥*¥¥JM A KATONAI BÍRÓSÁG három-, illetve négyévi börtönbüntetésre Ítélte az ugandai hadsereg két tisztjét, akiket Milton Obote köztársasági elnök elleni összeesküvésben találtak bűnösnek. ELLENTMONDÁSEGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI Kaszások a fák alatt Irta: MÓRICZ ZSIGMUND Az emberek , ha a munka szünetel, ma is még legszívesebben a háborúról beszélnek. Már tizenötesztendeje, meg tizennyolc, de nem tudnak betelni vele. Érdemes a mai kis dolgokról szólani? Arról, hogy a búza. ára néha felmegy, néha lemegy. Hogy a nagygazdáknak néha annyi a pénzük, hogy kiterítik szárítani a napra, mint a mákot, — most meg annyi sincs, mint a koldusnak? Az ember szeret beszélgetni. Saját magáról nagyon szeret, de arra viszont senki se kiváncsi; ezért mégis csak a nagyobb dolgokról beszél legszívesebben. A mások dolgáról. De érdemes a mai dolgokról ? így aztán, mihelyt egy kicsit kiöntik a telijét, belemarkolnak a zsákba s megint csak a hadak ügyeiről van szó. Szórják, a szélben rostálják s közben már az ocsuja kihullott, elfujta a szél csak a java marad az emlékeknek, az öregje, az elfeledhetetlen események, amelyeket nem akarnak a sirba vinni magukkal. Elmondják, hogy a figyelő gyermekek is hadd hallják, hadd tanuljanak belőle. Hadd vigyék el magukkal a jövendő életükbe, hogy hátha hasznát veszik még valaha. A kaszások szegény emberek. Azok a háborúban is szegények voltak. Nem volt sarzsijuk, csak puskájuk, meg gránátjuk, meg éhes gyomruk. Ott állottak a háborúban a poszton s hajtották őket akkor is, mint az állatok, — most is úgy hajtja őket az élet. A szegénység az ő örökös uruk, annak a zsellérjei, ha beszélnek, abból is csak a szegénység szaga párázik, a szegénység szavai szitálnak. De az ilyen jó gazda, mint Barmos Gáspár gazda, akinek mégis nagy földjei vannak itt is, az a háborúban is többet látott, többet tapasztalt. Csillagok voltak felvarrva a gallérjára s mikor elesett a kapitány, meg a főhadnagy, meg a hadnagy, a tiszturak, olykor maga volt a parancsnok, ő felelt a szakaszért, volt, hogy az egész századért. Ha Barmos uram arra méltatja munkásait, hogy a harctéri melegség elönti s megszólal, akkor mindenki áhítattal figyel rá. — A háború, — mondja most és egy kis fűszálat szakit s azzal vonalakat húz a levegőben, szórakozottan, — a háború barátom, az is csak olyan, mint a világ többi dolga. Mi csak hallgattuk a tábori lelkészt, aki prédikált, hogy kitartani az utolsó csepp vérig, az az Istennek az ő parancsolatja. .. De én ha beszélni akarnék, mondhatnék egyetmást, hogy az embereknek meg a királyoknak mi volt a háború. .. — 1917-ben az olasz fronton én egy osztrák ezredhez kerültem a kiegészítőből. Úgy hozta a sors, hogy éppen a tábornok ur, bizonyos Goldin- ger tábornok urnák az irodájába lettem beosztva. Az egy nagyon derék, nagyszerű egy ember volt. Mintha nem is német lett volna. Olyan hős volt és olyan okos, hogy csoda. — Akkor volt ez, mikor az olaszok kiugrottak a szövetségből és ránk jöttek. Az olasz király maga jött fel, hogy egy-kettőre végezzen velünk. Nagy veszedelem volt. Mindenki káromkodott, szidta őket, hogy megint egy uj fronton kell verekedni... Mind jár hozták a magyar ezredeket is lefelé az orosz frontról. Hát mit csinál akkor az én tábornokom? Barátom, van ott egy folyó, a Tályamento. Fent a hegyekben. Viaduktok. A mi tábornok urunk nem szól senkinek, megrakja a hidakat, megerősíti. Mária Terézia-rendre pályázott. Nagy vót az öröm, mindenki mondta, hogy báró lesz belőle. Befogta az olasz királyt, az egész vezérkarral, meg vagy kétszázezer hadseregével. Nem volt annak egérut semerre. — Megtelefonálják Bécsbe a királynak... Hát barátom... Mi történik... Másnap hajnalban jön a tábornok hajadonfővel, mint egy bolond, nem lehetett vele beszélni... Leült egy asztalnál, a tenyerébe hajtotta a fejét és sirt... Sirt az a derék ember, úgy sirt, mint egy gyermek. .. Tudjátok mi történt?... király őfelsége megparancsolta, hogy a hidakat ki kell üresiteni. .. Szabadon kell hagyni, mig az olasz király el nem masírozik a fogoly hadseregével... Igen, Kieresztették őket. Mehettek haza makarónit enni. .. Nem volt szabad elfogni egy királyt. . A kaszások hitetlenül néztek a gazdára. Úgy hallgatták, mint a mesét. Hitték is meg nem is. Csak Petrik István segített a gazdának: — Benne vót a törvénybe, hogy királyt elfogni nem szabad. — Fenét — mondta Barmos gazda. — Olasz lány volt a király felesége; nem szívelte a fajtája vesztit és az urának egész éccaka könyörgött, meg parancsolt, hogy szabadítsa ki az olasz királyt. E vót... A fűszálat a foga közé vette, megrágta s mesz- sze kiköpte. — Mer a királyok máskép nézik a háborút, mint a nép. . . Tudom én az egészet, ott beszélték meg előttem a tiszturak. Mer a királyok, az csak egy család. Az mind atyafi rokon. A muszka cár, meg a német császár, meg az angol, az mind rokon. A királyok mind összeházasodtak. Nekik az volt akkor az üzlet, hogy a népek csak hadd verekedjenek, de az nem volt üzlet, hogy ők is bajba kerüljenek. . . Ki kellett ereszteni a királyt.. . Az olasz király megszegte a barátságot az országgal, az nem volt baj; hanem az, hogy még ő is ott maradjon, az baj vót.. Azért mondom én, hogy máskép van a háború, mint ahogy az iskolába tanítják, meg ahogy a papok prédikálják... — Hát gazduram, minden szentnek maga felé hajlik a keze. — Igen — mondta komolyan Barmos gazda — de azért erről ne nagyon beszélgessetek, én is sajnálom, hogy eljárt a szám.
