Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-22 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — F N WORD Thursday, September 22, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Sai3öö«SCXJS*3ö«S*3«eXJ»*SSS»i****5ßÖSSe*X*SSXS?e*J£«WS«3S3SX*3S*X3SS3S»SSJS^^ Magyarországi tapasztalataim LOS ANGELES, Cal. — Negyedszer látogattam meg szülőhazámat e nyáron. Első látogatásom alkalmával, 1947-ben a háború borzalmainak a maradványait láttam. Mikor Budapestre érkeztem, a hidak a Dunában feküdtek, a házak legtöbbje lebombázva, megrongálva. Egyes utcákban még a romok alól előásott halottakat is lehetett látni. Belebetegedtem abba a sok szörnyűségbe. Három hónapig voltam Magyarországon akkor, mert mindent akartam látni. Átmentem Budára, kőhalmokon jártam be egyes utcáit. Aztán Miskolcra mentem, a Diósgyári Vasgyárba, ahonnan 1921-ben jöttem el. Nem a saját akaratomból hagytam el szülőhazámat, hanem a nyomor és a nincstelenség űzött ki onnan. A vasgyári látvány is rémes volt részemre, pedig akkor már rohamütemben dolgozott a gyár. Rongyosan, éhesen igyekeztek ujjáépiteni, amit a fasizmus lerombolt. A munkások közül sok régi ismerősöm felkeresett és kértek, hogy próbáljunk valami segítséget nyújtani, amig rendbe jönnek. Hazaérkezésem után azonnal megindult egy csomagakció és az itteni munkástársak mindenféle ruhaneműt szedtek össze és küldtük haza a csomagokat. 1960-ban hazamentem a férjemmel. 13 év után óriási fejlődést láttunk mindenütt. Már alig látszottak a romok helyei. A férjem nagy betegen, de boldogan látta az ország gyönyörű fejlődését. Otthon halt meg, ahová úgy vágyott. Otthon jártam 1962-ben is. Most e nyáron 9 hetet töltöttem Magyarországon. Sok-sok szép helyet bejártam. Egy jóbarátnőm már beszámolt azokról a helyekről, ahol együtt jártunk. Voltam Hajdú, Bihar megyében, Balmazújvárosban, a Hortobágyon jelen voltam a csikósok ünnepélyén, ahol több ezer ember vett részt. Elvittek egy birkatenyésztő tsz-be, ahol 200 birka volt. Beszélgettem a pásztorral, 20 éves fiatal férfi, a feleségével együtt kint lakik a birka-tanyán. Elmondta, hogy szereti a munkáját, szép fizetése van. Most épit magának egy szép kis házat. Pesten elmentem egy szemklinikára, mert megfájdult a szemem. Egy orvostanárnő megvizsgált, adott receptet is. Mikor megkérdeztem mennyivel tartozom, azt felelte, hogy semmivel. Nem tudtam szóhoz jutni. Azt mondta az orvostanárnő, hogy első segélyt ingyen nyújtanak idegeneknek is. Az orvosság fillérekbe került. Elmondtam nekik, hogy itt Amerikában ilyesmi nincs. Itt az orvosság rém drága és az orvosok horribilis összegeket kérnek. Ilyen jutányosán kezelnek külföldieket is egy szocialista országban. Magyarországon mindent lehet kapni. A kirakatok tömve vannak szebbnél-szebb árukkal. A nők csinosabbak, mint itt. A szinházak, vendéglők állandóan tömve vannak. Aki csak teheti, menjen el Magyarországra és győződjön meg a saját szemével a szép fejlődésről. Sok szép szindarabot, operát, operettet láttam a Magyarok Világszövetsége jóvoltából, amiért hálás köszönetét mondok. Befejezésül még annyit, hogy pártoljuk lapunkat, a Magyar Szót, mert ez az egyedüli magyar lap Amerikában, amely az igazságot és a békét hirdeti. Fischer Mariska A müszivröl Dr. Herbert M. Shelton, a Hygienic Review, egészségügyi magazin szerkesztője mélyreható cikket irt a lap júliusi számában, a müszivvel kapcsolatban, melyet egy szívbajban szenvedő szervezetébe átültettek. Tudományos szempontból nincs ebben kivetnivaló — Írja dr. Shelton, de tudósaink sokszor átlépik a határt, ahol meg kellene állniok. Mülábak, mükezek, szemüveg, hallókészülék, mankó, stb., stb. már régen használatban vannak, még hozzá jó eredménnyel. Jelenleg művesét, legutóbb müszivet szerkesztettek a tudósok, de ezen utóbbi körül van kifogásolni való — Írja továbbá. Az emberi szív több lelkiismeretességet kíván orvosainktól. Magasabb képzettséget, a korral való haladást a tudomány terén. A szivet mai orvosaink nem úgy kezelik, mint legfontosabb, legaktívabb részét szervezetünknek, hanem ahhoz az órához hasonlóan, amelybe az órás erősebb rugót tesz, hogy biztosítsa a járását, természetesen az óraszerkezet rovására. Mint ahogy szervezetünk rovására megy, valahányszor izgató szereket ir elő orvosunk és ezzel még erősebb munkára kényszeríti a már különben is kifáradt szivet. Elképzelhetetlen, hogy orvosaink, akik közül sokan tekintélyes hírnévre tettek szert, nem rendelkeznének megfelelő jártassággal, de mégis keresni kell az okot, hogy miért hangzanak el kritikák szak tehetségek részéről, hanyagsággal, könnyelműséggel vádolva az orvosokat, hogy nem kutatják kellőképpen a betegség okát (ami pedig a legfontosabb), hanem annál több orvossággal csillapítják a beteg állapotát. Időközben a baj egyre súlyosabb lesz, sok esetben az operáló asztalon és a temetkezési vállalkozónál végződik. Tisztelet a kivételnek, de ez a szomorú tényállás. A Hygiene orvosok ezzel szemben egész különleges álláspontot foglalnak el. Elleneznek minden néven nevezendő orvosságot, az ő szemükben minden orvosság izgatószer, mely nem egyezik meg az emberi szervezettel, mint ahogy az alkohol, nikotin, aszpirin, stb. káros az emberi szervezetre. A Hygiene orvos néhány napig szigorú megfigyelés alatt tartja betegét, általános nagytakarítást végez a belekben, legtöbb esetben 2—3 napi böjtölést irt elő, közben tanulmányozza a betegség természetét. Azután mély szaktudással szigorú dié- tikus módszerrel, fizikai és szellemi pihenéssel felépiti a beteg szervezetet. Egyszerű emberekhez egyszerű nyelvezettel szeretek szólni és beszélni. Jó fogorvosnak tartom azt, aki őszintén megmondja a betegének, hogy miért hullanak ki a fogai rendellenesen. Ha az autóban feltűnően gyorsan felforr a viz, a jó mechanikusnak tudnia kell, hogy mi az oka annak. Ha nem tudja, elkerülöm a műhelyét. Ha óránk megáll, sohasem fogjuk megtudni, hogy mi a baja, mert ahány órás, annyi bajt fog mondani. Pontosan ezt csinálják az orvosok is. J. Schubert, Elsinore, Cal, Köszönő levél Fótról Egy kedves californiai olvasónk köszönőlevelet kapott a Fót-i Gyermekváros vezetőségétől. A levélből az alábbi részleteket közöljük: Kedves Feri Bácsi! Engedje meg a bizalmas megszólítást, igy irta alá a gyermekeink részére küldött üdvözletét és “Kedves Feri Bácsinkénak érezzük mi szívből is azt, aki még Amerikából is gondol valamikor elhagyott, ma viszont melegszívű nevelők mellett újra otthonra talált gyermekeinkre. Nem tudom mit tud a fóti Gyermekvárosról, valószínűleg sokkal többet, mint gondolnám. 920 három és 18 év közötti elhagyottá vált gyermeket nevelünk itt fel az életre. Szép otthonokban velük együtt lakó pedagógus-házaspárokkal. Mindenki szakmunkás-bizonyitványt, vagy érettségi bizonyítványt kap, aki tőlünk az életbe kilép. így nem tragédia már, ha valaki árvává, elhagyottá válik nálunk, mert szüleit és meleg családi otthonát a legőszintébb szeretettel igyekszünk pótolni. Szép otthonunk, korszerű felszerelésünk van, nemcsak a sport- és játék lehetősége van meg, de tehetséges gyermekeink zenét és képzőművészetet is magas fokon tanulhatnak. Évenként két-három gyermekcsoportunk külföldi csere-üdülésben is résztvesz. Mindezt társadalmunk gondoskodásán kívül az teszi lehetővé, hogy vannak hazánkban is és külországokban is “kedves Feri bácsi”-k, akik adományaikkal segítenek gyermekeink mindenféle örömének biztosításában. Most a Feri Bácsi 100 dollárját forint átutalással kaptuk meg a Magyarok Világszövetsége segítségével, s ebből a teljesen árva növendékeknek vettünk karácsonyi ajándékokat. Kár, hogy nem láthatta azt a sok boldog gyermekarcot, aki szeretete folytán babát, vagy kis autót szoríthatott magához. De talán ilyen messziről is megérezte, hogy milyen nagy öröm adni azok nak, akiknek már csak mi pótolhatjuk a szüleit. Köszönjük ajándékát és kívánjuk, legyen nagyon boldog. A Gyermekváros minden kis lakója nevében sok szeretettel köszönti: Budapest, 1966. feb. 25, Barna Lajos, igazgató ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Hozzászólás a születésekhez MIAMI, Fia. — Én is elolvastam azt a cikket, melyre Kovács Erzsi az “Apróságokban” utalt (a newyorki sötétségről és a születések számának szaporodásáról 9 hónappal azután). Ugyanakkor olvastam azt is, hogy sok évvel ezelőtt volt egy része Philadelphiának, melyet Tio- gának neveztek. E városrészben a születések száma MINDIG magasabb volt, mint más városrészekben. Hogyha AKKOR kutatni kezdtek volna a tudományos kutatók, felfedezhették volna, hogy miért van születési szaporulat abban a városrészben, holott máshol nincs. Ugyanis ezen a városrészen ment keresztül minden reggel 2.30-kor egy hosszú tehervonat és a mozdonyvezető “tutultatta” a mozdony fütyülőjét! A két ok a születések szaporodását illetőleg ellentmond egymásnak. Az egyik tudományos kimutatás megállapítja, hogy a SÖTÉTSÉG az oka a gyermekszaporulatnak, a másik pedig azt, hogy a FÜTYÜLÉS. Az én megállapításom — habár nem tudományos — de BIZTOS: AZ EMBEREK EGYIKNÉL SEM ALUDTAK! Fehér Lajos Tizennyolc lapot adtam el Alig ért véget lapunk országos konferenciája, azonnal munkába álltam, hogy a delegátusok határozatát életbe léptessem. Elmentem a detroiti Labor Day gyűlésre az Amerikai Magyar Szóval a hónom alatt. Odaálltam a gyülésterem egyik bejáratához és láttam mint jönnek a munkások: bennszülöttek, lengyelek, szlávok és magyarok. Kinyitottam a lapot és kínáltam megvételre azoknak, akik értik a magyar nyelvet. Tizennyolc lap volt nálam és mind a 18-at eladtam. Ha több lett volna, többet tudtam volna eladni. És ha minden bejáratnál lett volna egy-egy újságárus, akkor ki tudja mennyit tudtunk volna eladni? A tanulság mindebből csak az, hogy ha ott vagyunk, ahol a magyar munkások, honfitársak vannak és olvasásra ajánljuk lapunkat, az Amerikai Magyar Szót, akkor magyar testvéreink örömmel fogadják nívós, tárgyilagos hetilapunkat. Rose Pavloff CHICAGO, 111. — Kérem a kiadóhivatalt, hogy indítsák meg a lapot egy barátomnak. Találkoztam ezzel az uj amerikai magyarral. Elbeszélgettem vele. Odaadtam neki lapunk egy számát és úgy látszik kedvére vált. Azt mondta, hogy szeretne néhány mutatványszámot kapni. Nagyon intelligens embernek látszik és hiszem, hogy megszereti lapunkat és szerzünk egy uj előfizetőt. N. Farkas ★ Ilyen és ehhez hasonló levelek százait szeretnénk kapni az ország minden részéből. Két levél, melyekhez nem kell kommentár ONTARIO, Canada. — Megkaptam levelüket, melyből megértettem, hogy az újságom lejárt. De sajnos, akinek ez a lap járt, az már nincs az élők sorában, több mint egy éve meghalt. Én nagy bánatomban figyelmen kívül hagytam a dolgot, de ne nehezteljenek reám. Most itt küldök 30 dollárt és más alkalommal küldöm a többit, mert az újságot nagyon szeretem és továbbra is olvasni kívánom. Jessie Péter CLEVELAND, O. — Amikor itt járt a lap mostani szerkesztője Clevelandon, megígértem, hogy mihelyt tehetem, elküldöm a hátralékomat. íme, most eljött az idő és itt küldök 50 dollárt. Ez fedezi a hátralékomat és üdvözletemet az Emlékkönyvbe. Sok jót kívánok az uj tisztségben és továbbra is hűséges olvasója leszek lapunknak. Rose Thomas Amerikai Magyar Szó 130 East lóth Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megújításra $....................-t. Név:............................................................................... Cim: ............................................................. Város: ..............................................Állam: Zip Code ................ 6
