Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-15 / 37. szám

/

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

Müködjünk-e a demokrata pártban?

Lapunk augusztus 18-i számában levelet olvastam, amelynek írója megdöbbenéssel olvasta a los- angelesi Kerületi Konferencia egyik felszólalójának ajánlatát, hogy “a Magyar Szó olvasói lépjenek be a demokrata pártba, működjenek ott aktivan”. Ugyanabban a lapszámban egy cikk tette fel a kérdést, hogy “résztvegyünk-e a demokrata párt munkájában.”

Ámbár az Országos Lapkonferencia már elmúlt, amire ezek a sorok megjelennek, de a választások még előttünk vannak, ezért hasznos lenne, ha ezzel a két írással minél több olvasó foglalkozna. Akik erre készülnek, azokhoz kívánok ezzel a kérdéssel fordulni: mi a lényeges, az-e, hogy aktivak legyünk a nagytőke akármelyik pártjában, vagy az-e, hogy a tisztességes programmal fellépő, liberális jelölteket támogassuk agitációval és szavazatunkkal — tekintet nélkül arra, hogy az illető a demokrata, vagy a republikánus párt jelöltjeként megy-e a küzdelembe?

Hiszen valamennyien réges-régen tudjuk, hogy mind a két tőkés pártban vannak ultra-reakciós és vannak liberális képviselők és nagyon jól tudjuk, hogy a két fajta közül MELYIK érdemli ki a dolgozók szavazatát, tekintet nélkül arra, hogy melyik párt tagja.

Amikor Morse demokrata szenátor az amerikai külpolitikát támadja, akkor nem szaladunk belépési nyilatkozatért a demokrata pártba. Amikor Javíts republikánus szenátor a reakciós -veteránok gyűlésén Johnson elnököt azzal vádolja, hogy a vietnami kérdésben félrevezeti az amerikai népet, akkor nem rohanunk aktiv működésre a republikánus pártba. Ehelyett tudomásul vesszük, hogy Morse és Javits oly tisztsséges emberek,kik megérdemlik támogatásunkat és szavazatunkat.

Szerény véleményem szerint igaz az, hogy “aki azt mondja, hogy a munkásságnak mindegy, hogy Wilentz vagy Frost lesz a jelölt, az nem tudja mit beszél” — mint, ahogyan az sem tudja, hogy mit beszél, aki Brown és Reagan között nem lát különb «éget — de állítom, hogy a Magyar Szó olvasóinak

99.9 százaléka PONTOSAN TUDJA, hogy mit beszél New Jerseyben, tudja, hogy mit beszél Kaliforniában és tudja, hogy mit beszél az egész országban, ahol a reakciós, háborúra uszító és a BÉKÉT követelő, liberális jelöltek közül kell kiválasztani azt, akire a szavazatát adja. Lapunk olvasótáborának ez az EGYIK képessége, amely megkülönbözteti és fölébe helyezi a félrevezető újságok olvasóinak!

Nem a 65 éves munkássajtó olvasóit és áldozatkész támogatóit kell megagitálni; nem a demokrata és nem a republikánus pártba kell menni megkeresni egy-két esetleg odatévedt magyart — pelyva között a búzát —, hanem az egyházakba és a polgári egyletekbe, mert ott TÖMEGESEN találhatók olyan magyarok, akiket céltudatosan félrevezetnek az újságjaik és a vezetőik. Ott és csakis ott merül fel a kérdés, hogy van-e különbség a jelöltek között és ott kell adni iránymutató felvilágosítást.

E. H. Neuwald

Köszönet a csecsemőotthontól

Hirsch Paula, kedves newyorki olvasónk az alábbi levelet küldte be közlésre:

Köszönjük amerikai honfitársainknak azt a két év óta megismétlődő intézetünkben tett látogatást és érdeklődést, melyet gondozottaink iránt tanúsítanak.

Ez évi találkozásunk azért is felejthetetlen számunkra, mert intézetünkben egy bensőséges ünnepségre esett, és olyan meghitt légkörben zajlott le. hogy úgy mi, mint a megjelent kedves vendégeink közvetlenül elbeszélgettünk gondjainkról, problémáinkról.

Gyermekeink nevében köszönjük kedvességüket azoknak a honfitársainknak, akik forintjaikat adták össze, hogy gyermekeinknek örömet szerezzenek. Hirsch Paula honfitársnőnk által átnyújtott pénzösszegért is sok szép ajándékot vettünk, mely vidámsággal, uj élménnyel gazdagította gyermekeink életét.

Budapest, 1966 aug. 5-én.

A Főv. Tanács V.B. Csecsemőotthonok központja nevében:

Dr. Farkas Márta, igazgató

Nem kell az amerikaiaktól kérni...

Az alábbi levelet Rose Pavloff detroiti olvasónk kapta magyarországi rokonától.

Nagy ünnep volt számomra a május elseje, mert megértem, hogy az első gyermekem ballagójára mehettünk. Olyan szép volt! Sok vendég volt és sok szép ajándékot kapott. Utána elmentünk egy vendéglőbe, meghívtuk a vendégeket, 21-en voltunk. Sok pénzbe került, de örömömben sírtam én is, férjem is. Az érettségi ma kezdődik. Ha ezen átesik, akkor már ő is keresni fog. Ez nagyon jó iskola, nehéz, de jó kereskedelmi technikum. Nyolc éves a tanfolyam, de jó fejjel négy év alatt is el lehet végezni.

Erzsó meg Jancsi most volt első áldozáson vasárnap. Erzsi kis menyasszony volt, Jancsi kis vőlegény. Már régen meg kellett volna áldozniuk, de volt nálunk egy dilinós pap, aki elűzte őket a hittanról, mert megtudta, hogy Jancsi kommunista. Most a papot nyugdíjba küldték és rendesebb papot küldtek helyette. Ez aztán összeszedte a kommunistát, nem kommunistát, mindenki jó volt, lehettek vagy ötvenen az első áldozok.

Már megvolt az évi elszámolásunk jó eredménynyel és volt nagy ár-rendezés is, lehet, hogy ezt az újságból már tudták. A szénnek és a tűzifának nagyon felment az ára (23 százalékkal) és a húsnak is. Én gyűjtöm a pénzt kocsma. Igaz, most adtuk el a régi motort és vettünk újat, de amit én megígérek, az biztos meglesz, ha a jó Isten egészséget ad az egész családnak. Mire haza tetszenek jönni, ha nem is újat, de használtat veszünk, nem kell majd gyalog járni és lesz több időnk. Mari leteszi a hajtási vizsgát és lesz sofőrünk. Már van 7 ezer forintom a postán és minden hónapban beteszem a fizetésemet.

Tessék megmondani Danynak, őszintén megírom, minket idegesít ez a politika, meg ez a vietnami helyzet, nem lesz jó vége. Egyszer majd megbolondul az egész világ és csinálnak egy nagy háborút. Úgy féltem magukat! Mi csak jót és békét akarnánk az egész világnak. Olvasom a Magyar

Abból az elgondolásból indulok ki, hogy a külföldi magyarok, köztük az amerikai magyarok 95 százaléka szereti szülőhazáját. Az 5 százalék csak akkor, ha ők uralkodhatnának a magyar népen. Én a 95 százalékhoz óhajtok szólani. Ami legjobban elszomorít, hogy miért van az, hogy olyan nagy a széthúzás a régi és az uj amerikai magyarok között, legalább itt Los Angelesben, amikor a legnagyobb érzés, az anyanyelv és a szülőhazánk iránt érzett szeretet kellene, hogy összekössön egymással bennünket.

Ha az emberiség társadalmi fejlődésének útjait követjük a törzsrendszertől, a rabszolga, majd a feudalizmus rendszerén keresztül a kapitalista rendszerig, rájövünk arra, hogy a kapitalista rendszer is kénytelen volt olyan módosításokat behozni, amelyek az uj szocialista rendszernek természetes velejárói.

Mivel a társadalom fejlődésében nem lehet megállás, Magyarországon is az volt a főkérdés, hogy menjünk-e vissza a II. világháború előtti időkre, avagy keressünk uj irányt, amelyen a magyar nemzet elindulhat felemelkedése útjára.

Nagyon sok rosszakarat kell ahhoz, hogy valaki azt állítsa, hogy a magyar nép 20 éves munkája után (eltüntetve a háború és az ’56-os események nyomait) nem a helyes utat választotta, mert bebizonyította, hogy minden amerikai segítség nélkül, javarészt a saját erejéből, a hozzá hasonló, bármilyen gazdasági rendszerrel rendelkező kis országok között életszínvonala emelkedését legmagasabbra vitte.

Példa erre Spanyolország, Törökország, Görögország és még 34 más ország, melynek Amerika segítséget nyújt.

Meggyőződésem, hogy a felszínen lévő széthúzásra mutató okok, legalább is az amerikai magyarság 95 százaléka körében, vagyis annak nagyobb rétegében, nem olyan mélyek, hogy szülőhazánk és fogadott hazánk népének érdekében ne kereshetnénk a közeledés útját.

Beismerem, hogy ez nem könnyű feladat, de

Thursday, September 15, 1966

Szóban, amit nekünk küldenek — amely oly őszintén megű- mindent — és ha az ember elgondolja, van is mitől félni. Pedig egyszer s mindenkor meg kellene érteni a világ minden népének, hogy a béke és a demokrácia nem árthat senkinek. A nép, az a sokat szenvedett nép csak jogát követeli és emberhez méltó életet. Visszaemiékszem gyermekkoromra, amikor egy napig kellett az uraságnál 1 kg sóért dolgozni, ami 20 vagy 30 fillér volt. Menynyit kellett napokon, heteken át éhezni, soha sem lehetett jóllakni! Ha Magyarország nem szabadult volna fel, most is nyelhetnénk az éhkoppot.

Amint látták, Magyarországon mindenki jól él.. Pénzük van és nincsenek lekötve avval, hogy ha ma nem dolgoznak, akkor holnap nincs mit enni. Ezt szeretné elérni minden ember a világon. A régi rendszerben is éltem és most az uj rendszerben élek. Vesszen a régi a pokol fenekén, soha vissza ne jöjjön. Mennyivel boldogabbak vagyunk most. Nem kell az amerikaiaktól kérni a kenyérre valót. Ha jól megnézzük a mi kis Magyarországunk is kis Amerika annak, aki szeret dolgozni. Aki lusta, az akármilyen rendszerben szegény marad.

Még avval is el akarok dicsekedni, hogy ahol dolgozunk, vettem egy házhelyet, jó lesz majd valamelyik gyereknek. Ház nincs rajta, de igen jó földje van, krumpli, vagy kukorica megterem benne és két év alatt megtermi az árát. 5 ezer forint volt és jó kerítéssel van körülvéve.

Most jó időjárás van, sok gyümölcs és szép vetés. A szőlő is szépen fakad. Ha lesz sok borunk, elteszünk egy hordóval ó-bornak, hogy legyen mit hazavinni a sógornak, ha majd látogatóba hazajönnek. Vigyázzanak magukra, hogy a boldog viszontlátást erőben, egészségben érhessük meg.

Bözsi

MMMUWAMWmAAAlUWWUWimmMtMVWUWWWWWW

Mesterséges szivet operáltak egy 37 éves nő beteg szive helyére a texasi Houstonban. Az asszony a három és fél órás műtét után visszanyerte eszméletét, s állapota egyelőre kielégítő. Dr. Deba- key sebésznek ez a harmadik ilyen műtété; két előző páciense a műtét után néhány nappal meghalt.

C+&

Álomkór járvány pusztít Japánban, eddig 384 ember meghalt. Harminchat prefekturában több mint

1,600 megbetegedés történt.

C*~í>

Az AFL-CIO végrehajtó bizottsága támogatást igér a kaliforniai mezőgazdasági munkások további szervezésére.

nem lehetetlen. Meg kell teremteni az érintkezések lehetőségét. Szerintem ezt az AMERIKAI MAGYAR SZÓ hetilap “TISZTELT SZERKESZTŐSÉG” rovatán keresztül lehetne elindítani, amely teljesen ingyen közöl minden olyen írást, amely az amerikai magyarság barátságos közeledését kívánja szolgálni.

Hol kezdődik az emberek közötti barátság? A megértésen. Pl. meg kell érteni, miért van orosz katonaság Magyarországon? Felelet erre: mert amerikai katonák vannak Európában. A Californiai Magyarság 1966 aug. 26-i száma részleteket közöl a United Press International amerikai hírügynökség moszkvai tudósítója, Henry Shapiro Kádár Jánossal folytatott interjújából. Ebből tisztázódott az a tény is, amit a Californiai Magyarság hűen leközöl, hogy “kivonulásra csak akkor kerülhet sor —- mondotta Kádár —, ha feloszlatják a két szembenálló katonai tömböt, a NATO-t és a Varsói Szövetséget, vagy ettől függetlenül olyan megállapodás jönne létre, melynek értelmében a külföldön bárhol állomásozó csapatokat visszavonnák a ‘nemzeti határok’ mögé.”

Kedves Magyar Amerikai Testvérek! Tudom mindnyájunknak az az óhaja, hogy az orosz katonaság vonuljon ki Magyarországból. Azt is tudom, hogy az amerikai népnek 95 százaléka azt szeretné, hogy az ő fiai hazajönnének minden külföldi országból és itt élnék életüket hasznos munkálkodás közben. Tehát van összefogásra alkalom, hogy mindnyájunk vágya teljesüljön. Harcoljunk azért, hogy MINDEN IDEGEN FÖLDÖN tartózkodó katonát hívjanak vissza a “NEMZETI HATÁROK” mögé és akkor nem lesz orosz katona Magyarország területén.

Ebben az interjúban még nagyon sok fontos kérdés merült fel, melyekkel esetleg máskor foglalkozunk, de a világ népének életbevágó érdeke a BÉKÉS EGYMÁS MELLET ÉLÉS kérdése, amelynek kündulópontja csakis a katonaságok visszavonása a NEMZETI HATÁROK MÖGÉ.

Cincár Gyula

AfWWWWVWWWWWWWWtAAAAA/WWWWWWIAAAAAAAAlWWVUWWWXAAAMA/WVWtMAAlWWWIAAAAAAAnAfWWWWWIAAift#«

LE KELL DÖNTENI A VÁLASZFALAKAT