Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-15 / 37. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 15, 1966 Munkás és szakszervezeti hirek Kél szakszervezet kölcsönös támogatási egyezménye DENVER, Colo. — A United Steel Workers of America (USWA) és a Mine, Mill and Smelter Workers (MMSW) egyezményt Írtak alá, melyben kölcsönös támogatásra kötelezik magukat. A Mine, Mill and Smelter Workers független az AFL-CIO-tól 1950 óta, amikor a többi haladó szel­lemű szakszervezettel együtt kizárták. Azóta a két szervezet harcban állt egymással. Az USWA, Mc Donald vezetésével a saját szervezetébe akarta tö­möríteni a rézbányászokat és a finomítókban dol­gozó munkásokat, akik az MMSW keretébe tartoz­tak. A szövetségi kormány vád alá helyezte a bányá­szok szervezetét, azon az alapon, hogy a kommu­nista párt befolyása alatt van. Ugyancsak törvény­szék elé állították a szervezet vezetőit. Őket azzal vádolták, hogy hamisan esküdtek, amikor aláírták a Taft-Hartley törvény által megkövetelt hüség- eskiit. A bányászok és a finomítókban dolgozó munká­sok a kormányhajsza dacára ragaszkodtak szerve­zetükhöz és visszaverték az acélmunkások vezetői­nek támadását. I. W. Abel, az acélmunkások nemrégen megvá­lasztott országos elnöke, abbahagyta a testvérhar­cot, megközelítette az ércbányászok szervezetét s ajánlotta a két szervezet egyesítését. A most aláirt kölcsönös támogatási egyezmény nagy lépéssel viszi előre a két szervezet egyesí­tését. A trösztök felelősek a megélhetés drágulásáért Az AFL-CIO nemrég megtartott végrehajtó bi­zottsági gyűlésén, a szervezett munkások vezetői leszögezték, hogy a trösztök felelősek a megélhetés megdrágulásáért. Erre a következtetésre jutottak, miután megálla­pították, hogy a nagyvállalatok nagyobb profitot könyveltek el a múlt esztendőben, mint bármikor ezelőtt. Ugyancsak kihangsúlyozták, hogy noha a munkaegység költsége csökkent az utolsó öt esz­tendőben, s ma alacsonyabb, mint öt évvel ezelőtt, az ipari cikkek ára mégis magasabb. Tévesnek -minősítették azt a felfogást, hogy a munkabérek emelkedése okozza az árdrágulást. A tény az, hogy a magas profit ennek az oka. Az AFL-CIO vezetők rámutattak arra, hogy szük­séges, hogy a munkások lényeges béremelést kap­janak s igy módjukban legyen visszavásárolni az általuk termelt árukat. ti Uj egyezményt kötöttek a kőszénbányászok WASHINGTON, D. C. — Uj kollektiv muhka- szerződést kötöttek a kőszénbányászok a munkál­tatókkal. A munkások napi 70 cent órabér javítást kapnak és két heti fizetett szabadságképpen 185 dollár helyett 200-at kapnak. A szerződés 1969 feb­ruár elsején jár le. Sztrájkban az “INGO” munkások SUDSBURY, Ont. — Az International Nickel Co. 16,000 munkása sztrájkba lépett. A munkások kétéves kollektiv munkaszerződést akarnak és a két év folyamán $1.20-al magasabb órabért köve­telnek. A munkások elvetették a vállalat 63 és fél cent órabérjavitási ajánlatát. Az alkalmazottakat a United Steel Workers Union képviseli. Mit jelent a kamat felemelése? A jelenlegi inflációs folyamat egyik legfonto­sabb oka: a kölcsönkamat felemelése, a kölcsönzés megdrágítása. Ma a kölcsönzőnek 33 százalékkal többet kell fizetnie a kölcsönvett pénzért, mint 9 hónappal ezelőtt. Ez kihat minden lakosra, minden vasáriéra. A kamat fölemelése megdrágította a hitelre vásárolt ház, autó és más szükségleti cikkek árát. A kamat fölemelése kihat úgy a rövid, mint a : hosszú lejáratú kölcsönre. Ez a folyamat a múlt év decemberében kezdő­dött, amikor a Federal Reserve Board 4%-ról 4 és fél százalékra emelte a kamatot a bankok részé­re. Ugyanekkor felhatalmazta a kereskedelmi ban­kokat, hogy négy és fél százalék helyett öt és fél százalék kamatot adhatnak a náluk elhelyezett pénz után, feltéve, ha az összeg meghaladja a 100 dollár betétet (Certificate of Deposit). Ennek következtében a bankbetéteket áthelyez­ték a takarékpénztárakból a kereskedelmi bankok­ba. Miután a takarékok folyósítottak kölcsönöket a házépítésre és renoválásra, kölcsön hiányában Holguin-tól északra, Oriente magyében, a Sar- torio Testvérek Állami Gazdaságban Raul Doime- dios a párttitkár és ő az állatorvosi asszisztens is. Családja példaképpen szolgál a kubai vidéki élet­színvonal fölbecslésében. Az átlagosnál magasabb keresettel Doimediosék jobb lakásban laknak, mint a legtöbben, de élelmiszer dolgában az ellátásuk átlagos, vagy valamivel alacsonyabb. A 30 év körüli, jótermetü, csinos Doimedios a forradalom előtt mezőgazdasági munkás volt. Je­lenlegi munkáját gyakorlatban tanulta meg, de tovább tanul, hogy igazán szakképzett legyen. Az állatorvos hetenként egyszer jön a gazdaságba és a közbeeső időben Doimedios az ő utasításai sze­rint végzi munkáját. Fizetése havi 150 peso. Hosz- szu órákat tölt avval, hogy jeep-en körülutazza a gazdaságot, hogy az állatokat gondozhassa ebben a 10 ezer holdas tejgazdaságban. így ritkán marad ideje arra, Hogy a kiutalt élelmen felül az egyéni termelőktől több élelmiszert beszerezzen. Öt gyermekükkel négyszobás házban laknak, me­lyet az állami gazdaság 1961-ben épített. Ez egyike annak a hét-nyolc háznak, amelyeket a gazdasági munkásoknak építettek, akik közül legtöbben a falvakban, vagy a gazdaságokon kívül laknak. Doimedios felesége felsorolta, hogy milyen meny nyiségü jegyre adagolt élelmiszert vásárol héttagú családjának: havonkint 7 font fekete babot, más­féle babot korlátlan mennyiségben, 24 font rizst, hentenkint szűkén három font húst, kb. egy font kávét, kéthetenként két csirkét, naponta 3 liter tejet (literje 7 cent), havonként 7 doboz konzerv- tejet, 7 font zsírt és valamivel több mint egy font vajat. A tojás korlátlan mennyiségben kapható, darabonként 10 centért a helyi gazdálkodóktól. Ke­nyeret, gyümölcsöt és friss főzeléket is korlátlan mennyiségben vásárolhatnak. Ez a család havonkint 50—60 dollárt költ éle­lemre. Saját bevallásuk szerint sokkal jobban esz­nek és ruházkodnak, mint a forradalom előtt. Azt mondják, hogy azelőtt a boltok tele voltak enniva­lóval, de nem voltak képesek megfizetni az árát. Azelőtt az orvost sem tudták megfizetni; most in­gyenes orvosi ellátásban részesülnek. Azelőtt re­ményük sem volt, most bizalommal telve munkál­kodnak, mert a jövő jóval kecsegtet. Ha a felnőt­tek iskolája elkészül, Szenyora Doimedios is oda fog járni, tovább tanulni. A három nagyobb gye­rek a közeli elemibe jár; a 13 éves Gladys a hato­dik osztályba, jövőre felsőbb iskolába megy a ten­gerparti Gibara-ban, ahova 10 mérföldnyi busz utat tesz majd. Orvos akar lenni. A ház egyszerű, faszerkezetű — még festeni kell — cement padlóval, magas zsuptetővel. Határta­lanul jobb, mint a forradalom előtti pálmaháncs- falu és földes padlóju bohio-juk volt. A kubai élelmiszer-ellátás megítélésénél számí­tásba kell venni, hogy sokféle pótlékot is kapnak. Santiago de Cuba-ban meglátogattam egy gyári éttermet, ahol a munkások az 50 centes ebédjüket ették. A bőséges ebéd legalább fél font húsból, azonkívül rizsből, jukkából és banánból állt. Egyre több gyár és hivatal állít fel ilyen munkásvendég­lőt. A 150 ezer becario — ösztöndíjas tanuló — és a hadsereg tagjai is bőséges élelmiszert kapnak, az adagolt mennyiségen felül. A nagyobb fizetésüek elég gyakran esznek ven­déglőben, ahol változatosabb ételeket kapnak. Sok­kal nagyobb adagokat juttatnak olyan ipartelepe­ken, mint a Nicaro bányászati és kohómüvekben, ahol különösen nehéz és Stratégiailag fontos fizi­kai munkát végeznek. A kisvárosokban és a fal­vakban többnyire mindent korlátlanul megvehet­nek a termelőktől, amire szükségük van. Ugyan­így, a tengerparti városokban halat korlátlan meny- nyiségben lehet kapni. A városokból sokan kimen­válság állott be az építőiparban. Házvásárlók kény­telenek ma 6 és fél százalékot fizetni az ingatlan, jelzáloghiteire. S ami vonatkozik a jelzáloghiteire, az vonatkozik minden más hitelre. Ha a munkás­család hűtőszekrényt, porszivógépet, vagy mást kí­ván hitelre vásárolni, hasonlóan magas kamatot fizet a kölcsönvett összeg után. A szövetségi kormány a felelős ezért a helyzet­ért. A kormány meghatározhatja, milyen kamatot számíthatnak a bankok a kölcsönzőknek. A kor­mány hozta létre ezt a helyzetet és csakis az vál­toztathat rajta. Le kell szállítani a kölcsönkamatot a nemzetgazdaság érdekében. (Az AFL-CIO hivatalos lapjában megje­lent vezércikk.) nek a falura külön élelmiszer-pótlékot vásárolni. Az is igaz, amit havannai közgazdászok mondot­tak — magam személyesen erről nem tudtam meg­győződni —, hogy egyes vidékeken, ahol nem ter­melnek mindent, a munkások nem kapják meg a teljes élelmiszeradagot, ami nekik jár. De még igy is, amint mondották, sokkal több élelmiszert kap­nak, mint a forradalom előtt. Általában a kubai nép élelmiszer ellátása elég­séges, sokkal jobb és bőségesebb, mint más latin- amerikai országokban. Abból amit a kubai mező- gazdaságból láttam és amennyit további fejlődésé­ről hallottam, a következő 5—7 évben Kuba élel­miszer ellátása jó, vagy kitűnő lesz. A kubaiak véleménye szerint a ruházkodás drá­ga és a minőség silány, de abban is állandó javulás van. Cipőt és más ruházati cikkeket csak jegyre árusítanak. A lakásviszonyok a vidéken rosszabbak, mint Havannában. Santiago de Cuba-ban, a második legnagyobb városban már remek, uj lakóvidékeket építettek, de a lakosság túlnyomó többsége nagyon rossz állapotban levő, régi házakban lakik. Hol­guin, Oriente északi vidékének központja — lakos­sága 110 ezer — valahol a kettő között van, lako­sainak fele megfelelő, jó lakásokban lakik és a volt nyomortanyákból már nem sok maradt. Itt- ott láttam uj házakat az állami gazdaságokban és a kisvárosokban, de a vidéki lakások többsége még mindig csak a bohio-nak egy változata. Castro azt reméli,, hogy a lakásépítést a jelenlegi évi 30—• 40 ezerről, 1970-ben évi 100 ezerre tudják emelni Ha ezt a következő évtized közepéig megvalósít­ják, akkor 1980-ban nagymértékben megjavulnak a lakásviszonyok. A kubaiak többségének, különösen a vidéken, az orvosi ellátás a legnagyobb nyereség a régi élettel szemben, amely lehetővé tette, hogy a ko­rai elhalálozás helyett sok ezer gyermek él és egész séges. A modern, uj, 850 ágyas Lenin kórház Hol- guin-ban több beteget fogad be, mint a forradalom előtti kórházak Orientében. Ennek a kórháznak a munkáját kisegíti a kisebb kórházak és klinikák egyre nagyobb mértékben terjedő hálózata. Épp igy nagyra becsülik a tanulási lehetőségek hihetetlen kiterjedését, melynek révén uj élet és korlátlan lehetőségek nyílnak az ország ifjúsága előtt. Castro azon mondását, hogy “Könyvet a sör helyett”, a mindennapi kubai polgár igen nagy­ra értékeli. Kuba gazdasági tevékenységét nemcsak a ter­mészeti erőkkel szemben fejti ki — habár ezek maguk is rendkívül sok nehézséget okoztak az, utóbbi években —, hanem azon roppant gazdasági háborúval szemben is, amit a világ gazdaságilag leghatalmasabb országa, az Egyesült Államok foly­tat ellene. Még ha lenne is Kubában gazdasági válság és ha lakosai éheznének is, azt sem lehetne az uj gazda­sági rendszer rovására írni, mert ez csak azt bizo­nyítaná, hogy a U.S. sokszorosan erősebb Kubánál. De mivel nincs gazdasági válság és a tömegek meg­élhetési színvonala a valóságban emelkedik, ezt csak az uj társadalmi rendszer sikerének, a kubai nép lelkesedésének s a Kubával szolidaritást válla­ló szocialista országoknak a javára lehet írni. Sztrájkba léptek a tanárok DEARBORN, Mich. — A Henry Ford Communi­ty College 150 tanára sztrájkba lépett. Ezer dol­lár évi fizetés javítást követelnek. NYUGDÍJBA menjünk? NEM!!! EGY UJ OLVASÓT SZEREZZÜNK! eSS®SSS£SSS®SSSS5*SSSSS^SSS*^S«SSSS®SSS8«*ttSSSSSSSSSSS.'iSSSSSSSSSSSSÄSSS3SSSSSSSSSS«f Victor Perlő: A vidéken élő kubaiak

Next

/
Thumbnails
Contents