Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-08 / 36. szám

12

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, September 8, 1966

SPORTHÍREK

Simonify András'

A ZENÉLŐ GONDOLA

— Mennyit kér ezért a gondoláért?

— Háromezerötszáz, signore. Alább nem adhatom.

— Nagyon sok, sajnálom.

— Signore! Egy pillanatra. Nézze meg, világit is. Az amerikaiak úgy viszik, mint a fügét. Ma ez a tizedik, amit eladok. Önnek háromezerre leengedem. Szimpátiából. Ön német, ha jól gondolom.

— Magyar.

— Magyar? ó, gyönyörű ország az öné.

— Járt már ott talán?

— Nem signore. Nehéz innen eljutni Ázsiába.

— De hiszen Magyarország Európában van.

— Igen? Úgy tudtam, Ázsiában. Mindegy, csodálatos ország lehet. És nézze csak, ha megnyomja ezt a gombot, a táncosnő forogni kezd a kabin tetején és megszólal a zene.

— Sok a háromezer.

— Mennyit adna érte?

— Ötszázat.

— Ó, ön bizonyára boldog ember, signore: fogalma sincs a lira értékéről. De lenne csak négy kicsi gyerek otthon... négy fiú, signore!

— Mennyi idősek?

— Kedves öntől, hogy érdeklődik. A kis Pietro —- ha látná! — Ő most éppen három éves, erős, fejlett gyerek. Nézze csak, itt a fényképen ő ez, a széken. Látja? Az anyja áll mellette, az én drága Mártám. . . Ha a képre nézek, szégyenkezek uram, hogy kétezernyolcszázért vesztegetem ezt a gyönyörű gondolát. A legszebb ajándék signore. . . Ismeri a dallamot ?

— A Sorrentói emlék.

— Járt Sorrentóban? Nem? Sajnálhatja. Feltétlenül el kell mennie oda. Úgy mondják, nagyon szép hely. Nap, tenger, nők, bárok, zene... Ha kisüt a nap, feltétlenül látogassa meg Sori'entót. Ez a dallam maga megéri a kétezernyolcszáz lírát.

—Sok, nagyon sok ezért a hajóén.

— Sajnálom signore. Úgy látszik ön lesz az első vevő életemben, akiiből le kell mondanom. Bevallom, az első pillanatban azt hittem, könnyebb dolgom lesz. Ön elszánt ember, fiatal és nagyon gazdag lehet, ha ennyire sajnálja a pénzt... Sokra fogja vinni, signore. Hogy tetszik önnek Velence? Boldog lennék, ha megnyerné tetszését.

— Nem hittem, hogy csakugyan ilyen szép ez a város.

— Szép. De látna csak a falak mögé, signore. A kis csatornák életét nem mutogatják a külföldieknek. Pedig az is Itália. Nagyon szép karosz- szériája van Italiának uram, de a motorral baj van. . . így mondják. Önnek bizonyára van kocsija. Kipróbálta már az uj autósztrádákat? A Del Sóiét és a Serenissimát ? Nincs kanyar, nincs kereszteződés, nincs emelkedő, hat sávban futnak az autók. Jó utak vannak önöknél?

— Keskenyebbek.

— Hó látná csak az amerikai sztrádákat. Renata, a húgom odakint él, néha küld fényképet.

— Kivándorolt, vagy oda ment férjhez?

— Na, ő aztán külön tészta. Nem tartom fel, signore? Remélem nem. Járt Vicenzában a támaszpont környékén?

— Láttam az útról a kerítést.

— Most már ott élnek az “ami”-k, a kérités mögött. De látta volna csak két évvel ezelőtt, amikor Renata megszökött otthonról. . . mit mondjak, százezer lírát kaptak havonta a sorkatonák. A tisztek a dupláját is. És semmi dolguk. Tele voltak a bárok katonákkal és kurvákkal. Nahát ez a Renata is. Nyolcán voltunk testvérek. Hárman Brazíliában vannak, a két lány férjhez ment, másik két bátyám elesett, még a második háborúban. Luciával nem is volt semmi baj, de Renátának látomásai voltak. Sohasem ismertük ki egészen. Hiába akartuk jól férjhezadni, nem akarta az. Megszállott volt, signore. Hiába a húgom, mégis azt kell mondanom, nem nő az ilyen. Tanulni akart, ó, ha tudtuk volna akkor, hova jut. “Nagy pénz neked az, nem bírod” mondogattuk. Nem baj, majd ö, ő,-bízzuk csak rá, hagyjuk békén. Nahát, azéi*t állt be közéjük, hogy keressen. A rendőrség meg óránként razziázott, akkor megvolt már a törvény.

— Lebukott?

— Le az mind. Kitiltották a lányokat a városból.

S hogy került Renata Amerikába?

— Signore, okosabb az olasz kurva egy egész

Budapest az Európa-bajnokság előtt

Budapest, augusztus 29.

A magyar főváros az atlétikai Európa-bajnokság hetébe lépett, és a következő néhány nap alatt nemcsak a kontinens, hanem az egész sportvilág érdeklődésének középpontjában áll. Nincs még egy olyan vonzó sportág — a labdarúgás mellett — a sportbarátok számára, mint éppen az atlétika, amelynek egyes ágaiban a percek, méterek, centiméterek és másodpercek jóvoltából pontosan megállapítható, ki a gyorsabb, ki ugrik jobban, ki képes messzebb hajítani a gerelyt, a diszkoszt és a sulygolyót. Nem véletlen, hogy a világ nagy részében az atlétikai versenyeken a lelátókon tiz- és tízezrek asszisztálnak: a sportág legjobbjainak versengése mindenkor lenyűgöző látványt nyújt.

Az utóbbi évtizedekben főként a néhány utolsó évben, a sportág hallatlanul nagy fejlődést ért el, az egyes országok között — különösen Európában — mindjobban kiegyenlítődtek az erőviszonyok és ma már csaknem minden nemzet képes felvonultatni kiemelkedő képességű atlétákat. Ez a körülmény csak fokozza az atlétika iránti érdeklődést, s nem véletlen, hogy az olimpiai játékokon e sportág az első helyet foglalja el. a bajnokságok pedig szintén az egész világ figyelmét felkeltik.

“A sorrendben nyolcadik atlétikai Euróoa-bajnokság, amelynek Budapest a házigazdái a. az élői elek szerint — s ez a fejlődés törvénye — felülmúlja maid az eddig rendezett seregszemlét. Harminc ország képviseletében csaknem ezer versenyző jelentette be részvételét, köztük olyan elismert világklasszisok, akiket valóban máskülönben csak olimpiákon lehet egyszerre, együtt, ugyanabban a stadionban látni. Budapest, a Népstadion most hat napon át olyan atlétikai fesztivál színhelye lesz, amelyhez hasonlót a magyar sporttámaszpontnál. Mindegyik lány férjhez ment egy-egy amihoz. Azok meg nem tudták, hogy nálunk nincs válás. Mindnek haza kellett vinnie a feleségét. Képzelje, volt öröm. A fejesek meg betojtak. Családi házak épültek a kerítésen belül. Bölcsődét kellett nyitni a laktanyában. így mondják. A városi tanács köszönő levelet irt az ezredesnek. Na, azóta nemigen engedik ki az amikat, ha igen, akkor is csak civilben. Odabent megvan mindenük: bárok, áruházak, éttermek, mozi, sportpálya. . . Hát igy, igy került Renata is Amerikába.

— S ott tanul tovább ?

— Nem signore. Bár azt Írja, vannak még néha látomásai. . . Hanem nézze meg ezt a zöld gondolát. . . Vagy a sárga tetszik jobban?

— Fekete gondola nincs? A valódi gondolák is feketék Velencében.

— A nagy pestisjárvány óta. Gondolákon hordták akkor a hullákat. Hagyomány azóta. . . De ezeket nem gyártják fekete színben. Már igy is én fizetek rá, odaadom a sárgát kétezerötszázért. Csak a becsületem miatt, signore. Hogy megmaradjon a becsületem a családom előtt. Még egy fél év és úgyis itthagyok mindent. Tudja hova megyek ?

— A húgához ?

— Dehogy! Na, attól mentsen meg a Madonna, Amerikától. Nem vágyom én oda. Amerika megtelt. Amerika nem a régi már. Tudja, hogy minden második amerikai idegbeteg? Afrikába, signore, Afrikába. Afrika most a lehetőségek hazája. Három éve ment ki egy barátom Leo- poldvillebe, nem rég jött haza. Akkora kocsit hozott a ház. — Hazajött és villát építtetett Ostiában, a tengerparton. Százhúsz millióért. És tudja, mi volt azelőtt? Villanyszerelő... Szegény. Épp egy hete temettük. Összeszedett valami nyavalyát odakint, felpuffadt a teste. Nem bírta a kiimát.

— És ön?

— Én szívós természet vagyok uram. És soha nem voltam beteg. Nem félek. Meg aztán... Tudja, az ember mindig abba bízik, hogy nem ő lesz az...

— Ért engem, önöktől nem mennek ki az emberek ?

— Nem. Egy idő óta nem.

— Sokan vagyunk ezen a csizmán, signore. Ötvenmillió száj.. . Elviszi a gondolát uram ? Kérem, mondjon nemet. Kétezerötnél tartottunk.

— Elviszem.

— Köszönöm, signore. Óvatosan tegye a táskába, könnyen eltörhet a táncosnő. Elégedett, signore? örülök, ha az, jó vásárt csinált. Niagy<*| szép gondola. Rágyújt?

barátoknak eddig még soha nem volt alkalmuk közvetlen közelről, személyes élményként végigkísérni.

E rendkívüli sporteseményt a kulisszák mögött már hónapok óta hatalmas előkészületek vezették be. Az atléták, a vezetők, a csaknem ezer újságíró, rádió- és televízió-riporter, a mintegy tízezer külföldi turista fogadása nem mindennapi erőfeszítéseket kívánt, s az eddigiek arra vallanak, hogy az áldozatos munka nem volt hiábavaló. A versenyek zökkenőmentes lebonyolításának semmi akadálya, s valamennyi vendég minden szempontból megfelelő körülményeket talál az 1966. évi atlétikai Európa-bajnokság színhelyén.

Budapest most egy hétre — 23 ország ad televíziós közvetítéseket — a nagyvilág kirakatába kerül, és remélhetően felejthetetlen küzdelmekkel, nagy teljesítményekkel, rekordokkal vonul be az atlétikai Európa-bajnokság már eddig is gazdag történetébe. Most már a résztvevőké a szó: Elkészülni! Vigyázz!...

Rajt...

AZ EB KÖRÜL

Megválasztották a gyaloglóversenyek birótestületé- nek elnökeit. A 20 kilométeres távon az angol H. Hith- lock, az 50 kilométeres versenyen Fehérvári Béla tölti be ezt a tisztséget.

★

Az Európa-bajnokság “legidősebb versenyzője” a svéd Ingvar Petterson: kereken negyven esztendős. A legfiatalabb a szovjet magasugró lány, Valentina Ko- zur: 16 éves.

★

Vasárnap á következő csapatok érkeztek meg a táborba: Ausztria 19. Csehszlovákia 16. Lengyelország 38, Hollandia 28, Jugoszlávia 31, Belgium 21, Finnország 27, NDK 74 versenyzővel.

— Próbálja meg a magyar cigarettát.

— Fecske?

— Fecske. Hasonlít a Nazionáléra. Erősebb.

— Jó cigaretta. Érdekes. Köszönöm, uram. Először járt Itáliában?

— Először.

— Jól beszéli a nyelvet. Mióta tanulja?

— Nyolc éve.

— Egyetemen talán?

— Most már ott.

— ön bizonyára gazdag ember, ha tanul. És nőtlen.

— Két hónapos fiam van otthon.

— Gratulálok, signore. Nem gondolhattam volna. Bizonyára jól nősült.

— Szeretem a feleségem.

— Neki vette a gondolát?

— Talán igen. Nem akartam megvenni.

— De hiszen alkudott rá.

— Ki akartam próbálni ezt is. Nálunk szabott árak vannak. Nincs alku.

— Egészen jól csinálta. Ritkán engedek le ezer lírát. Pedig az enyémnél bizonyára több tízezres van a zsebében.

— Ne gondolja, összesen ennyit kaptam egy hétre.

— Tízezret? Hiszen az nem pénz, uram. Szállodára sem elég.

— Diákszállóban lakom.

— Az más. Ott olcsó. . . És legalább tetszik önnek a gondola?

— Nem. Ne haragudjon, nagyon ízléstelennek tartom.

— Az is. Pocsék áru. Tudom jól, ne röstelked- jen. Az amerikaiak viszik. Buknak rá. És az amik dollárt hoznak. Mi gondolát adunk, tengert és napot. Nézze kisütött. Süt a nap, singore! Micsoda szép idő, gyönyörű husvétunk lesz. Most mit kezd a gondolával? A pénze nagyrészét rá- költötte.

— Megtartom.

— Ha akarja visszaveszem. Ön nagy jót tett velem. Húsz évig azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki pocséknak tartja ezeket a gondolákat.

— Csakugyan visszavenné?

— Bánt a lelkiismeretem, signore. Azt hiszem, félreismertem az első pillanatban. Ne haragudjon, hogy németnek néztem. Nem ismerem még a magyarokat. Kevesen jönnek hozzánk. Látja azt a fehér házat a sarkon?

— Ahol a motorcsónak áll?

— Pontosan. Az üzletet is látja a hosszú cégtáblával . . . Signore, ott háromszáz líráért megkapja ugyanezt a gondolát. Én is ott veszem, ön még nem ismeri a piacot, signore. Nagyon kell vigyáznia a líráira. Tessék, itt a kétezerötszáz. És köszönöm a cigarettát, signore. Érezze jól magát Itáliában.