Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-08 / 36. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 8, 1966 SPORTHÍREK Simonify András' A ZENÉLŐ GONDOLA — Mennyit kér ezért a gondoláért? — Háromezerötszáz, signore. Alább nem adha­tom. — Nagyon sok, sajnálom. — Signore! Egy pillanatra. Nézze meg, világit is. Az amerikaiak úgy viszik, mint a fügét. Ma ez a tizedik, amit eladok. Önnek háromezerre le­engedem. Szimpátiából. Ön német, ha jól gondo­lom. — Magyar. — Magyar? ó, gyönyörű ország az öné. — Járt már ott talán? — Nem signore. Nehéz innen eljutni Ázsiába. — De hiszen Magyarország Európában van. — Igen? Úgy tudtam, Ázsiában. Mindegy, cso­dálatos ország lehet. És nézze csak, ha megnyom­ja ezt a gombot, a táncosnő forogni kezd a kabin tetején és megszólal a zene. — Sok a háromezer. — Mennyit adna érte? — Ötszázat. — Ó, ön bizonyára boldog ember, signore: fo­galma sincs a lira értékéről. De lenne csak négy kicsi gyerek otthon... négy fiú, signore! — Mennyi idősek? — Kedves öntől, hogy érdeklődik. A kis Pietro —- ha látná! — Ő most éppen három éves, erős, fejlett gyerek. Nézze csak, itt a fényképen ő ez, a széken. Látja? Az anyja áll mellette, az én drá­ga Mártám. . . Ha a képre nézek, szégyenkezek uram, hogy kétezernyolcszázért vesztegetem ezt a gyönyörű gondolát. A legszebb ajándék signo­re. . . Ismeri a dallamot ? — A Sorrentói emlék. — Járt Sorrentóban? Nem? Sajnálhatja. Fel­tétlenül el kell mennie oda. Úgy mondják, nagyon szép hely. Nap, tenger, nők, bárok, zene... Ha kisüt a nap, feltétlenül látogassa meg Sori'entót. Ez a dallam maga megéri a kétezernyolcszáz lírát. —Sok, nagyon sok ezért a hajóén. — Sajnálom signore. Úgy látszik ön lesz az el­ső vevő életemben, akiiből le kell mondanom. Be­vallom, az első pillanatban azt hittem, könnyebb dolgom lesz. Ön elszánt ember, fiatal és nagyon gazdag lehet, ha ennyire sajnálja a pénzt... Sok­ra fogja vinni, signore. Hogy tetszik önnek Ve­lence? Boldog lennék, ha megnyerné tetszését. — Nem hittem, hogy csakugyan ilyen szép ez a város. — Szép. De látna csak a falak mögé, signore. A kis csatornák életét nem mutogatják a külföl­dieknek. Pedig az is Itália. Nagyon szép karosz- szériája van Italiának uram, de a motorral baj van. . . így mondják. Önnek bizonyára van ko­csija. Kipróbálta már az uj autósztrádákat? A Del Sóiét és a Serenissimát ? Nincs kanyar, nincs kereszteződés, nincs emelkedő, hat sávban futnak az autók. Jó utak vannak önöknél? — Keskenyebbek. — Hó látná csak az amerikai sztrádákat. Re­nata, a húgom odakint él, néha küld fényképet. — Kivándorolt, vagy oda ment férjhez? — Na, ő aztán külön tészta. Nem tartom fel, signore? Remélem nem. Járt Vicenzában a tá­maszpont környékén? — Láttam az útról a kerítést. — Most már ott élnek az “ami”-k, a kérités mögött. De látta volna csak két évvel ezelőtt, amikor Renata megszökött otthonról. . . mit mondjak, százezer lírát kaptak havonta a sorka­tonák. A tisztek a dupláját is. És semmi dolguk. Tele voltak a bárok katonákkal és kurvákkal. Na­hát ez a Renata is. Nyolcán voltunk testvérek. Hárman Brazíliában vannak, a két lány férjhez ment, másik két bátyám elesett, még a második háborúban. Luciával nem is volt semmi baj, de Renátának látomásai voltak. Sohasem ismertük ki egészen. Hiába akartuk jól férjhezadni, nem akarta az. Megszállott volt, signore. Hiába a hú­gom, mégis azt kell mondanom, nem nő az ilyen. Tanulni akart, ó, ha tudtuk volna akkor, hova jut. “Nagy pénz neked az, nem bírod” mondogat­tuk. Nem baj, majd ö, ő,-bízzuk csak rá, hagyjuk békén. Nahát, azéi*t állt be közéjük, hogy keres­sen. A rendőrség meg óránként razziázott, akkor megvolt már a törvény. — Lebukott? — Le az mind. Kitiltották a lányokat a város­ból. S hogy került Renata Amerikába? — Signore, okosabb az olasz kurva egy egész Budapest az Európa-bajnokság előtt Budapest, augusztus 29. A magyar főváros az atlétikai Európa-bajnokság hetébe lépett, és a következő néhány nap alatt nem­csak a kontinens, hanem az egész sportvilág érdeklő­désének középpontjában áll. Nincs még egy olyan vonzó sportág — a labdarúgás mellett — a sportbará­tok számára, mint éppen az atlétika, amelynek egyes ágaiban a percek, méterek, centiméterek és másodper­cek jóvoltából pontosan megállapítható, ki a gyor­sabb, ki ugrik jobban, ki képes messzebb hajítani a gerelyt, a diszkoszt és a sulygolyót. Nem véletlen, hogy a világ nagy részében az atlétikai versenyeken a lelátókon tiz- és tízezrek asszisztálnak: a sportág legjobbjainak versengése mindenkor lenyűgöző lát­ványt nyújt. Az utóbbi évtizedekben főként a néhány utolsó év­ben, a sportág hallatlanul nagy fejlődést ért el, az egyes országok között — különösen Európában — mindjobban kiegyenlítődtek az erőviszonyok és ma már csaknem minden nemzet képes felvonultatni ki­emelkedő képességű atlétákat. Ez a körülmény csak fokozza az atlétika iránti érdeklődést, s nem véletlen, hogy az olimpiai játékokon e sportág az első helyet foglalja el. a bajnokságok pedig szintén az egész világ figyelmét felkeltik. “A sorrendben nyolcadik atlétikai Euróoa-bajnokság, amelynek Budapest a házigazdái a. az élői elek szerint — s ez a fejlődés törvénye — felülmúlja maid az ed­dig rendezett seregszemlét. Harminc ország képvisele­tében csaknem ezer versenyző jelentette be részvéte­lét, köztük olyan elismert világklasszisok, akiket va­lóban máskülönben csak olimpiákon lehet egyszerre, együtt, ugyanabban a stadionban látni. Budapest, a Népstadion most hat napon át olyan atlétikai feszti­vál színhelye lesz, amelyhez hasonlót a magyar sport­támaszpontnál. Mindegyik lány férjhez ment egy-egy amihoz. Azok meg nem tudták, hogy ná­lunk nincs válás. Mindnek haza kellett vinnie a fe­leségét. Képzelje, volt öröm. A fejesek meg be­tojtak. Családi házak épültek a kerítésen belül. Bölcsődét kellett nyitni a laktanyában. így mond­ják. A városi tanács köszönő levelet irt az ezre­desnek. Na, azóta nemigen engedik ki az amikat, ha igen, akkor is csak civilben. Odabent megvan mindenük: bárok, áruházak, éttermek, mozi, sportpálya. . . Hát igy, igy került Renata is Amerikába. — S ott tanul tovább ? — Nem signore. Bár azt Írja, vannak még né­ha látomásai. . . Hanem nézze meg ezt a zöld gondolát. . . Vagy a sárga tetszik jobban? — Fekete gondola nincs? A valódi gondolák is feketék Velencében. — A nagy pestisjárvány óta. Gondolákon hord­ták akkor a hullákat. Hagyomány azóta. . . De ezeket nem gyártják fekete színben. Már igy is én fizetek rá, odaadom a sárgát kétezerötszázért. Csak a becsületem miatt, signore. Hogy megma­radjon a becsületem a családom előtt. Még egy fél év és úgyis itthagyok mindent. Tudja hova megyek ? — A húgához ? — Dehogy! Na, attól mentsen meg a Madon­na, Amerikától. Nem vágyom én oda. Amerika megtelt. Amerika nem a régi már. Tudja, hogy minden második amerikai idegbeteg? Afrikába, signore, Afrikába. Afrika most a lehetőségek hazája. Három éve ment ki egy barátom Leo- poldvillebe, nem rég jött haza. Akkora kocsit ho­zott a ház. — Hazajött és villát építtetett Ostiában, a tengerparton. Százhúsz millióért. És tudja, mi volt azelőtt? Villanyszerelő... Sze­gény. Épp egy hete temettük. Összeszedett vala­mi nyavalyát odakint, felpuffadt a teste. Nem bír­ta a kiimát. — És ön? — Én szívós természet vagyok uram. És soha nem voltam beteg. Nem félek. Meg aztán... Tud­ja, az ember mindig abba bízik, hogy nem ő lesz az... — Ért engem, önöktől nem mennek ki az em­berek ? — Nem. Egy idő óta nem. — Sokan vagyunk ezen a csizmán, signore. Öt­venmillió száj.. . Elviszi a gondolát uram ? Ké­rem, mondjon nemet. Kétezerötnél tartottunk. — Elviszem. — Köszönöm, signore. Óvatosan tegye a táská­ba, könnyen eltörhet a táncosnő. Elégedett, sig­nore? örülök, ha az, jó vásárt csinált. Niagy<*| szép gondola. Rágyújt? barátoknak eddig még soha nem volt alkalmuk köz­vetlen közelről, személyes élményként végigkísérni. E rendkívüli sporteseményt a kulisszák mögött már hónapok óta hatalmas előkészületek vezették be. Az atléták, a vezetők, a csaknem ezer újságíró, rádió- és televízió-riporter, a mintegy tízezer külföldi turista fogadása nem mindennapi erőfeszítéseket kívánt, s az eddigiek arra vallanak, hogy az áldozatos munka nem volt hiábavaló. A versenyek zökkenőmentes le­bonyolításának semmi akadálya, s valamennyi ven­dég minden szempontból megfelelő körülményeket ta­lál az 1966. évi atlétikai Európa-bajnokság színhe­lyén. Budapest most egy hétre — 23 ország ad televíziós közvetítéseket — a nagyvilág kirakatába kerül, és remélhetően felejthetetlen küzdelmekkel, nagy telje­sítményekkel, rekordokkal vonul be az atlétikai Euró­pa-bajnokság már eddig is gazdag történetébe. Most már a résztvevőké a szó: Elkészülni! Vigyázz!... Rajt... AZ EB KÖRÜL Megválasztották a gyaloglóversenyek birótestületé- nek elnökeit. A 20 kilométeres távon az angol H. Hith- lock, az 50 kilométeres versenyen Fehérvári Béla töl­ti be ezt a tisztséget. ★ Az Európa-bajnokság “legidősebb versenyzője” a svéd Ingvar Petterson: kereken negyven esztendős. A legfiatalabb a szovjet magasugró lány, Valentina Ko- zur: 16 éves. ★ Vasárnap á következő csapatok érkeztek meg a tá­borba: Ausztria 19. Csehszlovákia 16. Lengyelország 38, Hollandia 28, Jugoszlávia 31, Belgium 21, Finnor­szág 27, NDK 74 versenyzővel. — Próbálja meg a magyar cigarettát. — Fecske? — Fecske. Hasonlít a Nazionáléra. Erősebb. — Jó cigaretta. Érdekes. Köszönöm, uram. Elő­ször járt Itáliában? — Először. — Jól beszéli a nyelvet. Mióta tanulja? — Nyolc éve. — Egyetemen talán? — Most már ott. — ön bizonyára gazdag ember, ha tanul. És nőtlen. — Két hónapos fiam van otthon. — Gratulálok, signore. Nem gondolhattam vol­na. Bizonyára jól nősült. — Szeretem a feleségem. — Neki vette a gondolát? — Talán igen. Nem akartam megvenni. — De hiszen alkudott rá. — Ki akartam próbálni ezt is. Nálunk szabott árak vannak. Nincs alku. — Egészen jól csinálta. Ritkán engedek le ezer lírát. Pedig az enyémnél bizonyára több tízezres van a zsebében. — Ne gondolja, összesen ennyit kaptam egy hétre. — Tízezret? Hiszen az nem pénz, uram. Szállo­dára sem elég. — Diákszállóban lakom. — Az más. Ott olcsó. . . És legalább tetszik önnek a gondola? — Nem. Ne haragudjon, nagyon ízléstelennek tartom. — Az is. Pocsék áru. Tudom jól, ne röstelked- jen. Az amerikaiak viszik. Buknak rá. És az amik dollárt hoznak. Mi gondolát adunk, tengert és napot. Nézze kisütött. Süt a nap, singore! Mi­csoda szép idő, gyönyörű husvétunk lesz. Most mit kezd a gondolával? A pénze nagyrészét rá- költötte. — Megtartom. — Ha akarja visszaveszem. Ön nagy jót tett velem. Húsz évig azt hittem, én vagyok az egyet­len, aki pocséknak tartja ezeket a gondolákat. — Csakugyan visszavenné? — Bánt a lelkiismeretem, signore. Azt hiszem, félreismertem az első pillanatban. Ne haragud­jon, hogy németnek néztem. Nem ismerem még a magyarokat. Kevesen jönnek hozzánk. Látja azt a fehér házat a sarkon? — Ahol a motorcsónak áll? — Pontosan. Az üzletet is látja a hosszú cég­táblával . . . Signore, ott háromszáz líráért meg­kapja ugyanezt a gondolát. Én is ott veszem, ön még nem ismeri a piacot, signore. Nagyon kell vigyáznia a líráira. Tessék, itt a kétezerötszáz. És köszönöm a cigarettát, signore. Érezze jól ma­gát Itáliában.

Next

/
Thumbnails
Contents