Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-08 / 36. szám
Thursday, September 8, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 AZ AMERIKAI MAGYAR FASISZTÁK KÉTES TÖREKVÉSEI SZÉGYENLETES KUDARCOKBA SODORJAK AZ AMERIKAI MAGYARSÁGOT Szirtiéit, de nem őszinte amerikaiságukkal pillanatnyilag a siker látszatával közelednek elkerülhetetlen kudarcaikhoz Mintha a félvilágot hódították volna meg, olyan hencegő öndicsekvéssel jelentkeztek az Amerikai Magyar Szövetség bizottságának tagjai a két magyar napilap és a hetilapok hasábjain abból az alkalomból, hogy beadványt nyújtottak át Rusk külügyminiszter részére egy alantasabb külügyminiszteri megbízott utján. Volt idő, amikor jóval mesz- szebb értek beadványaikkal a magyar vezetők. Go- bozy István, clevelandi ügyvéd az Eisenhower elnökválasztási kampány egyik magyar megbízottja kijárta, hogy Eisenhower elnök személyesen vette át a magyar küldöttség beadványát, de egyetlenegy szóval sem bátorította a nála tisztelgő küldöttséget, és soha sem válaszolt a beadványra. Ez az eredménytelen küldöttségjárás volt az úgynevezett hazafias magyarok legnagyobb sikere: sikere a semmivel. Lappangó antiszemitizmus Az amerikai magyar ügyeket, a hazafias ügyeket, amely elnevezés alatt a Népi Magyarország elleni áskálódásokat kell értenünk, az Amerikai Magyar Szövetség intézi, amelynek a Hitler és Szálasi éra alatt kiképzett propagandisták a főtényezői. Jellegzetes és leglényegesebb törekvéseik: 1. Erős antiszemitizmus. 2. Anti-kommunizmus. 3. Revizió és Magyarország “felszabaditása” az oroszoktól. 4. A régi Magyarország feltámasztása — ha másképpen nem lehet, még háború árán is. Antiszemitizmusukat nem hangoztatják egy idő óta, de nem is tagadják, attól meg nagyon is óvakodnak és tartózkodnak, hogy leintsék az izzó zsi- dógyülölet még mindig hangos egyéni propagálóit, akik — ha biztonságban érzik magukat — dicsekszenek is mennyi zsidót kinoztak még a Hitler- Szálasi éra alatt, amikor legalább is 400,000 magyar zsidót segítettek összetoborozni és számtani Hitlerék gyüjtőtáboraiba a gázkamrákba való kényszerítés előkészítésére. Olyan zsidóellenes nyilatkozatok hangzottak és hangzanak el a magyar negyedekben, hogy pl. az egykor a legnagyobb tisztelettel említett clevelandi magyar negyedet “Hitler magyar negyedének” nevezik a magyar negyeden kívül élő jó magyar zsidók, akik még mindig szívesen tartják fenn kapcsolatukat olyan magyarokkal, akiket Hitler idemenekült követői és — mondhatjuk — bűntársai — nem mételyeztek meg. Taktikai okokból csendesedtek el a vezetők zsidó- ellenességükkel, mert tudják, hogy nagyon súlyos következményekkel jár, ha Hitler és Szálasi jelszavakat hangoztatnak. Hamu alatt lappangó szikra ezeknek a magyar menekülteknek az antiszemitizmusa, de epekedve várják az alkalmat, hogy faji gyűlöletük lángot vethessen. A menekültek antiszemitizmusa két irányban igyekszik érvényesülni: egyrészt amerikai antiszemita körökkel keres kapcsolatot, másrészt a régi amerikás magyarokat kerülő utón igyekszik beterelni követői közé. Ez sokkal nehezebb feladat, mint az első, mert a régi amerikás magyarokat nem tudják egykönnyen befolyásolni sem az élőbbem, sem az 56-os menekültek. Nyílt antiszemitizmussal talán egyeseket megnyerhetnek a régi amerikás magyarok közül, de tömeget nem tudnak mozgósítani antiszemita jelszavakkal. Egyeseknek imponál, hogy a menekültek címzetes és rangos “előkelőségei” — ha nem is egészen— befogadják alkalmilag társaságukba és szerephez is juttatják őket. A régi amerikás magyarok nem foglalnak állást a menekültek antiszemitizmusa ellen. Magukra hagyják őket. Általában úgy vélekednek: semmi közünk hozzájuk. A menekültek szellemi fegyvertárában az antiszemitizmuson kívül egyéb lőszer is van. A tulajdonképpeni nagy ágyuk: a revizió, az 1000 éves Magyarország visszaállítása, az igazságtalan trianoni béke elleni propaganda és a még ennél is jóval hatásosabbnak tartott, állandóan napirenden lévő követelésük, hogy az oroszok vonuljanak ki Magyarországból. A magyar menekültek antiszemitizmusa annyira önhitt és elbizakodott, hogy figyelembe sem veszik a katolikus egyház antiszemita-ellenes zsinati határozatát és több egyházfejedelem és lelkipásztor barátságos közeledését a zsidóság felé, társadalmi együttműködésre, a négerek jogtalanságának és nyomorának leküzdésére. Ugyan magyar síkon még nem mutatkoznak jelei a katolikus-zsidó barát- kozásnak és együttműködésnek, de azért annyi észlelhető, hogy a magyar katolikus papok óvakodnak támaszul szolgálni bármilyen propaganda-kilengéshez, amely az antiszemitizmus vádját vonhatná maga után. A protestáns lelkészek nem ennyire tartózkodók a menekültekkel szemben és többen bekapcsolódnak a menekültek sajátos mozgalmaiba, követik őket tüzön-vizen keresztül anti-kommunista alap- irányzatukban ahelyett, hogy igyekeznének visszatéríteni őket a régi magyar hagyományokhoz, Bethlen, Rákóczi, Kölesei, Kossuth eszméihez és felfogásához; egyúttal megértetnék velük, hogy Washington, Jefferson és Lincoln országában elkerülhetetlen kudarccal járhat minden faji, vallási vagy nemzetiségi gyűlölettel fütött mozgalom. Hamis amerikaiasság Bár a menekültek szeretnék elhitetni anti-kom- munizmusuk révén, hogy nagyon jó amerikaiak, propagandájuk veszélyessége mégis érezhető mindenkor, ha Magyarország trianoni területi megcsonkítása szóba kerül, mert — ha nem is minAz amerikai magyar lapok, egyházak, egyletek aug. 20-át, Szent István napját ünnepelték. A pré-' dikációkban, a banketteken, a rádión elmondott szónoklatok a szülőföldnek és rendszerének gyalá- zásán kívül csak úgy ontották magukból a valótlanságot a magyar nép nyomoráról, jogainak, vallásos életének elnyomásáról. Már a legelvakultabb 45-ös, vagy 56-os is tudja, hogy a mai magyar társadalmi rendszert a dolgozó nép, a munkások, parasztok és értelmiségiek túlnyomó többsége elfogadta és magáénak vallja, még akkor is, ha vallási vagy politikai okokból nem ért vele egyet. Látja ennek a rendszernek felmérhetetlen eredményeit, fejlődését, és még meglevő gyöngeségeit is. Hisz’ a gyűléseken, a lapokon keresztül nemcsak nyíltan tárgyalják a hibákat és az orvoslás módját, hanem elvárják, hogy az orvoslás meg is történjen. A prédikáló és szónokló uraknak ma már csak egyetlen reményük van: kívülről jövő és az egész világra kiterjedő háború lehetősége, az összes “trimming”-gel, atom- és hidrogénbombával. Két dolgot azonban kihagynak számításaikból: az egész világon egyre növekvő háboruellenes erőt és az atombombával való visszaütés lehetőségét, és azt a tényt, hogy ha ez a szörnyűség mégis bekövetkezne, annak semmi hasznát se vennék, mert ők is együtt pusztulnának az emberiséggel. A tehetetlen gyűlölet mégis füti őket szülőhazájuk ellen. Minden évben egyre több turista megy látogatóba a szülőföldre, köztük 56-osok is, de csak elvétve akad olyan rosszakaratú, aki tudatosan hazudik az állítólagos hazai nyomorról. Ezek a tehetetlenségükben megzavarodott és idegen zsoldba szegődött egyének énekelték azt a régi egyházi éneket: “Jövel István király, — Téged a magyar kíván.” Hétfőn, aug. 22-én már olvastam a légipostával érkezett “Magyar Nemzet” aug. 20-i ünnepi köntösben megjelent számát, mely a már előző péntek délután megkezdődött ünnepségekről és szónoklatokról hozott jelentést. Miként ünnepelt Magyarország népe aug. 20-án és 21-én? Már péntek délután felhúzták a nemzeti- szinü országzászlót a parlament előtt, amely az ünnepség kezdetét jelentette. Az egész országot nem- zetiszinü és vörös zászlókkal díszítették, diszgyülé- seket, népünnepélyeket és sporteseményeket tartottak. Este megkezdődtek az utcai táncok, amelyekben fiatalok és öregek részt vettek. Talán legjobban az érdekel benünket, miről szóltak az ünnepi beszédek és cikkek. István király A mai magyar rendszer rendkívül nagy tiszteletben tartja az ősi hagyományokat. Szerte az országban restaurálták a régi városokat, helyreállították a régi templomokat és a kastélyokat, amelyekben ma múzeumok vannak. Népszerű kirándulóhelyei ezek nemcsak a magyaroknak, hanem a külföldi turistáknak is. Soha olyan tiszteletben nem tartották a történelem nagyjait és a hazáért hozott áldozatokat, mint ma. Mindenki tisztelettel emlékezik meg a Rákócziak és Bocskay, Frangepán, Dózsa Gyögy, Kossuth Lajos által vezetett szabadság- harcokról. November 7, a nagy orosz forradalom denegyes, de nagyon sok régi amerikás magyar Wilsont, Rooseveltet, sőt még Kennedyt is szidja és okolja Magyarország sorsáért és helyzetéért. Annyira nem őszinte a menekültek amerikaias- sága, hogy abban a pillanatban, amikor az amerikai külpolitika józanabb irányt követ és abbahagyja a csakis katasztrófára vezető “hidegháborút”, amerika-ellenességük kitör belőlük. És nyugodtan megjósolhatjuk, hogy a zsidókat okolják majd an- tikommunista rögeszméjük végleges kudarcáért. Ha gondolkodnának — ha tudnának gondolkodni, amitől a Horthy-Hitler-Szálasi korszak elszoktatta őket — szem előtt tartanák a történelmi tényt, hogy Horthy tengernagy is az antikommá- nizmus álarca alatt lovagolt be Budapestre a kormányzóságba, később Erdélybe is. Milyen nagy győzelemnek látszott ez, még itt Amerikában is megünnepelték. És mi lett belőle? A magyar történelem újabb Mohácsa. A haladó szellemű magyarság hivatása felvilágosítani és visszatartani a régi magyarságot attól a nagyon súlyos kudarctól, amelyet a menekültek követése magában rejt. Ez a felvilágosító munka kivétel nélkül mindannyiunkra hárul. Végezzük is el. A Magyar Amerikai Béke Liga nevében: T. L. győzelme is nagy ünnep Magyarországon és büszkék arra, hogy ebben a világ-átalakitó forradalomban az orosz földön levő magyar hadifoglyok tízezrei vettek részt és sok ezren életüket áldozták. Ugyanigy emlékeznek meg az 1918—19-es forradalmakról és a II. világháború néphőseiről. Április 4. is nemzeti ünnep, annak emlékére, hogy a szovjet hadsereg azon a napon szabadította fel Magyarországot a Hitler-uralom alól. Augusztus 20-a háromszoros ünnep Magyarországon. Először megemlékeznek Magyarország első királyáról, aki az országot független állammá alakította és a kereszténység felvételével lehetővé tette, hogy Magyarország sokezer éven keresztül a rokon népek szomszédsága nélkül fennmaradhatott. Századokon át sokszor elvesztette függetlenségét, de soha sem tudták beolvasztani más népekbe. Függetlenségéről sohasem mondott le és különösen a 300 éves Habsburg-uralom alatt számtalanszor harcba szállt szabadságának és függetlenségének visszaállításáért. Csak urainak árulása következtében vesztette el a szabadságharcot, akiknek népszomoritó politikája hozta később az országra Horthy, Szálasi legaljasabb uralmát, melynek révén az országot ismét német járomba fogták. A magyar ifjúság szine-java pusztult el idegen érdekekért, mig végül az orosz vörös hadsereg, Amerika és Anglia segítségével Magyarországot és egész közép Európát szabaddá és függetlenné tette. Ez adta meg a lehetőséget a második ünneplésre. Az alkotmány ünnepe Tizenhét évvel ezelőtt első Ízben Magyarország olyan alkotmányt fogadott el, amely minden polgár számára biztosítja az egyenlőséget, az ország ügyeibe való beleszólást. Akárcsak más szocialista országokban a munkahelyen választják ki a legjobb dolgozókból a jelölteket és kizárt dolog, hogy demagóg korteskedéssel, pénzzel, megvesztegetéssel szerezzenek emberek jelölést vagy szavazatokat. A magyar alkotmány minden polgárának bizo- sit képességének megfelelő munkát, tanulási lehetőséget az állam költségén, teljes társadalombiztosítást és öregségi nyugdijat; mindezt fajra, vallásra, nemre való tekintet nélkül. Ugyancsak biztosítják a szólás- és a lelkiismereti szabadságot. Ezért ünnepük az alkotmány napját augusztus 20-án. Az uj kenyér Ezen a napon ünnepük meg az uj búzából sütött első kenyeret is. A kenyér a múltban nagy probléma volt, amellett a mindennapi kenyér biztosítása nélkül a többi jogok is elvesztették értéküket. Magyarországon ma már nincsenek éhező emberek. A tiszta buzakenyérhez szükséges “életet”, a kenyérgabonát termelő parasztot ünnepük az uj kenyér ünnepén. Ma egy hold földön közel kétszer annyi búza terem, mint 1938-ban. Most már csak ott használnak kaszát, ahol a gabona megdőlt és nem lehet géppel aratni. A nehéz testi munka helyett géppel végzik el a munkát és a dolgozók annyit keresnek, mint az ipari munkások. Paál Mát hé: ”Jövel István király..