Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-07 / 27. szám

-vJmLí' Ent. as 2nd Class Matter Dee. 31, n?52 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.1 Vol. XX. No. 27. Thursday, July 7, 1966 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telefon AL 4-C997 A meredek szélén Washingtonban a kormány, Johnson elnökkel az élén, olyan reménytelen kátyúba jutott Vietnamban, amelyből je­lenlegi politikájuk mellett már nem találják meg a kiutat. Ezért minden elővigyázatosságot, megfontoltságot félredobva, most olyan újabb fejezetet nyitottak, amely úgyszólván nem hagy helyet további lehetőségekhez a háború tárgyalások ut­ján való befejezéséhez. Az elnök minden hidat felégetett ma­ga mögött és most már — hacsak valami váratlan esemény be nem következik — az egész Ázsiára kiterjedő háború ve­szélye bármikor bekövetkezhető lehetőséggé növekedett. Az ígéreteknek többé nem hihetünk. A szent kijelentések ellenére a kormány már mindent megtett, amiről előzőleg azt állította, hogy nem kerül rá sor, Kina bombázásának kivéte­lével. Mi lesz a következő lépés? Ki adhatja meg erre a vá­laszt? Nemcsak mi, nemcsak azok, akik eddig is kétségbe von­ták a kormány szavahihetőségét és elitélték agresszív politi­káját, de ma már a közönség, az átlagember, az újságolvasó zavarodottan és aggodalommal kérdezi: Mi lesz? Ez az az em­ber, akire rábíztuk országunk jövőjét? Ez az a kormány, amelyre szavazatunk többségét adtuk? Morse szenátor az észak-vietnami nagyvárosok bombázá­sával kapcsolatban megrendültén figyelmeztetett, hogy törté­nelmünk gyászos fejezetéhez jutottunk el és emiatt az egész országban a zászlókat félárbócra kellene ereszteni. Az idő homokórája későt mutat. De azért még mindig van idő arra, hogy megállítsuk Johnson és az eszétvesztett héják kezét. A világ megrettenéssel fogadja a fejleményeket. Az Egyesült Államok szövetségesei nem pártolhatják ezt a gyilkos politikát és már mutatkoznak jelei annak, hogy foga­dott hazánk teljes elszigeteltségben marad és magára vonja a világ megvetését. Kell, hogy azoknak az országoknak a népei, amelyek eddig gazdasági okokból mindig a U.S. mellett sza­vaztak az Egyesült Nemzetekben, most ujult erővel kénysze­rítsék kormányukat ennek a támogatásnak a megvonására. A nemzetközi közvélemény kialakulásáról a U.S. végze­tes politikájával szemben, a világ népei gondoskodnak. Mi a magunk részéről nem tehetünk mást, minthogy MÉG TÖBB ellenállást tanúsítsunk,MÉG NAGYOBB, még szélesebb réte­geket vonjunk be az ellenállásba a háború folytatásával szem­ben és MÉG KÉZELFOGHATÓBB, MÉG MILITÁNSABB mó­don adjuk tudtára a kormánynak és Johnson elnöknek: Eddig és ne tovább!!! Ne várjunk a csodára, hanem minden erőnkkel erre törekedjünk! Sorkatonák a háború ellen Három nemrég besorozott fiatal közkatonának nemso­kára Oakland Kaliforniában kell jelentkeznie, hogy a had­sereg Vietnamba szállitsa őket. De a három fiatalember, Den­nis Mora, James A. Johnson és David A. Samas kijelentet­te, hogy nem mennek Viet­namba, nem hajlandók ebben a háborúban harcolni. Elitél­ték a háborút, mint amely ‘immorális, törvénytelen és igazságtalan” és a U. S. bea­vatkozását a nácik európai ag­ressziójához hasonlitották. Az ország fiatalságát hábo­rúba kényszerítő kormányha­talommal szemben bátran ki­álló közkatonák New Yorkban, a Community Church-ben tar­tott sajtókonferencián nyilvá­nították ki határozatukat. Mo­ra 20 éves és besorozása előtt a város közjóléti hivatalában társadalmi munkát végzett. Sorozása előtt aktiv részt vett a békemozgalomban és a W. E. B. DuBois klub tagja volt A másik két katona nem tar­tozott semmiféle szervezetbe, de ellenezte a háborút. Közös nyilatkozatukban ki­jelentették: “Sok bátor hűsé­ges feketebőrü amerikai kato­na küzd és hal meg hazájáért, mégis az országban sok helyen gyűlöletben, lenézésben és kegyetlen bánásbódban része­sül. Azt kérik a négerektől Vietnamban, hogy védjék meg a szabadságot, mely itthon... számukra nem létezik... Épp­úgy, ahogy az Egyesült Álla­mokban a négerek teljes sza­badságukért és önrendelkezé­sükért küzdenek, a vietnami­ak is hasonlóképpen küzdenek az amerikaiak ellen.” A sajtókonferencián beszélt még A. J. Musté lelkész, bé­keharcos, Lincoln Lynch, a CORE egyik vezetője, Stokely Carmichael, a SNCC vezetője és Staughton Lynd professzor, I aki harmadmagával, a State j Dept. tilalma ellenére Észak | Vietnami privát békeküldetés- J re ment. A három katona ügy­védje, Stanley Faulkner be­adványt intézett a washingto­ni bírósághoz, amelyben ké­relmezi, hogy tütsa meg a hadügyminisztériumnak, hogy a három fiatalembert Viet­namba küldje. Avval érvelt a beadványban, hogy a vietna mi háború törvénytelen, a kormány a kongresszus jóvá hagyása nélkül inditotta, meg­szegi az ENSZ alapszabályai! és hogy a kormány a háron embert arra akarja kénysze riteni, hogy törvénytelen cse lekedeteket hajtsanak végi'« Vietnamban. A newyorki előválasztásokban a vietnami kérdés előtérbe jutott A newyorki demokrata párt valamikor erőteljes politikai gépezetét alapjában megráz- j ták az előválasztások. Régi po­litikusok kibuktak, akik eddig mindig biztosak voltak ujraje- löltetésükben, vagy több eset­ben csak nagyon kis többség­gel nyerték el jelöltetésüket. Mindezt az idézte elő, hogy a szavazók között általánosan el­terjedt a kormány vietnami politikájával szembeni elége­detlenség. Egyes jelöltek kimondottan a vietnami háború ellen fog­laltak állást, mint Theodore S. i Weiss, a városi tanács tagja, | aki a Tammany Hall-nak a I kongresszusban ülő legutolsó | politikusát, Leonard Farbstein képviselőt buktatta ki NY 19. kerületében. Weiss csak 61 szavazattöbb­séggel győzött, de mégis jelen­tős az a győzelem, melyet a befolyásos Tammany politi­kussal szemben tisztán a há- boruellenes kampánnyal ért el. Sajtókonferencián kijentet- te, hogy “minden kétségen kí­vül a háború volt a legfonto­sabb kérdés e kerület lakos­sága előtt.” Brooklyn 13. kongresszusi körzetében Melvin Dubin új­donsült jelölt folytonosan a vietnami háború kérdésére tért vissza kampányában és nagyon közel jutott ahhoz, hogy kibuktassa Abraham Multer képviselőt, aki már 19 éve ül a kongresszusban. Brooklyn egy másik kerületét 17 éve képviselő Edna Kelly alighogy megkapta a jelöltsé­get Eugene Victor uj jelölttel szemben. Manhattan 17. kerületében Jerome L. Wilson állami sze­nátor könnyűszerrel nyerte el a képviselői jelöltséget. Azt az ígéretet tette, hogy “ezen­túl is ellenvetésemet fejezem ki a kormány abbeli politikája iránt, amely bombázással akarja kényszeríteni ellensé­geinket a tárgyalóasztalhoz Vietnamban.” Ingyen reggeli az iskolásgyerekeknek elnök abbeli kísérletét, hogy a 103 millió dolláros progra­mot 21 millióra szállitsa le. Az iskolai ebédkiutalásokat is korlátozni akarta a legszegé­nyebb gyermekekre. Jelenleg minden iskolásgyermek ked­vezményes áron kaphat az is­kolában ebédet. A szenátus mezőgazdasági bizottsága egyöntetűen két- j éves kísérleti programót ha-J gyott helyben, amely szerint a szegénysorsu iskolásgyere­kek ingyen reggelit kapnának és az iskolai tejkiutalást is há- j rom évvel meghosszabbítanák, j A tejprogram meghosszab­bítása meghiúsította Johnson irt és a szenátusi bizottság előtt erről szakvéleményt adott. Kifogásolta, hogy olyan gyönge gumikat tesznek az uj autókra, amelyek nem bír­ják el a teljes megterhelést. A bizottság azt is megsza­vazta, hogy minden pneuma­tikus autógumit a kereskedel­mi miniszter szabványai sze­rint kell gyártani és teherbí­rását, minőségét címkén kell feltüntetni. Szabályozzák az autógumi biztonságát A képviselőház kereskedelmi bizottsága úgy határozott, hogy a gyárban az uj autókat olyan gumival kell ellátni, amely az utasokkal és pogy- gyásszal teli autóhajtsánál is biztonságos. Az autógyártási hibákat többen kritizálták, többek között Ralph Nader, aki erről a tárgyról könyvet szerepre pályázik, nem lehet közömbös, hogy a többi országok miképen vélekednek felőle. Veze­tőszerepének a jogosságát, tekintélyét s hatékony­ságát pont az határozza meg, hogy milyen kényes az ízlése, milyen igazságos a magatartása, mennyi­re meggondoltak és erkölcsileg helytállóak a cse­lekedetei — egy vezetőtől példaadást várunk, egy vezetőre szeretünk felnézni, egy vezetőnek maku­látlanul tiszta tógát kell viselnie! Egy szennyestó- gáju vezető nagyon kiábrándítóan hat a “köve­tőkre”! Az észak-vietnami embertelen bombázások újabb felfokozása jószerint az egész világ felháborodását váltotta ki. India, Franciaország, Kanada kormá­nya hivatalos nyilatkozatban hangoztatta rosszalá- sát; még az eddig puhánként viselkedő Wilson an­gol miniszterelnök is sietett “elkülöníteni” magát és kormányát az Egyesült Államoknak ettől a bor­zalmas meredek-politikájától: U Thant, akiről fel­tehető. hogy az ázsiai nének, sőt talán az egész emberiség nagytöbbségének az érzelmeit visszhan­gozza, félre nem érthető módon elitélte pöffesz­(Folytatás a 2-ik oldalon) képesek voltunk regisztrálni, még pedig ugyan­olyan mértékben, ahogy az erőnk és befolyásunk növekedett— és ma már eljutottunk ahhoz a pont­hoz, ahol egy cinikus vállrándítással térünk napi­rendre a dolog felett, valahányszor tudomásunkra jut, hogy egy vagy több jelentékeny országnak a kormánya vagy sajtója élesen elitéli kormányun­kat egy-egy olyan lépésért, amely ellenkezik a jó­erkölccsel, az igazsággal vagy a jóizléssel.. . Lyn­don B. Johnson kormánya — a szó legpőrébb ér­telmében — rá sem hederit a nagyvilágnak az Egyesült Államokról alkotott véleményére! Nem mondom: ma is vannak olyan hangok a törvény- hozás két házában, amelyek méltatlankodással, fel­háborodással és szégyenérzettel bevallják és fáj­lalják, hogy olyan manipulációk kezdeményezői, részesei és támogatói vagvunk, amelyek nemzeti reputációnkat teljesen aláássák és megbélyegzik, de ezeket a becsületes vallomásszerü megnyilatko­zásokat a mi kormányunk még csak válaszra sem méltatja. Énen olyan érzéktelen közömbséggel ig- norálja ezeket a hangokat is, mint a világ minden részében észlelhető felzúdulásokat. Pedig egy olyan országnak, amely világvezetői I Irja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. VEZETÉS VAGY VILÁGURALOM? Volt idő, amikor a washingtoni berkekben igen sokat nyomott a latban, hogy a világ milyen véle­ményt táplál az Egyesült Államok felől. Szeret­tünk az igazságos, emberséges, haladó szellemű, minden jóra és szépre hajlamos ország szerepé­ben tetszelegni és — mi tagadás? — volt idő, ami­kor fogadott hazánk valóban igyekezett ezeket a diszitő-jelzőket valamelyest kiérdemelni (Wilson és Rosevelt elnöksége alatt.) Ma már a kutya sem törődik azzal, hogy mit tart a világ rólunk. Lasan- lassan elvesztettük az érzékenységünket, amellyel egykor a világ-közvé­lemény helyeslő vagy rosszaló megnyilvánulásait

Next

/
Thumbnails
Contents