Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-17 / 7. szám

Thursday, February 17, 1966 AMERrKAr MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérVéG! £etféc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Talajmüvelés — U.S.A. módra Kiváncsi vagyok, vajon Belzebub őfelsége anti- kommunista-e? Mert ha az, a mi kormányunk a legkisebb habozás nélkül és a legnagyobb lelkese­déssel keblére öleli, mint hűséges szövetségest. Washingtonnak ugyanis teljesen közömbös, mi­lyen véreskezü, milyen jellemtelen és milyen em­bertelen diktátor áll egy kormány élén; a lényeg az, hogy az illető a kommunizmus ellenségének adja ki magát: azonnyomban értékes, nagyrabe- csült fegyvertársunk és barátunk lesz a “szabad világ” védelmében, akit elhalmozunk pénzzel, fegy verrel, tanáccsal és irányítással, sőt ha jól viseli magát, attól sem riadunk vissza, hogy egy-két ha­dibázist helyezzünk el országa területén... Dehogy is kutatjuk, hogy az ilyen szövetséges­nek az országa ismeri-e a különbséget demokrácia és zsarnokság között; dehogy is törődünk azzal, hogy volt-e ott egy tisztességes választás egy em­beröltőn belül; dehogy is firtatjuk, hogy a dolgo­zók életmódja jobb vagy rosszabb-e az igavonó baroménál; minket csak egy dolog érdekel: haj­landó-e az uralkodó klikk a mi általunk kijelölt ös­vényen haladni, kész-e segítségünket elfogadni ahhoz, hogy a kommunizmus eszméjének a terje­dését — bármilyen brutális eszközök felhasználá­sával— megakadályozza. Ha igen, akkor ünnepé­lyesen a “szabad világ” álnevet viselő, igen ve­gyes társaság tagjává avatjuk, a legnagyobb kész­séggel megvédjük a “szabadságát,” területi épsé­gét és ha netalán a saját elkeseredett népe — nem bírván elviselni tovább a rárakott terheket — fellázad ellene, tüstént a helyszínen termünk és hatalmas katonai felkészültségünk teljes súlyát latbavetjük a diktátor és szűk környezete védel­mében — az ország népe ellen ... A washingtoni logika rendkívül egyszerű: Min­den népi megmozdulásról feltehető, hogy egy pár­tucat belföldi — vagy pláne: külföldi — kommu­nista aktivan résztvesz benne. Ha pedig a kommu­nisták szerephez jutnak, akkor nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb magukhoz ragadják a vezetést, hiszen az óvodásgyerek is tudja, milyen furfangosak, erő­szakosak és hatalomszomjasok őkelméik... Ami­kor tehát mi bimbójában elnyomunk egy népi fel­kelést, akkor valójában emberbaráti jótéteményt gyakorlunk a fellázadt népi tömegekkel szemben — hiszen ime: óriási pénz-, fegyver- és véráldozat árán megmentjük őket a kommunizmus szörnyű átkától... Ezért az önzetlen szolgálatért nekünk hála és köszönet jár, nem pedig kritika és ellen­szenv ... A mi vezetőink, úgy látszik: híján vannak a leg­elemibb történelmi érzéknek. Ha volna bennük egy gyüszünyi történelmi szemlélet, tudniok kelle­ne, hogy eszméket erőszakkal megállítani nem le­het. Tanulhatnának e tekintetben valamicskét a száz évvel ezelőtt elhunyt Lord Palmerston-tól, aki az angol birodalom egyik legviharosabb korszaká­ban a saját bőrén tanulta meg és hagyta hátra mások okulására ezt a kis leckét: “Eszmék erőseb­bek, mint a legfélelmetesebb hadsereg. Ha igaz­ságon alapulnak, a gyalogság szuronyai, a tüzérség ágyúi, a lovasság rohamai együttvéve sem képesek megállítani terjedésüket.” Ha ez a gentleman ma élne, bizonyára hozzátenné: napalm bombákkal, gáztámadásokkal, naponta 300—400 repülőgépből leszórt lövegekkel, rizsföldek felégetésével és a legmodernebb gyilkoló eszközök egyéb fajtáival MÉG KEVÉSBÉ. Eszmék ellen csak különb eszmék­kel lehet hadakozni. Mi vagyunk a világ leggazda­gabb és hadászatüag a legerősebb országa, de olyan eszmékben, amelyek sikeresen tudnák fel­fenni a vértelen harcot a kommunizmussal szem­ben, KOLDUSSZEGÉNYEK VAGYUNK. Nekünk csak egyetlen érvünk van: a nyers erő. Ezzel azon­ban csak késleltetni tudjuk a kommunista eszme térhódítását, de nem megállítani. Eszmék nem ismernek határzárt, közlekedési akadályokat, tiltó törvénycikkeket és fittyet hány­nak a nyers erőnek. Manapság egy eszme nem gyalog jár, mint például a kereszténység kezdeti korszakában, hanem villámgyors szárnyakon re­pül. De ha jól emlékszem, a kereszténység gyalog­járó eszméjét sem tudták megállítani az ellenségei, pedig brutalitás dolgában ők sem voltak egészen kezdők... Minél kegyetlenebbül üldözték az uj hit terjesztőit, minél több mártirvér folyt, annál nagyobb mértékben talált az Ige uj hívekre... Legalább ennyit illenék a washingtoni uraknak tudni a történelemből, ha már a história többi lec­kéit teljesen elfelejtették. Lecsaptunk Dominikára, hogy “megvédjük” a kommunista veszedelemtől. Az eredmény? Ha aze­lőtt volt 100 kommunista ebben a kis országban, azóta legalább 1,000-re nőtt a számuk. Ha 1,000 kommunista szimpatizáló élt Dominikában a mi erőszakos berontásunk előtt, mérget vehetünk rá, hogy hamarosan megtízszereződött ez a kis tábor. S ha — mint a jelek mutatják — tovább is ottma­radunk, még gyorsabb tempóban fog szaporodni a számuk. Oktalan és jogtalan beavatkozásunkkal felkeltettük olyan ezrek és ezrek kíváncsiságát és érdeklődését, akik azelőtt talán azt sem tudták, hogy a kommunizmust enni kell-e vagy inni. És ha akad, aki felvilágosítja őket — pedig most már akad! —, biztosra vehető, hogy az egyszerű domi­nikai földmunkás, akinek valóban nincs veszteni­valója, csak reménytelen sorsa, nem a gyűlölt “Yanqui” mellé áll a vitában, hanem azokat a most még szerény, de napról-napra növekedő erőket tá­mogatja, amelyek a betolakodott északamerikai­akat próbálják kitessékelni a szerencsétlen kis or­szágból. Amikor egyszer hihetőleg kikotródunk Dominikából, százszorta annyi kommunistát ha­gyunk magunk mögött, mint amennyit annakide­jén ürügyül használtunk a bevonulás indokolá­sára. .. Kétségbevonhatatlan katonai fölényünk lázas felhasználásával rakásra gyilkoljuk a nekünk mit sem vétő Vietcong-harcosokat, akiknek a száma egy évvel ezelőtt — a legtulzottabb becslés szerint — 35 ezerre rúgott. Ma azon siránkozunk, hogy legalább 75 ezer szabadságharcos áll szemben ve­lünk, tehát a rendelkezésünkre álló katonai lét­számot, amely több mint 200 ezer amerikaiból és 500 ezer “saigoni” vietnami katonából áll, azonnal fel kell emelni és már meg is kezdtük további ez­rek behajózását a vietnami halálmezők felé... Minden egyes Vietcong-harcosra tiz amerikai és saigoni jut már ma is, de ez nem elég! És ugyan­akkor van elég bőr a pentagoni hivatalos szószó­lók ábrázatán, hogy elhitessék a naiv amerikai publikummal, miszerint a “kill-ratio” négy az egy­hez — a mi javunkra, vagyis minden egyes ame­rikai vagy saigoni életért négy Vietcong-harcos fi­zet az életével. . . Egy harmadik elemistának köny- nyü feladat volna megdönteni ezt a fejtetőre állí­tott matematikát. .. Már régen megmondták előttem nálamnál sok­kal bölcsebb emberek, hogy a mi hallatlanul os­toba módszereinkkel nemhogy megállítanánk a kommunizmus terjedését, hanem valósággal elő­készítjük a talajt a számára. Ártatlan népek véré­vel áztatott földnél különb talajt a kommunizmus befogadására el sem lehet képzelni. Az efajta ta- lajmüvelésben mesteri tökélyt értünk el. De nem hiszem, hogy egyetlen emberségesen érző. tiszta- feiü amerikai büszke volna erre a teljesítmé­nyünkre . . . MÉG KAPHATÓ AZ 1966-0$ MAGYAR NAPTÁR 160 oldalas, kitűnő Írásokkal, elbeszélésekkel, versekkel, tudományos cikkekkel Ára csak $1.50 Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 Sztráikharcok az ország különböző részeiben NEWARK, N. J. — A város elemi iskoláiban al­kalmazott tanítók sztrájkba léptek, magasabb fize­tést követelve. A 3,200 tanító nagy része részt vett a sztrájkban, melyet a National Teachers Union szervezett meg. A tanítók ezer dollár évi fizetésemelést követelnek. CHICAGO, 111. — Véget ért a darukezelők sztrájkja. A munkások az uj munkaszerződés ér­telmében, a négy év folyamán, $1.30-as órabéreme­lést kapnak, úgyhogy a jelenlegi $4.70-es órabér, a négy év végén hat dollárra emelkedik. Azonkí­vül a munkáltatók beleegyeztek, hogy óránként 20 centtel felemelik a kórházi és egyéb jóléti jut­tatásokat. “Követeljük a vietnami háború azonnali beszüntetését” 1,500 nő tüntetett a Fehéz Ház előtt Szerdán, február 9-én több mint 1,500 nő tartott tüntető felvonulást a Fehér Ház előtt és félre nem érthető módon követelte a vietnami háború azonnali beszüntetését. A tüntetést a Women Strike for Peace szervezte meg, s noha az asszo­nyok legnagyobb része New York és Washington környékén lakók közül került ki, közöttük az or­szág majdnem minden állama is képviselve volt. A tüntetők fekete ballonokat, papírból készült béke-galambokat és plakátokat vittek. Az egyik plakáton ez a felirat állt: “Mi a békére szavaztunk és ön háborút ad nekünk!" Egy órai piketelés után a tüntetők bevonultak a képviselőház és a szenátus épületeibe és ott fel­keresték képviselőiket és szenátoraikat; ar­ra sürgették őket, hogy vessék latba befolyásukat és arra törekedjenek, hogy a vietnami háborút minden késedelem nélkül felszámolják. Fellebbezési Bíróság előtt a Kommunista Párt ügye WASHINGTON, D. C. — John J. Abt és Joseph Forer ügyvédek, az Amerikai Kommunista Párt nevében a Fellebbezési Bírósághoz (Court of Ap­peals) folyamodtak, hogy megsemmisítsék a Ke­rületi Bíróság (District Court) azon döntését, mely bűnösnek találta a Pártot, mert nem regisztrált a Mc-Carran törvény előírása szerint. A Kerületi Bíróság e döntést 1965 novemberében hozta azon az alapon, hogy két párttag hajlandó lett volna a Párt nevében regisztrálni. A Párt ügyvédei fellebbezési kérelmükben rá­mutattak arra, hogy e két “párttag” az FBI fizetett ügynöke volt és nem lehet őket tényleges párt­tagokként tekinteni. A fellebbezési kérvény rámu­tat arra is, hogy a McCarran törvény megszegi az alkotmány első, ötödik, hatodik és nyolcadik sza­kaszait. Abt és Forer ügyvédek hamisnak minősitik azt a vádat, hogy a Párt szerves része a világ kommu­nista összeesküvésnek. Mindezek alapján kérik a Fellebbezési Bíró­ságot, hogy semmisítse meg az alsóbb bíróság dön­tését. WVWVVVWVVtArWtfUWMVVWVVVMllMlMVVIAflfVVWMIM RÖVIDEN Madrid, Spanyolország szervezett munkássága 25 százalékos bárkövetelést terjesztett a munkál­tatók elé, hogy ezzel részben ellensúlyozzák az egyre növekvő inflációt. A spanyol kormánykörök arra törekednek, hogy a munkáltatók 8 százalék­nál magasabb béremelést ne adjanak a munkások­nak. C'fO TEHERÁN, Perzsia. — A perzsa képviselőház jóváhagyta azt az egyezményt, mely szerint a Szovjetunió 186 millió dolláros acélöntődét épit fel és Perzsia csöveken keresztül földgázt fog szál­lítani a Szovjetunióba. A csövek és azok lerakásá­nak költsége 450 millió dollárba kerül. WASHINGTON, D. C. — Jacob K. Javíts, New York republikánus szenátora csatlakozott azokhoz a szenátorokhoz, akik követelik K Észak-Vietnam bombázásának beszüntetését és azt, hogy el kell ismerni a Nemzeti Felszabadító Frontot, ha tár­gyalások révén békét akarunk Vietnamban. Közvetlen repülőjárt India és Magyarország kö­zött. Bombay ban a MALÉV és az Air India légi- í cti képviselői megállapodást Írtak alá, amely nek értelmében légiösszeköttetést teremtenek In­dia és Magyarország között. i “PORSZEM I A VIHARBAN” j > Rácz László külmunkatársunk kitűnő könyve $ £ 193 oldal, szép kötésben I Ára $2.00 Megrendelhető a következő címen: ; MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA f 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 /äSSSSSSSSSSSSSSSÄ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents