Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-10 / 6. szám
Thursday, February 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Albert Norden professzor, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára a nemzetközi sajtó képviselői elé tárta azokat az újabb dokumentumokat, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy Heinrich Lübke nyugatnémet államfő nem csupán részese a nácik második világháború alatt elkövetett gaztetteinek, de az újabb bizonyítékok kimerítik a háborús bűnös fogalmát is. Az egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott terhelő adatok óta újabb utalások és jelzések érkeztek a lakosságtól, s ezek vizsgálatánál nemcsak további adatok és okmányok kerültek elő, Lübkét személyesen ismerő, sőt vele együttműködött tanuk egész sora is jelentkezett. Mindezek alapján fény derült arra, hogy Lübke nem csupán Leau- ban, de korábban Peenemündében is a koncentrációs táborokból “igényelt” szerencsétlen foglyok százait szipolyoztatta ki a vezetésével létesült titkos náci hadiépitkezéseken. Sőt mi több, Lübke tervezte és irányította az ezekhez tartozó koncentrációs táborok építkezését is. Az úgynevezett Jäger-program keretében 1944. március 24-én parancsot adtak ki a német repülő- gépipar egyes termelő egységeinek földalatti elhelyezésére. E célra legalkalmasabbnak a Magdeburg térségében fekvő neustassfurti kálisóbányák bizonyultak. E vállalkozás a “Reh” fedőnevet viselte. Itt rendezték be 1944 áprilisában a Schlempp építési csoport egyik részlegét. (A Schlempp-csoport volt 1941-től Valamennyi hadifontosságu objektum gyorsított elkészítésének, s az ehhez szükséges munkaerő biztosításának fővállalkozója.) E csoport élén 1944-től kezdve Heinrich Lübke állt. 1944 májusában Lübke által sajátkezüleg aláirt építési terveket a sajtókonferencia részvevőinek bemutatták. A neu-stassfurti koncentrációs táborban a francia ellenállási mozgalom ötszáz harcosát kény- szeritették a legsúlyosabb testi fenyítések alkalmazásával embertelen kényszermunkára a nedves és hideg sóbányákban. A sajtó képviselőinek átadtak egy 77 nevet felsoroló listát a szörnyű körülmények következtében éhen pusztult és halálra gyötört foglyokról. A sajtókonferencián jelen volt Gustav Reins nyugatnémet orvos, akit az SS a halálra kinzott foglyok halotti leveleinek meghamisítására kényszerűéit. Gustav Reins megrázó képet festett az újságírók előtt a neu-stassfurti pokolról. Heinrich Lübke készítette el és irta alá a szomszédos Wolmirslebenben 1944 októberében létesített kényszermunkatábor terveit is, amelyeket szin tén bemutattak a sajtó képviselőinek. Ebben a táborban 600, ugyancsak a Lübke vezette Schlempp- csoport által ide hozott fogoly sínylődött, majd miután munkaképtelen roncsokká váltak, visszaszállították őket a megsemmisítő táborokba. Alber Norden elmondotta, hogy a háború utolsó napjaiban az amerikai csapatok rábukkantak a “Jäger-program” keretében létesült föld alatti hadiüzemekre és az ezzel kapcsolatban álló leaui koncentrációs tábor nyomára is. Az amerikai elhá- ritószolgálatot, a CIC-t, megbízták az objektumok eredetének feltárásával, és ennek során minduntalan a vállalkozás vezetőjének, Heinrich Lübkének nevébe ütköztek. Lübke felkutatására megindult a nyomozás, amelynek eredményeként valóban le is tartóztattak egy Lübke nevű embert, akiről azon ban hamarosan kiderült, hogy semmi köze sincs Heinrich Lübkéhez, a Schlempp-csoport vezetőjéhez. Csupán névrokonságról volt szó. A tévedésből elfogott Wolfgang Lübke egyébként szintén jelen volt a sajtóértekezleten s beszámolt elfogatásának körülményeiről. A nyugatnémet államfő háborús cselekményeinek most nyilvánosságra hozott dokumentumai újabb konkrét bizonyítékokat szolgáltatnak a német hadikonszernek közvetlen szerepére a fasiszta háborús bűnök elkövetésében. Befejezésül Albert Norden valamennyi antifasiszta és demokratikusan gondolkodó német nevében felszólította Heinrich Lübkét, “lépjen vissza magas hivatalától, amelynek becsületét jelenlétével eljátssza. Ön, Heinrich Éübke, mint az NSZK- elnöke — sértés az NSZK-ra, sértés a német népre és az egész civilizált világra nézve.” T. É. BÁRMIKOR FORRADALOM TÖRHET KI SANTO DOMINGOBAN A National Guardian hetilap január 29-i számában a Dominikai Köztársaság forrongó helyzetéről különleges riport jelent meg Mar- cio Mejia-Ricart tudósitótól, amely az ott élő személy közvetlen megfigyelésén keresztül analizálja az ottani helyzetet. A cikket alább közöljük. A Dominikai Köztársaság az áprilisi polgárháború óta a legsúlyosabb válsággal néz szembe, évekig tartó szakadatlan gyilkolások, deportálások, nagyméretű korrupció, bűn és törvénytelen önkényeskedés után. A Matun-hoteli harcok után az ország arra a pontra jutott, hogy a lakosság biztonságának minden további veszélyeztetése akármiállami kórházakban szabadságuk idején. Ez is csak 192 ft-ba kerül két hétre. De ha a fürdőkórházi főorvos szükségesnek látja az üdülés egy heti meghosszabbítását, úgy erre az időre a dolgozó megkapja fizetésének 50%-át és a táppénzt is. A gyermekek hasonló kedvezményben részesülnek. A kedvezményes üdültetést az elmúlt évben kb. 250,000-en vették igénybe. Nincs ma fogatlan ember Magyarországon, mert akinek szüksége van reá, müfogakat kap, és csak az anyag áráért kell pár forintot fizetni. Éppen úgy nincs ma madzaggal felkötött szemüveg sem, melyet az egész család használt, mert mindenkinek, akinek szüksége van rá, rendes szarucsont- keretes szemüvege van. Az átlagos életkorban is javulás mutatkozik. Mig 1941-ben a férfiaknál 54.9, a nőknél 58.2 volt az átlagos életkor, addig 1964-ben a férfiaknál 65.2, a nőknél 69.6. A tisztességes orvosi ellátás, az emberi munka- viszonyok. a jó lakás, a magasabb .életnívó, mindjobban érezteti hatását a lakosság egészségét illetően is. kor hirtelen kirobbanásra vezethet. Ennek az országnak osztály-megosztása egyedülálló Latin-Amerikában. Az az oka ennek, hogy Trujillo a , hosszú diktátorsága alatt csak néhány kedveltjét emelte magasra, az ország oligarchiája sohasem tudott meggazdagodni és nincs elég gazdasági bázisa ahhoz, hogy megtartsa hatalmát. Amikor a hadseregben szakadás állt be, a nép képes volt magához ragadni a hatalmat — két napig. Ekkor jött az Egyesült Államok, abban a reményben, hogy vissza tudja állítani az oligarchiát, de az mint szilárd egység nem létezett és igy arra nem támaszkodhatott. A nép ellenállásán való meglepetésében a U.S. dilemma előtt állt: az egyik választás a tömeggyilkosság volt, a másik az alkotmányos katonaság életben tartása. Garcia Godoy ideiglenes kormánya látszott a legjobb megoldásnak, avval a megegyezéssel, hogy 30 napon belül az alkotmányt támogató katonaságot beveszi a rendes hadseregbe. Ez azonban még négy hónappal később sem történt meg. Százával fordultak elő bombázások és dinamitos robbantások, majdnem 200 egyént gyilkoltak meg anélkül, hogy a tettesek után kutattak volna. Most éppen megint hat, fejlövéssel megölt hullát találtak egy kis lakóvidéken, ahol öt rendőrállomás van. (Január 22-én Caamano Londonba repült, mint a dominikai követség katonai attaséja. A felkelők három más vezére is külföldi megbízatásra ment. Garcia Godoy ideiglenes elnök 34 mindkét pártbeli tisztet külföldi állásokra nevezett ki. A hadsereg vezére, Francisco J. Rivera, aki most is Santo Domingoban van, kijelentette, addig nem megy el, amig a felkelő tisztek el nem távoznak.) Egyedül az alkotmány támogatóinak erős ellenállása akadályozta meg a vérontást a Matun hotelnél. Ez az incidens kritikus helyzetbe hozta az országot. Két erő áll egymással szemben. Az egyik állandóan csökkenő kisebbség, amelynek nincs Újabb éhségtüntetések Karaiéban India Kerala tartományában újabb tüntetések törtek ki a rizsadag leszállítása miatt. Az egyetemek és középiskolák diáksága a tartomány több városában az utcákra tódult, követelte a rizsadagok felemelését és az előző éhségtüntetéseken meg nyilvánuló rendőrbrutalitás kivizsgálását. A tüntetések január elején kezdődtek, amikor a ke- ralai kormány az egyszemélyre jutó rizsadagot 6 unciáról 4 és fél unciára szállította le. Január 28- án a szakszervezetek általános sztrájkot tartottak, amit a kommunista és a szocialista pártokon kívül a többi politikai pártok is támogattak. A tüntető diákok még harciasabb demonstrációt tartottak, mint a munkások. Kővel dobálták meg a rendőröket, középületeket és jármüveket, azonkívül felgyújtották a kormány egyik autóbuszát és egy szabadtéri színházat, felszakitották a vasúti síneket és összezúztak utcai lámpákat. Sok helyen a rendőrség erőszakkal verte szét a diáktüntetést és sokan megsérültek. Trivandrum- ban, a tartomány fővárosában, a rendőrség könnygázzal oszlatta szét a tüntetőket. Mrs. Indira Gandhi, az uj miniszterelnök elrendelte a redukált rizsadagok felének visszaállítását, de ez nem elégítette ki az éhes, elkeseredett tömegeket. Megegyeztek abban: nem értenek egyet BONN: “A hatok megegyeztek: nem értenek ugyan egyet, de megkísérlik az együttműködés.: továbbfolytatását.” így foglalják össze politikai körökben az Európai Gazdasági Közösség hat tagállamának véget ért és a Közös Piac-i válság áthidalására irányuló luxemburgi konferenciájának eredményét. A legélesebben vitatott kérdésben, a vétójog problémájában furcsa kopromisszum született: eszerint olyan fontos kérdésekben, ahol a tagállamok létérdekei forognak kockán, a többségi határozathozatal előtt meg kell kísérelni, hogy “megfelelő időn belül” egyhangú döntésre jussanak. A kommüniké tartalmazza azonban a francia küldöttség különvéleményét is, amely leszögezi: a nagyon fontos kérdésekben a tárgyalásokat mindaddig folytatni kell, mig teljes egyetértésre nem jutnak. Ez gyakorlatilag az eddigi vétójog fenntartását jelenti. & A bonni Rundschau vasárnapi kiadásának ve- zércikkéban azt hangoztatja: a hatoknak bele kell törődniök abba, hogy továbbra is együtt fognak élni a lappangó válsággal, mert az bármikor kitörhet, mihelyt valamely tagállam létérdekei forognak kockán. “Vajon lehet-e állandóan egy ilyen fenyegető válság Damoklész kardja alatt élni, csak azért, hogy fenntartsuk a hatok közösségét ?” — veti fel a bonni lap. hadereje, hogy megtartsa hagyományos oligarchiái hatalmát és amely a partraszálló U.S. erejére támaszkodik. A másik a nacionalista többség, egyesek szerint a választók 95 százaléka, Juan Bosch volt elnök támogatóitól kezdve, a keresztényszocialistákat és a kommunistákat is beleértve. A kormánynak most állást kell foglalnia, hogy a köztársaság elnöke-e Hector Garcia Godoy, vagy pedig a U.S. gyarmati kormányzója. A Matun ho- teli támadásból kifolyólag egyebet nem tett, mint hogy “mindkét párt” tisztjeit kirendelte az országból — a bűnösöket az ártatlanokkal —, és a katonaság 800 főnyi, alkotmányt támogató csoportját, a U.S. csapatok által körülvett táborba különítette el. A demokratikus erők — akiknek kezében három ezer fegyver van és a nép támogatását élvezik —, követelték, hogy Garcia Godoy bocsássa el a katonaságból a Matun incidensért felelős vezetőket. Az ideiglenes elnök nem hangoztathatja a végtelenségig elcsépelt frázisát: “Megtettük a megfelelő lépéseket.” (“Measures are being taken”, ezért a “Szabó” gúnynevet kapta.) Ha az elnök nem cselekszik, általános sztrájkra lehet számítani. Bosch az ország helyzetét “kaotikusának minősítette és felkérte négy latin-amerikai ország szenátusának elnökét, küldjenek bizottságot a helyzet kivizsgálására. Bosch avval vádolja a nemzetközi sajtót, hogy szántszándékkal félrevezeti a világ közvéleményét. “Választásról még beszélni sem lehet — mondotta Bosch —, amikor az emberek még azt sem határozhatják meg, hogy melyik utcát keresztezzék, vagy a nap mely órájában látogathatják meg barátaikat. Az embereket agyonlövik, ha ‘rossz’ helyen járnak, vagy ha másokkal összetévesztik őket. A politikai zsarnokok letartóztatnak polgári hivatalnokokat és másokat neveznek ki helyettük. Az ország ilyen körülmények között nem állhat fenn.” UJ, SÚLYOSAN TERHELŐ BIZONYÍTÉKOK LÜBKE ELLEN
