Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-10 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 10, 1966 Thursday, February 10, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. ^nxu*» ■-■ ■ ■-»!■■_■■«■’■-■ ■-■•■ ■-■■■■■ firiiTmiii ai ■,R.r»,*~^mrnT'frM-* » n íh m m í it*w\» »j»" ä'i'Bi».wf»:«n:i i i ■'■ * * ■* ■ A mi vezércsiilagunk MISTATIN, Sask. — Mikor egy újabb év küszöbére lépünk, búcsút veszünk az elmúlt évtől, visz- szatekintve anriak viharos küzdelmeire. Az ártatlan anyák, gyermekek Vietnamban a szabadság honának nevezett, de valójában néger gyermekeit leigázva tartó Amerika bombáitól égnek el, mások rokkanttá válnak és mindez félrevezető jelszavak alatt történik. A jó istent emlegetik, de ha a jó istenkéből csak egy csepp valóság is létezne, az nem engedné meg, hogy nevét álnokul védtelen emberek leölésére segítségül hívják. Mivel az ál- nokok tudják, hogy emberi agy szülte legenda, kitalálás az egész, minden hasznot hozó üzletre felhasználják a tudatlan emberek kizsarolására, cserébe a halál utáni szép mennyországi életet Ígérik. Mindazok, akik az urak parancsára anyákat, gyermekeket ölnek halomra, jutalmul az első helyekre jutnak a képzeletbeli mennyországban, sőt földi gyilkolási érdemeik után még magas kormányhivatalokkal is felruházzák őket. Ezt a cél szolgálja a mi kétezer éves keresztény kultúránk. Gratulálok Rev. Gross Lászlónak, az 1906-os nap tárban irt “Nyugdíjkor határmesgyéjén” c. tanulságos írásáért. A nagy természet örökké mozgó, folyton változó törvénye reánk is hatással van, a világűr csillagai folyton változnak, némelyek kihűlnek, fényüket vesztik, mások szétrobbannak, helyükbe a világűr gázanyagából uj csillagok, napok is alakulnak. A mi emberi gondolatvilágunk is a világűr bolygóinak mintájára termeli újabb és újabb világitó embercsillagait. Ilyen vezércsillagunk Rev. Gross, aki tudása fényével tölti meg agyunkat, jövőbe vétett reménnyel szivünket, Dél- Kalifornia napsugaras tájától Észak-Kanada őserdejéig, a szegény farmerkunyhókig. A nagy természettől azt kérem, hogy Rev. Gross csillagunkat a Magyar Szó többi csillagaival együtt éltesse, őrizze sokáig, hogy a közös erő adta fénynél mi, a Magyar Szó olvasói nan-nap után világosabbak legyünk és békeküzdelmünk győzelemre jusson. Ez nem jön az égből, az égi szellemektől, ezeket nekünk, földön élő embereknek kell megvalósítanunk, áldozathozatallal. Adjunk, kinek mije van, tudást, pénzt a Magyar Szó biztosítására 1966-ban, hogy elérje a legmagasabb kort, amikor fennállásának 130. évfordulóját ünnepli, akkor az unokák és dédunokák határozzák meg a sorsát. Kozma Dénes A csoda korszaka családos tagoknak különösen nem lehet kereset nélkül maradni. így a Tanács megszavazta a nős tagoknak azt az összeget, amennyit keresni szoktak, hogy ne lehessenek sztrájktörők és ne legyen kifogás. A tagság először úgy határozott, hogy a legnagyobb műhelyt kell sztrájkba vinni, az a Ték Endre asztalosgyár volt, a legnagyobb Magyarországon abban az időben. A küzdelem 9 hónapig tartott, mire Ték papa beadta a derekát és elfogadta a követeléseket. Ezt a harcot úgy tudtuk végrehajtani, hogy azok a tagok, akik a többi műhelyeken dolgoztak, kötelezték magukat és fizették a sztrájkolóknak járó összeget; ezután felszólítottuk a kisebb mestereket, akik azt felelték, hogy ha megtörtétek a nagy gyárost, nekünk, kisebbeknek nem érdemes kötekedni. Természetesen Ték papa elsírta magát a polgári lapokban, hogy azok az átkozott szocialisták, azok a hazátlan bitangok tönkreteszik a magyar ipart. Hála a teremtőnek, csoda történt, az öreg, hazátlan bitangnak két hazája is van 84 éves korára. Mondja most valaki, hogy nem történnek csodák? J. Huszár NAPTÁRUNKRÓL WALLACEBURG, Ont. — A “Porszem a viharban” c. könyvet csak most olvastam el, azért tartogattam télire, mert ilyenkor nyugodtan olvashatok, de megérte, hogy eddig tartogattam. Jó eszü ember ez a Rácz László, hogy annyi mindent eszében tudott tartani, mint amit ez a könyv tartalmaz, olyan sok viszontagság között. Köszönet érte és kívánom, hogy sokáig éljen. A naptárt is olvasom, melyben ott találhatom Rev. Gross, Rácz László. Lusztig Imre és Neuwald Írásait. Még a többihez nem értem el. A lappal is nagyon meg vagyok elégedve, csak a kákán is csomót kereső embereket nem szeretem. L. F. Kovács C+-9 NEW BRUNSWICK, N. J. — A naptárt én is megkaptam, amennyit eddig átnéztem, abból is látom, hogy sok értékes olvasnivaló van benne és sok sok kép a mai Magyarországról. Szerintem háromszor is megéri az árát. Köszönet azoknak, akik írásaikkal ilyen széppé és értékessé tették, s kívánom, hogy még sok éven át folytathassák nemes, jó munkájukat és Írják hasznos Írásaikat úgy a lapban, mint a naptárban. Steve Fűzi VALPARAISO, Ind. — A közelmúltban olvastam a lapomból, hogy úgy a szülőhaza, mint fogadott hazánk egyenlő polgároknak tekint bennünket, ha vissza akarunk telepedni szülőhazánkba. Ez részem re lehetetlen, márcsak azért is, mert a kis nyugdijamat nem küldenék utánam. Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy micsoda változás történt 63 év alatt, amikor még fiatal asztalos-segéd voltam. Az akkori asztalos szakszervezeti tagság összehívott egy gyűlést, ahol elhatározták, hogy Budapesten minden műhelyt, ahol a mester nem adja meg a 20 krajcáros béremelést és a 8 órai munkanapot, sztrájkra hívnak. Ez persze nem ment könnyen, mert a tagság nagy harc előtt állt és KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! MÉG KAPHATÓ AZ 1SS6-9S MAGYAR NAPTÁR 160 oldalas, kitűnő Írásokkal, elbeszélésekkel, versekkel, tudományos cikkekkel Ára csak $1.50 Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 Ami! a pápa nem mondóit meg amikor erre járt NEW BRUNSWICK, N. J. — A római pápa Amerikába jövetelére heteken, sőt hónapokon át készültek az úgynevezett amerikai diplomaták. El is jött a pápa a megígért időre hogy a világbéke fon tosságáról elmondja szózatát. Sokat beszélt az amerikai néphez és a világ népeihez, békére hiva fel a világ országainak vezetőit. Szép volt ez tőle, mint a katolikus vallás legfőbb vezetőjétől, mivel ő is veszélyben látja már a világ helyzetét, hiszen minden nap lehet várni, hogy két világháború után kitörhet a harmadik is, mely háború pusztitóbb lesz az összes többi háborúknál együttvéve. Tehát a Szent Atya a világbékére hívta fel a világ minden kormányának figyelmét, de azt elfelejtette, vagyis inkább nem merte elmondani, amit leginkább el kellett volna mondania, nem tett javaslatot a világbéke megteremtésére, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, nem jelentette ki a pápa, amit pedig sokan vártak tőle, hogy miféle bajok azok, amelyek a világbéke megteremtését akadályozzák, amik annak útját állják. Nem merte nyíltan kijelenteni az amerikai kormányvezetőség felingerlésének megkimélése vé gett, hogy addig világbékéről szó sem lehet, amig egyik ország népe a másik ország népe ellen háborút visel, amig Vietnamban meg nem szünteti az amerikai kormány ottani háborúját és ki nem üríti onnét az amerikai katonaságot és amig Japánból, meg Dél-Koreából, meg a Dominikai Köztársaságból ki nem takarítják az amerikai megszálló hadsereget, valamint a Formóza sziget mellett több év óta állomásozó amerikai hadihajókat el nem távo- litják és amig Amerika meg nem semmisiti a világ több országában lévő hadibázisait, addig a világbéke megteremtéséről még csak álmodni sem lehet. Habár a Szent Atya tudja mindezt, még sem volt hajlandó szózatában a népnek kijelenteni mindezeket. így hát mit ért a római pápa látogatása Amerikában és mit ért a békeszózata, ha nem merte nyíltan, minden kertelés nélkül kijelenteni az amerikai kormány vezetői előtt, hogy milyen feltételek mellett lehet csak a világbékét megteremteni és a harmadik világháborút elkerülni. Bármennyit is beszélt a pápa a világbékéről, beszéde nem más, mint elcsépelt szalma, mint az ételnélküli üres fazék, mert a fazék megvan ugyan (amin a békekövetelőket kell érteni), de mit ér az az éhesnek, ha nincs benne ennivaló. " S. Fűzi HAPPY BIRTHDAY WEST HOLLYWOOD, Fla. — Sok boldog születésnapot kívánok a mi kedves Neuwald munkástársunknak. Kimondhatatlanul örülök, hogy elérte életének 70. évfordulóját és megtartotta fizikai és szellemi nagyságát, amiből olyan sokat juttatott az amerikai magyar munkásoknak. Ezért sok elismerés és köszönet jár neki. Most pedig hadd emlékezzek egy másik évfordulóra, ami pontosan 50 évvel ezelőtt történt. Neuwald Jenő akkortájban fiatal szerkesztő volt az Előrénél és őt küldték ki körútra a lap érdekében. Az utiprogramba bevették Roebling, N. J.-t is, a töretlenül reakciós kompánia által irányított drót- gyárvárost, ahol sok magyar munkás dolgozott. Én is ott dolgoztam, előfizetője voltam a lapnak, tagja a Munkás Betegsegélyző és Önképző Egyletnek. A trentoni munkások, akik közül sokan ott dolgoztak (e két város közel van egymáshoz) hamarosan felismertek és az ő felkínált segítségükkel kezdtük egyengetni a talajt. Elhatároztuk egy népggyülés megtartását, az elsőt Roeblingen, ami azonban nem ment könnyen. Az akkori törvény értelmében minden népgyülést be kellett a hatóságoknál jelenteni. Ezt a munkát Menyhért Ferenc, aki jól beszélt angolul, vállalta. Én a termet vettem ki, ahol a magyarság találkozni szokott. A népgyülést a betegsegélyző égisze alatt tartottuk. Azután Babulya Ignác régi harcos elhozta a röplapokat kihordás végett, ami meg is történt és kérte, hogy beszéljek a gyűlés érdekében a munkások között, mert itt lesz Neuwald Jenő, az Előre szerkesztője a következő szombaton délután 2 órakor. Elérkezett szombat délután, egy óra előtt már vagy tizenöten voltunk a teremben. Közben a rendőrség által küldött spicli is megérkézett, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon reánk, civil ruhában, de rendőrsapkával. Nem vegyült közénk, csak messziről hallgatózott. Idegeskedni kezdtem, mert a spicli láttára akik közel ültek az ajtóhoz, kezdtek elszállingózni és már alig voltunk nyolcán a teremben. Egyszer csak belépett egy jól öltözött fiatalember, akire úgy emlékszem vissza, hogy fésűre nem igen volt szüksége. Azután a sok üres szék közül választott egyet és leült. Figyeltem őt, ő meg sűrűn nézegette az óráját és bennünket figyelt. Ő az, gondoltam magamban. Odamentem és bemutatkoztunk egymásnak. Rövid beszélgetés után kért, hogy nyissam meg a gyűlést. Üdvözöltem a roebling-i munkástársakat és átadtam a szót Neuwald Jenőnek, aki hatalmas beszédet mondott, amit a roeblingiek sokáig emlegettek. A tárgy Magyarország volt és annak háborús helyzete, szenvedései. Közben említést tett arról is hogy az orosz cár hatalmának összeroppanását várhatjuk, mert az orosz proletárok forradalomra készülnek és hogy ezt Magyarország sem kerülheti el. Ez a kijelentés nagyon tetszett a mi kis közönségünknek. Úgy éreztem, hogy Roeblingen megtörtük a jeget. Ezért szerettem meg Neuwaldot. Az említett gyűlésen felvettünk két előfizetőt a lapnak. Az egyik Turgyán János volt, aki attól a naptól kezdve élete utolsó napjáig bámulatos hozzáértéssel tudta kezelni a lap ügyeit Résztvettünk minden munkásmozgalmi megmozdulásban, beleértve a nagy acélsztrájkot, ahol a magyar reakció piketvonalat szervezett és engem szemelt ki arra, hogy örökre megvakitson, mert tört paprikát szándékoztak a szemembe dobni. Szerencsére idejében értesültem gonosz tervükről. Sikerült a sztrájkot megnyerni, vezető szerephez jutottam és sok ellenségemnek száz és ezer dolláros visszamenőleges fizetést, 17 centes órabér javítást és penziót szereztünk a szakszervezeten keresztül. Ezt a reakció megsokalta és a következő évi gyűlésen nagy többséggel kibuktattak. Nem bántam meg mindezt, mert igy alkalmam nyílt sok ember lelki világát megismerni. Most pedig bevallom, jobban érzem magam, hogy ezen a 70. évfordulón jókívánságaim mellett idecsatolhattam a fen- ti kis visszaemlékezést. Kocsis Lajos
