Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-03 / 5. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 3, 1966 ANGOL TANFOLYAMOK MAGYARORSZÁGON A pesti Royal szálloda pálmakertjében érdekes emberekből álló csoport tartja összejövetelét a hét egy bizonyos napján, ha jó idő van. A tél zordsága elöl a belső helyiségekbe húzódnak. A négyzet és téglalap alakú asztaloknál ülő emberek attól a merész és regényes elképzeléstől vezetve alakították meg csoportjukat, hogy a magyar fővárosban, a Duna partján teremtik meg az angol nyelv gyakorlására a lehetőséget. Az első hallásra talán bizarrnak tetsző ötlet meg lehetősen nagy érdeklődést keltett a “bennszülöttek” körében. Sőt, amint ez hamarosan kiderült, a külföldiek közül is sokat sikerült bevonnia a hatókörébe. így ma már számos ember fordul meg ennek a társaságnak a körében és próbálja beleélni magát abba az elképzelésbe, hogy tulajdonképpen nem is Közép-Európában tartózkodik, hanem a Temze vagy az East River partjain. A kávéház asztalait körülülő emberek ajkain tehát felhangzik Shakespeare és Mark Twain nyelve a pesti esték vidám hangulatában. A közelmúltban érdekes vendége volt ennek a klubnak, jobban mondva részvevője, mert hisz mindenki egyenlőjogu tagja a társaságnak. Egy magas, karcsú, szemüveges fiatalember jelent meg a csillárok hatalmas égőitől ragyogó teremben, öltönye, modora, magatartása azonnal elárulta a külföldit. Ez a tény, természetesen, mágnesként vonzotta magára a többiek figyelmét. Nálunk még ma is fokozott érdeklődéssel fordulnak a külföldi felé, amit az amerikai ember nehezen ért meg, hisz náluk a lakosság jelentős része bevándorolt. A rokonszenves kinézésű fiatalember is amerikai volt és ezért egy kissé zavarba is hozta az intenzív érdeklődés. Voltak ismerősei is az összejövetelen részvevő tagok körében, akik hamar átsegítették a kezdeti feszélyezettség nehézségein és bemutatták a társaságnak: — Egyetemi hallgató az Egyesült Államokból. A nagyrészt fiatalokból összetevődő csoport körében ez csak növelte az uj jövevény iránti érdeklődést. Azonnal felkérték, hogy tartson előadást az amerikai egyetemi hallgatók életéről és általában a kinti körülményekről, viszonyokról. Ez a kérés nem érte váratlanul a jövevényt, merti/már három hete tartózkodott Magyarországon .és naponta legalább hatszor szegezték mellének ézt a-; kérdést. Előadásából világosan kitűnt, hogy már tudja mi érdekli leginkább a pesti embereket. Bevezetőben elmondta, hogy ötödéves bölcsész-hallgató és a Master of Philosophy cim elérésére készül. Semmiféle rokoni kapcsolata nincs a magyarokkal, sem hazájában, sem itt Magyarországon. Pusztán azért jött Budapestre, mert már sok szépet hallott erről a városról és kiváncsi volt rá. Ezután rátért a lényegre és a kinti életet ismertette. Az amerikai életet romantikus szinben elkép- zelőknek meglehetősen nagy csalódást okozott tárgyilagos előadásával. Nem annyira a felső tízezer életet ismertette, amiről pedig olyan gyakran Írnak a mi lapjaink és folyóirataink is, hanem az egy szerű emberek szürke, örömtelen életét. A “problem” szó volt elég gyakran az ajkán, amikor a newyorki faji kérdést, a lakásviszonyokat, iskola integrációt és munkanélküliséget emlegette. Logikusan magyarázta, hogy az emberek olyan hatalmas konglomerátumában, amivel az amerikai nagyvárosokban találkozunk, nem valami zökkenésmentes az élet. És a bajokat csak fokozza az, hogy az összefutott emberek a legkülönbözőbb faji, népi és nemzeti sajátosságokat hozták magukkal. A súrlódás, összeütközés elkerülhetetlen ilyen körülmények között. A közbiztonság kérdése különösen nagy helyet foglalt el az ismertetésben. Csodálkozva szólt arról, hogy nálunk még éjfélkor is nyugodtan sétálnak az emberek a parkokban, ligetekben, utcákon. New York legszebb parkjában, a Central Parkban, már sötétedés után nem tanácsos tartózkodni, mert kevés a lehetőség arra, hogy élve kikerülhetnek onnan. Amikor egyesek hitetlenkedve csóválták a fejüket, széttárt karral jelentette ki, hogv a maga részéről szivesen megadná nekik a lehetőséget, hogy ezt kipróbáliák, ami nagy tetszést váltott ki az utaznivágyók részéről. Ezért mindjárt hozzátette, hogy útiköltséget sajnos nem tud adni. Az egyetemisták életét ismertette meg. Életük és intézményeik előnyeit és hátrányait az európaiakéval szemben. Általában elég alaposan le tudta Írni az Újvilág fiataljainak életét és problémáit. Munkájukat és szórakozásukat, a fény és árnyoldalakat. A hallgatóság meglehetősen veeves érzelmekkel hallgatta a beszámolót. Sokan, nyilvánvalóan, szívesebben hallgattak volna a Latin Quarter vagy a Conacabana mulatók legújabb műsoráról, ismertetést. A Park Avenue luxuslakásainak a leirását, drága berendezésük, bútorzatuk lefestését inkább élvezik az emberek. A képzelet szívesebben kalandozik a filmvárosnak, Hollywoodnak széles Boule- vardja mentén felsorakozó nagyszerű villákban, ahol a moziszinészek élik zajló-rohanó, színes életüket, mint a newyorki Bedford-Stuyvesant körzet nyomornegyedeiben, ahol a házak előtt méter magasan áll a szemét. Hiába, ilyen az ember. .. Amikor a fiatalember befejezte beszédét, még nem ülhetett le az asztalához. A pesti közönség nem szeret kiaknázatlanul hagyni egy ilyen nagyszerű lehetőséget, hogy egy húsból és vérből való amerikai egyetemistával beszélgethet. Következtek a kérdések! A számtalan kérdésből, amivel elárasztották a diákot, én most csak egyet ragadok ki, ami szintén nagyon érdekes volt és jellemző a két világ különbségére. Az egyik fiatal nő, a hallgatók közül, azt a kérdést vetette fel, hogy mondjon valamit a mai amerikai irodalomról. Külön élményt jelentett volna, ha látják, hogy szegény fiú mennyire elsápadt, majd elvörösödött. Pedig a kérdezőnek esze ágában sem volt őt zavarba hozni. Joggal gondolhatott arra, európai létére, hogy egy bölcsész-hallgató ismeri kora irodalmát. Legalább is tud róla mondani egy néhány szót. Szegény elkezdte mondani, hogy élt egy Shakespeare és Dickens, és “persze, persze, ezek már meghaltak, de a modernek, khm, khm...”, de nem jutott tovább Mark Twainnál. Megszántam szegény fejét és a magam hiányos ismeretei közül bedobtam James Baldwin és Truman Capot nevét. Úgy kapott utánuk, mint a fuldokló az utolsó szalmaszál után. Ez a rész tehát meglehetősen nagy zavart keltett mindenkiben. Mert honnan tudhatta volna az említett pesti lány, hogy Amerikában az irodalom meglehetősen kis helyet foglal el az emberek gondolkodásában és érdeklődésében és még az intellektuelek sem foglalkoznak vele, hacsak nem szakmájuk. Hazafelé menet azon meditáltam, hogy mennyire nem ismeri egymást e két földrésznek, Európának és Amerikának a lakossága. Pedig elég gyakori manapság már az érintkezés, hisz a távolságok jelentéktelenné zsugorodnak a technika modern vívmányai nyomán. Másnap délelőtt otthon tartózkodtam és kinyitottam a rádiót. A Kossuth adón angol nyelvleckét adtak éppen. Arról volt benne szó, hogy egy angol lord a barátjához érkezik ide a mai Magyarországra, hogy itt lovakat vásároljon. Ezután következett a társalgás, aminek alapján a magyar hallgatók megtanulhatták, hogyan kell szólítani egy valódi arisztokratát. A “myiord” és “excellence” kifejezésekkel és megszólításokkal zsúfolt “társalgás” nyilván csak mosolyt kelt ma már a Szigetország legtöbb részében is. Nem beszélve arról, hogy nincs gyakorlati haszna. Kezdtem megérteni, hogy mi az oka a magyar közönség nagy tájékozatlanságának a kinti viszonyokat illetően. .. Lehet, hogy ez a szöveg még ma is jobban leköti az embereket. Ezért a rádió nyelvtanfolyamának a szerkesztője módszertani szempontból választotta e kissé ásatag társalgási formát. Kár töprengeni rajta. Nyilván nem lehet az embereket ilyen rövid idő alatt megváltoztatni Domán István Lengyenlország harmadik legnagyobb ipari központja: Varsó Ezekben a napokban emlékeznek meg a varsóiak szükebb hazájuk felszabadulásának 21. évfordulójáról, s egyben egy másik történelmi dátumról is: a múlt évben “töltötte be” Varsó 700. évét, és 1966-tal belépett a nyolcadik évszázadba. A korábbi években az évfordulókon többnyire a hitleristák szörnyű varsói pusztításaira emlékeztek. Ezúttal a múlt helyett sokkal több szó esik a világvárossá fejlődött Varsó jelenéről, valamint a közeli jövőről. A lengyel főváros 1965-ben tizenhatezer uj lakással gyarapodott, az uj lakások egy része három, teljesen uj lakótelepet alkot. A múlt évben 19 uj iskola épült Varsóban, elkészült az uj Metropol Szálló, megkezdték az orvostudományi főiskola .továbbá az uj repülőtér építését. 1965- ben készült el a kulturális szenzáció számba menő Nagy Színház, Lengyelország és Európa legmodernebb operaháza. A múlt évben teljesen befejezték és a látogatók számára megnyitották a wilano- wi kastélyt, Sobieski János lengyel király volt palotáját, továbbá Varsó városligete, a Lazenki-park palotáit és a Xawery Dunikowski múzeumot. 1965-ben befejeződött Varsó iparának rekonstrukciója. A múlt évben a főváros üzemeiben .gyártották az összes lengyel fényképezőgépeket, majdnem az összes gépkocsikat, a rádiók egyharmadát, a televíziókészülékek felét, az összes tv-képcsöveket, rádiócsöveket és tranzisztorokat, valamint a gyógyszeráruk egyharmadát. Fontos szerepe van már Varsónak a nehéziparban is: itt készül az ország finomacél-termelésének fele. A nemrég még csak adminisztratív és kulturális központnak számitó Varsó jelenleg már az ország harmadik legnagyobb ipari városa. Varsó lakóinak száma már megközelíti az egy millió háromszázezret, azaz a háború előtti létszámot. A főváros — amelynek felépítése és betelepítése hosszú időn át az egész ország első számú gondja volt — most már fékezni kénytelen a lakosság számának további gyors növekedését. A felköltözést most már korlátozzák. Egyidejűleg uj ipari üzemek létesítését is csak rendkívüli esetben engedélyezik, sőt igyekeznek oda hatni, hogy a már meglevő üzemek is uj részlegeiket a környező kisvárosokba telepítsék. Ezzel ezekben a kisvárosokban is. sikerülni fog felszívni a helyenként mutatkozó munkaerő fölösleget. Magában Varsóban, a legutóbbi két-három esztendő gyors iparfejlesztése nyomán megszűnt a munkaerőfelesleg, sőt magasabb képzettségű szakmunkásokban már hiány mutatkozik. Az NDK kormányának javaslatai az európai államok kormányaihoz Otto Winzer, az NDK külügyminisztere, sajtó- konferencián ismertette az NDK kormányának az európai biztonság megőrzésére vonatkozó javaslatát, melyet most juttattak el Európa valamennyi államának kormányához. A javaslat három fő kérdésre koncentrálódik, és az európai békét közvetlenül fenyegető veszélyek leküzdésére irányul. Ezek: 1. Az európai feszültség lépésről lépésre történő csökkentése a fegyverkezés korlátozására vonatkozó megállapodásokkal, különösképpen pedig az atomfegyverrel nem rendelkező európai államoknak erről való lemondásával. 2. A fennálló határok elismerése és sérthetetlenségük tiszteletben tartása, lemondás a határok re- videálására irányuló mindenfajta törekvésről. 3. A kapcsolatok normalizálása valamennyi európai állammal, beleértve a kapcsolatok normalizálását mindkét Németország és a többi európai ország között. Az NDK korpiánys kész valapi^nnyi európai állammal érintkezésire lépni a’javaslótokban foglalt problémák megoldása érdekében. A béke megvédését szolgáló újabb kezdeményezésnél az NDK kormánya abból indult ki, hogy Európa különböző országainak felelős államférfiai között bizonyos alapvető kérdésekben messzemenő egyetértés van nevezetesen abban, hogy a mai helyzetben nincs helye erőszak alkalmazásának az államok közötti kapcsolatokban, hogy valamennyi vitás kérdést békés utón, a kölcsönös De nem avatkozás elvének tiszteletben tartásával kell megoldani. Az európai népeket mélységes aggodalommal töltik el a jelenlegi helyzet fejleményei Európában. Éppen ezért erősödik a törekvés, hogy uj utakat és módszereket keressenek a béke és a biztonság megőrzésére. Javaslatainak megtételénél továbbá abból indult ki az NDK kormánya, hogy a mai körülmények között, amikor Európa területének kétharmada szocialista, s lakosságának mintegy a fele él szocialista államokban, lehetetlenség bármilyen fontos és össz-európai érdekeket érintő problémát a szocialista államok nélkül megoldani, következésképpen az NDK nélkül sem. Az évszázad legsúlyosabb aszálya Indiában Az indiai élelmezésügyi minisztérium bejelentette, hogy az évszázad legsúlyosabb aszálya következtében a lakosság egyötöde — körülbelül százmillió ember — szenved az élelmiszerhiánytól. Tizenkétmillió ember közvetlen veszélyben van. Radzsasztán államban, ahol a legsúlyosabb a szárazság, hétmillió embert fenyeget az éhínség. Kerala államban éhségtüntetések voltak. Az aszály miatt valószínűleg jelentősen fokozni kell India gabonaimportját. r***************v *■**•*■*★*★★★*★**★*★★★*★★*! Az Obrazcov Bábszínház uj épületbe költözik Moszkvában. A színházban külön gyermek- és felnőtt-terem lesz, s a földszinten kiállítják Obrazcov értékes bábgyüjteményét. c*~s i^ Kelet-Magyarország legnagyobb halkeltető Üzeme épül fel az idén Tiszavasváriban. A halkeltető állomás a Szabolcs megyei folyók, tavak benépesítéséhez ad majd ivadékot.
