Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-03 / 5. szám
Thursday, February 3, 1966 auoeyfin én -Catont... irycuEJiN Kinai a szomszédunk A 10-családos épület, amelyben négy esztendeje lakunk, kellemes helyen fekszik, közel a tengerhez és kert is van hozzá, ahol időnkint (amikor ráérek) testgyakorlatokat végezhetek a rendelkezésemre álló ásókkal, kapákkal és egyéb hasznos kerti szerszámmal. Az épületnek, illetőleg a lakásunknak van egy másik fontos előnye: csupán fél házbért fizetünk. A másik (elengedett) feléért vál- altuk, hogy üresedés esetén megmutatjuk a kiadandó lakást a betévedt érdeklődőknek. Az érdeklődőkkel való érintkezés is lehet tanulságos. És gyakran az érdeklődők és a háztulajdonos közötti közvetités is lehet tanulságos vagy mulatságos, bosszantó vagy szórakoztató. Európából visszatérve üresen találtuk a velünk szemben levő lakást és kötelességszerüen mutogattuk olyanoknak, akiket az épület elejére helyezett tábla, vagy az újságokban elhelyezett hirdetés hozott elénk. Úgy történt, hogy ez alkalommal egy kinai házaspár is jelentkezett és én, természetesen, ugyanolyan, sőt valamivel nagyobb udvariassággal, előzékenységgel és barátsággal vezettem őket a lakásba, mintha 100 percentes jenkik lettek volna. A lakás tetszett, az árakat kissé sokalták. Tekintettel arra, hogy a házaspárban kellemes szomszédokat sejtettem, megígértem, hogy beszélek a tulajdonossal, javasolni fogom a házbér leszállítását és remélem, hogy sikerről számolhatok be,- ha a következő napon telefonálnak, vagy ismét eljönnek. A tulajdonossal való beszélgetés közben és arra a kérdésre, hogy “mifajta emberek a kilátásban levő uj lakók”, megmondtam, hogy kinai házaspárról van szó. Egy percre megállt a beszélgetés és a tulajdonosnak időt adtam, hogy visszanyerje az elállt lélegzetét. Amikor a meglepetéstől magához tért, a beszélgetést azzal kezdte, hogy “félek, ebből baj lesz. . .” Nem kellett ismét kifejtenem előtte, mert már régen tudta, hogy én nem ismerek megkülönböztetést és ez esetben semmi okot nem látok arra, hogy a lakás kiadását megtagadjuk egy rendes házaspártól, csak azért, mert az illetők véletlenül kínaiak. A tulajdonos rövid beszélgetésbe elegyedett a feleségével és újra velem kezdte a tárgyalást azzal, hogy “a feleségemnek egyik barátnője mondta, hogy a kinaiak piszkosak.” Erre megjegyeztem, hogy lehetséges, a felesége barátnője ismert olyan kínait, vagy ő is csak hallott valakitől olyan kínaiakról, akik “piszkosak” voltak, de jelenleg nem azokról a kínaiakról van szó, hanem ezekró'l, akiket érdekel a lakás. És hozzáfűztem, hogy minden fajta ember között van tiszta és van piszkos és e szabály alól sem a kinai, sem az amerikai, sem a néger, sem a magyar, sem az unitáriánus, sem a vegetáriánus nem kivétel. Ebben maradtunk és elköszöntünk azzal, hogy később megint telefonál. Közben telefonált a kinai érdeklődő és kijelentette, hogy kész kivenni a lakást, amennyiben a házbért 10 dollárral olcsóbban kaphatja meg. Kilátásba helyeztem, hogy ezt ki fogom számukra verekedni és kértem, hogy másnap jöjjenek vissza készen arra, hogy az ő árukon lefoglalják a lakást. A háziúr is telefonált megint azzal az újsággal, hogy kockázatos kiadni a lakást kínaiaknak, mert közben hallotta, hogy a kinaiak gyömbérrel főznek, amely körülmény kellemetlen illattal tölti be MÉG KAPHATÓ AZ 1966-OS MAGYAR NAPTÁR 160 oldalas, kitűnő Írásokkal, elbeszélésekkel, versekkel, tudományos cikkekkel Ára csak $l.SO Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KI ADÓHIVATALÁBAN 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 í AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 az egész épületet és lehet, hogy ez ellen a többi lakó tiltakozni fog, sőt netalán az a veszély is fenyeget, hogy aki a gyömbér-illatot nem állja, még ki is fog költözni. Amire csendesen emlékeztettem, hogy a közvetlenül alattunk levő lakásban két éven át olyan házaspár lakott, akik fokhagymával főztek és ezáltal különösen minden hét pénteki napján olyan “kellemetlen illatokat” terjesztettek, hogy gyömbér legyen az a kinai, aki azon túl akar tenni. Viszont két év alatt ez ellen senki nem tiltakozott, még mi sem, holott mi voltunk a fokhagymaillat közvetlen károsultjai. Hogy a további kifogásoktól mentesítsem magamat, kijöttem nyíltan a farbával és -megmondtam, amit a tulajdonos nem mondott meg, csak kerülgetett, mint az a bizonyos macska a forró kását: attól fél, hogy a többi lakónak, vagy egyik-másiknak nem a gyömbér illata, hanem az uj lakók színe ellen lesz kifogásuk. Javasoltam tehát, hogy — ha kedve van hozzá — hívja fel a lakóit, vagy közülük néhányat és kérdezze meg, van-e kifogásuk az ellen, hogy az épületbe kinai házaspár költözzön be? Megjegyeztem azt is, hogy két év előtt hasonló aggodalmai voltak, amikor az egyik lakást portorikói nőnek adtam ki, aki jó, csendes lakónak bizonyult, soha semmi baj nem volt vele, beköltözése ellen senki nem tiltakozott és senki ki nem költözött, holott az illető erős portorikói fűszerekkel főz, amelyek felveszik a versenyt a legerősebb kinai gyömbérrel. így is történt. A lakók, akiket megkérdezett, egybehangzóan kijelentették, hogy csendes, rendes lakó ellen nincs kifogásuk, tekintet nélkül az illetők nemzetiségére, fajára, avagy vallására. Ezek után a kinai házaspár a havi 10 dolláros bérleszállitással beköltözött, az amúgy is tiszta lakást ragyogó állapotba hozta és a férj és feleség olyan észrevétlenül, olyan csendesen jön-megy, hogy a jelenlétük senkit nem zavar. Gyömbérillatok egyelőre nem bántják a többi lakó orrcimpá- it és mindenki tudomásul vette, hogy kinai a szomszédunk. ■ Pedig egyelőre csak mi tudjuk, hogy a kinai szomszédnak doktorátusa van, Kínában egyetemen tanitott közgazdaságtant és azért költözött lakásba, mert a saját 10-családos modern épületét (ahová minden fajta lakót bevett, még fehéreket is) éppen most adta el. . . «SA\\vvvvt\mmv\v\\vv\v\mmmwv\'M ww\\vv\v\m\v\\\v\\vvv\v'avvnv%mwi A történelmi háttér kérdéseiről Irta: LEHEL ARTHUR BUDAPEST. — Azzal kezdeném talán, hogy az itthon letelepedett volt amerikás, amikor szóba kerül az Egyesült Államok, először is az ország véres imperialista politikájára, a sorozatos béke elleni merényleteire, a vészteljes háborús készülődésére gondol. Ez a történelmi háttér szabja meg azt, hogy hogyan ítéljük meg az onnan érkező hírek bármelyikét. Az adott körülmények között nagy jelentősége van például Fulbright, Gruening és Morse szenátorok bátor fellépésének a vietnami háború befejezése érdekében. Vonatkozik ez a tudósok és más haladó személyiségek és csoportok tevékenységére, vagy egyes nagy polgári lapok kiállásaira is. Minden más jellegű értesülés jelentőségében eltörpül ezek mellett. Az ottan, uralkodó helyzetről szóló információ kétségbeejtően szomorú képet tár elénk, igazolva a mondást: “Nem lehet szabad az. a nép, amely más népek szabadságára tör!” Na már most, ha előttünk valaki azzal hozakodna elő, hogy “náluk” Amerikában ez meg az, ilyen meg olyan jó, hogy ott aztán tudnak dolgozni és igy tovább, akkor csak azt lehetne mondani az illetőnek: “Barátom, nem azt látja, amit látnia kellene itt is meg ott is, nem arról szól, ami nálunk is ott is egészen világosan, magától és magáért beszél.” A szabadságukért küzdő harcosok a fronton, nem a békés élet melegéről, a jóllakottság kellemes érzéséről álmodnak elsősorban, hanem-az ellenség szétveréséről. Emellett, ha számolnak is vele, de nem ijednek meg az ellenség fölényes erejétől és a maguknál észlelt hiányosságoktól. A történelmi helyzet számbavétele szolgáltatja a dolgok és jelenségek megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges mércét. Magyarország 1945-ben szabadult fel és 1948- ban került a hatalom a dolgozók kezébe. Mi történt azóta nálunk? Egy kifosztott, romokban heverő ország, egy súlyos vérveszteséget szenvedett, kiéheztetett nép, talpraállt és felépített egy virágzó szocialista országot. Nincs ehhez hasonló csoda a kérkedő Nyugaton. Elfelejtette-e valaki közülünk a gyűlölködéstől, tespedéstől, nyomortól fulladozó úri Magyarországot és hogy az a nemzetközi politika terén csak aprópénz volt a “Nagyok” kezében? Az U.S. két évtizedes mérlege, óriási anyagi eszközök bevetése dacára, nem mutat olyan kedvező politikai, társadalmi, kulturális eredményeket, mint a kis, nem egyszer tönkretett, Magyar- ország. A magyar dolgozók felszabadult alkotó ereje, önfeláldozása és a szabadságérzés által szült határtalan lelkesedése teremtette meg ezt a csodát, élve a Szovjetunió önzetlen segítségével. Amerikában, ma mindenki mindennap érzi a hatalmon lévők politikájának hatását. Nem a béke légköre uralkodik ott, hanem a rendőrbotok, a fajgyűlölet és a háborús hisztéria, valamint az értelmetlenség csúcsát elért antikommunizmus. Húsz évvel a hitleri fasizmus szétverése után az imperialisták újraélesztik annak undorító szellemét. Magyarország nagyon messze van mindettől: uj utakon és szabadon jár; ereje nap mint nap növekszik; népe újjászületett, mint maga az ország és tekintélye a nemzetek sorában olyan, amilyenről a múltban senki sem álmodhatott. Ez igy van. Életünk békés mederben folyik, de a nemzetközi események, az imperialisták ás- kálódásai, a népek szabadságharca, a harc a békéért nálunk is éreztetik hatásukat. Az ország, a nép kiveszi részét a népek szabadságának, a békének, az emberiség haladásának biztosítása érdekében folyó harcból. Katonai szempontból sem maradhatunk el, igaz? Ezen tulmenőleg a történelmi háttérhez tartozik az a nagy — mondhatjuk forradalmi — átalakulási folyamat, amely a gazdaságban, a társadalmi élet minden más terén és magukban az emberekben is végbemegy. Itt is, bármit vegyünk szemügyre, minden képzeletet felülmúló csodákkal találkozhatunk. Ma nehéz regényeket Írni nálunk, mert az élet százával Írja azokat naponta, de sajnos mi ittélők, magunk sem vagyunk képesek mindenben lépést tartani fejlődésünk iramával. A múlt nem tűnt el nyomtalanul, az átalakulás nem megy nehézségek, újabb problémák sorának jelentkezése nélkül és néha hibák nélkül. Van mit bírálni munkánk terén, van hiányosság elég) nálunk a köznapi élet dolgaiban is. Nálunk a bírálat, a felelősségrevonás nem ritkán alkalmazott eszközei a munkánk megjavításának. És mégis, a hiányosságok újra meg újra megjelennek, habár a fejlődés más és más fokán és természetük is változik fokozatosan. Nem kétségbeejtő ez? Nem, mert a szocialista társadalmi rendszer fejlődése biztosítja a nehézségek, a hiányosságok állandó tudatos kiküszöbölését. Hiba, fegyelmezetlenség a politikai nevelő munka javulásával, a politikai tudat fejlődésével mind kevesebb lesz. A magyar nép ma tudatosan építi hazáját, formálja sorsát, alakítja történetét. Tevékenységével, munkájával erejének arányában befolyást gyakorol a világ ügyeinek, történetének folyásába. Én csak a történelmi háttér változatos jellemzésével foglalkoztam, de úgy gondolom, hogy ez is ad bizonyos alapot arra, hogy megfelelő szemszögből ítélhessünk az ottani sajtóban közölt magyar- országi hírekről. Ami az Amerikai Magyar Szóban közölt beszámolókat és leveleket illeti, az én véleményem szerint, azok, ha nem is voltak mind egyenértékűek, lényegében mind jók voltak. Van az úgy néha, hogy ott látunk hibákat, ahol nincs, de az ilyen megnyilatkozások ritkák voltak. Viszont nem Ítélhető el az a kívánság sem, hogy a szocialista szülőhazáról az igazat, a jót akarják halla ni. Én úgy érzem, hogy a levélírók többsége erre fektette a hangsúlyt. Kis dolgokban is vannak hibák nálunk, de érdemes-e ezeket kipécézni, amikor a haza, a világ nagy és sorsdöntő dolgairól van szó, amikor a hazában nagy horderejű változások folynak, események játszódnak le az élet minden terén, amelyekkel szemben nem lehet közömbös egyetlen magyar munkás sem? A hazánkban folyó nagy munkáról olvasni, szerintem élvezetes lesz mindenki számára. Ez nem múló forrása lehet az örömnek az iró és az olvasó számára egyaránt. : c/(m. i ! RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA || ! 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. | ] (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. j i ] Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] i > Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország 1 ; minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
