Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-27 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 27, 1966 1« SPORTHÍREK KERÉKASZTAL A fiÓLLöVÉSRÖL Bene, Tichy és Albert "vallomása" Mátrai és Sipos közreműködésével BUDAPEST, január 17. — (Odakint hófúvás, a tatai edzőtábor társalgó­jában kellemes meleg. Ebédszünetben vagyunk. Az egyik sarokban Baróti Lajos magyarázza Soly- mqsinak: “Még leadni egy-két kilót!” Az esz­presszó előtt Göröcs évődik Korsóssal és Farkas­sal. Egy kupacban a még “ismeretlen” MTK-já- tékosok. Kerékasztalunknál Bene Ferenc, Tichy Lajos és Albert Flórián 1963, 1964 és 1965 gólre­kordere. “Védőőrizetükre” kirendelve1: Mátrai Sán dór és Sipos Ferenc.) A RIPORTER: Azért jötteünk, hogy a vándor­serleget átadjuk Albert Flóriánnak, az uj gólkirály­nak. A 27 bajnoki gólból válasszuk ki a legszebbet... Albert Flórián: Én minden gólnak egyformán örü­lök. Bene Ferenc: Én is... Tichy Lajos: Azt elhiszem . .. Kedvenc Pozíciók A. F.: Mégis a pécsi harmadikra emlékszem a leg­szívesebben. Máté elszáguldott, élesen belőtt, én a jobbösszekötőből balra sodródtam és az 5-ösről kapás­ból lőttem a hálóba. Azért tetszett ez- a gól, mert mé­lyen hátulról indítottuk az akciót, anélkül, hogy az ellenfél beleszólhatott volna, villámgyorsan jutottunk előre a pécsiek kapujáig. Mátrai Sándor: Flórit ennél a gólnál is hármas vé­delmi gyűrűbe fogták. De ha jó formában van, nehéz őt tartani. A Riporter: Akárcsak Benét,,, B. F.: Azt szeretem, ha meredek labdával indíta­nak. s hosszú vágtával rázhatom le védőmet. Ilyen labdából lőttem a tokiói döntőben is gólomat. A védők ről lepattanó labdákra is szívesen lecsapok. T. L.: Az én kedvenc pozícióm: egy embert lerázni, s aztán 20 méterről lőni. A többi már a kapus dolga... A Riporter: Tudja, pontosan, hogy a kapu melyik részébe lövi a labdát? T. L.: A lövés előtt senki sem méri le magának a szöget. A kaput kell jól megcélozni. Az edzésen — le­állított labdából — pontos lehet az irányzók. Ha so­kat gyakoroljuk, megy az mérkőzés közben is. M. S.: A régiek közül Mike Pista mesélte, hogy ő harmincról — ha nem zavarták — mindig rálőtte a labdát. Ha aztán megakadt a sarokban, azt mondták: ez a Mike pontosan tudja, hová kéll lőni. Pedig a lö­vés előtti tizedmásodpercben ő se gondolt arra, hogy felsősarkos gólt lőjön. De annyiszor gyakorolt, hogy a mérkőzésen öt lövésből egy biztosan betalált a “vinklíbe.” T. L.: Ez a kérdés most nagyon foglalkoztat, mert a lövőkészség fejlesztéséről irom szakdolgozatomat. Most gyűjtöm a forrásmunkákat és összegezem egyéni tapasztalataimat. Áprilisra elkészülök. A. F.: Számomra az az ideális, ha 20—25 méterre a kaputól pontosan rám passzolják a labdát. Akkor még van terület egy-egy cselre, s a jól helyezett lö­vésre is. Ezt a legkönnyebben az osztrákok és a fran­ciák ellen tudom végrehajtani. Az ő védőik nem ke­mények, nem durvák, szépen lehet játszani ellenük. Az a pontos összjáték B. F.: Az angolok, vagy a németek ellen már ko­rántsem “leányálom” a csatár élete. Sipos Ferenc: Nekünk különben sem fekszik a né­met játékstílus, sem a csatároknak, sem a védőknek. Egy példa: Legutóbb Hamburgban ártalmatlan hely­zetben akartam felszabadítani. Egyszer csak egy re­pülő test csapott le s a következő pillanatban már a hálóban volt a labda. Az öltözőben tudtam meg, hogy Seeler hat méterről dobta be magát. M. S.: Az angol csatárok ellen is nagyon nehéz a védekezés, mert kilátástalan helyzetben is rámennek a hosszan belőtt labdákra. Nem kímélik testi épségü­ket, ha ilyen váratlan berobbanással érhetnek el gólt. A. F.: Az ilyen stilusu csapatok ellen csak a pontos összjáték segit. Azt szoktam mondani: Ki kell “fűz­ni” a labdát a zoknijuk mellett. Akkor megzavarod­nak és körbetáncolnak bennünket. S. F.: Az okos játék jellemezte mindig a magyar labdarúgást. Nem elég a jó erőnlét és a magasfoku technika. Ész is kell a futballhoz! T. L.: Szerintem is a pontos labdaleadás a legfonto­sabb. Mi sokszor “eladjuk” a labdát, mert nem tudunk precizen passzolni. Amig azután egy-egy pontatlan leadás miatt bosszankodunk, az ellenfél villámgyors ellentámadást vezet és máris kész a baj. A. F.: A labdát kell futtatni —* régi szabály ez. Ne a játékos, a labda “izzadjon”. Mert hiába futunk egy­folytában 90 percet, ha nem tudjuk pontosan odarug- ni a labdát, ahová akarjuk, s a labda levételbe is hiba csúszik. M. S.: A brazilok ebben valóban mesterek. Bokával is oda teszik a labdát, ahová akarják. Náluk a leg­ritkább az átadási hiba. S. F.: Jó erőbeosztást is tanulhatunk egyik-másik külföldi csapattól. A védők és csatárok között megvan az összhang, a munkamegosztás. Ha elfárad egy-egy játékos, azonnal kisegítik egymást. A. F.: Az Interben Suarez a játékmester, a fél pá­lya körül az övé a labda. De ha elfárad, mindig akad helyettese, aki rövid időre harmonikusan átveszi sze­repkörét. Kár, hogy nem játszanak együtt S. F.: Szerintem a mi három gólkirályunk is van olyan játékmester, mint akármelyik külföldi. Én mind három ellen játszottam már, tudom milyen nehéz őket tartani. Ferinek a robbanékonyság a fő erénye, Flóri kiismerhetetlen, sohasem lehet tudni, milyen húzásra szánja el magát, Lajos pedig váratlan lövé­seivel dönt el mérkőzéseket. M. S.: Tichy erénye, hogy testtel jól fedezi a labdát, a védői átékos nem tud hozzáférkőzni, s mindig sport­szerű. Egy évtizede játszunk egymás ellen, s nemhogy durvaság, de még szóváltás sem volt közöttünk. Bene Feri különleges adottsága: igazi gólvadász. Ahogy a vivők mondják: ő a második szándékú támadások mestere, lepattanó labdákból gólt lőni, ezt ő tudja a legjobban. S. F.: Az Albert—Tichy—Bene-hármas lesz 1966- ban is a góllövőlista élén. A gólkirályságot az nyeri közülük, aki a legtöbb támogatást kapja társaitól. Csak az a kár, hogy ők hárman olyan ritkán játsza­nak együtt, (Itt megszakad a beszélgetés. Az edzők sürgető sza­va harsan folytatódik a kemény tatai munka.) Szepesi György Olvasóink készülődnek óhazai látogatásra Hirsch Paula, lapunk kedves newyorki olvasója, is­mét társasutazást rendez Magyarországra. A tavalyi sikeres társasutazás késztette arra, hogy az idén is­mét csoportot toborozzon, mert akik tavaly vele men­tek, igen jól érezték magukat a szülőföldön. Az idei társasutazás dátuma ÁPRILIS 29-ike és a Francé nevű hajóval mennek Európába. Még van né­hány jó kabin, de ajánlatos a mielőbbi jelentkezés. Jelentkezni a társasutazásra lehet a Magyar Szó kiadóhivatalánál, AL 4-0397 számon, vagy WA 4-4500 számon. A magyar népi együttes nagy sikere a newyorki bemutatón (Folytatás az első oldalról) Háry Jánosból a “Huszártánc” nevű balettet mu­tatták be. A hires “Üvegtánc”-ra került a sor. Ez a tánc arról hires, hogy a táncosnők a borosüve­get a legnagyobb ügyességgel egyensúlyozzák a fejükön, miközben táncolnak és énekelnek. A kö­zönség fergeteges tapssal köszönte meg a bravúros teljesítményt. A kitűnő cigányzenekar Albert István prímás vezényletével két gyönyörű számot adott elő, a kö­zönség legnagyobb tetszésére. Majd a “Fonóban” c. jelenet következett, amely valóságos kis színda­rab. Az asszonyok fonnak, a fiatal leányok énekel­nek, táncolnak, majd a férfiak jelennek meg, egye­sek álarcban és udvarolni kezdenek a leányoknak. Mindenki táncra perdül, énekel, mókázik. A kö­zönség hálás tapsai mellett kénytelenek voltak a szám utolsó részét megismételni. Szünet után az első szám egy vad cigánytánc, melyben az együttes minden tagja résztvesz és a tradicionális cigánydalok és táncok előadásával ragadja magával a közönséget. Ismét a cigányzene- karra került a sor ezután. Boka: Szentimentális dallama és Dincu cigányprimás “Pacsirta” nevű szerzeménye az egész zenekar virtuozitását próbára tette. Meg is kellett ismételniük az utolsó számot. Ezután egy régi kunsági tánc, a Pásztorbotoló kö­vetkezett. Őrségi munkatánc ez, igen érdekes ze- nekisérettel (és duda-kisérettel), melyet a táncosok botokkal adnak elő. Látni kell, hogy igazán érté­kelje az ember. A ’’Háromugrós” c. táncban ismét a táncosnők remekeltek, 13 szoknyájuk csak úgy rengett és üde dalaikkal kisérték táncukat. A zenekar és a kórus ezután két gyönyörű dalt adott elő, a nők és férfiak egyaránt nagy tehetség­ről adva tanúságot. Gyönyörű himzéses fehér blú­zuk és kötényük különösen megnyerte tetszésün­ket. A program befejező száma Maros Rudolf: “Ecseri lakodalom” c. müve, amelyet régebben filmen is láthattunk. A menyasszony tánc a gyönyö­rű gyertyatánc, a vőlegény búcsúztatója és a többi táncok, dalok, mulatságos ielenetek elvan változa­tossá teszik ezt a számot, hogy az ember azt sem tudja, hová nézzen. A közönség úgy megtapsolta, hogy a szereplőknek a befejező részt meg kellett ismételniük. Hatalmas virágkosár került a színpad­ra, a közönség felállva ünnepelte a szereplőket, akik zsebkendőiket lobogtatva köszönték meg az ünneplést. Voltak ünneprontók is, akik a szinház előtt röp­lapokat osztogattak és próbálták a közönséget a Népi Együttes bojkottálására felhívni, de ugylát- S7ik. nem sok sikerrel... A Magyar Szó extra lap­számot adott ki erre az alkalomra, melyet lapunk épitői sikeresen osztogattak minden előadás előtt. A newyorki lapok a bemutató után elég hosszú cikkekben foglalkoztak a Népi Együttes fellépté­vel. A New York Times kritikusa többek között a következőket irta: “A magyar férfi táncosok, mint a legtöbb népi táncnál, itt is dominálnak és ritmi­kus magabiztonsággal táncolnak. Önbizalommal kö­vetik a zenét, majd térdüket verve, tenyerüket összecsapva kitörő táncba kezdenek. Uey táncol­nak, mint apáik, nagyapáik táncoltak ö előttük.” A N. Y. Herald-Tribune kritikusa a szines kosz­tümöket, a gyönyörű zene-, tánc koncertet illette dicsérő szavakkal, külön kiemelve a cigányzenekar és Albert István primás virtuozitását. A Pásztor­botoló különösen megnyerte a kritikus tetszését, ugyancsak az üvegtánc. Á Fonóban és az Ecseri la­kodalom c. számokat külön említette, maid azzal végezte, hogy a City Center szinnada visszhangzott a magyarok megnyerő népi tradícióitól. A Magyar Népi Együttes nevvvorki szereplése után felkeresi az Egyesült Államok nagy városait, mint Pittsburghot, Clevelandot. Chicagót. Detroi- tot, majd átmegy Kanadába, ahol Torontóban és Montrealban lép fel. Lammk olvasóinak ezekben a városokban és a városok környékén alkalmuk lesz gyönyörködni szülőföldünk e tehetséges és nagy­szerű küldöttei gyönyörű előadásaiban. Senki se mulassza el ezt az egyetlen alkalmat és hívja fel reá barátai, rokonai, gyermekei és unokái figyel­mét, hadd lássák ők is, mit tud alkotni olyan or­szág kultur-együttese, ahol megszűnt a kizsákmá­nyolás és a kultúra szabadon fejlődhet. Az elmúlt vasárnap este Ed Sullivan televizió- programián szerepelt a Magyar Népi Együttes két gyönyörű számmal: a Huszár tánccal és a Három ugrós-sal. Az Együttes vidéki körútja befejezésével vissza­jön New Yorkba, mielőtt elhagyja az Egyesült Ál­lamok területét. Jó alka’om lenr>° e” V>«v is­mét fellénienek néhánv n»™" ót é? alkM^mt ad­ipnql< Q7(->Vn.fik a newvor'HaVn"V ,^-,0^ nem láth"**4v őket, hogy megtekintsék gyönyörű prog­ramjukat. Í^VVVV\\VV\V\1S\V\V\VV\V\%\VAVtS\V\\%V I HA ÖN MÉG NEM ISMERTE A ! I MAGYAR SZÓT, £ ezen lapszám olvasásával meggyőződhet arról, í 5 hogy a szerkesztőség mindent elkövet annak } * érdekében, hogy olvasóinkat felvilágositsa és j! A segítségükre legyen abban, hogy a törvények S Á ismeretével jobb helyzetet teremtsenek saját j # maguknak és családtagjaiknak. \ A Magyar Szó olvasói a legfelvilágosodottabb 5 újságolvasók Magyar-Amerikában. Váljon ön is olvasójává! ! ★ ' 5 \ Küldje be az alábbi szelvényt még ma! * \ Vegye igénybe ajánlatunkat, mely lényeges > megtakarítást jelent önnek £ ■ikai Magyar Szó $ last lóth Street ^ York, N. Y. 10003 ztelt Kiadóhivatal! rém, indítsák meg lapjukat KÉT HÓ- £ *A, hogy megismerkedhessek a Magyar £ I. Csatolom a rendkívüli felajánlás árát, jj — Kérem, indítsák meg lapjukat HAT ^PRA, melyért $3.50-t mellékelek. — ? ■n, inditsák meg lapjukat EGY ÉVRE, £ írt $6-t mellékelek. »gyár Szó rendes előfizetési ára egy évre j $10.00, félévre $5.50) $ ................................................. :jj ...................................... jj >: ........... ......................... Állam:...........J vxvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv*vv> vvvvwl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents