Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-27 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 27, 1966 ■ 1 ' ' ■ , . I f Mi TönTémKm ÓhAíAbAn A MAGYAR MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA AZ 1966. ÉVI TERVRŐL (Befejező közlemény) A marhahús árának átlagosan 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél ki­sebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Szá­mottevően csökken viszont a zsir és a szalonnafé­lék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legfeljebb némiképp csökkenti a hus-áremelések kihatását. Az egyéb — a városi helyi közlekedési dijak és a szilárd tüzelőanyagok árának — változásával kapcsolatban megállapította Fock Jenő, hogy nö­vekszenek a városi helyi közlekedési dijak és a szilárd tüzelőanyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai (a gáz,- és a villanyárak tehát változatlanok maradnak), viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A tarifamódositást egyben egyszerűsítésre is fel kell használni. Ilyen egyszerűsítés lehet az át­szállójegyek megszüntetése. A tarifaemelés so­rán feltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgo­zók és a tanulók hetijegyének ára kevésbé növe­kedjék. Az uj viteldijak jun. 1-től lépnek életbe. — Azt hiszem, a ruházati cikkek ára leszállí­tásának helyességét nem kell különösebben indo­kolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalék­kal szállítják le. — Felsoroltakkal érintettem mindazokat az ár- intézkedéseket, amelyekre 1966-ban sor kerül. Az élets'zinvonal Arra a kérdésre, hogy miképpen befolyásolják a dolgozók életszínvonalát a tervbe vett ár- és bérintézkedések, Fock Jenő így válaszolt : — A Minisztertanács által elhatározott ár és bérpolitika, valamint a szociális jellegű intézke­dések kihatása összességében kiegyenliti egy­mást. Az intézkedések célja nem az állami bevé­telek növelése volt — ezek e forrásból nem is nö­vekszenek—, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes jelenlegi fe­szültségek csökkentése. A jövedelemnövelő és jövedelemcsökkentő in­tézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli — egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint. Az in­tézkedések hatása azonban nemcsak az egész la­kosságra nézve egyenlítődik ki, hanem ezen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő ár­változások egyenlege, valamint az 1700 forintnál magasabb keresetűek nyugdijjárulékának prog­resszív emelése ugyanis mintegy 2,8 milliárd fo­rint többletkiadással jár. Ezt azonban összességé­ben visszakapják, hiszen a bér- s nyugdijintézkedé- sek mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pót­lék emelése pedig mintegy 800 millió forinttal nö­veli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói árintézkedések, sokkal inkább a fel- vásárlási árak emelése. Meg kell azonban monda­ni, hogy a felvásárlási ár emelésének nagyobb ré­sze — mintegy háromnegyede — nem a paraszt­ság életszínvonalának közvetlen emelését szolgál, ja, hanem a termelőszövetkezetek tulajdonában lévő gépi felszerelés saját erőből történő felújítá­sához nyújt fedezetet. Az uj felvásárlási árak va­lószínűleg csak a későbbi években növelik na­gyobb mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelő árak ösztönző ha­tására — jelentősen emelkedni fog a termelés, különösen az állattenyésztés színvonala. Összegez­ve tehát: közepes termés esetén a jövő évben a parasztság életszínvonala előreláthatólag ugyan­olyan mértékben emelkedik, mint a bérből és fi-> zetésből élő dolgozóké. — Az intézkedések összegszerűen ugyan ki­egyenlítik egymást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozóré­tegekre — hangzott a közbevetés. Fock Jenő megállapította, hogy ez valóban igy van. Mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentő­sen nő, másoknál az intézkedések hatása kiegyen­liti egymást, kis számban lesznek azonban olyan családok, elsősorban a jobban kereső, nagyobb jövedelmű rétegekben, ahol átmenetileg csökken a reáljövedelem. Az intézkedések kidolgozásakor messzemenően tekintettel voltunk az alacsonyabb keresetűek helyzetére. Erre utal, hogy csökkentettük a zsir és a szalonnafélék árát; mindkettőnek az alacso­nyabb keresetűek háztartásában van nagyobb je­lentősége. A ruházati cikkek közül is elsősorban az alacsonyabb keresetűek által vásárolt cikkek árát csökkentjük. A nyugdíj járulék progresszív emelése viszont a nagyobb keresetűeket érinti. Valószinüleg felvetődik, hogy a magasabb ke­resetűek nyugdijjárulékának emelése a keresetek kiegyenlítődése, az “egyenlősdi” irányába hat; s hogy ez összhangban van-e a szocialista bére­zés elveivel és a gazdasági irányítás reformjában körvonalazott elképzelésekkel ? A szocialista bére­zésnek valóban alapvető elve, hogy aki többet ad a népgazdaságnak, az többet is keressen. Mostani intézkedésünk némelyike — statikusan vizs­gálva — ezzel valóban nincs teljesen összhang­ban. Figyelembe kell azonban vennünk bizonyos szociális szempontok elsőbbségét, tehát azt, hogy az intézkedések terhei minél kevésbé érintsék az alacsonyabb jövedelműeket. Ugyanakkor a gaz­dasági irányítás reformjával kapcsolatban több intézkedésen dolgoztunk, amelyek a szocialista bé­rezés említett helyes elvét messzemenően érvény­re juttatják. így a vállalatok nagyobb anyagi ön­állósága lehetőséget nyújt majd a kiemelkedő tel­jesítmények fokozott anyagi elismerésére. Az uj prémiumrendszer már a jövő esztendőben na­gyobb lehetőséget ad e tekintetben a jobb munka elismerésére. Fock Jenő azt is közölte, hogy a sertés- és a marhahús fogyasztásának várható csökkenését mindenekelőtt több tojás s baromfi fogyasztásá­val lehet pótolni, s hogy intézkedések történnek: e cikkekből megfelelő legyen az ellátás és az árak ne emelkedjenek. Teljes összefüggésben Ai'ra a kérdésre, mi indokolja, hogy a tervbe vett intézkedéseket már most nyilvánosságra hozták, Fock Jenő a következőket válaszolta: — Úgy gondoltuk, hogy helyes, ha éves ter­vünk nyilvánosságra hozatalakor teljes összefüg­gésükben a dolgozók elé tárjuk szándékainkat. A részletes árjegyzékek csak a későbbiekben készül­nek el és csupán a bevezetés napján kerülnek nyilvánosságra. — Népünk felnőtt, öntudata erősödött. Joggal bizunk abban, hogy meg fogja érteni intézkedé­seink célját, amely a népgazdaság továbbfejlesz­tését, a dolgozó nép érdekeit szolgálja. A pártnak és a kormánynak az a kérése, hogy járuljon hoz­zá minden dolgozó jövő évi tervünk hiánytalan megvalósításához, munkája hatékonyságának fo­kozásával, a termelés újabb sikereivel — fejezte be nyilatkozatát Fock Jenő. Évszázadunkban még háromszor használható az idei naptár Az 1966-os év asztali, fali, előjegyzési és zseb­naptáraink milliói már hetek óta közkézen forog­nak. Kíváncsian lapozgatva keressük a névnapokat és ünnepeket. Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy az 1966. napbeosztását nemcsak az 1966-os, hanem több korábbi naptárból is pontosan meg­tudhatjuk. Évszázadunkban eddig hatszor, 1910-, 1921-, 1927-, 1938-, 1949- és 1955-ben ugyanolyan naptárak voltak érvényben, mint az 1966-os. Azok­ban az években is szombattal kezdődött és szom­battal végződött az esztendő. Mind a hatszor vasár­nap ünnepelték névnapjukat a Györgyök, szomba­ton az Erzsébetek, pénteken a Katalinok és a Klá­rák, vasárnapra és hétfőre esett a karácsony két napja. Ugyanez a naptár évszázadunkban még há­romszor, 1977-ben, 1983-ban és 1994-ben ismétlő­dik. Kádár János nyilatkozata K a dar János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára az uj év alkalmából a Magyar Távü'a- ti Iroda szerkesztőségének adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a békés egymás mellett élés nem taktika a szocialista országok számára, hanem az egész korra érvényes lenini elv, amelynek realizá­lásáért minden körülmények között — tehát a mostani nemzetközi helyzetben is — lehet és kell küzdeni. A békés egymás mellett élés elvének ér­vényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére tö­rekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hoz­zánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is — mondotta Ká­dár János, majd a vietnami eseményekre utalva kijelentette: — Mi tudjuk s a kapitalista országok kormá­nyainak is meg kell tudniuk, hogy a béke osztha­tatlan s képtelenség azt feltételezni, hogy miköz­ben bombáznak egy szocialista országot, más szo­cialista országokkal fejleszthetik politikai kapcso­lataikat. Kádár János hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben bővitettük kapcsolatainkat és együttműködésün­ket a Szovjetunióval, az európai szocialista orszá­gokkal, távolkeleti szocialista országokkal, elsősor­ban a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Bő­vültek kapcsolataink az európai tőkés országokkal is, közöttük Ausztriával, Franciaországgal és Ang­liával. Növekedett szerepünk a különböző nemzet­közi szervezetekben, igy az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. Az 1966-os esztendőben is szán­dékunkban áll hasonló szellemben tovább folytat­ni és szélesíteni a Magyar Népköztársaság külpoli­tikai tevékenységét. Kádár János hangoztatta, hogy az utóbbi évek­ben a nemzetközi kommunista mozgalmon belül és a szocialista országok együttműködésében felme­rült uj problémák feletti vita folytatódott, vala­mennyi szocialista ország és valamennyi kommu­nista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis kijelentjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országokba nemzetközi kom munista mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörekvések erősödtek, az egységbontó sza- kadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Arra a kérdésre, hogyan ítéli meg a nemzetközi helyzet általános kilátásait, az MSZMP első titkára igy válaszolt: — 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresz- szió visszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmét várom. A vezető tőkés államok kormányainak fel kell hagyniok a nemzetközi jog­nak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agresszorokkal, mert különben nem kerül­hetik el azt, amit három—négy évvel ezelőtt egy­szer már megértek, azaz hidegháborús politikájuk “fájdalmas újraértékelését.” Belpolitikai kérdésekről szólva, Kádár János hangsúlyozta, hogy a második ötéves terv során az ipari termelés a tervezett mértékben, 48 százalék­kal, a mezőgazdasági termelés viszont — a terve­zettnél kisebb mértékben — 12—14 százalékkal növekedett. Az 1966. évi terv az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 száza­lékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelését irányozza elő. Az uj esztendőben az egy főre jutó reálbért 1.5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet pedig 3.5 százalékkal kívánják nö­velni. A gazdasági élet jelentős eseménye lesz, hogy tavaszra befejeződik a gazdaság-irányítási rendszer reformprogramjának kidolgozása, amely­től a fejlődés ütemének meggyorsítása várható. Foglalkozott Kádár János az uj ár- és bérintéz­kedésekkel is, rámutatva, hogy azok nincsenek közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Itt küldök lapom megújítására $....................-t, mert nem akarok hátralékban lenni. Kérem, ne­kem is küldjék meg Rácz László: "Porszem a viharban" cimü könyvét. Név:............................................................................... Cim:............................................................................... Város:..............................................Állam:..............

Next

/
Thumbnails
Contents