Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-27 / 4. szám
Thursday, January 27, 1966 AM6RIKAI MAGYAR S20 - - HUNGARIAN WORD 3L ÉLETÜNKET ÉS VÉRÜNKET a szabad választásokért (Folytatás az első oldalról) francia szakértőjének, Philippe Devillers-nek (lásd "Viet Report" 1966 január 13. oldal), hogy “ez a kérdés nem realisztikus. Ha a választások szabadok, a kommunisták nem győzhetnek. Ha mégis győznének, ez azt mutatná, hogy a választások nem voltak szabadok, igy tehát mi nem fogadhatnék el az eredményt.” Az amerikai kormány szerint tehát a vietnami népnek szavazás utján kell majd döntenie a saját sorsa felől, feltéve, hogy... az eredmény olyan lesz, aminőt Washingtonban kivánnak. Stevenson és sok más amerikai politikus sűrűn ismételte, hogy szabad választásokon még sehol sem alakult ki kommunista többség. Ez persze még nem jelenti, hogy ha valahol ilyen többség keletkezik, azt külső hatalomnak joga van megdönteni — de a tények is megcáfolják a fenti kijelentést. Igen sok francia, olasz és más országbeli tartományokban, megyékben és városokban választottak már kommunista többséget, akárcsak Keralában, India 18 millió lakosú tagállamában, ahol persze az ind központi kormány az alkotmányt felfüggesztette és a megválasztott képviselőket becsukatta. 1946-ban Csehszlovákiában a kommunisták ugyan nem kaptak abszolút többséget, de pártjuk koalícióba lépett a baloldali szocialista párttal és igy blokkjuké lett a majoritás. De hát itt arra szokás hivatkozni, hogy a kommunista pártok általában nem ismerik el a parlamentáris demokrácia szabályait, amiből arra kellene következtetni, hogy a U.S., a demokratikus világrend legfőbb őrzője, minden szabad választást, amelyen nem a kommunisták győznek, tiszteletben tart és másokkal is tiszteletben tarttat, ott pedig, ahol önmagát védnöknek tekinti, nem engedi, hogy belső vagy külső erők az igy létrejött kormányzatot erőszakkal megdöntsék, ha pedig ez történik, az erőszak kormányát nem ismeri el. Már most a U.S. befolyása alatt álló Latin-Ame- rikában 22 többé vagy kevésbé -— formailag mindenesetre — független ország van és itt a U.S., mint főhatalom számára nyilván kényelmetlen, hogy ez közismerten az erőszakos, hamisitott választások és még inkább a választás nélküli ellen- forradalmak, diktatúrák világa, ami durva megsértése a U.S. által hangoztatott politikai ideáloknak. Mégis voltak itt olyan választások, amelyek — ha persze nem is mérkőztek a skandináv szavazások tisztaságával — nagyjából megmutatták a népakaratot. Brit Guyanában a haladó-reformista Jagan-párt (nem kommunista, inkább az angol Labor követője) egyszer abszolút, másszor relativ többséget kapott (vagyis a legerősebb párt maradt). Guatemalában 1950-ben a baloldali-haladó Arbenz (nem kommunista) az elnökválasztáson 243 ezer szavazatot kapott, jobboldali ellenfele, Ydigo- ras 66,000-et. Brazíliában ugyan a többség analfabéta és nem szavazhat, de igy is nyilt küzdelemben, tekintélyes számú voksokkal választották meg 1956-ban Kubicseket, 1961-ben Quadrost, majd ennek lemondása után Goulart-t. Fel kellene tennünk, hogy a U.S. mindent megtett ezeknek a példát mutató alkotmányos-parlamentáris kormányoknak a bátoritására. De mi történt? Jagan ellen (Guyana Angliának némi önkormányzattal biró gyarmata) az “anyaország”, amerikai segítséggel — amit jórészt a CIA, az AFL- CIO és az ott befektetésekkel biró nagyvállalatok nyújtottak — illegális sztrájkokat pénzelt, zavargásokat szított, fegyveres erőt rendelt ki. végül megváltoztatta az angol mintájú választási törvényt, aminek segítségével a Jaganénál sokkal kevesebb szavazatot kar>ott párt kerü’t kormányra. Guatemalában a földreformot e'ő’-ó'-; " *■>— ellen a CIA (Central Intelligence Agency), a legnagyobb fö’dbirtokos. a United Fruit pénzügyi hozzájárulásával fegyveres puncsot szervezett 1954- ben. amely Arbeezet p'iV*o o A~t'->tk a U.S. által támogatott jelöltiét tette meg diktátornak, majd miután ezt megölték, az Arbenzzel szem ben megbukott Ydigorast — őt eav újabb katonai összeesküvés buktatta meg. Brazíliában a népszerű Quadrort a brazil-U.S. katonai és tőkés csoportok intrikái lemondásra késztették, Goulart-t pedig egy — Johnson elnök által azonnal, ujongva elismert — katonai junta buktatta meg. amely a diktatúra kötelét eayre szorosabbra hurkolja a brazil nép nyaka körül és még a konzervatív Kubicsek volt elnököt is megfosztotta oolitikai jogaitól és rendőri üldözéssel kivándorlásra késztette. Legújabban pedig az történt, hogy (Trujillo dominikai diktátor 1961-ben történt meggyilkolása után) Dominica népe 30 év után először választhatott, de miután a nagy többséget kapott Bosch elnök a tömegek érdekét néző független politikát próbált követni, őt a U.S. cukorérdekeltségekkel szövetkezett tábornokok megbuktatták és amikor a múlt évben a nép, az alkotmányos elnök érdekében, a bitorlók ellen felkelt, a U.S. — megsértvén az Amerikai Államok Szervezetének szabályait — hatalmas haderőt küldött át, a “kommunizmus” veszélyére hivatkozva — amit az amerikai sajtó nevetségessé tett — a “lázadóknak” bélyegzett alkotmányos mozgalom ellen, az “alkotmányossá” kinevezett terrorista ellenforradalmárok védelmében. Nem volt különb sorsa a konzervátiv-polgári Fron- diii argentínai elnöknek sem, akit a U.S.-tól némi függetlenséget követelő külkereskedelmi politikája miatt 1962-ben egy katonai puccs tisztségéből eltávolított és fogságba vetett, aminek utána a U.S. által dominált nemzetközi bankok azonnal újra megnyitották a hitelt a pénzügyi gondokkal küz- ködő ország számára. Ugyanígy Brazíliában is, mihelyt a "gorillák" (puccsista tisztek) uralomra kerültek, bőségesen megindultak arrafelé az Egyesült Államokból a köz- és magántőkék. Látjuk, hogy a U.S. az egész nagy kontinensen egyedül Castrotól követelte a “tiszta” választásokat, országának olyan fenyegetett helyzetében, amikor még a nagymultu parlamentáris országokban, miként Churchill Angliájában sem választottak. Viszont nem kérte ezt számon az amerikai diktátorok végtelen sorától, mint — csak az utóbbi években — Rojas, Branco, Lleras, Batista, Trujillo, Ibarra, Castillo, Armaz, Ydigoras, Peralta, Magloire, Duvalier, a hondurasi junta tagjai, Stroessner, Odria, Perez, a Somozá-k és a venezuelai Jimenez. Más világrészekben sem hiányolta Washington a “parlamentáris demokráciát”, a “tiszta” választásokat. Sőt, amiképp a vérontó Trujillo és Jimenez a legmagasabb amerikai körök kegyeit élvezhették, kijutottak a kegyek, kitüntetések és dicsőítések más világrészek diktátorainak és autokratáinak is mindaddig, amig híven szolgáltak. Chi- ang Kai-shektől, Singman Rheetől, Sarittól, Diem- től, Nosavantól, az arab rabszolgatartó olajmilliárdos fejedelmektől, Nuritól, Salazartól, Francótól nem követeltek választásokat, azt sem kérdezték, hogy a U.S. “védelme” alatt kormányzott Men- derest, Karamanlist, Macapagalt hogyan választották. (Persze, Ayubnál, Sukarnónál sem azt kifogásolták, hogy autokrata módon kormányoztak.) Igen magas polcot betöltő személy nevezte nem olyan régen Diem-et “Ázsia Churchilljének” és Singman Rheet Ázsia “great old man”-jenek. És hogy Dél- Afrika nemcsak a politikai, de a legprimitívebb emberi jogoktól is megfosztja lakosságának négyötöd részét, ez nem tartja vissza a U.S-t, hogy az Egyesült Nemzetekben azzal a maroknyi reakciós kormánnyal tartson, amely ellenez minden hathatós lépést az elnyomott afrikaiak érdekében. Ott nem kérik számon az “önrendelkezési jogot.” Valóban tragikomikus, hogy a U.S. által kegyelt, sokszor dicsőített zsarnokok ellen közvetlenül éppen a választási visszaélések miatt tört ki jóné- hányszor a népharag. így kergette el Korea népe Rheet, sajnos azóta másokat ültettek a nyakukba, így ölték meg Diemet, amiért annak családja Washington ellen is hangoztatott vádakat. így távolították el a görög Karamanlist és Ítélték akasztófára a török Menderest. És éppen ma jönnek a rossz hírek az itt az afrikai “stabilitás” és “mérséklet” pülérjeként ünnepelt Nigériából, ahol ugyancsak a meghamisított választások folyamán robbant ki a forradalom. Mindezt ugylátszik Washingtonban és a szerkesztőségekben nem látták és igy nem lehet csodálni, ha Hanoi és a dél-vietnami szabadságharcosok nem hisznek az amerikai Ígéretekben, hogy a U.S. “tiszta” választásokat óhajt Vietnamban. Akik pedig itt, az országban táplálnak ilyen reményeket, azoknak nem kell elfelejteniük, hogy a választásoknál is a formák nem mindig fedik a lényeget. Igaz, hogy ma már a kormány energikusakban igyekszik a választási rendszer hibáit és visszaéléseit kiküszöbölni, egyelőre azonban még úgy van, hogy az un. “színesek” nagy része még nem szavazhat és akik ezért a jogért küzdenek, azok üldözéseknek, sokszor halálos veszélyeknek teszik ki magukat. A kerületek sokfelé úgy vannak beosztva, hogy törpe kisebbségek dominálják a többséget. Az egész napisajtó a nagytőke érdekeit szolgálja és ha csak New York polgármester-jelöltje 5 millió dollár választási hozzájárulást kap milliomos támogatóitól, ez megmutatja, kik irányítják valójában a választásokat. Sok más országban is igy van ez és a U.S.-nak nem feladata, hogy ebbe mindenfelé beleszóljon. Még akkor se volna feladata, ha őszintén tenné ezt. Americanus A HAVANNAI ÉRTEKEZLET NYILATKOZATA: Három kontinens szolidaritását kell szembeszegezni az imperializmus növekvő agresszivitásával. — Havanna székhellyel megalakult a trikontinent ális szervezet A havannai trikontinentális értekezleten megalakult a három földrész szolidaritási szervezete, melyet havannai székhellyel egy tizenháromhatalmi ideiglenes titkárság fog irányítani. A titkárság mellett felállítottak egy 12 tagú különleges bizottságot is .amelynek feladata közvetlenül irányítani és támogatni a három földrész felszabadító mozgalmait. A bizottságban egy-egy földrészt négy küldöttség képvisel. A szervezet párhuzamosan működik majd az afroázsiai szolidaritási szervezettel. A végrehajtó titkárság feladatai közé tartozik: előkészíteni a második trikontinentális értekezletet, amelyre 1968-ban Kairóban kerül sor, s amelyen majd dönteni kell a szervezet székhelyéről és végső felépítéséről. A trikontinentális értekezlet legelőremutatóbb eseménye az egységnek és szolidaritásnak az a nagyszerű megnyilvánulása, amely Vietnam kérdésében kialakult. A vietnami helyzettel külön albizottság foglalkozott, s a vietnami nép harcát segítő bizottság létesítését határozták ei. Vietnamról az értekezlet általános nyilatkozata kimondja: a konierencia erőteljesen elité.i az amerikai imperialisták dél-vietnami agressziós háborúját és a.VDK bombázását; megbélyegzi a vietnami nép ellen elkövetett barbár cselekedeteket, amelyek az Egyesült Államokat háborús bűnössé teszik. A konferencia lerántja a lepiet a Johnson- kcrmány csaló békenyilatkozatairól, és fenntartás nélkül támogatja a VDK kormánya és a DNFF javaslatait a vietnami probléma megoldására. A konferencia kinyilvánítja, hogy a DNFF a dél vietnami nép egyetlen igazi képviselője. A konferencia küldöttei foglalkoztak olyan fontos eszmei kérdésekkel is, mint amilyen a forradalmi erőszak és a békés együtté’és kérdése. Ezzel összefüggésben az általános politikai határozat rámutat: az imperializmus, főképpen az amerikai imperializmus, mindinkább növekvő agresszivitásával szembe kell szegezni a három kontinens szolidaritását. Az imperialista erőszakra forradalmi erő- szakKal kell felelni. A békés együttéléssel külön határozat foglalkozik. Kimondja, hogy: békés egymás mellett élésről csak különböző társadalmi és politikai rendszerű államok kapcsolatait illetően lehet beszélni. Nincs békés együttélés a kizsákmányolt és a kizsákmányoló osztályok, az imperializmus által elnyomottak és elnyomóik között. Szombaton, jan. 15-én délelőtt összeült az ázsiai afrikai és latin-amerikai népek első szolidaritási értekezletének plenáris záróülése. A küldöttek az értekezlet kiáltványát, egy általános politikai határozatot és több tucat, a bizottságokban már kidolgozott és jóváhagyott határozati javaslatot vitatták meg, és el is fogadták azokat. ★ Bertrand Russell, a világhírű angol gondolkodó és békeharcos táviratban üdvözölte az értekezletet. Táviratában hangoztatta, hogy az elnyomott népeknek küzdeniük kell nemzeti felszabadulá- í ukért és a népek egymással vállalt szolidaritása ezt a célt szolgálja. Méltatta a kubai forradalom sikereit, melyek lehetővé tették az imperializmus béklyóinak lerázását és a nemzeti függetlenség r-ocíc7i’árditását. Russell megbélyegezte az Egyesült Államok embertelen vietnami háborúját, s 1 i ejezte meggyőződését, hogy a vietnami nép küz- f'c me győzedelmes lesz. í ~ I * 3 i RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA j 1437 Third Avenue, New York, N. Y. ( \ X1 -ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 I í vlignonok. születésnapi torták, laKodalmi. Bar- í \ MI'-'v ih-torták. — Postán szállítunk az ország , £ :rnroe\, részébe i ou-iü uvitva | iwvxs -v-\ wvvv •v»v\\“.'.svvsvs\»»'6\
