Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-30 / 26. szám

Thursday, June 30, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: HASZON RABSZOLGABÉREKBŐL ÁZSIÁBAN Egy korábbi cikkemben (jan.) • feltételeztem, hogy U.S. bázisok épitésén a vietnami munkások 6 napos munkahéttel heti 60 órát dolgoznak. Ez meg­erősítést nyert Peter Braerstrup tudósitásaiban a New York Timesban. A munkások naponta hosz- szu órákat dolgoznak 110 fokos hőségben, sárban és a monsoon évszak esőiben, mialatt a jólfizetett amerikai munkafelügyelők, élükön a tipikus “old­ás texasi”val, hütött quonset épületekből irányít­ják a munkát. Amikor belépnek a munkások a drótsövénnyel elkerített, katonák által őrzött épi- tőtelepekre, ide-oda lökdösik és megmotozzák őket,, akárcsak a dél-afrikai aranybányák majdnem rab­szolgasorban lévő munkásait. A U.S. beavatkozás okozta infláció miatt az árak állandóan emelked­nek, de a béreket 14 cent órabéren rögzítették. A politikai sztrájkokon kívül — mint amikor a danangi rakodómunkások nem voltak hajlandók a hadi felszerelést partra rakni — egyre elszaporod­nak a sztrájkok a bérek és munkaviszonyok meg­javítására. A négy cégből álló épitkezőtársulat be­ismerte, hogy a múlt hónapban 11 sztrájk volt, me­lyekben 11,640 vietnami munkás vett részt és azt is, hogy az amerikai csapatok egyeseket lelőttek és a rendőrség “kemény sztrájktörő” módszereket alkalmazott: "Egyik esetben a sztrájkolok követelték egy amerikai felügyelő elmozdítását, aki, szerintük, öt alkatommal a munkásokat úgy kezelte, mintha rab­szolgák volnának". Az épitkezőtársulat "munka­ügyi igazgatója" beismerte, hogy ez a vád jogo­sult "egyes" amerikai felügyelőkkel szemben (N. Y. Times., május 26). Az épitkezőtársulat, mely a költségeken felül 3 százalékos haszonra jogosult az 1.5 milliárd dollá­ros bázis építéséért, 1967 közepén 45 millió dollár tiszta hasznot fog elkönyvelni. Ez négyszer annyi, mint a társulat két főtagjának, a Morrison-Knud- sen és a Raymond International cégeknek 10 mil­lió dolláros együttes haszna, adólevonások előtt. Az utóbbi cég 1966 első negyedében 136%-os ha­szonemelkedésről jelentett, amint a munkaprog­ram nagyobb méreteket öltött. Az 50 ezer vietnami munkás évi bére 21 millió dollár, 1.4%-a a teljes költségnek, melynek zöme nyílt és rejtett haszon formájában kerül a U.S. társulat, az anyagszállitó cégek, kisebb haszonle­sők és a rabszolgahajcsárok kis csapatának kasz- szájáőa, ill. zsebébe. A terrorizmussal szembeni ellenállásra a mun­kások egyre hatásosabban szervezkednek és bi­zonyos kedvezményeket vívnak ki. Az épitkezőtár­sulat és a U.S. kormány munkaügyi specialistái avval próbálják aláásni a munkások eme vívmá­nyait, hogy svindli “választásokat” javasolnak. A társulat még bérjavitást is hajlandó adni. — mert utóvégre az csak emelné a 3%-os haszon-alapot!: "De az Egyesült Államok követsége ... megvé­tózta a béremelést..." (New York Times, május 26.) Eszerint Johnson és Lodge közvetlenül felelősek a rabszolga állapotokért és az éhbérért. Kinek jár­nak kedvében avval, hogy a béreket a U.S. mini­mumbérek egy tizedének színvonalán tartják? Er.- ra a választ a Kinai-tenger túlsó oldaláról, Dél- Koreából kapjuk meg. A Business Week eldicsekszik azzal, hogy a ra­gadozó nagyvállalatok miként kaparintották meg azt a sokat szenvedett országot, melyet beláthatat­lan ideig a U.S. csapatok megszállva tartanak és amelyet a U.S. repülői és csapatai tönkretettek a koreai háborúban. A befektető cégek között van­nak a Gulf Oil, a Swift & Co., a Skelly Oil, a Fair- child Camera és a Continental Carbon, valamint a japán Zaibatsu cég, melyek 300 millió dollárt fek­tettek be a japán-dél-koreai békeszerződés megkö­tése után. A Macy’s, a Sears Roebuck, a Montgo­mery Ward és más kereskedelmi vállalatok révén a U.S. lett az olcsó dél-koreai áru legfőbb felvásár­lója. "A potom árakat természetesen a koreai munka- viszonyok teszik lehetővé. A koreai munkás kb. nyolcadannyit keres, mint a japán munkás, fele­annyit mint a taiwani munkás és negyedannyit, mint a honkongi munkás. Pusanban például egy tranzisztor munkaszalagon dolgozó leány kb. 35 cent napi fizetést kap." A gyöngébb felfogású gyárigazgatók kedvéért a Business Week megemlíti, ami amúgy is nyilván­való: “Dél-Korea fellendülése jó lecke Dél-Viet- nam jövője szempontjából.” Mindkettő két részre osztott ország, “melyben háború pusztított és nyugtalanság uralkodik” a U.S. megszállása alatt. Dél-Vietnamban nagyobb a pusztulás, de “a U.S. megbízottai, Korea fejlődésének mintájára, re­ménnyel tekinthetik Vietnam jövőbeli fejlődését.” (Május 7.) Az amerikai munkásságnak is van mit tanulni ebből, a legelemibb moralitástól és a nemzetközi szolidaritástól eltekintve. Az amerikai szakszer­vezeteknek nagyon sokat ártottak az éhbérü japán gyárakból importált áruk és ezekkel szemben el­lenállást fejtettek ki. Ha megengedik a U.S. válla­latoknak, hogy rabszolgamunka-hálózatukat egész Délkelet-Ázsiára kiterjesszék és a japán béreknek egynyolcadát fizessék, az ilyen árucikkek impor­A Medicare életbelépésével mindenki még job­ban gondoskodhat egészségéről, mint azelőtt. Min­denki szabadon választhatja orvosát, változtathat­ja azt, vagy specialistához mehet, s sajátmaga, az orvos segítségével határozhatja el, hogy mikor és melyik kórházba menjen, milyen kezelést kapjon és meddig maradjon a kórházban. Az egyetlen kü­lönbség, hogy segítséget kap a számlák fizetésé­hez. Amikor a Medicare beteget felveszik a kórház­ba. felmutatja Medicare kártyáját, amint most a Blue Cross kötelékébe tartozók felmutatják tagsá­gi kártyájukat. A kórház érintkezésbe lép a társa­dalombiztosítás Baltimore-i központjával és onnan megtudja, hogy az uj betegnek még mennyi java­dalmazás jár és aszerint számlázzák. Az Egyesült Államokban úgyszólván minden 65 éven felüli egyén jogosult a Medicare-re. Kivételt képeznek bizonyos külföldiek (de nem minden külföldi), egyes nyugalmazott állami alkalmazottak, akik a szövetségi alkalmazottak biztosításának kö­telékébe tartoznak (de azok is csatlakozhatnak a Plan B-hez). A rossz egészségi állapot nem aka dálv, : A Medicare többet jelent, mint a 65 évesnél idősebbek egészségi biztosítását, habár ezt hangsú­lyozták ki leginkább. A társadalombiztosítási tör­vény ez évben életbelépő megváltoztatásával, sok, úgynevezett orvosilag nélkülöző család — akiknek egyébként lehet elég jövedelmük ahhoz, hogy ne kerüljenek jóléti segélyre — előbb vagy utóbb se­gítséget kaphat az orvosi költségek fedezésére, korra való tekintet nélkül. Hogy előbb történik-e ez, vagy utóbb, az attól függ, hogy az állami tör­vényhozó testületek megszavazzák-e. Az államoktól függ, hogy az uj törvény értelmében kiveszik-e ré­szüket a szükölködőknek járó pénzügyi segítség­ből. Az állami egészségügyi és jóléti hivatalok ki­vitelezik a programot és ezek tájékozást adhatnak a már folyamatban lévő, vagy a készülő progra­mokról. Az olyan államokban, ahol ilyen irányban nem tesznek eleget a polgároknak kell sürgetniök a Medicare programjának kivitelezését. Akár gazdag, akár szegény, aki elmúlt 65 éves és havi társadalombiztosítási, vagy vasúti nyugdíj csekket kap, automatikusan beletartozik a Medi­care Plan-A kórházbiztositásába. A 65 éven felüli­eknek, akik nem kapják ezeket a nyugdijakat, fel­vételre kell jelentkezniük a helyi Social Security hivatalban. Habár ez nincs határidőhöz kötve, még­is ajánlatos az azonnali jelentkezés, hogy minél előbb jogosultak legyenek az őket megillető java­dalmazásokra. Ezért semmit nem számítanak. A Medicare másik, un. Plan-B részébe senki sem tartozik bele automatikusan. A biztosításnak ez a része az orvosi költségeket fedezi. Erre mindenki­nek jelentkeznie kell és havi 3 dollárt kell fizet­nie. amelyet, ha akarja levonnak a havi nyugdíj összegéből. Aki a Plan-A-re jogosult, az csatlakoz­hat a Plan-B-hez is. A Plan-B-hez való csatlakozás határideje már lejárt azok részére, akik 1966 február vége előtt tötték be 65. évüket. Akik idejében nem jelentkez­tek. azok két év múlva újból jelentkezhetnek, de ha akkor is elmulasztják, végérvényesen elveszítik az orvosi biztosítási jogosultságukat. Akiknek 65. születésnapja ez év februárja után van, jelentkez­hetnek a Plan-B-re születésük hónapjában, vala­mint bármikor az előtte, vagy utána következő három hónapban. Senki se mulassza el ezt az alkalmat. A privát biztositó társaságok megállapították, hogy az olyan biztosítás, amely a Plan-A és a Plan-B juttatásait nyújtja, privát cégnél évi 240 dollárba kerülne. A Medicare mindössze évi 36 dollárba kerül. Ez a tálása megsokszorozódik. Sok amerikai iparban ka­tasztrofális méretekben szűnik majd meg a mun­ka, ugyanakkor a munkabéreket is igyekeznek lenyomni. Az amerikai szakszervezetek a nagyon szerény minimumbértörvény megszavazását nyomják, olyan törvényhozókkal szemben, akik a dél-koreai és a dél-vietnami profitharácsolók érdekeit képviselik. Ha az amerikai munkásság segítené a bátor dél­vietnami munkások szervezkedését a rabszolga munkaviszonyok ellen és a katonai egyenruhát viselő, felfegyverzett sztrájktörőkkel szemben, az megfelelne a munkásmozgalom legszebb hagyomá­nyainak és az amerikai munkásság érdekét is szol­gálná. lehető legelőnyösebb egészségügyi biztosítás. Fontos, hogy az orvos közreműködjön Végül, hogy mennyire fizetődik ki a Medicare, nagyrészt attól függ, hogy az orvos, a maga részé­ről mit tesz. Lesznek orvosok, akik a Medicare kór­házi, vagy orvosi biztosításában egyáltalán nem kí­vánnak résztvenni. Aki ilyen orvoshoz megy, az nem kap semmiféle javadalmazást, mivel az or­vosnak kell aláírnia, hogy milyen betegségben adott kezelést. Előreláthatólag azonban a legtöbb orvos közreműködik a Medicare biztosításban. A Plan-B keretében az orvos kétfélét tehet. Vagy benyújtja számlájának egy bizonyos, törvényesen megszabott részét a Medicare-hez és a többit a pá­ciensnek adja át, vagy az egész számla összegét a pacienstől kérheti hozzácsatolt bizonyítvánnyal, amelyben leírja, hogy milyen betegséget kezelt és mennyit számított. A beteg egyszerű blankettát állít ki, mellékeli a számlát és visszakap belőle annyit, amennyit a Medicare fedez. A biztosított feleknek a Plan-B nyomtatott füzetet küld, amely megmondja, hol kell a visszatérítésért jelentkezni és a blankettákról is mutatványt tartalmaz.. Aki ezt elveszíti, a Social Security hivatalban kaphat újat. Ha az orvos közvetlenül a Medicare-hoz küldi a számlát, bele kell egyeznie, hogy a normális, a Medicare szabályainak megfelelő dijat fogadja el. Ezek a szabályok meghatározzák, hogy a Medicare kötelékében kifizetett számlák megfelelnek annak, amit az orvosok bizonyos betegségek kezeléséért általában számítanak. Tegyük fel például, hogy a Medicare alatt, egy bizonyos operációért 200 dollár a fizetendő számla összege, de a páciens abban az évben, egy előző betegségben, már kifizette az első 50 dollárt, amit a betegnek kell fizetnie. A Plan-B 80/20 arányú szabálya értelmében, az orvos a Medicare-hez 160 dollárról és a beteghez 40 dollárról szóló számlát nyújt be. Az ilyen fizetési rendszer mellett nem számíthat többet. Ha 400 dollárt, vagy még többet akar számítani, az egész számlát a pácienshez küldheti. Ezt a páci­ensnek ki kell fizetnie, melynek ellenében rész­letes, nyugtával mellékelt számlát ad. Evvel a pá­ciens visszakapja azt az összeget, amelyet a Medi­care fedez, azaz 160 dollárt, de a további 240 dol­lár a beteg zsebéből kerül ki. Ezért ezt is előre tisz­tázni kell az orvossal. Ha az utóbbi módon kívánja a számlát benyújtani, meg kell kérdezni tőle, hogy a visszatérített összegen felül mennyit fog számí­tani. A kórházbiztositási juttatások is bizonyos feltéte­lekhez vannak kötve, de ezek a biztosított felek­nek kedveznek. A kórházaknak vagy lábadozó ott­honoknak a minimális követelményeknek kell meg­felelniük, mielőtt a Medicare-től fizetést kaphat­nak. Aki az előírásoknak meg nem felelő kórházba, vagy lábadozó otthonba megy, az nem kapja meg a visszatérítést. Azok az intézmények, amelyeket a Joint Commission on Accreditation elfogadhatónak talált és helybenhagyott, a Medicare fizetéseire automatikusan jogosultak. «••••••••••••••••••••••••••••••••••••••I A calais—^doveri alagút építési tervei elkészül­tek. A tervek szerint a Franciaországot Angliával összekötő 51 kilométer hosszú tenger alatti kettős alagút építési költségei 200 millió font sterlingre rúgnának, s az alagút építése hat évig tartana. c-+J> Kilencven embert szállítottak súlyos fagylalt­mérgezéssel kórházba az észak-olaszországi Biellá- ban. Egy idős asszony a mérgezés, s az azzal kap­csolatban fellépett szívroham következtében meg­halt. HASZNOS TUDNIVALÓK: MIT KELL TUDNUNK AHHOZ, HOGY A MEDICARE ELŐNYEIT ÉLVEZHESSÜK?

Next

/
Thumbnails
Contents