Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-23 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 23, 1966 ! 10 Ml TókTfMt(*z 0H4ZÄBÄN A VÁSÁR UTÁN i Nagy sikerrel zárult a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban immár hagyományos Budapesti Nemzetközi Vásár. Több mint 900,000-en tekintették meg a bemutatókat, s a szakmai napok rendezvényein mintegy 80,000-en vettek részt. A vásáron az idén minden előző évinél több ujdon- 6ágot tártak a nemzetközi szakközvélemény elé a résztvevő országok, s ennek megfelelően rendkívül élénk kereskedelmi tárgyalások bontakoztak ki. A magyar külkereskedelmi válalatokkal számos külföldi cég irt alá szerződést, s ezek ösz- szege lényegesen meghaladta a tavalyit, amikor- is összesen egymilliárd devizaforint értékű megállapodást kötöttek. Az idei vásár legnagyobb szerződését a magyar MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Avtoexport irta alá. E szerződés értéke több mint egymilliárd devizaforint. A megállapodás értelmében 1966-ban a már korábban lekötött mennyiségen kivül még újabb 1,200 jármüvet vásárol a MOGÜRT a szovjet külkereskedelemtől, a szerződés legfontosabb része azonban 1967— 1968-ra vonatkozik. Ebben a két évben 2,300 különböző tipusu magyar autóbuszt, dömpert és speciális szállítókocsikat exportál a MOGÜRT a Szovjetunióba, ugyanakkor a szovjet féltől 16,500 Személy- és teherautót vásárol. Az export és import összege nagyjából kiegyenlíti egymást. Az idei BNV újra bebizonyította, hogy elsőrangú fóruma a kelet-nyugati kapcsolatok kiszélesítésének. A pavilonok boxaiban szinte mindig telt ház volt. Budapest ezalatt a 11 nap alatt izgalmas, értékes, tanulságos tárgyalások, tapasztalatcserék színhelye volt. Jellemző Auguste de íWinter belga külkereskedelmi miniszter nyilatkozata, aki a többi között hangoztatta: “Meglepett a Budapesti Nemzetközi Vásár nagysága, gazdagsága, kitűnő szervezettsége. Helyeselném a gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás megkötését országaink között.” Közös konstrukciók A gazdasági együttműködésre való törekvés tehát nemcsak a szocialista országok részéről, hanem a nyugateurópai, sőt tengerentúli államok részéről is megnyilvánult. Annál is inkább, mert az idei Budapesti Nemzetközi vásár már több olyan újdonsággal rukkolt ki, amelyek gyártását éppen nyugat-európai cégekkel megkötött kooperáció alapján indíthatta meg a magyar ipar. így például nagy feltűnést keltett az az ujtipusu numerikus vezérlésű esztergapad, amelynek első példányát mutatták be a vásáron, s a következőkben a csepeli gyár megkezdi a sorozatgyártását. E konstrukciót a Krupp Müvekkel közösen alakították ki a csepeliek. Ehhez hasonló példák alapján angol ^cégekkel például tárgyalások folytak a vásáron -speciális bányabiztositó berendezések közös gyártásáról. A nyugatnémet Rheinstahl különböző acéllemez radiátorok közös gyártására kezdeményezett tárgyalásokat, a francia Hurtey céggel hőkezelő kemencék gyártásának kooperációjáról indultak megbeszélések. Növekvő export A vásár tehát az idén még sikeresebben járult hozzá Magyarország külkereskedelmének fejlesztéséhez. Ez a tény azért is fontos, mert külkereskedelmünk egyre jelentősebb szerepet tölt be népgazdaságunkban. Magyarország nemzeti jövedelmének mintegy 36 százalékát a külkereskedelem realizálja, és elég például arra utalni, hogy Magyarország lakossága a világ össznépességének csak három ezrelékét teszi ki, de a vilákeres- kedelemben — az átlagot jóval meghaladóan — mintegy nyolc ezrelékkel részesedik. Az utóbbi 5 évben a világ kereskedelme átlag 8 százalékkal . emelkedett. Magyarország exportja viszont 13.5 százalékkal, importja pedig 16 százalékkal nőtt. Az a tény pedig, hogy a kiállított magyar ipari termékek méltó versenytársai voltak a külföldieknek, arra enged következtetni, reális az a cél- íkitüzás, amely szerint a következő években tovább bővítjük nemzetközi kapcsolatainkat, fejlesztjük külkereskedelmünket. (MTI) **■¥-*****¥****-***********♦**■¥■♦¥¥*¥*****¥*«• LAPUNK MEGMARAD! A KUTYA UGAT, A KARAVÁN HALAD ... UJ OLVASÓKKAL Országjárás: Tibolddarócz i A Bükk-hegység vidékeinek szomorú nevezetessége volt a múltban Tibolddarócz, Magyarországon itt laktak a legelhanyagoltabb körülmények között: füstös, nyirkos, sötét, egészségtelen barlangüregek ben. A harmincas évek közepén 215 ilyen barlang- lakás volt, amelyekben 1459 ember — a falu lakosságának több mint a fele — zsúfolódott össze. A tibolddaróczi barlanglakások keletkezése a XVIII. század legelejére nyúlik vissza. Messzi vidékről jobbágyok vetődtek ide munkát keresni. Munkát kaptak is: művelték a földet, törték a követ és irtották az erdőt, arról azonban nem gondoskodott senki, hogy fedél is legyen felettük. Földet sem kaptak, hogy maguk próbálkozzanak meg akármilyen szegényes hajlék építésével. Ekkor merült fel a gondolat, hogy nem a földön vernek tanyát, hanem a Bükk-hegység oldalába vájt barlangokban helyezkednek el. Nem ütközött különös nehézségbe, hogy a riolit-tufa összetételű hegyoldalba üregeket vájjanak, s igy teremtettek maguknak valamennyire védett helyet. Ez a kezdetleges állapot csaknem két és fél évszázadon át megmaradt. Haladó szociográfusok A 150%-os magyar ‘hazafiak’ azért siránkoznak itt az Egyesült Államokban, mert szerintük a magyar nők azon joga, hogy abortálás utján határozták el, mikor óhajtanak gyermeket szülni, “végső pusztulásba vezeti szülőhazánkat.” Magyarországon az abortálás legális. Minden nőnek joga van hozzá. Az Egyesült Államokban ez törvényellenes. Itt csak rendkívüli esetben végezhetnek abortálást, általában akkor, ha az orvosok véleménye szerint a gyermek megszületése káros hatással lenne az anya egészségére. A törvényen kivül helyezés nem megoldás Ruth és Edward Brecher hirneves irók, akik főleg orvosi, társadalmi és tudományos Írásaikról ismeretesek országszerte, nagyon érdekes cikket írtak a New York Times 1966 május 29-i magazinjában. Az irók rámutatnak arra, hogy Connecticutban minden 6, 13 életévét betöltő leánygyermek közül egy másállapotba jut, mielőtt elérné a 21. életévét, még házassága előtt. Sokan kételkednek e számokban. Dr. Franklin M. Foote, az állam közegészségügyi biztosa azonban azt állítja, hogy a tényleges szám ennél sokkal magasabb. A cikkirók szerint nincsenek ebbe beleszámítva azok, akik másállapotba kerülnek, megszülik gyermeküket és kitalált, mesebeli férj után nevezik azt el. Az irók rámutatnak arra is, hogy azon fiatal leányok száma, akik nemi életet élnek, de nem kerülnek másállapotba, kétszerannyi, mint azoké, akik áldott állapotba jutnak. Ezen adatok szerint tehát minden második fiatal leány nemi életet él házassága előtt. Felmerül a kérdés, hogy kik folyamodnak magzatelhajtáshoz? Az irók szerint “mind fehér”, több nyíre jómódú családok gyermekei. A szülőknek van kellő befolyásuk, hogy két orvostól olyan véleményt kapjanak, mely szerint a szülés káros a leendő anya egészségére és ennek alapján hivatalosan, törvényesen végrehajtják a magzatelhajtást. Mások, akiknek nagy része szintén fehér, Svájcba, vagy más olyan országba mennek, ahol az abortálás törvényes és ott “szabadulnak meg” a nem kívánt magzattól. Akiknek gazdag szülei vannak, azok Japánba mennek ebből a célból, ami nem jár nagyobb veszéllyel, mint a gyermekszülés, mert hivatott orvosok kórházban, az egészségügyi rendszabályok betartásával végzik el a műtétet. Azok azonban, akiknek nincs módjukban Japánba utazni és 90 dolláros útiköltséggel Portorikóba mennek, nagy veszélynek teszik ki magukat. “Mi nem ajánljuk ezt a kiutat” — Írja Ruth és Edward Brecher. A cikkirók nem említik, hogy mennyien vannak, akiknek még 90 dollárjuk sincs az útiköltségre és sajátmaguk távolitják el mazgatjukat, aminek következtében soknak soha többé nem lehet gyermeke. Mi a megoldás? Mindenki más és más “megoldást” ajánl erre a már a harmincas években felhívták a figyelmet a tibolddaróczi barlanglakásokra, ahol emberhez nem méltó körülmények között élnek emberek, cselekvésre azonban csak a második világháború befejezése után került sor. Ekkor vált — a sok tennivaló között — egyik programponttá: megszüntetni Tibolddarócz szomorú nevezetességét. Az ötvenes évek elején készültek el az uj Tibolddarócz építési tervei, s megindult az építkezés is. 1965 elején már 240 uj kőház állt a faluban: napfényes, világos szobákkal, kertes előtérrel, s ezek többségét az egykori barlanglakok építették. Ennek az évnek az elején folytatták az építkezést: további 43 család határozta el, hogy a dohos barlanglakásokból a boldogságot és az egészséget jelentő uj házakba költözik. Az építtetők messzemenő segítséget kaptak, ami háromféle formában nyilatkozott meg: a község 130 négyszögletes telket adott, a megyei tanács rendelkezésükre bocsátotta a típusterveket, az Országos Takarékpénztár pedig hosszúlejáratú építkezési kölcsönt biztosított a számukra. Magyar orvosprofesszor az American College of Cardiology tagja Magyar orvosprofesszort választott tagjává legutóbb az American College of Cardiology dr. Gerő Sándor személyében. Dr. Gerő Sándor a Budapesti Orvostudományi Egyetem III. sz. belklinikájának igazgatója, a tudományok doktora. Megválasztása egyrészt általános kardiológiai, másrészt az érelmeszesedés kutatása terén kifejtett eredményes munkásságának elismerése. problémára. Vannak szülők, akik “pokollal és elkárhozással” próbálják elriasztani gyermekeiket attól, hogy “bajba jussanak”. Ez a módszer nem megfelelő még akkor sem, ha az elriasztás “eredményre” vezet, mert rendszerint félelmet kelt a fiatalokban, ami a házasságba is követi őket és megnehezíti a házastársak közti természetes kapcsolatot. Mások viszont a nemi betegségek veszélyének fenyegetésével próbálják a fiatalokat önmegtartóztatásra serkenteni. A gyakorlat azonban arra mutat, hogy a fiatalok tisztában vannak a nemi betegségek könnyű gyógyítási módjaival és ez sem tartja vissza őket vágyaik teljesítésétől. A szigorú felügyelet sem használ. Vannak szülők, akik megkövetelik gyermekeiktől, hogy bizonyos időben otthon legyenek, vagy pedig csak a felnőttek felügyelete alatt rendezett össze jövetelekre mehetnek. Ez sem vált be- többek között azért, mert a délutáni órákban Ugyanúgy másállapotba juthat valaki, mint az esti órákban. A szigorú szülői felügyelet sok esetben éppen az ellenkezőjét váltja ki a fiatalokból, mint amit a szülők el akarnak érni. Mi a legjobb módszer A problémát legjobban úgy lehet megközelíteni, ha az ifjúságot kellő nevelésben részesítjük. Ezt ajánlja dr. Mary S. Calderon, a U.S. Sex Information and Education Council igazgatója. Dr. Calderon az ifjúsághoz és szüleikhez intézett beszédében többek között a következőket mondta: “A serdülőkor nem azt jelenti, hogy az egyén megismerkedhet a nemi élettel, vagyis, hogy erre jogos. A nemi élet gyakorlása kiváltság, melyhez bizonyos magas fokú érzelmi fejlettség és minimális korbeli érettség szükséges. Ha időhöz kötjük, hogy mikor érjük el a felnőtt kort, mikor szavazhatunk, mikor hajthatunk autót, akkor miért félünk feltenni a kérdést: nem gondoljuk, hogy amig középiskolába jár valaki, addig nem tudja felmérni, mit jelent a nemi élet és milyen kövekezmé- nyekkel jár az?” Az ilyen és hasonló beszédek hasznosak, de ezek sem oldják meg a kérdést. Az egyszerű és letagadhatatlan tény az, hogy egyre több fiatal él nemi életet házassága előtt. Ez nem elitélendő, sőt bizonyos mértékben elősegíti a békés és megértő házaséletet. De ehhez szükséges, hogy a fiataloknak meg legyen a lehetősége a fogamzásgátló eszközök beszerzéséhez. Ez az egyszerű módszer sok szerencsétlenséget meggátolhatna, ami sok fiatalnak egész életére kihat. Ehhez csak annyit füzünk hozzá, hogy a 150 százalékos magyar “hazafiak” itt az Egyesült Államokban aggódjanak az amerikai fiatalság jövője miatt és hagyják, hogy a magyar fiatalság megoldja a saját problémáit, az ő segítségük nélkül. ABORTÁLÁS MAGYARORSZÁGON ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN
