Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-23 / 25. szám

Thursday, June 23, 1966

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

7

44Egyetlen hatalmas ”

Irta: ROSNER SÁNDOR

Több mint háromszáz éve, hogy a néger nép mint rabszolga került erre a földre, s bár azóta egy véres polgárháború zajlott le s számtalan hazafi adta életét, a néger nép a mai napig nem nyerte el szabadságát. Mig a munkásosztály kizsákmányolás alatt sínylődik, mert nagy többsége nemcsak kizsákmányolt proletár, hanem nemzeti kisebbség, amelynek sorsa mindenkor a legbrutá- lisabb elnyomás volt.

Az amerikai nép legjobbjai sokat tettek e nép érdekében. Az abolicionisták az amerikai szocialisták, a kommunista párt, következetesen harcolt az egyenjogúságukért, azért hogy letörjék a válaszfalat a fehér és néger munkástömegek között. Bár valamilyen eredmény volt, de az alapvető problémákat még mindig nem oldották meg.

Hogyan vannak a négerek képviselve?

Hogy tisztán lássuk miről is van szó, vegyünk például csak egy kérdést, azt, hogy mennyire és hogyan van képviselve ez a nép az amerikai politikai életben. A kongresszus képviselőházában 435 képviselő van, ebből hat néger. Ha a lakosság arányát vesszük számításba, akkor minden 300,000 fehér lakosra égy képviselő jut. Ezzel szemben

3,300,000 néger csak egy képviselővel van képviselve. A szenátusban 20 millió négernek nincs egy képviselője sem! Az állami törvényhozó alsó testületekben 6,000 állami képviselő van. Ebből kb. 100 néger! Vagyis minden 200,000 néger lakosnak van egy állami képviselője, ezzen szemben minden 26,000 fehérnek van állami képviselője. Hogy hány sheriff van, vagy biró stb., nem tudjuk, mert még az NAACP, amelyhez ezekért az adatokért folyamodtunk, nem tartotta fontosnak kiszámítani — annyira elenyésző. Persze tudjuk, hogy néger kormányzó nincs.

Ez nem mai keletkezésű probléma. A néger néptömegek sokat próbálkoztak, hogy kijussanak ebből a zsákutcából. 1954-ben a Legfelsőbb Bíróság döntése ezt a helyzetet orvosolni próbálta. Az integrációs mozgalom a békés utat kereste, hogy a törvények alapján a helyzetet megváltoztassa. A New York Times szerint — 12 évvel a bírósági döntés után az integrálás alig áll jobban mint amikor az megkezdődött.

A négerek tűrhetetlen helyzete

Jogosan teszi fel a kérdést az SNCC amikor azt mondja, hogy ha ilyen lépésekkel megy előre az integráció, akkor egy újabb háromszáz év múlhat el, mielőtt ez az álom létrejön. A déli államokban a helyzet tűrhetetlen, a terror fokozottabb, mint valaha, a fehér tömegek nagy része teljesen át van itatva a fehér sovinizmussal. A nagyvárosok gettóiban a néger nép tűrhetetlen helyzetben sínylődik és az elnyomás egyáltalán nem változott.

A költségvetést, amelyet az elnök a “Great So- ciety”-ra szavaztatott meg, máris jól megnyirbálták, bár az se tett volna nagy különbséget, ha az egészet tényleg arra költötték volna. Most pedig ezen összeg jelentékeny részét is a vietnami háborúra költik.

Az SNCC érvelése

Az SNCC uj programja szerint helyes, hogy négerek és fehérek együttműködjenek, de kell, hogy legyen mivel és kinek együttműködni a harc céljainak eléréséért. Az az álláspontjuk, hogy a négereknek jelenleg nincs politikai szervezetük, amelyeket arra lehessen használni, hogy kivívják jogos követeléseiket. A demokrata párt nem felel meg, mert — had idézzük itt Carmichaelt:

"... megtanultuk, hogy a demokrata párt nem törődik az igazsággal, egyenlőséggel, csak a hatalommal törődik. Elmentünk hozzájuk — már mint a 'Szabad Demokrata Párt' égisze alatt — s azt mondtuk: 'Itt vagyunk. Megszerveztük az államot. Nem öltünk meg senkit. Nem lincseltünk meg senkit, aki szavazni akart. Mi támogatjuk politikátokat. Hajlandók vagyunk aláirni a hüség-esküt (loyalty oath). Támogatjuk a jelöltjeiteket, Johnsont és Humphreyt.'

"A fehér demokrata párt is (Mississippi) elment hozzájuk és azt mondta: 'Mi nem támogatjuk a jelöltjeiteket (mármint Johnsont és Humphreyt). Ha a négerek szavazni mernek, lelőjük és megöljük őket. Nem támogatjuk a választási programotokat és nem fogjuk aláirni a hüség-eskü- töket: Na lássuk kit fogtok elismerni a konvención? (Carmichael ezzel a kijelentésével az 1964. Demokrat Párti Országos Konvencióra utal. — Szerk.)

"És a politikusok azt mondták minekünk: Ne'

künk őket kel! elismerni (már mint a fehéreket), de kettőt közületeket beengedünk a konvenció termébe, hogy olyanokká változzatok, mint ők'.

Mi erre azt válaszoltuk, hogy ilyen dolognak nem akarunk részesei lenni. Persze az ország nem értett meg bennünket."

A megszégyenítés, a legaljasabb fogások, a megfélemlítés, a politikai csalafintaság minden válfaját használták fel arra, hogy jogtalanul, a létező politikai pártok kötelékében tartsák ezeket a néger tömegeket.

Az SNCC vezetője most erre azzal válaszol, hogy:

"...Azt mondjuk a mi fehér társainknak, ti- nektek be kell menni és megszervezni a fehér néptömegeket, és megszervezni azt a bázist, amiről mindenki beszél — de szerintünk nem létezik —, mert ha nem teszitek azt, akkor csak az fog történni folytonosan, ami Alabamában történt május 3-án." (Carmichaelt arra utal, hogy a fehérek megválasztották Wallace a legvadabb négerellenes politikus kormányzó feleségét. — Szerk.)

Szervezetben van az erő

A fenti tapasztalatok alapján az SNCC úgy határozott, hogy a néger népet megszervezi arra a célra, hogy tudja szavazatát s azon keresztül politikai erejét érvényesíteni. Azt ajánlja, hogy néger politikai pártot szervezzenek, s ha a fehérek őszinték. akkor lesz kivel egyesülni, koalíciós politikát vezetni, mert politikai szervezettel lehet célt érni, mig szervezetlenül a választásokon kihasználták őket, s semmit sem érnek el céljaikból.

Ők nem akarnak koalíciós választásokat, sem a a Wallace-okkal, sem a “dixiekratákkal.” Ők olyan szervezetet akarnak, mely harcol jogaikért. A Watts-i felkelés után követelték, hogy a fasiszta rendőrfőnököt, Parkért, mozdítsák el az állásából, de Parker még mindig helyén van. Chicagóban egy másik fajgyűlölő iskola-feiügyelőnek az elmozdítását is követelték, de ott maradt helyén, amig ő nem mondott le állásáról. így van Bostonban és bárhová nézünk az országban. A gettó politikai és gazdasági életét irányítják. Az SNCC azt javasolja, hogy ha a gettót politikailag szervezetten saját népe kontrollálja, akkor eredmény fog elérni. Ha a délen a fehér mérsékelt nézetüek szervezkednek, akkor délen is lehet koalíciós politikát végezni. Jelenleg ez a lehetőség még nem áll fenn.

Milliók szervezetlenek

Régen megállapították azt a tényt, hogy “addig, amig a fekete munkás rabszolga, a fehér sem szabad.” Nem vitathatja senki ezt az igazságot. De ne az SNCC-t okoljuk azért, hogy ez még máig nem valósult meg. Tény, hogy egységes harc lesz az, amely a teljes jogokat és szabadságokat ki fogja vívni a néger népnek. Tény az is, hogy a néger tömegek szívesen integrálódtak volna, hogyha a fehérek hajlandók lettek volna őket maguk közé venni. Bár a szakszervezetek már majdnem egy évszázada szervezve vannak, még a mai napig is elenyésző a néger tagságuk, kivéve bizonyos ipari szervezeteket. De ami ennél is fontosabb, 50—60 millió fehér és fekete munkás még mindig szervezetlen. Miért lenne veszedelmes, ha a négerek most megpróbálják saját harci szervezetüket megszervezni? Mennyire voltak integrálva a szak- szervezetek, amikor megszerveződtek? Ki meri állítani, hogy ártottak a munkásérdekeknek? így az idő még nem érett meg erre az integrálásra. Az SNCC sehol sem mondja, hogy általában fehérek ellen szervezkednek. Azt hirdetik, hogy a Wal- lace-féle fehérek ellen szervezkednek; Szerintem minél előbb, .annál jobb! Legalább lesz szervezett erő, akivel egyesülni tudunk a fasizmusra hajlamosok ellen.

Watts, Harlem, Schenectady, Chicago élő példája annak, hogy mit tud elkövetni az uralkodó osztály, ha jogos panaszukért tüntetnek ezek a tömegek. Lehet-e tőlük kívánni, lehet-e őket felelősségre vonni, ha a rendőrbot, vagy a gázbomba ellen szervezkednek? Kinek a kezében van a fegyver, mellyel terrorban tartanak milliókat a délen? Arra várjon az SNCC mig a fehérek hajlandók lesznek velük egyesülni? Most nem a viszonylag kisszámú radikális fehérek csoportjáról van szó, hanem a fehér népt-ömegekről, amelyek nagy része át van itatva sovinizmussal s amelyek nagy része támogatja a népirtó vietnami háborút.

Az SNCC hajlandó együttműködni a fehérekkel

Az Amerikai Magyar Szó junius 16-iki számában vezércikkben jelzi, hogy egy uj politikai szervezet jött létre, a National Conference for New Politics.

(NCNP.) Többek között megjegyzi, hogy a diák- mozgalom minden árnyalata képviselve van, köztük az SNCC is Carmichael által. A cikkünk azt hiányolja, hogy a szakszervezeti mozgalom nincs kellőéppen képviselve benne! Lehet-e tehát azt állítani, hogy az SNCC nem hajlandó a fehérekkel együtt harcolni politikai célok eléréséért?

Egy elnyomott nép szervezése sohasem lehet helytelen. Az ilyen szervezkedésnek sok utja-niódja van. Sok kudarc után, egyáltalán nem helytelen uj módszereket kipróbálni s azután majd a történelem eldönti ennek a helyességét vagy ellenkezőjét.

Ne higyje senki, hogy Carmichael és harcos társai az SNCC-ben valamilyen teljesen uj, kipróbálat- latlan útra akarják az amerikai néger népet vezetni, bár akkora és oly régóta tartó elnyomás közepette, aminőnek az amerikai néger nép van kitéve, még az is érthető volna. De Carmichael nem az első, aki a harcos szervezést ajánlja kisemmizett, megalázott testvéreinek.

Körülbelül 60 esztendeje annak, hogy egy sokat látott, sokat tapasztalt amerikai néger — aki volt olyan jóakarója népének, mint bármely jelenkori progresszív, fehér vagy fekete, a következő kije- jeltnést tette:

"Ahhoz, hogy meg tudjuk védeni önmagunkat, feltétlenül szükséges, hogy tisztességes megélhetésünk legyen. Ezért dolgozzunk keményen. Vásároljunk földet és házat. Támogassuk a néger üzletembereket. Ugyanakkor szüntelenül agitáljunk, panaszkodjunk, tiltakozzunk emberi jogaink durva megsértése ellen. Ostromoljuk a törvényhozás székhelyeit, vigyük ügyünket a törvényszékek elé, de mindenek fölött, MIN- DENEKFÖLÖTT SZERVEZZÜK A Ml ELNYOMOTT TESTVÉREINKET EGYETLEN HATALMAS ÖKÖLLÉ, AMELLYEL AZTÁN SZÜNTELEN VERJÜK AZ ALKALOM AJTAIT MINDADDIG, AMÍG MEG NEM NYÍLNAK SZÁMUNKRA!"

Az ember, aki ezt a tanácsot adta néger testvéreinek W. E. Burghardt DuBois volt!

1,200-ra növekedett a néger jogokért tüntetők száma

BELZONI, Miss. — A Memphisből Jacksonba vonulók száma 1,200-ra növekedett amint a menet e kis város közelébe ért. Az ültetvényekről a néger szegények százai csatlakoztak a tüntetőkhöz, hogy ezzel is nyilvánítsák elégedetlenségüket.

James Weaver 55 éves néger földmunkás helyzete képet ad arról, hogy milyen körülmények közt él a néger lakosság nagy része. Weaver a gyapotültetvényen dolgozott a múlt héten és munkájáért húsz dollárt “fizettek”. De csak egy szelvényt kapott, mely mutatta, hogy 84 centet vontak le szövetségi biztosítási adóra, tiz dollárt a 200 dolláros kölcsön törlesztésére és 9.14-et a fűszeresnek, szintén tartozás törlesztésére. így megy ez hétről hétre és évről évre. A mezőgazda- sági munkások sohasem látnak kézpénzt, mert állandóan adósságban vannak. így tengődnek jobbágy módra. '

James Meredith nyilatkozatában közzétette, hogy újból csatlakozik a zarándokmenethez és ezúttal készen áll önmagát megvédeni minden támadás ellen, tekintettel arra, hogy megkezdett zarándokútján, mikor támadást érte, az FBI ügynökei, akik ott voltak a közelben, de semmit sem tettek az ellene irányuló merénylet meggátlására.

Véget ért a sztrájk

Milwaukee, Wis. — A Cutler and Hammer vállalat 2,300 munkása sztrájkban állt hat hétig, hogy elfogadható szerződést kapjon a munkáltatóktól. Az uj szerződés értelmében a munkabért most 3 százalékkal emelik és uiabb 3 százalékkal 1967 március 20-án. A nyugdijat három dolláról három és fél dollárra emelik havonta minden betöltött munkaév után. A munkások az Int. Áss. of Machinists 1061-es helyi csoportjához tartoznak.

Végétért Athénben a görög postaalkalmazottak sztrájkja.

Mike Mansfield szenátor azt javasolja, hogy a Kinai Népköztársaság és az Egyesült Államok külügyminisztere lépjen személyes kapcsolatba egymással és tárgyaljon a két ország közti ellentétek békés megoldásáról.