Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-16 / 24. szám
21 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 16, 1966 If ■ II Ifl £ II T C C Kávé, kakaó, tea, szöver. vászon, gyapjufonal, cipő, automobil, V A III III Eb II I Ed kerékpár, rádió, há^-artási és iparcikkek megrendelhetők MAGYARORSZÁG és CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TÜZEX csomagok teljesen különböznek a magyar IKKA csomagoktól MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK FÖÜGYNÖKSÉG AMERIKA TERÜLETÉRE U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 BRACK MIKLÓS, igazgató — 245 East 80th Street NEW YORK 21, N. Y. Bejárat a 2nd Avenue-ről Újabb 500,00 katonára van szükség Vietnamban (Folytatás az első oldalról) nép nem támogatja. Egyes jelentések szerint az altábornagy felvetette azt a lehetőséget, hogy az amerikaiak elveszithetik a háborút. Későbbi nyilatkozatában tagadta, hogy ő ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentést tett. Saigonban, buddhista papok vezetésével nagy tüntető menet volt útban az amerikai követség épülete felé. Rendőrök és felfegyverzett katonák állták útját és amikor a tüntetők nem engedelmeskedtek arra a parancsra, hogy oszoljanak szét, a kirendelt katonák könnygázbombákat dobtak közéjük. A rendőrök tétlenül nézték a tüntető menetet és nem voltak hajlandók megtámadni buddhista testvéreiket. Levelet intéznek Johnsonhoz A tüntetők könnygázbomba hüvelyeket vittek magukkal, amiket az amerikai követségnek akartak átadni azzal a megjegyzéssel, hogy ilyeif. amerikai bombákkal támadják a békés buddhista tüntetőket. Thich Tam Chau, a buddhista egyház világügyi szervezetének vezetője, aki a tüntetők élén menetelt, levelet akart átadni, mely Johnson elnöknek szólt. A levélben többek között a következők álltak: “Ne hivja ki a nép haragját és gyűlöletét a népszerűtlen, kegyetlen Ky-kormány további támogatásával.” A tüntetők Amerika-ellenes plakátokat vittek, melyeken elitélték az amerikai imperializmust és lakájait, Lodge nagykövetet és Ky miniszterelnököt. Minden jel szerint a tüntetések sorozatát szervezik a buddhista papok azzal a céllal, hogy meg- döntsék a Ky-kormányt. Véres harcok a hegyvidéken Az utolsó két hét folyamán véres harc folyik Saigontól északra Vietnam felvidékén a 101-es amerikai hadosztály és a Nemzeti Felszabadító Front csapatai között. A jelentések beszámolnak arról, hogy a szabadságharcosok körülvették az amerikaiak több menetzászlóalját, amikor William C. Carpenter Jr. kapitány rádión keresztül azt kérte, hogy ágyuzzák és bombázzák a harcszinteret, még akkor is, ha ez több amerikai katona életébe kerül. A kérést teljesítették és csupán igy sikerült az amerikai katonák egy részének megmenekülnie. Ezen összeütközések sok halottat és sebesültet követeltek mindkét fél részéről. Hasonló harcok folynak az ország különböző pontjain. Ky nem megy Seoulba Ky miniszterelnök eredetileg úgy tervezte, hogy részt vesz az ázsiai országok külügyminisztereinek konferenciáján. Amikor azonban az elutazásra került a sor, meggondolta magát, megváltoztatta tervét és úgy határozott, hogy Saigonban marad. Egyes hírek szerint Dél-Korea miniszterelnöke kérte Ky-t, hogy ne jöjjön, mert őt nem hívták meg. Mások szerint azért maradt Saigonban, mert attól félt, hogy távolléte alatt elmozdítják állásából. A minap a saigoni katolikusok nagy tüntetést rendeztek a buddhisták ellen. Követelték, hogy a kormány hathatósabb intézkedéseket foganatosítson a buddhisták fékentartására. Közben a buddhisták országszerte tovább folytatják a harcot a Ky-kormány eltávolításáért. Hét hónap után először megint New Yorkban jártam és a 44-ik utcából a 130 East 16-ik utcába sétáltam. Már a közvetlen szomszédságban voltam, a Union Square-t kereszteztem, amikor láttam valamit, valakit, ami megállásra késztetett. Leültem egy szembenlevő padra és figyeltem. Amit láttam: borotválatlan, leirhatatlanul szeny- nyes ember, leirhatatlanul szennyes nadrágban, ingben. A bal lábán cipő, harisnya nélkül; a jobb lábán se harisnya, se cipő, csak szenny. A nadrágzsebben pálinkás üveg, maradék itallal, amibe időn kint bele-belekóstol. Üveges tekintettel néz a világba és cipőtlen jobb lábát rázza. Körülötte galambok, de ettől az ember-roncstól semmit nem kaphatnak. Ennek már csak adni lehet. De rajta már az sem segít.. . Hogyan jut IDÁIG egy ember? Mennyi csalódás, küzdelem, bánat, keserűség, nélkülözés, lenézés ér embert, amig idáig jut?! És ebben az állapotban, mire vár? A délután, az este, az éjszaka, a holnap sem lesz jobb. A szenny, a szakáll megmarad és percről- percre nő, szaporodik. A pálinka elfogy és azután ... ? . Az ember támolyogva feláll. Most látszik, hogy nyitva a nadrágja, nem is próbál segíteni rajta. Ott helyben elvégzi a szükségletét, visszaroggyan a padra, megint belekóstol az üvegbe és elterül, aludni próbál. Az arra járó asszonyok, leányok elfordulnak, nem akarják látni, amit látnak. A férfiakon látszik, hogy számukra ilyesmi megszokott látvány. A galambok a pad körül élelem után kutatnak. Folytatom utamat a szerkesztőség felé. Hét hónap után először megint New Yorkban jártam. . . (ehn) RÖVIDEN Lezuhant egy repülőgép, mely lángra lobbantot- ta a Los Angeles Padres erdőséget, Santa Barbara közelében. HAIFA, Izrael. — 1600 rakodómunkás, hat heti munkalelassitási sztrájk után kiegyezett a kormánnyal. Követelményeiket részlegesen kielégítették. MRS. INDIRA GANDHI, India miniszterelnöke kijelentette, hogy az ország gazdasági krízise a legkritikusabb méretűvé fejlődött. Egy kanadai küldöttség Moszkvában kereske- kedelmi tárgyalásokat folytat a szovjet kormánnyal. «-♦a A KORMÁNY 60 napon belül megkezdi a cigaretta szurok és nikotin-tartalmának kivizsgálásátNEW JERSEY állam földművelési minisztériuma jelentette, hogy pár napon belül a minden 17 évben előforduló sáskajárás várható. C-K9 Chou En Lai, Kina miniszterelnöke, Romániába megy tárgyalásokat folytatni az ottani kormánykörökkel. Ecarsban, Detroit külvárosában a sztrájkban álló tanitók elhatározták, hogy addig folytatják a harcot, amig követeléseiket teljesitik. C*-9 Indira Gandhi, India miniszterelnöke Moszkvába utazik, hogy ott tárgyalásokat folytasson a szovjet kormánykörökkel. Illés Béla' JÓSLAT Kilencen voltunk a szobában, a négyágyas kórházszobában. Nyolc beteg és sebesült egymás nyakán, és a kilencedik sebesült beteg haldokolt, öt napig haldokolt. Aztán kivitték holttestét és helyébe két sebesültet tettek be. Ilyen volt a helyzet 1919-ben az újpesti Károlyi Kórházban. Én nem voltam különösképpen beteg. Gyógyulásomhoz szükséges volt az, hogy folyton beszéljek, meséljek. Társaim ebbe beletörődtek. Nem könnyen, de végül is: mit csinál az ember egy ilyen beteggel. Volt olyan, aki még május elején sebesült meg, volt olyan sebesült is, aki junius végén. A nehéz és könnyű sebesülteket egyformán augusztus első napjaiban dobta ki az ellenforradalom. Engem két nappal előbb elvitt a Spartacus-kör, amelynek vezetője voltam. A többi vezető közül ma már egy sem él. Valószínűleg a tagok közül sem. Negyvenhat-negyvenhét év elég tisztes idő. Ma már nem tudnék úgy mesélni. ★ —Tudjátok, fiuk, a mozgósítás igen egyszerűen ment. Május elsején kint táncoltunk az újpesti Szúnyog-szigeten. Este hét felé, mikor már nagyon jó kedvünk volt, az újpesti direktórium egyik tagját, Potyondit telefonhoz hivta Korvin Ottó. Vagy öt percig beszéltek. Aztán Potyondi hat—nyolc elvtársat a táncteremből felszólított a városházára, a direktórium szobájába. — Elvtársak, mozgósítani kell. —Mozgósítani ? — Igen. Különben két-három nap múlva Pesten van az ellenség. Korvin Ottó azt ajánlotta, hogy ne várjunk a parancsra, hanem cselekedjünk. Szesztilalom volt, de egy nagy demizson bort hozatott be Potyondi. Paksi, a forradalmi törvényszék elnöke kissé akadékoskodott, de aztán megegyeztünk; teáscsészéből iszunk. És megkezdődött a munka. A gyárak vezetői — kettő-három minden gyárból — egymás után feljöttek a városházára. Informáltuk őket. Kinél egyszerűbben, kinél komplikáltabban, de végeredményben mindenkit sikerült meggyőzni arról, hogy holnap reggel mozgósítani kell. Reggel hat felé végigjártuk a gyárakat. Már mindenütt folyt a mozgósítás. Délután Pesten a munkástanácsban nagy harc volt a kommunisták és szociáldemokraták között, mozgósítsunk, vagy tegyük le a fegyvert. Egy kicsi érv volt a kommunisták kezében az is, hogy Újpest még a vita eldőlte előtt mozgósított. Harmadikén indult az első újpesti ezred. A második ezred (lehet, hogy túlzás ezredet mondani), de bizonyos, hogy második különítményünk 6-án indult. A harmadik május 8-án. Én búcsúztattam. — Csapataink találkoznak az orosz elvtársakkal. Együtt legyőzhetetlenek lesznek. Semmi kétség, néhány hét múlva együtt fogunk harcolni. ★ Nem voltam jó jós. Azaz. mikor 1945 januárjában meglátogattam a Károlyi Kórházat, úgy volt, ahogyan jósoltam: egymás mellett feküdtek magyar partizánok és orosz vöröskatonák. Győztünk! Nem tudtam megállapítani, hogy melyik szobában feküdtem. De hát ez nem is volt fontos. Fontos az volt, hogy a magyar partizánok és a szovjet katonák együtt harcoltak. 1919. május 8-tól 1945 január végéig: egész rövid idő. A történelem számára szinte semmi. Persze, mi egy kissé másképp éreztük, de nem nekünk, hanem a történelemnek volt igaza. ★ Mikor 1919 júliusában nagy vitákat folytattunk, győzünk-e, vagy sem, némi befolyást vesztettünk mi, akik a biztos győzelem hirdetői voltunk. Egy Fáber Endre nevű rákospalotai vegyimunkás volt a legnagyobb hive a biztos győzelemnek. Amikor julius végén értem jöttek, ő nem tudott felkelni, súlyos haslövése volt. Mikor elbúcsúztunk, megígértem, hogy érte jövök. Nem tarthattam meg a szavamat. Haslövéssel dobták ki és vitték börtönbe Fábert, és ami lehetetlennek látszott, életben maradt. Fegyházat kapott, egyetlen bűne, hogy vöröskatona volt. 1945 januárjában találkoztam vele ismét. És ismét a Károlyi Kórházban. Most nem haslövéssel, hanem váll-lövéssel feküdt. Partizán volt. Most megtartottam a szavamat, másodnap, harmadnap és meglátogattam. Többet nem. De a temetésén ott voltam. ★ Azt hiszem, száz éjszakán át tudnék mesélni a forradalom harcairól és harcosairól 1919-ben és 1945-ben. Majd. . .
