Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-16 / 24. szám
Thursday, June 16, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 SHEEN PÜSPÖK JÓTÉKONYSÁGI SZEMFÉNYVESZTÉSE tion of the Faith nevében* Pénzadományuk nem segíti Afrika szegényeit.’ James F. Colaianni a Ramparts liberális katolikus havilap júniusi számában könyörtelenül lerántotta a leplet a katolikus egyház úgynevezett jótékonysági kampányáról és különösen az amerikai Sheen püspök ájtatosan szemforgató pénzszerzési tevékenységéről. Ebből a cikkből közlünk szemelvényeket. Egy vézna, nagyhasu gyerek guggol a vályogviskó előtt valami messze-távoli országban — hányszor láttunk már ilyen képet? Hányszor kérték már tőlünk vallásos jótékony intézmények, hogy “mentsük meg ezt a gyermeket”? Az ilyen jétókony intézmények között a legnagyobbszabásu a Congregation for the Propagation of the Faith, a katolikus egyház szervezete, mely a Vatikán Római Kúriája vezetése alatt áll. A Congregation minden évben sok millió dollárt gyűjt össze látszólagosan a világ szegényeinek ,betegeinek és elhanyagoltjainak segélyezésére, de valószínű, hogy egyike a legnagyobb jótékonysági csalásoknak. Joseph Kiwanuka, Rubaga-i érsek Ugandában mondotta: “A Congregation szántszándékkal meghiúsította abbeli szándékunkat, hogy népünk élet- körülményeit megjavítsuk. Ezek önző és korrupt 17. századbeli olaszok, akik a modern világban próbálnak élni. Csak el kell menni Rómába, ott látni lehet, hogy a Római Kúria milyen korrupt szervezet.” Kiwanuka egyike azon 35 egyházfőnek, akiket Don Waite nemhivatásos teológus Afrikában, Indiában és Latin-Amerikában meginterjuolt és akik majdnem egyöntetűen azt mondták, hogy az összegyűjtött pénz úgyszólván sohasem érkezik el rendeltetési helyére. Don Waite elment Kenyában Kisií-be, hogy mint Maurice Otunga püspök segédje, misszionárius munkát végezzen. Teológiai tanulmányai után hat hónap alatt öt kelet-afrikai országban 200 missziós központba utazott, de Ki- sii-be érkezése megdöbbentően kiábrándító volt. Rómában hasonló tapasztalatok érték. ‘Az emberi nyomorúságot és szenvedést el sem lehet képzelni, amig az ember maga nem látja és nem szagolja — mondotta. — Nemsokára rájöttem, hogy valami bűzlik ott. Egész életemben a Propagation of the Faith pénzgyűjtő propagandájának voltam kitéve, pamfletekben, folyóiratokban, prédikációkban, hirdetésekben, melyek mind a missziók számára kértek pénzt: a szegények megsegítésére.’ Tudom jól, hogy mire gondolt. Az amerikai katolikusok jól ismerik a Fulton J. Sheen- féle kéregetési felhívásokat. Ezek a milliószámra gyártott nyomtatványok a legkülönbözőbb vidékek emberi nyomorúságát mutatják szemléltetőn: lep- rások, felfújt hasú, kiéhezett gyerekek képeit mutatják, oly soványak, hogy bordáikat meg lehet számolni. Fulton J. Sheen püspök egyik ilyen felhívása ezt kéri: ‘Ossza meg jólétét a sok száz, ezer, millió szenvedővel a világon, akikkel senki más néni törődik.’ Sheen felhasznál minden hirdetési fogást, amit a Madison Avenuen találtak fel, de a leghatásosabbak az afrikaiak, latin-amerikaiak és az éhező hinduk részére szóló szívfacsaró felhívásai. Afrikából jövő kérelem: ‘a missziónkban levő gyermekek néha napokig gyökereken táplálkoznak', vagy Kongóból: ‘az árvaház 12 gyermekre van berendezve, de 102 gyermeket tartunk benne. Az osztályokban alszanak’ és hasonlók. Waite mindezeket csalásnak minősiti. A 35 meginterjuolt püspök közül 34 undorral beszélt arról a nagy különbségről, amely a Congregation propagandája és teljesítménye között fennáll. Mind megegyeztek abban, hogy a Congregation minden mást tesz, csak a szegényeket nem segíti. A 35-ik püspök nem nyilatkozott. Ezek a főpapok azért elkeseredettek, mert úgy érzik, hogy népüket ilyen célra nemcsak a római vezetőség használja fel, hanem különösen a Congregation amerikai megbízottja, Sheen püspök. Tudják nagyon jól, hogy a minden évben összegyűjtött sokmillió dollárból nagyon kevés jut el a szegényekhez. Mikor Waite megmutatta Otunga püspöknek a tipikus Sheen kiadványu gyüjtőkampány pamfleteket, a püspök csak mosolygott — mert hiszen már látott ilyeneket azelőtt is. Ezt válaszolta: ‘Róma még annyi pénzt sem küld nekünk egy évben, hogy az autómba benzint vásárolhassak, hogy az emberekkel, akiket szolgálnom kellene, a legelemibb kapcsolatot fenntarthassam.’ Azt is mondotta. hogy 10,000 négyzetmérföldnyi egyházmegyéjében egyszer sem jött pénz a szegények részére. Visszaemlékezett arra, amikor egyszer New Yorkba utazott, hogy személyes kérelmével próbáljon valami segítséget kérni népe szenvedésének enyhítésére, melynek nyomorúságos életviszonyairól oly pontos leírást adnak Sheen nyomtatványai és prédikációi. ‘Sheen mindössze egy használt öltönyt adott, amiről gondolta, hogy ram illik — odaadtam egy amerikai papnak.’ Waite 223 afrikai missziót látogatott meg. Egy kivétellel, mindegyikben ugyanazt hallotta: ‘Semmiféle pénzt nem kaptunk sem közvetve, sem közvetlenül a Congregation-tól a szegények megsegítésére, sőt még saját magunk megélhetésére sem.’ Egy ugandai lepra-telep volt a kivétel. Ennek vezetője, Mary Alcantra nővér sírva mesélte, hogy mikor Sheen püspök meglátogatta a missziót ‘egy százdolláros bankót nyomott a kezembe, avval az utasítással, hogy zenekari hangszereket vásároljak érte.’ Az igazság az, hogy a nővér semmiféle segítséget sem kap a Congregation-tól, amely állandóan a lepra-telepeket említi meg, mint amelyek a jótékonyságból leginkább részesülnek. Alcantra nővér sirva mondta, hogy a telep legelemibb szükségleteire való támogatást ő és kollégái angliai barátaiktól való kéregetésből teremtik elő. Waine szerint ő is éppoly elkeseredett az egyházzal szemben, mint a többiek. Myabondo-ban H. Bisschop atya kérte, hogy Waite ‘mondja meg az amerikaiak nak, hogy a Congregation becsapja őket a PropagaNem sok öröme telhetett az Egyesült Államok második számú háborús uszitójának, Robert STRANGE (igen, ez a második keresztneve: "Strange", magyarul: különös) McNamara hadügyminiszternek abban a két “diszdoktorátus”-ban, me lyet az amerikai uralkodó osztály két hűséges kiszolgálójától, az amhersti és a newyorki egyetemektől kapott. Az amerikai akadémiai élet történetében példátlanul álló tüntetések keretében, mindkét egyetemen a vizsgázó egyetemi hallgatóik egy része kivonult — egyetemi egyenruhájukban, hagyományos kalapjukban — az ünnepélyről, tüntetésként az amerikai hadügyminiszter kitüntetése ellen. Am- hersten 25, a newyorki egyetem ünnepélyén több mint 200 diák és 20—25 egyetemi tanár vett részt a tüntetésben. A New York University e fő háborús uszító, McNamara mellett még a gyászos vietnami politika egy másik, szánalmas képviselőjét és mentegető- jét, Arthur Goldberget is kitüntette diszdoktorá- tussal. Amióta nyilvánosságra jutott az elmúlt hetekben a nagy amerikai egyetemek kapcsolata a központi kémszervezettel (CIA), érthetőbbé vált számunkra az a buzgóság, amellyel a lepénzelt vagy lepénzelendő egyetemek vezetőségei tömjénez nek és hizelegnek az 50 billió dolláros hadiköltségvetés fölött döntő hadügyminiszternek és a Gold- berg-féle fullajtároknak. Az incidens különben újabb bizonyítékát nyújtotta annak, hogy az Egyesült Államok szennyes vietnami háborújáért főbenjáróban felelős emberek mesterei a hazugság határán moz?ó mellébeszélésnek, félrevezetésnek, tudatos, kétértelműségnek. McNamara például, amikor a vizsgázó diákok tüntetése megkezdődött, elfojtva dühét, fanyar mosollyal a következő mézes-mázos kijelentést tette: “Nagy örömömre szolgál, hogy a diákok mindkét csoportja ily fegyelmezetten viselkedett. Azok is, akik tiltakoznak a kormány politikája ellen és azok is, akik nyilvánvalóan támogatják azt." Talán fölösleges is hangsúlyoznunk e kijelentés tudatosan csalárd mivoltát. McNamara a gyalázatos vietnami háború “nyilvánvaló támogatásának” nevezi azt a tényt, hogy nem minden diák vonult ki, hogy többségük nem vett részt a tüntető kivonuláson. Ezzel a tudatosai! félrevezető kijelentésével önmagáról állít ki megbélyegző bizonyítványt a disz- doktoros háborús uszító. Mert csak egy tudatosan félrevezetni óhajtó ember áMithatia azt, hoqy azok a diákok, akik nem vettek részt a tüntetésen "nyilvánvalóan" tárroqatják a szennves háborút. Az erkölcsi bátorság legmagasabb fokát igényelte a tüntető diákok részéről az. hnrrv kivonuljanak a vizsgáról. Sokan, talán legtöbbjük egész jövőiét tette kockára ezzel a gesztussal, hiszen az egyetemi kopók természetesen feliegyezték a tüntetők nevét és e diákok “curriculum vitae”-ián rajta marad a tény. hogy — nevén nevezve a ^vermeket — ar^nköpték Amerika hadü<*vrniniszterét meg- TCÍesuk és tiltakozásuk kifejezéseként. Nem kell azt sem hangsúlyoznunk, ho^v ama diákok között is. akik nem mertek tiltakozni, rengetegen lehettek olyanok, akik száz százalékosan Nehéz megállapítani, hogy mennyit gyűjtenek össze egy évben. A Vatikánban sohasem adnak ki pénzügyi kimutatásokat, de egy magasrangu katolikus pap, a World Council of Churches egyik kiadványában jelentette, hogy 19G2-ben a Congregation 36 millió dollárt kapott adományokban. Azt nem említették, hogy maga a tőkealap mennyit tesz ki, de a hírek szerint 1 milliárd dolláron felül van. A Vatikán teljes vagyonát olyan összegekben értékelik, amelyek meghaladják az emberi fantáziát. Az Economist angol folyóirat, egyedül értékpapírokban 4.6 milliárd dollárra becsüli. A felső rétegekben fennálló korrupció leszivárog egészen a missziókig. Arra tanítják a népet az afrikai missziókban, hogy szükséges a gyóríás és hogy évente többször menjenek gyónni. Ezekért, valamint a keresztelésért és minden egyébért jócskán felszámítanak. De a keresztelés nem az egyedüli árucikk. Waite azt is mondja, hogy a papok rendszerint eladják a használt ruhákat, amiket az amerikai püspökök a Thanksgiving Day alkalmával összegyűjtenek. Waite beismeri, hogy sok esetben a papoknak ez az egyedüli anyagi jövedelmük, amely az éhenhalástól menti meg őket, a Vatikán fantasztikus, sokmilliárdos vagyona mellett. osztották a nyíltan tüntetők véleményét a h-idíisv- rn nwTrgrről, de nem mertek nyíltan tiltakozni. És ki tudja hány más százan olyanok, akiknek a leg- nagyoob fenntartásuk van a vietnami háború jogosságáról, erkölcstelenségéről. Amilyen dicstelen volt McNamara szerepe, épp olyan megvetendő volt Johnson bábujának, Gold- bergnek felszólalása is. Ez a szánalmas alak, aki a Legfelsőbb Bíróságot hagyta ott, hogy Johnson Egyesült Nemzetekben prókátora és az amerikai történelem legdicstelenebb háborúja mentegetője legyen a józan ész fejteiére állításával a náci terrorhoz hasonlította a diákok békés, jogos, nemes tüntetését! “Nemzetünk szenvedélyesen ragaszkodik a szabad véleménynyilvánítás jogához — mondta Goldberg ur —, de a demokráciát elpusztítja az, amikor békés gyűléseket megzavarnak és szétvernek!” A két háborús uszitónak nyilvánvalóan nem volt alkalma, hogy megbeszélje egymás között, hogy miként reagáljon a diákok békés tüntetésére. így hát amig McNamara megdicsérte a tiltakozókat “fegyelmezett” magatartásukért, ugyanazokat a tüntetőket Goldberg a náci terroristákhoz hasonlította! Hogy is szól a mondás a sánta kutyáról és a hazug emberről? A New York Egyetem legbátrabb, a béke és emberiség ügyéért messzemenő kockázatot vállalni óhajtó diákjait és a velük együtt kivonuló kb. 25 egyetemi professzort náci terroristákhoz hasonlítani, ily otromba, szennyes rágalmat nyilvánosság előtt hangoztatni, csak olyan embertől várhatunk el, akinek egykor fényes logikai képességét a szennyes vietnami háború által felkavart érzelmek és talán a lelkifurdalás is — alapvetően megrendítette. Akárcsak elődje, Stevenson, Goldberg is áldozatává vált ennek a förtelmes háborúnak. Figyelő Kongresszusi bizottság megy Kambodzsába WASHINGTON, D. C. — Ung Hongsath, a kambodzsai törvényhozó testület elnöke meghívta az amerikai képviselőket, hogy látogassanak el Kambodzsába és győződjenek meg személyesen arról, hogy az ország területén nincsenek észak-vietnami csapatok. Az utóbbi pár hónapban, időközönként olyan nyilatkozatok jelentek meg az amerikai hadvezetőség részéről, melyek szerint az észak-vietncmiak csapatösszevonásokat eszközölnek Kambodzsa területén. Norodom Sihanouk herceg ismételten tagadta ezt és az ő utasítására küldte Hongsáth a meghívást. Clairborne Pell, Rrode Island-i, George Aiken, vermonti és Danel K. Inouye. Hawaii-i szenátorok hajlandók a bizottságban résztvenni. WVWWWVWVVWfVVWÍWVVVVVVWVVVWVVVV A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hoey alkotmányellenes az az állami törvény, me’v megtiltja, hogy választás napján vezércikk jelenjen meg az államban megjelenő lapokban a választással kapcsolatban. Két dicstelen “diszdoktor”
