Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-16 / 24. szám

Thursday, June 16, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Az alkotmányosság utján Az alkotmányosság, a demokrácia szelleme tehát győzött Dominikában. A kiutazott külföldi megfi­gyelők szerint a konzervatív Balaguer, a meggyil­kolt diktátor, Trujillo volt minisztere korrekt, bé­kés szavazás utján szerzi meg a többséget (azóta már meg is szerezte) az itt “baloldalinak” jelzett, valójában “középutas” Bosch ellen, aki egyszer már többséget kapott, de egy katonai puccs követ­keztében elvesztette hivatalát. így a “rendfenn­tartó” csapatok (90% U.S.-beli, 10% délamerikai diktatúrák kis különítményei) hazamehetnének, ha a reménybeli elnök már első nap ki nem jelentette volna, hogy azok továbbra is szükségesek a “rend fenntartására.” A kiutazott U.S.-beli megfigyelők szerint a sza­vazás korrekt és békés volt, egyelőre nincsenek olyan hneink, amelyek ezt megcáfolnák, csak a vesztes hivei panaszkodnak a választási csalások miatt. Mégis, kritikai érzékünk arra int, hogy óva­tosan fogadjuk a dominikai újabb hmeket. Nehéz elhinni, hogy az OAS (amerikai országok szerve­zete), amelynek tagjai többségükben nyílt vagy burkolt diktatúrák, diadalt ülne olyan választások­ért, amilyenektől ők otthon iszonyodnak és hogy a diktátorok által kiküldött katonai parancsnokok lelkesednének értük. Még nem ismerjük az U.S.- beli megfigyelők névlistáját, nem tudjuk, mennyi­re vannak elkötelezve annak az elvnek, hogy min­denütt a világon szabad és tiszta választásokat tart­sanak és miképpen ellenőrizhették, hogy a világ­tól eldugott dominikai falvakban manchesteri és cambridgei formák között szavaznak az írástudat­lan parasztok. Ahhoz azonban több mint elég ada­tunk van, hogy az U.S. kormánya és sajtója lelke­sen üdvözölt olyan tiszta választásokat, amelyekről tudták, hogy terrorban születtek és hamisak vol­tak, sőt amelyeknek meghamisításában az U.S.- nek is szerepe volt, miként azt most például a New York Times-nak a Central Intelligence Agen- cy-ről közölt cikksorozata is bemutatta. így dicsérték ők közel-keleti politikájuk legerő­sebb oszlopaként a török majdnem-diktátort Men- derest, mig őt ott el nem seperték s fel nem akasz­tották. így tekintették ők a csalárd és erőszakos választásokkal kormányra jutott (náci-zsákmány­ból, elrabolt zsidóvagyonból) hadigazdag Karaman- lis félfasiszta görög miniszterelnököt az európai törvényes rend és magángazdaság egyik legfőbb védelmezőjének, amig őt a közfelháborodás az el­nyomó politikája és korrupciója miatt a biztos Angliába el nem távolította. így dicsőítették, mint Kelet-Ázsia legnagyobb, alkotmányos és demokra­tikus államférfiét a koreai Singman Rhee-t, amig terrorja és választási visszaélései miatt ellenforra­dalom nem tört ki, amely elől neki Hawaiiba kel­lett menekülnie. így ünnepelték Csombét, mint a Kongó alkotmányos fejét, amig őt Kasavubu ki nem dobta és az utóbbit, mindaddig, amig őt Mo­butu el nem kergette. így tisztelik a perzsa sahot, akinek uralma alatt egyik terrorválasztás követte a másikat. így ujjongtak, az elnöktől lefelé, mind­járt abban az órában, amelyben a State Depart­ment és a CIA által támogatott brazil generális elkergette az ország törvényesen megválasztott el­nökét, mint katonai diktátor lépvén a helyébe. És — sok más példát mellőzve — az U.S. 1961-es al- elnöke Ázsia Churchilljének nevezte Vietnam el­nökét, akiről Eisenhower is megírta, hogy az U.S. által támogatva megakadályozta a genfi egyez­ményben előirt választásokat, attól félve, hogy Ho Csi Minh észak-vietnami elnök szerezné meg a sza­vazatok 80 százalékát. Nehéz igy elhinni, hogy az U.S. politikai és ka­tonai vezetőinek szive repesne azért, hogy minde­nütt a világon általános, egyenlő és titkos válasz­tásokat tartsanak, sőt ellenkezőleg, nemrég jelen­tette ki a State Department latin-amerikai osztá­lyának vezetője, hogy az U.S.-nek nincs oka bizal­matlanul nézni a katonai juntákra, amelyek ha­talmon vannak, vagy puccs utján kerültek oda és ilyen nyilatkozatok nélkül is jól tudjuk, hogy Washingtonnak kényelmesebb ilyen militaristákat hatalmon tartani, mint a politikusokat, akik még az álparlamenti rendszerekben is meglepetések elé állíthatják gazdájukat és esetleg kevésbé alkalma­sak a tömegek jogkereső mozgalmainak elnyomá­sára, mint a "men on the horseback." Igaz, hogy Adlai E. Stevenson, amikor az U.S. követe volt az Egyesült Nemzeteknél azt mondot­ta, hogy Castro ellen az az U. S. legfőbb kifogása, hogy nem tart választásokat — ez azonban újra csak azt mutatta, hová juttathat egy jobbra hiva­tott embert a szereplési és érvényesülési vágy. Mert hiszen ő maga is jól tudta, hogy kormányá­nak végtelen hosszú a türelme választásokra vár­ni olyan országokban, amelyek tisztelik az ameri­kai magánvállalkozási rendszert és hogy van né­hány ország az Egy. Államokkal szorosabb kapcso­latban, amelyek kormányától Washington még so­hasem követelte a “szabad választásokat”, mint például Algéria, Burundi, Kamerun (és mind a többi 35 afrikai ország), Ázsia, Latin-Amerika leg­több állama és az európai fasiszta diktatúrák, Spanyolország és Portugália. Már ezért sem vagyunk benne biztosak, az U.S. kormánya úgy szivén viseli-e Dominika népének politikai jogait; annál kevésbé, mivel e nép már nyilvánította akaratát nemrégen, amikor Bosch-t nagy többséggel elnökké választotta, mégis mikor a katonai junta őt elkergette és a nép felkelt érette, az U.S. elnöke és sajtója az alkotmánynak ezeket a népi védőit nevezte lázadóknak. Mert — mint mondottuk — Washington nemcsak, hogy nem ra­gaszkodik a népakarat érvényesüléséhez (az U.S. déli államaiban is csak nemrég kezdett azzal törőd­ni, hogy a nem-fehérek is részt vehessenek a vá­lasztásokon), hanem ellene is szegül annak, ha a nép által alkotmányosan megválasztott kormány politikája neki nem tetszik. Amig tűrte vagy éppen támogatta Batistát, Jimenezt, a Somozákat, Stroess­A Student Nonviolent Coordinating Committee uj elnöke, Stokely Carmichael, a National Guar­dian junius 4-i számában közölt interjúban kifej­tette, hogy külön kristályosodik ki a mozgalom a négerek és a fehérek között, valamint az északi és a déli államokban és ez az alapja az SNCC uj programjának. Ezt a külön-fejlődést más szerveze­tek is tudomásul veszik. Az SNCC a déli négerek között fejt ki mozgalmi munkát. A mozgalom külön fejlődését igy analizálja Mr. Carmichael a Guardian-ban közölt interjúban: “Ha akárhol széjjelnézünk az országban, azt látjuk, hogy a néger gettók vezetése a gettókon kívül van. Mi az SNCC-ben azt mondjuk, hogy a vezetésnek a gettón belülről kell jönnie és kell, hogy azt ma­ga a nép irányítsa.” Ez megmagyarázza, miért ha­tározta el az SNCC, hogy független, helyi politikai szervezeteket állitson fel és azt is, hogy fehér ön­kénteseit miért küldi ki a fehér vidékek megszer­vezésére. “Hymodon, ha koalícióról beszélünk, legalább lesznek olyanok, akikkel koalícióba léphetünk. . . nem a George Wallace-okkal és nem a déli álla­mok ‘Dixie’-jeivel”. Mr. Carmichael ezekkel a sza­vakkal fejezte ki az amerikai néger nép hangula­tát és megmozdulásának hajtóerejét: “A négerek olyasvalamit akarnak, ami a sajátjuk, ami fölött maguk rendelkeznek. Az emberek az egész vilá­gon mindenütt ezt akarják. Ha az amerikai fehé­rek őszinték a szabadság kérdésében, akkor kell, hogy ezt megértsék.” Ez a kérdés és felelet formájában tartott inter­jú válasz azoknak, akik a “fordított fajgyűlölet” és az “elkülönülő stratégia” vádját emelték az SNCC ellen. San Franciscóban a The Worker hetilap munka­társa telefon-interjúban tett fel kérdéseket Car- michael-hez és két nappal azelőtt az Alabama Lowndes County Freedom Organization, a Black Panther (Fekete Párduc) párt elnökével, Jack Hu- lett-al beszélt. “A mnltban — mondotta Carmi­chael — a sajtó vörösfaló hadjárattal üldözött ben­nünket, sikertelenül. Most feketefaló hadjárattal próbálkoznak.” Hulett az iskolai integrációról a következőket mondotta: “Az integrációnak mindkét irányban kell működnie. . . szükséges, hogy a fehérek is bekerüljenek a néger iskolákba, nem elég hogy egy néhány négert próbálnak bejuttatni a fehér is­kolákba. De ehhez az kell, hogy a néger iskolák épp olyan színvonalon legyenek, mint a fehérek, el kell törölni az egyenlőtlenséget, akkor lehet igazi integrációról beszélni, mert igy mindkét irányban, foganatja lesz.” A Black Panther párt Lowndes Countyban a következő novemberi választásokon a megyei és városi hivatalokra 7 néger jelöltet állit. “Nem le­het igazi integráció — mondotta Hulett — ha a négereknek nincs elég iskolázottságuk és politikai hatalmuk, hogy mindenben a fehérekkel egyenlő színvonalon vehessenek részt. Enélkül csupán ar­ról lehet szó, hogy alkalmazkodnak a fehérek ál­tal felállított formákhoz.” Mindkét vezető megegyezett abban, hogy az SNCC jelenlegi taktikája — habár elsősorban a déli néger megyékre és az északi gettó vidékeire iránvul -—- valóságban az “igazi integráció alapiait fo<na lerakni.” Carmichael ezt is mondotta: “Az eddiginél fokozottabb tevékenységet szándékszunk nert, sokáig Trujillót és a többi diktátort s a kato­nai juntákat, addig éppen annak a néhány kor­mánynak a vesztére tört, amelyeket népük többsé­ge támogatott. Guatemala 1950. évi választásain Arbenz 243,000 szavazatot kapott, Ydigoras 66,000 szavazatával szemben, mégis 1964-ben elkergeti* Arbenzet és (miután az utána jött diktátort megöl­ték), Ydigorast hozta kormányra, (mig a katonák ezt is el nem kergették). Jagan Guianában minden választáson többséget szerzett, mégis két világ­hatalom, a brit és az amerikai, mindent megtett eltávolítására, amit végül is úgy ért el, hogy — ellentétben a saját választási rendszerükkel —- Guianában arányos képviseletet vezettek be, ami­nek folytán Jagan, bár most is a legtöbb szót kap­ta, valamivel alatta maradt az ellene szövetkezett két reakciós pártnak, Hasonlóan jártak el — mint mondottuk — Brazíliában, ahol legalább is a fejlet­tebb tartományokban valóban választhattak az em­berek és végül közrehatottak abban is, hogy a megválasztott Frondizi elnököt (persze, e válasz­tás sem fejezte ki egész tisztán a népakaratot) el­kergették és fogságra vetették. Mindezek alapján ne vegyék hazafiatlanságnak, ha egyelőre még n«B ülök ünnepi lakomát Balaguer megválasztása al­kalmából. (Utóirat. Azóta már ki is tört a botrány.) Választópolgár kifejteni a fekete lakosú vidékeken. Mindig azt hallottuk, hogy a többség hatalma a demokrácia alapja. Erre mi azt mondjuk, hogy ahol néger több ség van, ott a négereknek kell hatalmon lenniök. Azt állítják, hogy a gettókban az integrálás azt je­lenti, hogy távolodjunk el saját népünktől. Ezen az alapon a gettókban maradt nép vezetőség nél­kül marad. Arra kell várnia, hogy bekerüljön a fehér környékekbe, mielőtt politikai hatalmát gya­korolhatja. Mi hiszünk abban, hogy minden nép­nek gazdasági és politikai hatalmat kell gyakorol­nia azon terület fölött, amelyen lakik.” Hulett kihangsúlyozta, hogy egy fajta szervező- munka már megindult az alabamai fehér nyomor­ban lévők között és több hasonlót terveznek. “Szí­vesen látjuk a fehéreket a Black Panther pártban — mondotta — és hajlandók vagyunk fehéreket is jelöltetni. A demokrata pártban nem tudunk si­keresen működni, mert ott nincs semmi befolyá­sunk ... a demokrata pártban a hatalmon levő fe­héreknek van szavuk.. . a május 3-i előválasztá­sokon önkényesen nem számoltak 1405 néger sza­vazatot.” Vannak, akik elitélték az SNCC azon határoza­tát, hogy nem vett részt a junius 1-én és 2-án meg­tartott Fehér Ház-i polgárjogi konferencián. Erre vonatkozólag az SNCC nyilatkozata a következőket mondotta: “Lelkiismeretünk nem engedi meg, hogy a vietnami háború legfőbb előmozdítójával összeüljünk és vele belföldi emberi jogokról be­széljünk, mialatt ő Vietnamban a szinesbőrü nép emberi jogait szemérmetlenül letiporja.” Carmichael azt is mondotta, hogy az SNCC ál­láspontja nem sokban különbözik a kiváló intel- lektuelek és művészek álláspontjától, akik a múlt­ban a háború elleni tiltakozásként nem voltak haj­landók résztvenni Fehér Ház-i konferenciákban. Kelet-Pakisztán Dacca nevű városának lakosai nagy tüntetést rendeztek és követelték a tarto­mány függetlenségét. A kirendelt rendőrség sor- tüzet adott le a tüntetőkre. Tizen meghaltak és sokan megsebesültek. Tito, Jugoszlávia elnöke felszólította a NATO tagjait, hogy oszlassák fel a szervezetet. Mihelyt ezt megteszik — mondta Tito — a Varsói Szerző­dést hatályon kívül helyezik a szocialista országok. c^a Ukrajna Mazhirich nevű falujában a régészek egy házra bukkantak, melyet primitiv vadászok öt, vagy hétezer évvel ezelőtt építettek. A/WGR1KAI ^ p Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre S10.00, félévre S5.50. Minden más külföldi ország- 84 j be egy évre 12 dollar, félévre AZ SNGG AZ IGAZI INTEGRÁCIÓ ALAPJAIT KÍVÁNJA LERAKNI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents