Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-09 / 23. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 9, 1966 ' Munkás és szakszervezeti hírek . Mi lesz októberben a G.E. és a nyolc szakszervezet között A General Electric a világ legnagyobb villany­vállalatának üzemeiben dolgozó munkások nyolc különböző szakszervezetbe tartoznak. A villany­tröszt kihasználta a munkások ezen tagozódását és időről időre, amikor a kollektiv munkaszerződések lejártak, mindig alsóbbrendű szerződést kénysze­rűéit a különböző szakszervezetekre. Nem volt egység, nem volt harci készség Az utóbbi több mint két évtizedben nem volt egység a munkások soraiban. Ez azonban csak egyik része a problémának. A GE munkások zöme az International Union of Electrical Workers szer­vezethez tartozik. Ha ez a szervezet készen állna, a többi szervezetektől függetlenül felvenni a har­cot a GE-vel szemben, akkor képes volna olyan béremelést és olyan munkaviszonyokat kiharcolni a munkásoknak, melyek arányban állnának az acél-autó és a többi alapiparokban dolgozó mun­kások bérével és munkaviszonyaival. Vagyis a nyolc szakszervezet közötti egység nagyon fontos, de még ennél is fontosabb a munkások harci kész­sége, a szakszervezet felkészültsége a sztrájkra, ha erre szükség van. A GE felkészül a sztrájkra A General Electric vállalat minden lehetőt el­követ, hogy “jó helyzetet” teremtsen a saját maga részére. Felhalmozza árukészletét és levelet küld a vásárlókhoz, melyben felhivja figyelmüket az ez év októberében bekövetkezhető sztrájkra és hogy ezért ajánlatos, ha annyi árut halmoznak fel raktá­raikban, amennyit csak tudnak. Helyes volna, ha a szakszervezetek sztrájk nélkül próbálnának megegyezésre jutni a GE-vel, de ugyanakkor készen kell állniok arra az eshető­ségre, hogy a GE nem hajlandó megfelelő enged­ményeket adni. Ha visszatekintünk a múltba, ak­kor látjuk, hogy nagyobb erre az eshetőség, mint arra, hogy sztrájk nélkül lesz megegyezés. Ebben az esetben tehát a szakszervezeteknek készen kell állniok arra, hogy sztrájkkal vegyék fel a harcot a vállalattal szemben. Nem lehet titokban tartani Olyan nagy vállalattal, mint a GE a sztrájk ki- metele attól függ, hogy milyen előkészületeket tesznek a szakszervezetek. Ezeket az előkészülete­ket nem lehet titokban tartani, de nincs is erre szükség. Sőt, a szakszervezeteknek mozgósitaniok kell azoknak a városoknak a lakosságát, ahol GE- üzemek vannak. Ezt nem lehet titokban csinálni. Nem lehet, nem szabad a kormányra támaszkodni A szakszervezeti körökben az a hir járja, hogy az IUE és a többi szervezet “válságos helyzetet” hoz majd létre és remélik, hogy a szövetségi kor­mányhatóságok közbelépnek és segítenek “megol­dani,” a helyzetet. Ezt mutatja az is, hogy az IUE a National Labor Relations Board-hoz folyamodott, amikor a GE képviselői kivonultak a tárgyalóte­remből, ahol a nyolc szakszervezet képviselőivel találták magukat szemben. A tény az, hogy ha a szakszervezetek a szövet­ségi kormányra, vagy bizonyos kormányközegek­re számítanak, hogy a függő problémáikat meg­oldják, akkor rosszul számítanak és a munkások fogják a rövidebbet huzni. Ismételjük, hogy a GE munkások csak a saját erejükre, valamint az egész munkásmozgalom tá­mogatására kell, hogy alapozzák messzeható, az egész munkásmozgalmat érintő harcukat a Gen­eral Electric vállalattal szemben. Vessünk véget a nyomortanyák tulajdonosai profitharácsolásának Időről-időre rámutatunk, hogy az érvényben lévő adórendszer előnyben részesíti a nyomortanyák tulajdonosait. A St. Petersburg (Fia.) Times újabb esetet tárt fel, mely bizonyítja álláspontunkat. Az újság szerint “elrozsdásodott pléhfedelü házak, düledező falakkal és rothadó fapadlókkal” képe­zik azt az ingatlant, melynek hivatalosan felbe­csült értéke $15,820. A háztulajdonos jövedelme évente $5342. Ez azt jelenti, hogy a háztulajdonos évi 33 százalék jövedelmet könyvel el és semmi­lyen javítást nem eszközöl. Ugyancsak élesen kikelt a nyomortanyák tulaj­donosai ellen dr. Kenneth I. E. MacLeod, Cincin­nati város egészségügyi biztosa, “uzsorásoknak”, rabszolgakereskedőknek és a társadalmon élős­ködőknek” nevezte őket. Lépéseket kell tenni, hogy a szövetségi közegek kényszerítsék a nyomortanyák tulajdonosait, hogy lakhatóvá tegyék e rozoga, elhanyagolt és embe­reknek nem méltó házakat. Javaslat a képviselőházban Paul A. Fino, New York állam republikárfüs kép­viselője javaslatot terjesztett be, melynek célja volna “megfékezni a spekulánsokat és a nyomorta­nyák tulajdonosait.” “Nemrégen olvastam — mondotta Fino képvise­lő — a Labor-ban és más közleményekben arról, hogy a nyomortanyák tulajdonosai milyen profit- harácsolást folytatnak. Elhatároztam, hogy cselek­vésre van szükség. Ez a javaslatom magyarázata.” A javaslat törvényre emelése esetén a nyomor­tanyákból kollektált jövedelmi adót felemelik, ha a háztulajdonos nem tataroztat. A mostani adótörvény értelmében a nyomorta- nya-tulajdonosok nagy profitra adják el telkeiket, amelyeken e rozoga házak vannak és csak 25% adót fizetnek, mig más nagy jövedelműeknek sok­kal nagyobb százalékot kell fizetniük. Ha olyan tör­vényt léptetnek életbe, amely lehetetlenné teszi a profitharácsolást az elhanyagolt házak eladásából és igy az uj házak építéséhez szükséges telket ol­csóbban lehet megvenni, akkor olcsóbban lehet Mindeddig Niagara Falls a világ egyik legna­gyobb vízeséséről volt nevezetes. Odajöttek a vi­lág minden, részéről az uj házaspárok mézes he­teik eltöltésére. Odaérkezésük után nagy kiábrán­dulásban volt részük, mert a behirdetett látványos­ság nem ért fel az elvárt elgondolásokkal. Most azonban nem a vízesés helyezte Niagara megyét az ország érdeklődésének központjába. Hir terjedt el, hogy Mose Pickett 32 éves négert, négy gyermek apját börtönbe vetették. Pickett először azt a “bűnt” követte el, hogy már hosszú ideje munkanélküli volt, mint oly sok más néger és fe­hér munkás. A törvényben előirt munkanélküli biztosítási összeget már rég felemésztette. Pickett heti 55 dollár közsegélyből élt, ebből kellett ötöd- magát eltartania. Egy nap behivást kapott a közjóléti irodából. Pickett jelentkezett a jelzett időben és ott Niagara megye közjóléti hivatala titkárával, Norman J. Schreiberral találta magát szemben. A titkár Pic- kettnek egy betöltendő állást ajánlott: “Dolgozhat mint kertész, 60 dollár heti fizetéssel”, mondotta. Pickett igy válaszolt: “Alkalmam lesz a közeljövő­ben útépítési munkára, ahol kétszer annyit kapok egy hétre. Nem fogadom el a 60 dolláros munkát.” Schreiber “ki a hivatalomból, nigger” kiáltással kiutasította Pickettet hivatalából és azonnal bírói eljárást indított ellene. Az volt a vád, hogy Pickett “tudatosan bele­avatkozott az állami adminisztráció kellő végrehaj­tásába.” A biró meghallgatta az ügyész és védő­ügyvéd beszédét — és 30 napi börtönbüntetésre ítélte Pickettet. Habár szavakkal nem fejezte ki, tettével mégis azt mondotta: “börtönbe a naplö- pókkal.” Pickett ügyvédje, akit a bíróság nevezett ki, kér­te, hogy a vádlottat engedjék szabadon, mert fel­lebbezi az ügyet. A biró biztosan beleegyezett vol­na, — ha a vádlott fehér lett volna, de mert a vád­lott néger volt, igy két válaszút előtt állt: vagy le­fizeti az óvadékot, vagy börtönbe megy. Pickettnek persze nem volt pénze az óvadékra, igy börtönbe került. Az ügy nagy felháborodást keltett különösen az ország néger lakosai között. Az NAACP országos elnöke Roy Wilkins táviratban szövetségi és álla­mi vizsgálat azonnali megindítását követelte. George H. Fowler. New York állam “Human Rights” bizottságának elnöke Niagara Fallsra re­pült, hogy letegye az óvadékra szükséges pénzt és kimentse Pickettet a börtönből. Közben mig férje a börtönben ült, Pickett fele­sége megszülte negyedik gyermeküket. Pickett most szabadon van és továbbra is kapja a közjóléti segélvt, Schreiber tagadja, hogy ő a “nigger” kifejezést használta. Az állami és szövet­ségi hatóságok megkezdték az ügy kivizsgálását. majd emberséges lakáshoz jutni. “Javaslatom -— mondta Fino képviselő — na­gyobb adóengedményt adna azoknak a háztulajdo­nosoknak, akik megfelelő tatarozást hajtanak vég­re, akik rendben tartják házaikat. Azokra viszont, akik elhanyagolják, nagyobb adót rónánk ki.” Nem tudjuk, hogy Fino képviselő javaslata meg- állitaná-e az ingatlanok hallatlan áremelkedését, vagy sem és azt sem tudjuk, hogy ezzel megszün- nének-e a nyomortanyák? A tény azonban az, hogy valamit tenni kell e két égető kérdés megoldására. Nyílt üléseket kell tartani azoknak a kongresszu­si bizottságoknak, amelyek megtárgyalják e javas­latot és az ott elhangzottak alapján kell cselekedni. A fenti cikket a szervezett vasúti munká­sok hivatalos lapjából, a Labor-ból vet­tük át. Béremelést kapnak a vasúti csomagszállító hivatalnokok Az ország csomagszállitásának nagy részét jelen­leg a Railway Express Agency (REA) bonyolítja le. A vállalat hivatalnokai uj szerződést kötöttek, melynek értelmében 1967 január elsejétől heti $120 bért kapnak, Azok, akik 20 esztendei szolgá­lattal rendelkeznek, négy heti fizetett szabadság­ra jogosultak. Az alkalmazottak részesülnek kórhá­zi és orvosi kezelésben is. A vállalat és a szakszervezet között létrejött munkaszerződés tartalmaz egy olyan szakaszt is, amely felhatalmazza a vállalatot arra, hogy a szer­ződésben leszögezett bérek és munkaviszonyok megváltoztatását kérje abban az esetben, ha a pos­tahivatal felhatalmazást kap a törvényhozó testü­lettől a nagyobb súlyú csomagok kezelésére. Pickett továbbra is 55 dollárból kell, hogy eltart­sa most már hattagú családját. Minden jel arra mutat, hogy egy “forró, hosszú nyár” elé nézünk. RÖVIDEN Az ipari balesetek száma 1965-ben növekedett, cw Leon Keyserling neves közgazdász javasolja, hogy évente 13 milliárd dollárt költsenek a nyo­morban lévők elfogadható életszínvonalra emelé­sére. C+J> Az állami politikusok Albanyban nem hajlandók megszavazni New York város újabb adózási jogát mindaddig, amig a városi vezetőség nem emeli fel a 15 centes viteldijat. Ötven képviselő is részt vett abban a tüntetés­ben, melyet a japán lakosság szervezett Yokosu- kában, a “Snook” amerikai atom-tengeralattjáró látogatása alkalmából. A tüntetők követelték a tengeralattjáró azonnali eltávozását. Az Egyesült Államok nyugati államainak fatele­pi munkásai uj szerződést kötöttek, melynek értel­mében három év folyamán 42 cent órabéremelést kapnak. A mellékjutalékokat óránként 13 cent többlet-befizetéssel javítják. A munkások átlag órabére jelenleg $2.80. • New York Közlekedési Hivatalának 69 millió dollárra van szüksége. Ha ezt az összeget nem sza­vazza meg az állami törvényhozó testület, a hiva­tal kénytelen lesz a földalatti viteldijat felemelni. A Bonn-kormány felhatalmazást akar nyerni a parlamenttől, hogy szükség esetén rendkívüli esz­közöket használhasson a “rend fenntartására. Több tüzbombát dobtak Bakersfield, Kaliforniá­ban a négerlakta városnegyedbe. Több ház leégett, sokan megsebesültek. A rendőrség senkit sem tar­tóztatott le. Morse, Oregon állam szenátora úgy nyilatkozott, hogy a novemberi választásokon Hatfield republi­kánus jelöltre szavaz, mert az ellenzi Johnson viet­nami politikáját. David Carley, Wisconsin állam demokrata párt- bizottságának tagja pályázik az állam kormányzói hivatalára. A szeptember 13-i előválasztásokban részt vesz és a Johnson-kormány vietnami politi­káját ellenző program alapján kéri a szavazók tá­mogatását. AKI NEKI DOLGOZIK ÉHBÉRÉRT, AZ BÖRTÖHBE KERÜL

Next

/
Thumbnails
Contents