Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-26 / 21. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 26, 1966 így ir egy miami-i újságíró a “kétséges" vietnami háborúról MIAMI, Fia. — Érdekes cikket olvastam a Miami Herald április 6-i számában Sydney J. Harris tollából. Érdemesnek tartom néhány részletét olvasóinkkal ismertetni. A közelmúltban gyilkossági per zajlott le a miami-i törvényszéken. Az esküdtek “kétségesnek” találták a vádlottak bűnösségét és habár sok tanú terhelőén vallott ellenük, mégis felmentették őket. Ugyanakkor azonban azt látjuk, hogy az amerikai fiuk ezreit sorozzák be és viszik Vietnamba meghalni, habár “kétséges”, vajon vietnami háborúnk érvényes, vagy szükséges-e? Kétségüknek adtak kifejezést felelős kongresszusi tagok, a Legfelsőbb Bíróság egyik tagja, egy tiszteletben álló katonai vezető, professzorok és sokan mások, akik komolyan foglalkoznak a problémával. A legjobban meglep engem — Írja Mr. Harris -— annak nagymérvű bizonyítása, hogy egyetlen embert sem lehet halálba küldeni, amig “kétségeink” vannak, mégis hajlandók vagyunk ezrével elküldeni fiainkat a legvéresebb harctérre olyan ügyért, melyről sok jó ember azt mondta már, hogy igazságtalan és szükségtelen. Majd igy folytatja: Ugylátszik, hogy nemzetek olyan szokások és törvények fölé helyezhetik magukat, melyeket polgáraikra nézve kötelezőnek tartanak. Az Egyesült Államok három szerződést szegett meg és az ország alkotmányát a vietnami meg-nem-üzent “háboru”-val. Akkor hogyan kérheti polgárait, hogy tartsák be a törvényeket? Nem arról van most szó, hogy igazunk van-e, vagy nincs, mert ha igazunk van is, nem Ítélünk el senkit, amig “kétségeink” vannak bűnössége felől. Persze egy nemzet nem várhat addig, amig mindenki megegyezik célkitűzéseivel, különösen, ha súlyos veszély fenyegeti biztonságát. De semmi sem mutat arra, hogy bárki is fenyeget bennünket, vagy támadásnak lennénk kitéve, sőt, a semleges országok s úgynevezett szövetségeseink közül is jónéhányan privátilag úgy tekintenek reánk, mintha mi lennénk a fenyegetők és támadók Dél- kelet-Ázsiában. Úgy gondolom, hogy Mr. Harris cikke elgondolkoztató mindannyiunk részére. S. P. *★★★*»**★*★***★*★**+**★■*★*★*★**+*■*★★**+*■ A Demokrata Párt vacsorát rendezett, hogy ezáltal pénzt szerezzen a párt választási kampányára. Egy jegy ára 100 dollár volt. Az AFL-CIO vezetői, akik rendszeresen jelen vannak ilyen ösz- szejöveteleken, ezúttal távol tartották magukat, így akarják a demokraták tudomására adni, hogy a szervezett munkásság nincs megelégedve a kongresszus munkájával. Itt a tavasz! Itt az alkalom régi barátokkal ismét találkozni a newyorki és környéki haladó szellemű magyar munkások NAGY KELETI NÉPÜNNEPÉLYÉN 1966 Junius hó 12-én, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino szép kertjében (esős idő esetén szép zárt helyiség) Cim: 1118 Havemayer Avenue, Bronx, N. Y. Finom magyaros ennivalók, kitűnő házisütemények, Herbst-féle rétesek, frissítők, kávé. Jó SZÓRAKOZÁS FELNŐTTEKNEK ÉS GYEREKEKNEK “Forog a kerék” • Bazársátor! Belépődíj előreváltva 75 cent, — az ajtónál kilencven cent adóval- LEGYÜNK OTT MINDANNYIAN! ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! KÖNYVSZEMLE “föfégis tavasz” Rózsa Imre összegyűjtött versei (MAGVETŐ kiadása, Budapest, 1965) 129 oldal az egész. 129 nem is teljesen megtöltött nyomtatott oldal: ennyiből áll Rózsa Imre verseskötete. De ebben a 129 oldalban annyi szinte vakító szépség, annyi szivbemarkoló fájdalom, oly mélységes páthosz van sűrítve, melynél többet és szebbet kevés más magyar költő adott olvasóinak. Rózsa Imre verseivel lapunk olvasóinak és e sorok írójának már volt alkalma megismerkedni. Lapunk 1964-iki naptárában volt belőlük egy rövid szemelvény, amely némi Ízelítőt adott a költő képességeiből, de amely még nem sejttette velünk e költő nagyságát, témakörének szimfonikus skáláját. Miként Terenciusztól kezdve minden írónak és költőnek, Rózsa Imrének is “Nihil Humánum Me Alienum Puto” (Semmi, ami emberi, nem idegen számomra) a jelszava. És igy megpendülnek lírája húrjain, az élet, a szerelem, az elmúlás, a természet, a társadalmi problémák akkordjai igéző, uj, szépséges változatokkal. Petőfi óta nem fonta össze magyar költő a szerelem és az elmúlás érzelmeit olyan, szinte elviselhetetlenül fájdalmas, gyönyörű sorokba mint ezek: “A szemed mindig elkísér amerre járok egymagám. Mi lesz, ha egyszer majd a tér Végére ér utam? . . . Mi lesz veled, ha nem leszek? Ha nem találsz sem itt, sem ott? Bánat borítja el szemed, a két hű csillagot." Avagy ezekbe: "A hold majd akkor is vándorol, Amikor már nem leszek. Akkor is sírnak és nevetnek akkor is dalolnak majd az emberek. Jégpáncél fedi majd arcomat Csak szivedben ég belül Hogy éltem és értem valamit csak te tudhatod majd csak te egyedül." A világért sem akarjuk azt az érzést kelteni az olvasóban, hogy Rózsa Imre költészete a melankólia, a mélabu vagy pesszimizmus költészete. Távolról sem. A melankólia csupán egyetlen szin Rózsa poézisének ragyogó, gazdag és változatos színskálájában. Az alaptónust, a reményt, az uj emberben, az uj életben való hitet a kötet cime: Mégis tavasz adja meg. Akárcsak a beethoveni nagy szimfóniákban, melyek tragikus tónusokkal indulnak el (és mely magyar költő, aki átélte a második világháború s a nácizmus poklát kerülheti el az egyéni és kollektiv tragédiákról való megemlékezést), végül is a remény és a béke ódáiban érik el beteljesülésüket. Rózsa Imre egyik legbámulatosabb jellegzetessége a könnyedség, mellyel komplex társadalmi konklúziókat néhány kristálytiszta sorba képes foglalni. Ezek olvasásánál az ember nem tudja, hogy mit csodáljon jobban: a szépséget vagy a logikát. Vegyük például ezt a csupán három sorból álló verset “Mégis” (mely a kötet címének felét nyújtotta): "Minket az élet megtiport. De áldjuk mégis ezt a kort. Mert fény, mit vihar ki nem olt!" Gondolkozzunk el kissé, hogy mi minden van e három sorban ily utolérhetetlen tisztasággal, elvitathatatlan logikával kifejezve! Vannak irók, akik többkötetes visszaemlékezésbe foglalhatták össze élményeiket s második világháború korszakából és amelyek végeredményben nem mondanak többet e három sornál. A fentiek még mindig csak részlegesen fejezik ki Rózsa lírája sokrétűségét. Vannak versei, melyek szinte a zene hatását váltják ki az olvasóból (Emmihez). Vannak versek, amelyek oly hatással vannak ránk, mintha valami régi álmunkat elevenítenék fel (Utazás) és van egy egészen rendkívüli csaknem példátlannak minősíthető költemény, amely a modern technológia alapelveit, a gép filozófiáját foglalja rímekbe (Egy kiállítás gépei). Mindent összefoglalva, Rózsa Imre korunk egyik nagy magyar költője; szerényhangu, de szépségben, mélységben méltó utóda a Reviczkyeknek, a Radnóthyaknak. A “Mégis tavasz” költészetének, e szerény csodacsokra állandóan megújuló élvezetet és inspirációt nyújt az olvasónak. E sorok Írója monstantól kezdve mindig kéznél fogja tartani íróasztalán és őszinte meggyőződéssel ajanlja minden olvasónknak, aki szereti a magyar verset, a szép séget, az élet nagy kérdéseinek a költészet eszközeivel való fejtegetését. Figyelő (Rózsa Imre “Mégis tavasz” c. verseskötete korlátolt mennyiségben kapható a Magyar Szó kiadó- hivatalánál, 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003, 75 cent ellenében.) Jan de Hartog: The Hospital (Atheneum, N. Y. 1966) Irta: EÖRSI BÉLA Houston, Tex.-ban csodákat müveinek szivope- rációkkal. Houston, az Egyesült Államok egyik legnagyobb városa, ahol sportarénát építenek milliókért. Ebbe a városba betévedt egy holland származású Quaker, Jan de Hartog, aki az ottani egyetemen a drámairásról tartott előadást. Quaker létére segíteni kívánt embertársain és önkéntes ápolónak jelentkezett a Jefferson Davis közkórházban. Az amerikai középosztály meg van győződve arról, hogy csak neki nehéz s költséges, ha megbetegszik, különösen ha kórházi ápolásra szorul és irigykedve beszél a szegénysorsuakról, akiket ingyen a legjobb ápolásban részesítenek. Holott ez nincs igy. Jan de Hartog: The Hospital (kórház) cimü könyvében megcáfolja ezt az elképzelést. Könyve súlyos vád az amerikai civilizáció ellen. Szinte a középkori kórházak szörnyűségeivel és Florence Nightingale Scutari-i élményeivel vetekszenek az általa leirt körülmények. Tény az, hogy a város és megye nem ad elég pénzt, hogy elegendő személyzetet tarthassanak. Példát hoz fel: 70 újszülött baby volt a kórházban és nem volt ápolónő, aki etesse őket; gyakran éhezni hagyták a kicsinyeket. Nem volt elég pelenka sem. A kórház túlzsúfolt, nincs elég személyzet, az infekció elterjedt a szülési osztályon és 16 újszülött halt meg egy napon, mert a kórházat csak politikai eszköznek tekintik. Az orvosok, cselédkönyvesek és rezidensek éjjel-nappal operálnak, hárman egy teremben. A padló sikamlós, tele vérrel és más emberi váladékkal. Az ágyak mechanizmusa nem működik. A kórházi szoba padlója szennyes folyadékkal volt tele, melyen alig lehetett járni. Az ágyakban hemzsegtek a bogarak. A súlyos betegeknek senki nem adott vizet, gyógyszert, nem beszélve segítségről és más szükségletről. A bürokrácia olyan nagy volt, hogy még önkéntes ápolónőket sem kívántak alkalmazni, nehogy az újságba kerüljön a hir a kórházról. Minthogy Houstonban a szegények legnagyobb része néger és mexikói, önkéntes adományokat sem lehetett gyűjteni, mert a fehérek szive a színes szenvedők számára nem mozdult meg e gazdag egy és félmilliós városban. A könyv leírásai irtózattal töltik meg az embert. Az ápolónők éjjel-nappali munkájuk után a fáradságtól összeesnek. A szerzőnek sikerült valami kis javulást elérni Quaker társai önkéntes jelentkezése révén, de felmerül a kérdés: vajon másutt (főként a déli államokban) jobbak-e a viszonyok és vajon a Medicare nem fogja-e a kórházak túlzsúfoltságát növelni? New Yorkban 30,000 kábítószertől mérgezett egyén van. Ezek orvoslása évente 90 millió dollárba kerül. Long Islandon letartóztattak 28 személyt. A vád ellenük az, hogy kábítószer eladással foglalkoznak. Egy gazolint szállító amerikai hadirepülő lezuhant Okinawa szigetén. A szerencsétlenség következtében a gép öt tagból álló legénysége halálát lelte. Egyezmény jött létre az Egyesült Államok és Izrael között, melynek értelmében az amerikai kormány elad Izraelnek egy bizonyos számú hadibombázót. C-fsS Maurice Couve de Murville, Franciaország külügyminisztere Lengyelországban van, ahol tárgyalásokat folytat a lengyel kormányképviselőkkel az európai feszült helyzet megoldására. Argentina szervezett munkásai általános sztrájkbe léptek. A sztrájkot az robbantotta ki, hogy Arturo U. Illia elnök megvétózta a kongresszus által elfogadott törvényt, mely felemelte volna a munkások végkielégítését.
