Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-26 / 21. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 26, 1966 “MA NEM VESZÜNK FEL TÖBB SZEMETET” EGY JÓINDULATÚ ORVOS FIGYELMEZTETÉSE Dr. Van Delien orvos inti azokat, akik 60 vagy 65 éves korban nyugdíjba mennek. Az orvos cikkét több amerikai újság közölte és érdemes vele foglalkozni. Statisztikai adatok vannak a kezünkben — mond ja dr. Delien —, melyek rámutatnak, hogy az ülő foglalkozású emberek sokkal jobban ki vannak téve különböző szívbajoknak, mint mások. Ezekből az emberekből háromszor annyi pusztul el szívrohamban, vagy más szívbajban, mint azokból, akik rendszeres testgyakorlatot végeznek, vagy olyan munkán foglalatoskodnak, amely bizonyos mozgást igényel. Hogy érthetőbbé tegyük a kérdést, rámutatunk, hogy ha nem használjuk valamelyik testrészünket -— mondjuk a lábunkat — eléggé, azok az izmok elsatnyulnak és nehezünkre esik a járás. A szivünk alapjában véve nem egyéb, mint nagy izomcsoport, sok idegszállal szervezetünk minden részéből. Ha ezeket az idegeket, izmokat elhanyagoljuk, elsatnyulnak és kevesebb munkát bírnak el. Láthatjuk ezt, amikor egészen fiatal férfiak, vagy nők megállnak a lépcsőkön, hogy kipihenjék magukat. A szívhez vezető izmok nincsenek eléggé trenírozva ahhoz a munkához. Idősebb emberek, akik fiatal korukban valamilyen sportot űztek, könnyebben megússzák, ha szélütést kapnak, mint azok, akik az iskolapadból egyenesen az Íróasztallal szerződtették le magukat egy egész életre. Ha egy ilyen ifjúkori sportoló szélütést kap és az első félórában az nem végez vele, akkor jó kilátása van arra, hogy még hosszú ideig eléljen, ha naponta kisebb testgyakorlatokat végez és az előirt diétát betartja. Angliában vizsgálatot végeztek a közlekedési alkalmazottakon. Azt találták, hogy azok között, akik az autót vezetik, 50 százalékkal többen haltak meg szívbajban, mint azok között, akik a jegyszedésnél voltak alkalmazva. Ennek oka, hogy a motorvezető egyhelyben ül, mig fa jegyszedő állandó mozgásban van a jegyek eladása, az utasok ellenőrzése terén. Orvosok körében általánosan elismert, hogy a testgyakorlat szükséges. Eisenhower volt elnökünk betegsége nagy port vert fel az egész világon. Dr. Dudley White, a világ legelismertebb szivspecialis- tája vette kezelésbe, amikor mások nem értek el sikert. Dr. White azonnal kitessékelte az ágyból a beteget és szabadban való sétát rendelt el, később a golfpályára irányította és naponta gyors sétára biztatta. Azóta volt elnökünk egészségesebb, mint valaha. Itt kell megjegyeznem, hogy nagyon elszomorító látványt nyújtanak úgy a Magyar Szóban, mint a Kanadai Magyar Munkásban gyakran megjelenő gyászkeretes jelentések. Ilyenkor arra gondolok, hogy ezeknek az olvasóknak nagyrésze saját hibáján kívül dől ki a sorból, mert minimálisan 8—10 év ment veszendőbe e szorgalmas, becsületes és sok esetben kizsákmányolt embereknél, akik egy kis körültekintéssel meghosszabbíthatták volna életüket. Sajnálatos látványt nyújt, amikor egyesek jól kifényezett autójukon kihajtanak azért, . hogy három blocknyira egy csomag cigarettát vá- . sároljanak, arra gondolva, hogy ki kell vinni az autót a garázsból, nehogy berozsdásodjon, de el- . feledkeznek arról, hogy nem a gép, hanem ők fog- . nak berozsdásodni. Akik kedvenc lapjukat, a Magyar Szót olvassák, azok tudják, hogy mit ad nekünk az élet a mostani világeseményekkel kapcsolatban és megértik, hogy sohasem voltak napjaink olyan eseménydu- sak, mint mostanában. Milyen kertész az, aki a . földbe vetett magot nem ápolja, vagy nem törődik annak növekedésével? Vannak, akik azzal érvelnek, hogy nem az a fontos, hogy meddig élünk, hanem miként élünk. Ezek jó érvek, de nem őszinték. Találkoztam már ilyen emberekkel és amikor közeledik az a bizonyos idő, amelynek egyszer el kell jönnie, de rendszerint hamarabb jön, mint szeretnénk, akkor salátát és tökmagot rágtak, abban a hiszemben, hogy meg tudnak menteni néhány évet. Rendszerint azonban ilyenkor már késő. Naponta egy és fél mérföldet gyalogolok minden reggel, kezemben a reggeli újság, hátamon pedig 83 évem. Nem tudom, hogy az öreg kaszás mikor fog elszólitani, hiszen nem kötöttem szerződést a tulvilági érdekeltségekkel. De amig ez az árnyékvilág megtűr és szívhatom ezt az illatos kaliforniai levegőt, nem akarok berozsdásodni. Szeretem a napot, az égen a csillagokat, szeretem a virágokat, szeretek tevékenykedni, szeretek mindent, ami szép és jó, s végül szeretem az embereket. Schubert, Elsinore, Calif. A helyszín: A Városi Kórház felvevő hivatala. Ott ül egy öreg tehetetlen ember, aki annyira legyengült állapotban van, hogy etetni kell. Kéri, hogy vegyék fel a kórházba. Röntgen képet vettek a melléről s a felvevő orvos azt mondja, hogy csak abban az esetben veszik fel a beteget, ha a kép azt mutatja, hogy folt van a tüdőn. Miközben az orvos szorgoskodik az öreg beteggel, egy fiatal orvos rohan be az ajtón és mondja: “most jövök a köz- igazgatási hivatalból, ma nem veszünk fel több szemetet.” Kérdezésünkre kitűnt, hogy a "szemét" alatt felvételre jelentkező betegeket értett. Ez az általános jelző, amit a városi kórházakban dolgozó orvosok használnak. Azt mondják, hogy ezzel nem akarják sértően lealacsonyítani a betegeket, hanem arra utalnak, hogy magánkórházak a városi kórházakba “öntik a szemetet”, utalják át a nincstelen pénznélküli betegeket. A 999 ágyas Városi Kórház a 97. utca és a First Avenue sarkán van. Az ágyak állandóan elfoglaltak. A kórház klinikáján naponta 100 beteg jelentkezik kezelésre. A száz közül átlagban tizenkettőt helyeznek el a kórházban. »+J A kórház 57 ápolónőt alkalmaz. Az ápolónőknek nemcsak saját munkájukat kell elvégezniük, de ők etetik a betegeket is és a kifutó fiuk munkája is rájuk hárul. Ez viszont arra vezet, hogy az ápolónők megsokalják a munkát és ott hagyják állásukat. Az eltávozott ápolónő munkáját azokra hárítják, akik még állásukban maradtak. Ez megterheli a már eddig is túlterhelt ápolónőket és azok is lemondanak. Ez végnélküli visszás folyamatot teremt meg, mely a rossz helyzetet még rosszabbá teszi. c+J> A kórházakban dolgozó ápolónők helyzete a szó szoros értelmében tarthatatlan. A fent említett közkórházban hol 57 ápolónő dolgozik 275-re volna szükség. Az ápolónők fő panasza az, hogy olyan munkák elvégzésére kényszerítik őket, mely nem a munkakörükbe tartozik. Ezenfelül fizetésük is igen alacsony. Egy okleveles ápolónő évi fizetése $5,150. Követelik, hogy ezt emeljék fel $6,400-ra. Ha e két panaszt a városi kórházigazgatóság nem orvosolja, akkor többezer áplónő “lemond” állásáról és a jelen válság gyerekjáték lesz ahhoz képest, amilyen helyzetet a lemondás fog előidézni. iT-K5> A városi kórházakban dolgozó orvosok többsége az ápolónők pártján van. Egy orvos igy nyilatkozott: “általános az a felfogás, hogy a kórházakban az orvosok dolgoznak legnehezebben. Ez tévedés. A tény az, hogy az ápolónők végzik a legnehezebb munkát.” Egy másik orvos véleménye: “Nekem úgy tűnik fel, hogy van elegendő pénz mindenki számára, aki pénzért folyamodik — akkor miért nincs elegendő pénz a valóban társadalmi munkát végző áplónők számára?” Egy harmadik orvos mondotta: “Az utolsó negyven esztendőben az ápolónők most cselekedtek először okosan (a tömeglemondásra utalva).” Közben lezárják a városi klinikákat, elbocsátják a kórházakból a még betegállományban lévőket, nem veszik fel még azokat sem, akiket eddig felvettek, csak a félholtakat. Igy működik ez a humanista rendszer a világ leggazdagabb országának leggazadabb városában: New Yorkban. ST. PETERSBURG, FLA “ELLENSZENVES” LÉGKÖRE Irta: LUSZTIG IMRE St. Petersburg, Florida állam egyik turista városa. Turizmusból élnek a város üzletemberei, szálloda tulajdonosai, háztulajdonosai, no meg abból, hogy a nyugdíjba lépők százai, az ország minden részéből ide jönnek, hogy éveik alkonyát itt töltsék el. A szövetségi kormány Job Corps (munkaönkén- tesi) hivatala összeverbuvált 240 tizenhat és huszonegy év közötti leányt, hogy valami mesterségre való tanítással munkaképessé tegye őket. E fiatal leányok nyomorúságos viszonyok között nőttek fel. Az iskolából kimaradtak és tétlenségben töltötték idejüket hasonló helyzetben lévő fiukkal. El lehet képzelni az ilyen környezetben felnőttek modorát, magatartását és viselkedését! A Job Corps hivatala a Gulf-öböl mentén fekvő St. Petersburg városának Huntington szállodájában helyezte el az összeverbuvált 240 fiatal leányt. Ez volt a Job Corps első ilyen kísérlete az egész országban és nagy gondot fordítottak és sok pénzt költöttek arra, hogy sikerrel járjon. Johnson elnök Nagyszerű Társadalom tervei ilyen és hasonló vállalkozások sikerétől függnek A honatyák fellázadnak A város polgármestere, honatyái és üzleti vezetői nagy felháborodással szemlélték a leányok viselkedését. Úgy látszik, hogy fiatal leányok nagyobb élvezetet találtak más elfoglaltságban, mint a tankönyvek olvasásában, vagy egy mesterség titkainak elsajátításában. Viselkedésük és modoruk elriasztotta a turistákat, háborgatta a szomszédságukban lakó nyugdíjasokat — s mindez a szálloda tulajdonosoknak, a szobát kiadó háztulajdonosoknak és az üzletembereknek anyagi kái't okozott. Rehabilitáció ide, rehabilitáció oda Rehabilitáció ide, rehabilitáció, oda, Johnson Nagyszerű Társadalma ide vagy oda—ez mind szép jó, méltányos és támogatásra érdemes. DE nem lehet, nem szabad ezt megvalósítani, ha St. Petersburg üzletembereinek, szálloda tulajdonosainak és háztulajdonosainak rovására megy. Herman Goldner polgármester vezetésével üzletemberekből álló bizottság zarándokolt Washingtonba. Ott leültek tárgyalni a Job Corps képviselőivel. Követelték a lányoknak a városból való eltávolítását, máshová helyezését. A Job Corps képviselői először azt ajánlották, hogy áthelyezik a leányokat a Huntington szállodából a Soreno szállodába. Amikor a küldöttség tagjai meghallották a szövetségi kormány ezen hivatala képviselőinek ajánlatát, a hajukat tépték, az íróasztalt döngették és más hasonló módon félreérthetetlenül adták tudomására, hogy ez részükre nem jelent mást, mint hogy cseberből vederbe jutnak. Ez nem megoldás mondották, sőt még csak súlyosbítja a helyzetet, mert a Soreno szálloda a városnak sokkal forgalmasabb helyén van, mint a Huntington. Csak egy megoldás lehet: a leányoknak el kell hagyni a várost. Semmi más nem lehet kielégítő vagy elfogadható részünkre. A Herman Goldner polgármester által vezetett bizottság ultimátumot adott a szövetségi kormány képviselőjének: október 31-ig el kell távolítani a Job Corps program keretében beszállásolt 240 leányt St. Petersburg területéről. A szövetségi kormány képviselője ebből azt a következtetést vonta le, hogy St. Petersburg “ellenszenves légkört” teremtett s igy nincs mit tenni, mint elköltözni onnan. Hová helyezik át a Job Corps országos vállalkozásának első kísérletét senki sem tudja. Azt sem, hogy mi lesz a 240 leány kiképzésével, a Job Corps jövőjével és magával Johnson elnök Nagyszerű Társadalmával. RÖVIDEN Paul Joseph Chartier 45 éves torontói lakos bombát vitt be az ottawai képviselőházba. A bomba felrobbant, megölte Chartiert és megrongálta az épületet. Fred Slaughter 51 éves rakodómunkás agyonlőtte feljebbvalóját, Fekete Jánost a Gary, Ind.-i U.S. Steel vállalat üzemében. Egyezményt jött létre a nyomdászok és a World Journal Tribune ujságvállalat között. Az egyezmény meghatározza mennyi kielégítést kap az a nyomdász, aki elveszti munkáját a három újság egyesítése következtében. Egyezmény jött létre Lengyelország és a Fiat olasz autóvállalat között, melynek értelmében a Fiat vállalat autógyárat épit fel Lengyelországban, mely 35,000 autót gyárt majd egy évben. A gyár felépítése 40 millió dollárba kerül. A sziriai kormány megfontolás alá vette a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai elismerését. C-f'-ö A newyorki városi kórházakban dolgozó okleveles ápolónők elfogadták a polgármester által kinézett egyeztető fizetés javítási ajánlatát. Az ajánlat értelmében az ápolónők fizetése 6,050 dollár visz- szamenőleg ez év januárjától és 8,200-ra emelkedik a jövő év elején.
