Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-19 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 19, 1966 EMELIK AZ ADÓT SMI J E G rz EIE K A kaliforniai képviselőház elfogadta Young, na- pa-i állami képviselő javaslatát, ameiy megszigorított büntetési mér ki azokra, alük zendülések alatt gyújtogatnak, vagy akiknél “Molotov-koktélt” tálainak. A javaslat célja: elejét venni olyan zendülésnek, mint a tavalyi volt Los Angeles Watts kerületében, ahol 34 élet veszett el és 50 millió dollárnyi károsodás történt. tia Képviselőink az állapotok gazdasági és politikai javítása helyett súlyosabb büntetésekkel pró- báijaK elejét venni a szukölködők zendüléseinek, akkor újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy még mindig nem értették meg, mi megy végbe a nagyvárosok gettóinak nyomortanyáiban. • • • Les Angeles városi tanácsa végre vizsgálatot rendelt a kikötői ügyosztály által engedélyezett és pénzelt világkörüli kirándulások dolgában. Nem régen Paul Lamport, a tanács egyik tagja Hawaiiba látogatott az adófizetők költségén, utána Thomas Shepard, a tanács egy másik tagja és a kikötői ügyosztály ÖT TAGJA kíséretében Yorty polgármester látogatott a Távol-Keletre, szintén az adófizetők költségén. Az ilyen kirándulások célja (álíitó’ág) "üzlet- szerzés", de mi Yorty kirándulásának csupán egy eredményét láttuk: azon kívül, hogy Saigonban banketten valakivel inget cseréit, üzlet helyett háborús uszítást hozott magával. Yorty kirándulása 33,328 dollárba került. Drága inget hozott Saigonból! Hogy a háborús uszításról ne is beszéljünk!! • • • Az egybillió dollárban, amely összeg erejéig Johnson élelemmel akarja Indiát segíteni, van egy 4-milliós tétel, amelynek ellenében az éhező indiaiak elsőrendű virginiai dohányt kapnak. Cooley képviselő, akit North Carolina államból a dohánytermelők küldtek a kongresszusba, ezt a tételt igy magyarázza: “A koplaló indiaiakat a dohányzás elernyeszti, az idegességüket enyhiti és ezáltal könnyebben emésztik az eledelt, amit majd tőlünk kapnak.” Megértjük, hogy felesleges dohánykészletünk egy részét még a koplaló indiaiakra is rásózzuk, de a fenti bárgyuság helyett jobb lett volna, ha a dohánytermelők kedvében járó képviselő befogta volna a száját. • • • ,A szellemes"Ludas Matyi" irta: Louis Armand, a francia Akadémia tagja, a vasúttársaság egykori elnöke előszeretettel szokta mondani: "A statisztika olyan, mint a bikini. A lényeget ugyan nem tárja fel, de azért gondolatébresztésre jó..." • • • Antikor a New York Times dolgozói sztrájkoltak, a lap pénzügyi szakértője, M. J. Rossant, a torontói “Globe and Mail”-hez intézett sürgönyében ezt mondta: “Lassankint nyilvánvaló lett, hogy az Egyesült Államok történetének leghosszabb ideig tartó békebeli fejlődését a megállás fenyegeti, amikor a vietnami háború kiterjesztése uj életre keltette.” Egy los-angelesi lámpa-tervező a pénzügyi szakértő e kijelentését igy foglalta szavakba: “Hiába állítottunk ki uj modelleket, senki nem vásárolt. Az egész bútoripar válságban volt. Mi 50 ember közül 38-at. letettünk. Akkor ‘SZERENCSÉRE’ fokozódott a vietnami háború és megindult az üzlet Rögtön 20 embert visszahívtunk munkába.” Az amerikai üzlet “szerencséjére” a fenti kijelentések óta a vietnami háború megint fokozódott. Az amerikai és a vietnami szülők szerencsétlenségére, a fiaik közül egyre többen pusztulnak el az oktalan öldöklésben. • • • A világ különböző részeiben évente két BILLIÓ dollár értékű amerikai tankon, repülőgépen és fegyveren osztoznak azok, akik Amerika-barátnak és kommunista-ellenesnek vallják magukat. Ez köztudomású, elfogadott tény. Némi megdöbbenést csak az keltett, hogy McNamara hadügyminiszter a NATO legutóbbi gyűlése után kiadott jelentéshez hozzáfűzte: "az Egyesült Államoknak jelenleg tízezer atombombája van, amelyeknek fele, körülbelül 5,000 bomba, Amerika 'megbízható' szövetségeseinek a kezében van." Nem tudjuk, de feltételezzük, hogy a mi "meq- bizható" szövetségeseink közé tartozik Nyugat-Né- metország is, ahová évek óta ömlik a fegyverek, a tankok és a repülőgépek tömege. Nagy felháborodást váltott ki sok emberből az a tény, hogy vékonyabb lett fizetési boríték, mert több adót tartottak vissza, mint eddig. Az sem tetszik soknak, hogy a megélhetés egyre drágul, és mindezek felett azt olvassuk az újságokból, hogy a nagy vállalatok egyre nagyobb profitot harácsolnak maguknak. Most meg az a hir járja, hogy a szövetségi kormány ismét újabb adót fog a nyakunkba sózni. így a “süteményből” egyre kisebb morzsa jut a munkások szájába és a szövetségi kormány semmit nem tesz, hogy az adózást azok vállára tegye, akik azt fizetni képesek. A háború az oka mindennek Közben nem épitenek elég házat, kórházat, iskolát. Nem emelik fel a minimális órabért, nem emelik fel az idősek nyugdiját, nem adnak béremelést az alacsony fizetésű tanítóknak, tanároknak és ápolónőknek. És igy tovább. Mindezt azzal magyarázzák, hogy folytatnunk kell a “szabadságért” vivott háborút. Mire van szükség? A helyzet azt kívánja, hogy az alacsony bérért dolgozók adóját leszállítsák, vagy töröljék el és azok vállára tegyenek nagyobb adót, akik képesek megfizetni az adót anélkül, hogy ezzel életszínvonaluk csökkenjen. Ez azt jelenti, hogy fel kellene emelni a vállalatok és a nagy hasznot elkönyvelek adóját és el kellene törölni a befektetésekre költött összeg 7 százalékos adómentességét. Mi, szakszervezeti tagok nem vagyunk az adófizetés ellen, de véleményünk az, hogy akik a háborúból, vagy más módon nagy profitot csinálnak, azok fizessék az adó nagy részét. Philip M. Stern irt egy könyvet: “Hogyan rabolták ki a nemzeti pénztárt” címmel, melyben rámutat arra, hogy “20 egyén, egyenként több mint 500,000 dolláros jövedelemmel nem fizetett szövetségi adót.” Ez csak egy példa a sok közül arra, hogy nagykeresetü egyének miként bújnak ki egy vagy más módon adófizetési kötelezettségük alól. Közben a szegények fizetnek Közben a szegény munkások és alkalmazottak fizetéséből 20%-ot vonnak le adóra, még mielőtt fizetésüket kézhez kapnák. Ugyanakkor a szegény szegényebb, a gazdag pedig gazdagabb lesz. Az uj adót azzal a magyarázattal akarják a szegényekkel elfogadtatni, hogy ez majd lecsökkenti a lakosság vásárló képességét, ami viszont megakadályozza a további inflációt. A tény azonban az, hogy a munkás vásárlóereje nem növekedett az elmúlt esztendőben, sőt ellenkezőleg, az árak és adók emelkedése a munkások reálbérét csökkentette. Helyénvaló, hogy felfrissítsük néhai F. D. Roosevelt elnök 1944-ben tett javaslatát, mely szerint el kell kobozni minden 25,000 dolláron felüli jövedelmet. Az elgondolás nagyon egyszerű volt. 25 ezer dollár elég bárkinek is egy évre. El lehet abból tengődni. Ha egyenlő áldozathozatalról beszélünk, akkor beszédünket kövessük tettekkel. (A fenti cikket a nyugati rakparti munkások hivatalos lapjából, a “Dispatcher”- ből vettük át.) Küzdelem az NSZK ban a szükségállapot-törvény ellen A nyugatnémet politikában ismét előtérbe kerüli! a szükségállapot-törvénytervezet, miután Lücke belügyminiszter bejelentette, hogy rövidesen dűlőre akarja vinni ezt a kérdést. A figyelem most a nyugatnémet szakszervezeti szövetségnek most kezdődött kongresszusa felé fordul. Ennek egyik fő témája éppen a szükségállapot-törvénytervezet ügye lesz. Az egyes szakszervezetek részéről a kongresszus elé terjesztett határozati javaslatok többsége azt sürgeti, hogy a szakszervezeti szövetség továbbra is a leghatározottabban utasítsa el a szükségállapot- törvény tervét. Közvetlenül a szakszervezeti kongresszus előtt 362 nyugatnémet professzor nyilt levélben arra szólította fel a szakszervezeteket, tartsanak ki az 1963-as hannoveri határozatok mellett, és továbbra is utasítsanak el mindenféle szükségállapottörvényt. A hét végén 506 nyugatnémet lelkipásztor nyilt levelet intézett a bonni Bundestag képviselőihez, felszólítva őket, hogy semmi esetre se szavazzák meg a szükségállapot-törvényt. Dél-Afrika kormánya betiltotta az egyetemi diákok szervezetének működését. FORR UR FÉLTI a mmimi Henry Ford II., a milliárdos autókirály úgy látszik aggódik a kapitalista rendszer szilárdsága miatt. Minden bizonnyal ez késztette őt arra a beszédre, melyet a Vásárló Ügynökök Országos Szervezetének 51. kongresszusán tartott. Ford ur igy beszélt: “Aggódom amiatt, hogy országunkban egyre több és nagyobb a lázongás. A Wattsban, Chicagóban és New Yorkban történt lázadásokra utalok. Aggódom amiatt, hogy a bűnözés egyre növekszik, a fiatalság soraiban a huligánizmus egyre terjed. Aggaszt, hogy vannak, akik ellenzik, hogy más polgárok is élvezhessék az alkotmányban szentesitett jogokat. “A társadalom részére a legnagyobb veszélyt azok képezik, akiknek nem érdeke a rendszer fenntartása, akiknek nincs veszteni valójuk, akik nyomorban élnek, munkanélküliek, nyomortanyákban laknak és előítéletek áldozatai.” Ez elég jól hangzik, mintha nem is egy többszörös milliomos mondta volna! Inkább úgy hangzik, mintha egy szakszervezeti vezér, vagy egy baloldali politikai párt szószólójának ajkáról hangzottak volna el ezek a szavak. Igán ám, de Ford ur mondott mást is. Halljuk csak: "Aggódom amiatt, hogy nem teszünk semmit azért, hogy meggátoljuk a szakszervezetek erejének állandó növekedését." Ford ur valójában a szakszervezetek erejének növekedésétől fél. Megtett mindent, hogy a Ford gyárakat, mint nyilt üzemeket vezesse. Még attól sem riadt vissza, hogy felfegyverzett privát ügynökei lelőjjék azokat, akik szervezni merték a Ford munkásokat. A munkások pedig Ford ur minden igyekezete ellenére szervezkedtek és erejükkel tisztességes bért, fizetett ünnepnapokat, fizetett szabadságot, orvosi, kórházi biztosítást, nyugdijat vívtak ki maguknak. A szakszervezetek egyéb vívmányai Az amerikai szakszervezetek tevékenységének tudható be az is — noha nem teljesen —, hogy olyan társadalmi törvények vannak, melyek védik a munkásokat baleset, betegség és munkanélküliség esetén és akkor, amikor nyugdíjba mennek. Tény az, hogy ha az amerikai szakszervezetek gyengébbek volnának, akkor e társadalmi törvények még ilyen hatásosak sem lennének. Más szóval ha az amerikai szakszervezetek erősebbek lennének, nemcsak számbelileg, hanem politikailag is, ha valóban képviselnék az amerikai munkások érdekeit, akkor ki lehetne küszöbölni az okokat, amelyek Ford urat aggasztják: a nyomort, a nyomortanyákat, a bűnözést, a munkanélküliséget, az emberekbe mesterségesen beültetett előítéleteket. Ford ur szemforgatóan rámutat a bajokra, mert azok már oly nyilvánvalóak, annyira a köztudatban vannak, hogy letagadni nem lehet. Arra azonban nem mutat rá, hogy miként lehetne megoldást találni a problémákra. Mert ő a problémák megoldását abban látja, hogy a szakszervezetek erejét kell csökkenteni. Nincs megelégedve a Taft-Hartley, a Landrum- Griffin, a McCarran és a Smith munkásellenes törvényekkel; újabb bilincsekkel szeretné a munkások szervezkedését gátolni. Ezért kell a szakszervezetekbe tömörült 17 millió munkásnak résen állnia, részt venni a nemzet politikai életében és olyan képviselőket, szenátorokat küldeni a törvényhozó testületekbe, akik nem Ford ur kedvében járnak, hanem a munkások érdekét szolgáló törvényeket iktatnak be az ország törvénykönyvébe. Tovább folyik a vérontás Az Antara indonéz hirügynökség jelentése szerint május 3-án Jáva középső részén meggyilkolták Rewang az IKP Központi Bizottságának tagját. A jelentés szerint Aidit, Lukman és Njoto után Rewang a negyedik volt pb-tag, akit meggyilkoltak. Adam Malik indonéz külügyminiszter a képviselőház ülésén az indonéz külpolitika egyes problémáival foglalkozott. Hangoztatta, hogy kormánya javítani kívánja Indiához fűződő viszonyát, de ez nem azt jelenti, hogy Indonézia lazítani kívánná Pakisztánnal fennálló jó kapcsolatait. MWWUMMMIPftMWUWMMAIWUUVMAMWMnAMIMW Norman Thomas, a neves békeharcos autószerencsétlen következtében megsérült. A sérülés nem komoly. 2
