Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-05 / 18. szám
li AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 5, 1966 Viharsarok Latin-Amerikában Irta: EÖRSI BÉLA Az Egyesült Államoknak nincs sok szerencséje a juntákkal. Amerikai áldással sok helyen katonai diktátorok veszik át az uralmat ideig-óráig, de végül is győz a nép-akarat, az egyetemi hallgatók tüntetése és a népszerűtlen katonai uralmat véres harc után leváltják. Ez történt a múlt hónapban Ecuadorban, az Andesekben levő kis országban. Szomszédjai: Colombia, Peru és Bolivia sem állnak jobban. Gazdasági téren nem haladnak előre, a politikai helyzet nem kiegyensúlyozott, mert szociális kérdések megoldásra várnak. Az andesi fennsik ezen államai veszélyes viharsarkot alkotnak. A spanyolok 400 évvel ezelőtt hódították meg az andesi fennsikot, ahol milliónyi indián bennszülöttnek 400 év után nehezebb a sorsa, mint őseiknek valaha volt az Inca birodalomban. Az utolsó 10 évben némiképp összeköttetésbe kerültek a nagy világgal (primitiv rádió révén). Hallanak “re- form”-törvényekről, de ezek nem vonatkoznak az andesi földesurakra. Fehérek, indiánok és meszti- cek (kevertek) élnek együtt ma is az ősi életformában. Érthető, mert ezek az országok 11000—16000 lábnyi magasságban vannak a tenger szine felett, körülvéve az Andes hótakarta hegyláncaival. Éjjelenként hideg van, vagy fagy, alig van oxigén a levegőben, a tűz alig" világit, az autó motorja igen nehezen működik. Alig szolgál embereknek való lakóhelyül ,mert vagy nagy a szárazság vagy száguldó esők kínozzák a földet. Pedig 400 évvel ezelőtt virágzó civilizációjuk volt. Ma 10 millió ember nyomorog ezen a területen, ahol a hegyek gazdagok ásványkincsekben, a termő talaj sovány, de termékeny. Ha kedvező az időjárás, három termés hoz zöldségfélét. Az agrárszakértők a világ legjobb gyapottermő vidékének tartják. Kevés inUjabb vérengzések Guatemalában Mint a döglődő ló, mely még egy utolsót rúg, az itteni militaristák mintegy végső akciót, vérengzéseket rendeznek. Az igazi forradalmárokat, munkásvezéreket összeszedték. A washingtoni Star- ban, a szomszédos El Salvador-i napilapokban és európai rádióleadásokban ismertették, hogy 26-ot kivégeztek belőlük, vádak és tárgyalások nélkül. Az itteni lapok csak azt írták meg, hogy az áldozatok családtagjai, feleségek, stb. jajveszékelve szaladgálnak a lapokhoz, de a hatóság megtagad minden felvilágosítást, sőt a lapok is hallgatnak róla. Arról sem adnak hirt, mi történt azokkal a százakkal, akiket a választási nap reggelén összefogtak a vidéki városokban. Néha hoznak hirt arról, hogy egy-egy forradalmi pártszervezőt meggyilkoltak itt, vagy ott, mint legújabban Quetzaltenango- ban egy 28 éves fiatalembert. Vidéken elkövetett csalásokról is többet Írnak a külföldi lapok, pl. a torontói Star is, mint az itteniek, ámbár beismerik, hogy nagyon sok helyen követtek el nagy csalásokat és a kormánypárt csakis olyan helyeken nyert többséget, ahol a gazdag földbirtokosok teherautókkal összeszedték az irni, olvasni nem tudó parasztokat és megmondták nekik, hogy a kukoricacsőre szavazzanak (a kormánypárt jelvénye). A választásokat a P.R. nyerte meg, de csak 41 százalékos arányban, holott 56,000-el több szavazatot kapott, mint a PID és a képviselőház 55 tagja közül 31-et, de még igy is nagyon bizonytalannak látszik, megengedik-e, hogy julius elején átvegye a kormányt. A reakciósaid) katonai párt, az MLN még a választások alatt oldalas hirdetésekben, a dominikai, vietnami vérengzéseket képekkel illusztrálva beigérte, hogy itt is hasonló helyzet lesz, ha a forradalmi párt nyeri meg a választásokat. Lehetséges, hogy a peralisták nem olyan vérengzőek, de sok katonatiszt félti a hatalmát és a Ponciano vezetése alatt álló csapatok közül sok nem igen akar belenyugodni a szavazás eredményébe. Ugylátszik a P.R. megalkudott Peraltával, mert hivatalos nyilatkozatban beígérték, hogy ők is folytatják a harcot a “KOMMUNIZMUS” ellen és ugylátszik mindent lenyelnek, még a forradalmi vezérek legyilkolását is, ha megengedik nekik, hogy kormányt alakítsanak,. jó gyerekek lesznek és nem fogják a militaristák hatalmát megcsorbi- tani. Szinte udvarolnak nekik. A fenti megegyezés s nyilatkozat után a U.S. nagykövet, John Gordon Mein is kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem támogatna egy katonai puccsot (egyelőre), de ezeknek az állítólagos forradalmi politikusoknak tudni kellene, hogy az Egyesült Államok nem fogja előre bejelenteni az ilyen akciókat, csak siker esetén utólag, mint 1954-ben Arbenz dián paraszt hal éhen, de kevesen laknak jól. Egy dolgozó munkásnak itt 3200 kalóriára van szüksége, de átlag csak 1780 kalória jut neki. Étrendjük egyhangú: burgonya, kukorica, bab, néha zöldségféle. Az itt élő emberek egész életükben nem látnak orvost, nem ismerik a meleg fürdőt, nem beszélve modern “plumbing-ról”. Tüdővész és bélbaj természetes következménye a rossz víznek és az elégtelen étkezésnek. A “baby”-k fele nem éri el az első születésnapját. Szokásuk szerint cocalevelet rágcsálnak (a cocain alapja), mi kábulatban tartja őket, éhség,,hideg és betegség ellen. Mező- gazdasági technikájuk több ezer éves, a szántást- vetést fapálcával végzik. Javulás nem várható, mert a hivatalos nyelv Peruban, Bolíviában és Ecuadorban spanyol és a nép egyszerűen nem érti ézt az idegen nyelvet. Az írás-olvasás 70—90 százalékuk részére lehetetlen. A szociális viszonyok még rosszabbak, mint másutt Latin-Amerikában. Peruban a lakosság egy százaléka a föld 77%-át bírja; a vizjog még ennél is igazságtalanabb. Annak ellenére, hogy ezeknek a szerencsétlen millióknak nem akadt George Washington-juk, valahogy mégis érzik, hogy a világ változik. Peruban pl. a katonaságnál az indián megtanul spanyolul és a falvakba kijáró felnőttekkel foglalkozó egyéneket örömmel fogadják. Forradalmi szellem észlelhető paraszt szindikátusokban, bányász szak- szervezetekben és vidéki munkás körökben. A forradalmi szellem ellen, amelyet állítólag Moszkva és Peking szit, az Egyesült Államok megindította a lassú kereken járó haladás szekerét. A földéhes indián parasztság földreformot akar, ha azt nem kap, birtokába fogja venni a távol élő feudális földesur földjét — és azután már nem lesz megállás. megbuktatásával kapcsolatban tették, vagy később Goulard, Frondizi, Bosch esetében. Az amerikaiak ígérgetése főleg annak tudható be, hogy nagyon el vannak foglalva más helyeken, mint Ghánában, Indonéziában, Vietnamban, Dominikában. Még azt is remélik, hogy az itteni forradalmárok nem lesznek annyira forradalmárok, mint Castro. A másik ok, hogy a panamai összejövetelen nem sikerült amerikai főparancsnokság alatt katonai egységfrontot megszervezni az általuk kommunistáknak nyilvánított kormányok és forradalmak ellen. Sőt, ellenkezőleg, sok ország, köztük még Guatemala is, ellenezte az ilyen fajta beavatkozásra szervezendő militarista törekvést. A forradalmi erők ugyanakkor rohamosan előtérbe kerülnek Chile, Argentina, Peru, Colombia, Equador és a Dominikai Köztársaságban. Ezek ellen már nem mernek egységfrontot alkotni a véres katonai diktátorokkal. Arra is kilátás van, hogy az uj kormány visszarendeli a guatemalai csapatokat a Dominikai Köztársaságból, melyet az itteni katonai diktátorok küldtek oda társaik megvédésére. Bár lehetséges, hogy a reakciós tisztek csak időt akarnak nyerni szervezkedésre és titokban, vagy nyíltan harcolni az uj kormány ellen, ha az igazán forradalmi lépéseket akarna megszervezni, vagy merne visszaütni. De minden veszély ellenére remény van arra, hogy az uj kormány mindjobban balfelé fog irányulni, különösen, ha más latin-amerikai országokban is hasonló kormányok alakulnak, valamint ha látják, hogy az Egyesült Államok, vagy mint általában nevezik: a “MAFIA”, a nagybankok és tőkések titkos szervezete és a látható amerikai kormány szabotálni akar, vagy nagyobb nehézségeket támaszt és megtagadja a pénzbeli segítséget, kölcsönöket, mint Castro esetében is tették. Ezek kerülgetik a szocializmus szó, elnevezést, mint macska a forró kásái és inkább arról beszélnek, hogy CENTRALIZÁLJÁK és agyonadóztatják a külföldi nagytőkét. De ha ezt teszik, akkor is meggyűlik a bajuk. Talán be fogják látni, hogy középuton, megalkuvások kai, nem lehet megmaradni, amint Frei sem tud előrehaladni Chilében. Tudósitő POLITIKAI VIHAR GÖRÖGORSZÁGBAN Athénben összeült a parlament, méghozzá olyan viharos előzmények után, amelyek, ha lehet, még viharosabb fejleményekkel terhesek. Három nappal az ülésszak megnyitása előtt letartóztatási hullám söpört végig a görög fővároson, s a rendőri akciók célpontja a parlament legkövetkezetesebb pártja, az EDA (Egységes Demokratikus Baloldali Párt) volt. Alig néhány órával azelőtt pedig, hogy a honatyák gyülekezni kezdtek volna a parlamentben, országszerte sztrájkot hirdettek a községi alkalmazottak, a vámtisztviselők, a szórakoztató üzemek alkalmazottjai. A görög parlamentnek egyszei’re kell farkasszemet néznie a tömegek politikai és gazdasági elégedetlenségével, ráadásul olyan pillanatban, amikor Sztefanopulosz miniszterelnök kormánya mindössze egyetlen szavazattöbbséget mondhat magáénak. Ennek a szavazatnak, amelyen tehát a kormány áll vagy bukik, az értékét alaposan megkérdőjelezi, hogy birtokosa, Jamasz Cnetrum párti polgári ellenzéki képviselő, az utolsó pillanatban, pártolt a kormányhoz — amit a kormány miniszteri tárcával jutalmazott! Az ügynek erős vesztegetés-szaga van. Ez az összkép már eleve arra utal, hogy Görögországban mély belpolitikai válság közepette kerül sor a parlament ülésszakára. Pedig formailag csupán azért tanácskoznak a honatyák, hogy megvitassák egy miniszteri lemondás következményeit. Ez a lemondás, Cirimokosz külügyminiszter lemondása, amely az athéni kormány parlamenti egyensúlyát felborította és a lappangó válságot napvilágra hozta, eredetileg a kormánypolitikának — legalábbis az ország belső gondjait tekintve —• másodrendű mozzanatát kérdőjelezte meg. Ez a mozzanat röviden igy foglalható össze: ki legyen a parancsnoka a cipruszi fegyveres erőknek — a Görögországból jött Grivasz tábornok-e, vagy pedig a cipruszi kormány embere. Miután azonban Grivasz tábornok Ciprus és Görögország azonnali, NATO-szájizü egyesülésének hive, politikai nézeteit tekintve pedig szélsőséges antikommunis- ta, mind .'iprusi, mind athéni részről többről volt szó, mint személyi és tekintélyi kérdésről. Jelzi ezt az is, hogy a Sztefanopulosz-kormány jobboldali támogatói olyan értelemben fenyegették meg a miniszterelnököt, hogy megvonják tőle a szavazataikat, ha nem ragaszkodik Grivasz személyéhez. Stefanopulosz e szerint nyilatkozott a vitában, ezért mondott le Cirimokosz, aki ugyan már tavaly nyáron a kormányba lépve hátatforditott korábbi baloldali tájékozódásának, de azt mégsem vállalta, hogy áldását adja Grivaszra. Látjuk tehát, hogy a cipruszi kormány és Grivasz, illetve Ciprus és Athén ellentéte a válság kirobbanásának pillanatában tulajdonképpen csak az alkalom volt, hogy azt ne mondjuk: ürügy. A görög parlament azért néz viharos hét elé, mert a Sztefanopulosz-kormány, amelyet a királyi udvar igen emlékezetes puccsal juttatott hatalomra, fennállásának kilenc hónapja alatt utólag sem tudta kiérdemelni azoknak a tömegeknek a bizalmát, amelyek megkérdezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére a kormányrúd mellé állították... Hiába minden jogi csürés-csavarás Megint megszólalt néhány nyugatnémet profesz- szor. Ezúttal hosszadalmas, aprólékos, hallatlanul pontosnak tetsző fejtegetésekkel próbálnak tudományos és jogi látszatot kölcsönözni az áltudományos reakciónak, a politikai légkört beszennyező revansizmusnak. A professzor urakat ezúttal igy hívják: Humbert Ambruster professzor (mainzi egyetem), Friedrich Klein professzor (münsteri egyetem), Fritz Münch professzor (bonni egyetem) és Theodor Veiter professzor (liechtensteini egyetem). Azt állítják, hogy a hírhedt müncheni egyezmény — amelyet 1938 őszén irt alá Hitler Adolf, Mussolini Benito, Dala- dier Edouard és Chamberlain Neville — még ma is érvényes. Az a müncheni egyezmény, amely szégyenteljes kapitulációt jelentett Hitler törvénytelen és jogtalan követelései előtt, amely Csehszlovákiát elárulva, Hitler kezére játszotta át Csehszlovákia Szudé-. taföld nevű területét, amely csak arra volt jó, hogy még agresszívebbé tesye Hitlert, még közelebb hozza a második világháborút! A “bölcs” jogtudorok, a “kiváló” professzor urak szerint a müncheni egyezmény azért érvényes még, mert hivatalosan senki nem érvénytelenítette. Jobb is Csehszlovákiának, úgymond a nyugatnémet professzorok, ha nem érvénytelenítik, mert különben visszaáll a régi helyzet, az, hogy a Szu- détaföld Csehszlovákiáé — de a régi szudétanémet lakossággal, amelyet vissza kellene telepíteni! Erről van tehát szó! A professzor urak jogi csü- rés-csavarásának tulajdonképpen ez volt a lényege és célja. Felhívni a figyelmet a szudétanémetek csehszlovákiai visszatelepülésének kérdésére, szítani a revansizmust, felkavarni a kedélyeket. A német birodalmi határok revíziója, a nyugatnémet revansizmus étvágyának kielégítése azonban ezúttal sem fog sikerülni a professzor uraknak, még a legtudományosabb köntösbe öltöztetett jogászi csürés-csavarással sem! •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
