Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-28 / 17. szám

Thursday, April 28, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÖ — HUNGARIAN WORD 17 I Mt TóhTéHIK^z ÓhAíAbAN S fEiiSVEíB|,í7Tn ÍESS ■ kdt SZABADSÁG-TELEP A nyirlugosi tanácsháza előtt szürke, nyil alakú pléhtábla mutatja: Szennyespuszta 4 kilométer. Kilencven fokkal fordul az országút, csendes va­sárnapi hangulat, békés libagágogás kisért uta­mon, a hűvös szélben akácok borzongtak. Gyalog indultam tovább, a beszélgetés mondatait forgat- va-ismételve, amit egy barna, kun arcú embertől, Babály Sándortól, az egykori földrajz—történelem tanártól hallottam, akit 1959 novemberében “rö­vid időre” tanácselnöki funkcióba állítottak, hogy azóta is tartsa, kösse, el ne engedje őt az uj köte­lesség. — Milyen volt Szennyespuszta régen? — Az volt a “sötét Szabolcs” legsötétebb csücs­ke. Úgy mondják, a veríték keveredett a futóho­mokkal meg a könny, de az sem hozott termést. — Milyen volt az a szegénység? — Egyszer az öreg Meszesén János vett egy ke­rékpárt a fiának. A tiszttartó családostul elzavar­ta. Azt mondta neki: “Ne játszd az urat nálam, ne­kem sincs kerékpárom.” A tanácselnök Íróasztalán piros selyemzászló: “A Nyírbátori Járási Tanács a községfejlesztési munkában legjobb eredményt elért községi ta­nácsnak. I. helyezés.” A falon színessel rajzolt, sza­bálytalan négyszögekkel behintett térkép: Szeny- nyespuszta. 141 épület, ezer lakos. A jobb alsó sa­rokban írott betűs név, mint a festőművészek kéz­jegye: “Babály.” — Hogyan laktak az emberek? — Közös pitarban négy vagy nyolc család. Nyolc —tiz ember egy helyiségben. A cselédházakat négy venöt után leromboltuk. — És a név? A név honnan származott? — Ki tudja?... Itt ilyen nevek járták: Koplaló­domb, Tetüfészek, Szennyespuszta. — Miért kérték az uj elnevezést? — kérdeztem a tanácselnöktől. Ő irta alá a községi tanács ha­tározatát, melyben Szennyespuszta lakossága kéri, hogy a települést Szabadság-telepnek nevezzék el. A megyei tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a határozatot, és felterjesztette az Elnöki Tanács­nak. — Szennyespuszta uj világot épített magának. Kicsi ez a világ még. szerények a határai, de olyan messze hagyta azelőtti önmagát, hogy az emberek önérzete fellázadt a régi név ellen. Megért engem? Megérti őket? . . . II. .— 1958-ban jöttem Szennyespusztára, hogy le- töltsem a gyakorlóévemet. Mikor meghallottam a település nevét, furcsa, rossz érzés fogott el. Meg­érkeztem a nyirlugosi vasútállomásra, szekeret fogadtam, hogy kivigyen a pusztára. Az öreg pa­rasztember egy szót sem szólt hozzám, a szekér vagy tízszer elakadt: hol a sárban, hol a homok­ban. így érkeztem Szennyespusztára, tizennyolc éves koromban. Sem köves ut, sem autóbusz, de még villany sem volt. Az első és harmadik osztályt kaptam meg 66 gyerekkel. . . Hullámos hajú, erős állu, 26 éves fiatalember ül velem szemben: Almási Lajos iskolaigazgató. Kicsi iroda, két íróasztal, szekrény, néhány szék. — Azután? — Igazgató-tanitó lettem, majd 1965 óla igaz­gató. Szóval itt maradtam. Szennyespusztán. Meg­nősültem, feleségem is itt tanít. — Mit kapott Szennyespuszta 1958 óta? — Köves utat és villanyt. Uj iskolát négy tante­remmel, két szertárral. Felépült a megye első ta­nyai óvodája 60 gyermek számára. Kultúrtermet kaptunk, könyvtárat, televíziót és ruhákat a tánc­csoport részére. Épül a bölcsőde és a sportpálya — de ezek külső jegyek csupán. A nagyobb fejlő­dés belül és mélyebben, az emberekben ment végbe. — Mondjon rá példát — kértem az igazgatót. — A példát csak az érti meg, aki már látott olyan társadalmi mélységet, olyan elmaradottsá­got, ami Szennyeszpusztát jellemezte. Ez az álla­pot a régmúltból maradt meg, de sok minden kon­zerválódott a felszabadulás után is. Meglepett pél­dául, hogy amikor idekerültem és szóbaelegyed- tem az idősebb emberekkel, csak igy válaszoltak: “Igen. Nem. Igenis. Nemis.” Miért volt ez? Bizal­matlanság, tudatlanság, a szókincs teljes hiánya?... 1959-ben az ezer lakosból még 150 analfabéta volt, mára ezt a számot alaposan leszorítottuk. Négy éve folyik a felnőttoktatás, évenként 10—15 em­ber végzi el az alapismereti tanfolyamot, s körül­belül ugyanennyi az általános iskola nyolcadik osztályát. Egyetlen adatot említek meg: Szennyes­pusztán ma 126 ujságelőfizető van. A pusztán ma hét pedagógus él. Valamennyien fiatalabbak az igazgatónál. Egyikük sem akar el­menni a településről. Amióta megtudtam ezt, for­málódott bennem a kérdés: — Hogyan lehet itt élni, letelepedni végleg, az isten háta mögött? A fiatal igazgató, ez a barna szemű, erős akara­tú férfi olyan egyszerűen, magától értetődően mondta, hogy sem akkor, amikor a noteszomba le­jegyeztem, sem most, amikor ismét felidézem, nem érzem patetikusnak, hanem őszintének, felemelő­igaznak, egy életprogram megfogalmazásának: — Az isten háta mögött is emberek élnek. Szük­ségük van ránk. III. Vannak emberek, akiket vonzanak a nagy, nehe­zen megoldható feladatok. Akik nyugtalanul alsza­nak, mert a holnap bekúszik álmaikba, de mene­külnek a sivár nyugalomtól. Dr. Miklóssy Ferenc a felszabadulás után különböző állami gazdaságok­ban dolgozott. Mindig ott, ahol rendet, fegyelmet kellett teremteni. 1960-ban a Nyirlugosi Állami Gazdaság főagronómusaként Szennyespusztára küldték szövetkezetét szervezni. Egy-két hétre ter­vezte az utat, s azóta ott maradt. Nem enged­ték él, elnöknek választották a szennyespusztai Szabadság Termelőszövetkezetben. Hatalmas termetű, erőt sugárzó ember, széles, határozott mozdulatokkal. — Bevallom, hogy kétségbeestem. Csupa idős ember, sem egy szekér, sem egy szarvasmarha. Semmivel indultunk, a fejekben pedig a régi, meg­szokott gondolatok. Tudtam: itt uj utakra kell lép­ni. A futóhomokon vagy gyümölcsöt, szőlőt, do­hányt termelünk, vagy maradunk a régi szegény­ségben. Felvetettem: telepítsünk 200 hold gyümöl­csöst. Leszavaztak. Egy évig tartott a harc, amig eredményt értem el. De mi lesz tovább? A fiata­lok mind máshol dolgoztak, a kártevők megtámad­ták a zsenge gyümölcsöst. Az állami gazdaságban dolgozó fiatalokhoz for­dultam segítségért. Azt mondták: hazajönnek, ha készpénzfizetést kapnak. Megállapodtam a bank­kal: hat kislányt hazahoztam. Az első fecskék. Nem részletezem tovább: 50 fiatal visszajött Szennyes­pusztára. Három ifjúsági brigádunk van, kettő el­nyerte a szocialista cimet. Pártszervezetünk és a szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít rá, hogy a fiatalok mindent megkapjanak. KlSZ-szerveze- tünknek 56 tagja van. Berendeztünk egy klubot számukra, kedvelt a tánccsoportunk, négy szakkö­rünk működik, 16 fiatal már letette a szakmunkás vizsgát. S még egy példát mondok: a most végző nyolcadikos tanulók közül csak egyetlenegy akar elmenni a pusztáról, a többi itt marad a gazdaság­ban! Hallgatom, irom az adatokat. 280 hold gyümöl­csös, 50 hold szőlő, 27 hold barack. 5 hold szamó­ca. 100 holdon dohánytermelés. 164 szarvasmar­ha. 1200-as juhállomány, 100 anyakoca. A kereset 1200—1600 forint készpénzben. Utazások, kirán­dulások, jutalomüdülések... Az elnök a csibenevelőbe invitál. Ismerkedjem me« Páll Gézáné állatgondozóval. Csipogó, cémahangu koncert: 10 ezer Lohmann, hushibrid csirke Bábolnáról. Közöttük-mellettük friss mozgású asszony, kötényben, gumicsizmában. — Mutassa meg a kitüntetését, Pállné — mond­ja neki az elnök. Aranyérem: “kiváló állattenvé«ztő.” Nők nanjá- ra kanta meg a miniszteri kitüntetést. Eredménye P-rvoHüiálló a medvében: a 3.5 kg-os norma helvett 2 85 kg táDból állított elő 1 kg csirkehúst. Elhul­lás 1 6 százalék. Páll Gézáné állatgondozó, aki asszonvkoráig nem jutott túl Nvirbátor határán, niest a Szovjetunióba ; készül. Jutalmul a szövetkezettől máins elsejére... Ennyit jegyeztem föl Szennyespusztáról. A ma­jorság közepén elbúcsúztam a szövetkezeti embe­rektől. Megőriztem a képet magamban: a szemköz­ti domboldalon sűrűn nyújtóztak a szőlőkarók. Havas Ervin RÖVIDEN v0 Friss vízzel ''öblítették'' a Keleti Főcsatornát A minden esztendőben esedékes munkát az idén különös gonddal végezték a vízügyi szakemberek, mert a belvizek miatt a csatorna medre rendkívül szennyezett volt . C+J> Négynyelvü kézikönyv készül a szegedi egye­temről. A kötet összefoglaló ismertetést ad Szeged történetéről, az egyetem életéről, az intézmény névadójának, József Attilának munkásságáról, v" A címzett: Vízszintes 4., Függőleges 1. — Ere­deti ötlettel tette próbára a Magyar Posta jóhirét egy budapesti fiatalember. Vidéken töltött szabad­ságáról levelet irt menyasszonyának Budapestre. A borítékra ügyes kis keresztrejtvényt szerkesz­tett és mellé címzés helyett csupán ennyit irt: A cimzett: vízszintes 4, függőleges 1, Budapest. Úgy látszik, az ötlet megnyerte a magyar postások tet­szését. mert a rejtvényt megfejtették s alig egy nap késéssel kikézbesitették a levelet. Kalocsai pingálóasszonyok Athénben, Párizsban, Milánóban. — A hires kalocsai pingálóasszonyok idén Athénben, Párizsban és Milánóban “vendég­szerepeinek s a “Magyar Hetek” keretében mu­tatják be ritka művészetüket a külföldi vendégek­nek. A télen londoni megrendelésre egy teljes vég vásznat pingáltak tele kalocsai motivumokkal. Az ügyeskezü asszonyok a többi között már Bécs- ben, Oslóban, Göteborgban, sőt Brazíliában is jár­tak. Szobrot állítanak Esze Tamásnak A Szabolcs megyei Tarpa, Esze Tamás szülőfalu­ja ebben az esztendőben ünnepli a legendás kuruc hős születésének 300. évfordulóját. Ez alkalommal országos méretű ünnepségeket rendeznek a falu­ban és szobrot állítanak a Csaták Pajzsának — ahogyan egykor az ellenség elnevezte Esze Tamást. Az ünnepségre emlékérem is készül, egyik oldalán a Rákóczi által adományozott cimer másolatával. Az érmet azok kapják majd, akik kimagasló mun­kát végeznek a mai Tarpa fejlődése érdekében. EGYHÁZI KRÓNIKA A Vatikáni Zsinatnak nagy a visszhangja a ma­gyarországi katolikus egyházi életben. Kovács Sán­dor szombathelyi püspök a zsinat tanításairól mon­dott szentbeszéd-sorozatot, Timkó Imre, a Közpon­ti Hittudományi Akadémia professzora pedig a zsinatnak a papnevelósről szóló dekrétumát ismer­tette előadásaiban. Szegeden dr. Ijjas József püspök, apostoli kor­mányzó tizenegy papnövendéket szentelt pappá. Meghalt a legidősebb magyar református pres­biter, a 95 éves Dezső Aladár, aki négy évtizeden át szolgálta híven a nagykanizsai gyülekezetét. A magyarországi Evangélikus Egyház elrendelte az egységes Keresztyén Énekeskönyv használatát valamennyi gyülekezetében. Ebben kiegészítés van az eddig többfelé használt úgynevezett Szarvasi Énekeskönyvből is. Országos esperesi konferenciát rendezett Buda­pesten az evangélikus egyház. Elhatározták, hogy ősszel összehívják a zsinatot. Dr. Berki Ferii adminisztrátor “Lapok a ma­gyar ortodoxia történetéből” címmel tanulmányt irt a magyarországi keleti ortodox egyházakról. Budapesten ünnepélyesen iktatták tisztségébe dr. Seifert Gézát, a Budapesti Izraelita Hitközség és a Magyar Izraeliták Országos Képviselete uj el­nökét és az elnökség tagjait. Érdekes ujitást vezettek be a tiszakécskei refor­mátus gyülekezetben. Az itteni szép templom még mindig viseli a háborús sebeket, a megsemmisült orgonát még nem tudták pótolni.M őst úgy oldot­ták meg a helyzetet, hogy az énekek dallamát a kecskeméti templom orgonájáról magnetofonsza­lagra vették s ezt játsszák le az istentiszteleteken. A “magnókántor” kitünően bevált, nagyon jó ének vezetőnek bizonyult. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents