Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-28 / 17. szám

Thursday, April 28, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 A CLEVELANDI EGYESÜLT MAGYAR EGYLETEK SZÉGYENT HOZOTT A MAGYARSÁGRA A Március 15-i ünnepélyt lealacsonyították politikai gyűléssé (Befejező közlemény) A kiforgatott és meghamisított Március 15-i ünnepély Azon a meredek lejtőn, amelyre a Clevelandi Egyesült Magyar Egyleteket vezetősége juttatta, nincs megállás. Feltartóztatlanul egyre mélyebben zuhan az Egy. Magy. Egyletek a szellemi s erkölcsi felelőtlenség pocsolyájába. Hogy mennyire, arra jellemző a Clevelandi Egyesült Magyar Egyletek március 13-án tartott Március 15-i ünnepélye a Bethlem Teremben. Március 15, vagyis a Magyar Szabadság ünnepé­lyéből olyan reakciós megnyilatkozást torzítottak ki, hogy az megbocsáthatatlan szégyene marad a Clevelandi Egyesült Magyar Egyleteknek. Tudvalevőleg Március 15-nek egyik legjellegze­tesebb eseménye volt, hogy a pesti ifjúság Petőfi Talpra Magyar-jának a cenzúra nélkül való kinyom tatása és elszavalása után felvonult a Budai Várba és kiszabadította Táncsics Mihályt, az első magyar szocialistát. Táncsics Mihály kiszabaditását soha meg sem említették a Clevelandi Március 15-i ünnepélye­ken. Ugyancsak mindig elhallgatták, hogy Kossuth Lajos legérdemesebb tevékenysége abban csúcso­sodott ki, hogy keresztülvitte a jobbágyság eltör­“Nem éheznek azok, kérem.” “Ugye rongyosan járnak szegények és vasárnap még templomba se mehetnek?”, kérdi ismét a férjem. “Nem járnak azok rongyosan, kérem. Van azok­nak ünneplő ruhájuk. Mindegyiknek 3 pár csiz­mája és akkor mehetnek a templomba, amikor kedvük tartja. Még dinnyéjük is van.” “Szóval nem búsulnak, mint akiknek nem jutott dinnyeföld?! Hol laknak Gebén a rokonai?”, ér­deklődik tovább a férjem. “Tetszik tudni, hol van az olajmalom?” “A Zafirék volt olajmalma?” Az asszony most már tágranyitott szemmel vizs­gálja a férjemet, azután elmosolyodik. “Mindjárt gondoltam, hogy az ur nyírségi, de nem gondoltam, hogy falumbéli. Nagyon örülök, hogy megismertem. Bizony sok szegény ember hagyta el Gebét, hogy Amerikába menjen, hej, de kevesen tértek vissza.” Férjem nem tiltakozott, hogy nem gebei szü­letésű, csak megfogta az asszony kezét és a szemé­be nézett. “Mondja lelkem, miért mondta először, ho^y a rokonai borzasztó körülmények között élnek?” “Hát kérem, az ember nem tudhatja, hogy ki­vel jön össze. Az embert ha jót mond Magyaror­szágról, mindjárt meggyanúsítják, hogy kommu­nista .Leányom tanitónő, fiam egy nagy vállalatnál dolgozik. Férjem munkás a eamdeni hajógyárban. Nem tehetem ki őket annak, hogy bajt hozzak reájuk.” Nem szóltunk egy szót sem. Nagvon elkomolvo- dott az asszony. Felállt és lesimhotta a szoknyáját. “Bocsánatot kérek”, mondta. Nem tudtuk, hogy azért kér-e bocsánatot, nw* elmegy, vagy azért, mert ócsárolta a szülőhazáját. Mindezeket csak azért irom le, mert Magyaror­szág iránt az érdeklődés rendkívüli Magyar-Ameri- kában. Sokan szeretnék tudni, milyen az élet a vá­rosban és milyen az élet a falun. Sokan érdeklőd­tek nálam, hogy megtudnának-e élni, ha hazamen­nének Magyarországra? Nehéz erre válaszolni. Csak azt mondhatnám, amit a gebei asszony mon­dott: “embere válogatja.” A legfontosabb amit szeretnék kiemelni, higy vannak ellentétek. Vannak, akik szeretnének a szocializmus alatt élni és vannak, akik a kapitaliz­must választják. Nem célom, hogy meggyőzzem az utóbbiakat. Ki kell emelnem azonban, ho^y azok, akik nincsenek ellenünk, velünk vannak. Példa er­re az említett tamáskodók kérdései a hazatért amerikaiaktól, úgyszintén a gebei asszony, aki bár borzasztónak találta Magyarországot, végül mégis K'BBBBBBBBHBBBBBBBBIIflB^RBaRtBBBBMailBEIBflBBP KOCHIS JEWELER > DIAMONDS, WATCIIES, JEWELRY 1&810 Allen Rd. — Mßlvindale, Mich 5 John Kochis watchmaker — Tel.: DU 3-5865 £ ^EHHSaEBBBESaaBEaaSSSSSBlllBHaSHinBBHSBH.! lését. E korszakalkotó események elhallgatása is elég szándékos fogyatékossággal csökkentette a Már­cius 15-i ünnepély jelentőségét. De amit az idei Március 15-i ünnepélyen tettek, az megbocsáthatatlan. Teljesen kiforgatták és meg is sértették a Március 15-i nagy napnak az emlé­két. Michael A. Feighan képviselőt ünnepelték és tüntették ki érdemjelvénnyel. Azt az M. Feigh- hant, akiről a fasizmus elleni nagy harcos, Stephen M. Young szenátor nemrég egy clevelandi gyűlé­sen megállapította, hogy a kommunistafaló néhai McCarthy szenátor nyomdokain halad és a máso­dik McCarthy lesz belőle, akiről a Plain Dealer vezércikkben március 20-án a következőket irta: “Amig 1964-ben a választók majdnem ki nem buktatták, Feighan volt a kongresszus társutazá­sainak egyik leggyakoribb részvevője. “A képviselő legkedveltebb témája a szélsőséges kommunista-ellenesség. Ebből szinte bálványt csi­nált. A kommunizmussal való rögeszméje, mert mindenhol kommunizmust fedez fel, hatástalan vö- rös-hajhászó tervekbe zavarta és lobbanékony ki­rohanásokba, mindig céltalanságba.” “Ezek a State Departmenttel is fejjel neki ro­hanó céltalan ellentétekbe kergették. . .” csak jót mondott róla. Mindez bizonyítja, hogy nem helyes gyorsan ítélkezni az emberek felett, még ha helytelen kijelentéseket tesznek is. Az utóbbiakat azért is kihangsúlyoztam, mert több floridai barátom megjegyezte a Floridáról szóló cikkemmel kapcsolatban, hogy túlságosan op­timista szemmel nézem a lapterjesztési lehetősége­ket. Valamikor, még az első világháború után egy nagynevű munkásvezér levelet irt az amerikai munkásokhoz, amelyben arra kérte őket, hogy ne riadjanak vissza attól, hogy esetleg sáros lesz a csizmájuk, ha a túlsó oldalon levő munkásokhoz akarnak közeledni. Különösen megszívlelendő ez azok részére, akik még még mindig úgy nyilatkoz­nak, hogy a vallásban hívők papszamarak és nem lehet őket megközelíteni. Engedjék meg, hogy a következő kis történettel is alátámasszam ezt. Egy tiszaközi kis faluban történt meg az alábbi eset. Egyetlen zsidóasszony volt a faluban, miután mindenkit elvittek az auschwitzi haláltáborba. Ré­zi néni volt az egyetlen, aki visszajött. Ott élt a parasztok között, akikkel gyermekkora összefűzte. Az élet megviselte Rézi nénit és eljött az idő, ami­kor a halál elszólitotta. Másnap a helyi kommu­nista párt titkára és a termelőszövetkezet elnöke, akik a falu vezetői voltak, megjelentek a tisztelen­dő urnái. A pap megörült a látogatóknak és ba- ^ckpá’inkával, meg feketekávéval vendégelte meg ("két. “Régen nem láttalak benneteket, fiaim, de mindje me? voltam győződve arról, hogy egyszer c^ak visszajöttök a szentegyház kebelébe”, mondta. “Hát ami azt illeti, mi sohasem voltunk távol a szentegyház ama tanításától, hogy ‘szeresd feleba­rátodat, mint tenmagadat’. Sőt, azt mondhatjuk, hagy ennek szenteltük egész életünket”, felelte Szabó József a párttitkár. “Látom Jóska, ismered a katekizmust, de temp­lomba még sem jársz.” “Hát az már igaz, de nem Istennek tetsző csele­kedet, hogy emberibb módon élünk szitkok, bán­talmazások nélkül?” “Hát ha nem gyónni jöttetek, tulajdonképpen milyen okból kerestétek fel az Isten szolgáját?” “Tisztelendő ur, meghalt a Rézi néni. El kellene szegényt temetni a hite szerint. Zsidó pap nincs még a környéken sem, hát arra kérnénk a tiszte­lendő urat, hogy adja meg neki zsidó hite szerint a vé tisztességet.” “Meghülyültetek fiaim — tiltakozott a pap —, nem vagyok én arra hivatva, hogy más vallásuakat is temessek!” “Nem is mint katolikus papot kérjük mi a tiszte­lendő urat, hogy temesse el szegény Rézi nénit, hanem, mint embert, mert hát tudiuk, hogv min­den katolikus pap is tanul valamit héberül és arra kériük. hogy most ezt használja fel a Rézi néni vé°+icz+esséeére.” Utána mindenki elcsendesedett. A nap csodál­kozva nézett látogatóira, akik illő köszönéssel el­távosfak. Mncrmn délután a kijelölt időben a katolikus naD pikárói felhangzott a zsidó imádság; “Jiszkádál, weiiszkádás somé rábó. . .” És az egész falu népe levett kalappal hallgatta. A New York Tribune ezeket irta róla 1965 jun. 13-án: “Feighan képviselő 23 év alatt a kongresszus­ban főleg jobboldali csoportokat támogatott kom­munista-ellenes hivatásos támadásaikban.” A Life magazin 1965 jun. 4-én azzal vádolta, hogy 1963-ban Genfben néhai Kennedy elnököt meghurcolta azzal, hogy kommunista szimpatizáló­nak és négerkedvelőnek nevezte. A kommunista-ellenes hajszáért az amerikai la­poktól is megbélyegzett Feighan képviselő kitün­tetésének szentelték a Márciusi Ünnepélyt, ezzel letaposták ennek a nagy magyar napnak minden jelentőségét. Ennek a borzalmasan felháboritó Március 15-i emlék-sértésnek a súlyosságát még jobban megért­jük, ha idézzük az első magyar felelős minisztéri­um vallás- és közoktatási miniszterének, Eötvös József bárónak intelmét a kommunisták, ellen ha- dakozókhoz: “Lehetetlen a kommunizmust elvben megtámad­ni anélkül, hogy egyszersmind az, államintézmé­nyek alapelveit meg ne ingassuk, amelyeket fenn akarunk tartani és az államnak elvégre nem ma­rad a veszélyes tanok ellenében egyéb óvszere, mint az anyagi erő. “Részemről igen fel tudom fogni az ellenszen­vet, amellyel korunkban a szocializmus és kommu­nizmus ellen fellépnek. A veszély nagysága, mely az egész társadalmi rendet fenyegeti, érthetővé teszi azon szenvedélyességet, amellyel e tanokat ostromolják. De nagyon téved, aki azt hiszi, hogy túlságos vádak és egészen hamis állítások által, amelyeket a szocializmus ellen felhordunk, a fe­nyegető veszélyeket elhárítjuk. A vádak között, amelyeket a szocializmus ellen emelnek, egy sincs, amelyet egykor a kereszténység ellen nem hasz­náltak volna. “Nem ‘hostes humani generis’ névvel illették-e az első századokban a keresztényeket? Nem vetet­ték-e szemükre, hogy a tudajdont megtámadják, s midőn vakbuzgóságukban az ókor műemlékeit le­rombolták, nem vádolták-e őket is barbarizmussal, istentagadással? Nem állitották-e — és pedig jog­gal, miszerint oly társadalmi viszonyok, amilyene­ket az első keresztények be akartak hozni, nagyobb államokban lehetetlenek, mert a tökély és önfelál­dozás oly mértékét kívánják, aminő az életben fel i- em található.” (Eötvös József báró “A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra” cimü munkáiából. amely 1851-ben a forradalom bukása után külföldön jelent meg.) Eötvös József báró és kortársai ellenezték a szo­cializmust és kommunizmust is, de tisztességes ér­vekkel, a demokratikus jogok tiszteletben tartásá­val kívántak szembehelyezkedni vele. Nem akar­tak sem rágalmazókká, sem szocialista és kommu­nista falókká lealacsonyodni. Ez volt az 1848—49-es magyar függetlenségi harc szelleme, amelynek tiszteletben tartása nem egyeztethető össze a kommunista-faló Feighan képviselő ünneplésével. A Március 15-e szellemének és eseményeinek meghamisításába az önérzetes magyarság nem nyugodhat bele. Nem is nyugszik bele. A Clevelan­di Egyesült Egyletek • szégyenbe fulladt Március 15-i emlék-sértése megköveteli, hogy az amerikai közvélemény előtt tisztázzuk a magyarságot és meg nyugtassuk az amerikaiakat, hogy nem a magyar­ság maga áldozta fel a Március 15-i nagy napnak az emlékét a jelenlegi magyar reakciónak és a ma­gyar reakció szószólójának Feighan képviselőnek, hanem csupán lelkiismeretlen vezetői a magyar­ságnak. Tárcái Lajos A*************************************** NYUGDÍJBA MENJÜNK? NEM! !! EGY UJ OLVASÓT SZEREZZÜNK! I ssSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSg PAUL’S SHELL SERVICE j GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS £ 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan | Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos J f...jöíín k. sölÍsy j I FUNERAL HOME 2 Lincoln Park • Telefon: DUnkirk 3-1870 a a a • Detroit Telefon: Vlnewood 1-2353

Next

/
Thumbnails
Contents