Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-28 / 17. szám
8 ______________________________________AMERIKAI MAGYAR S26 — HUNGARIAN WORD ________ Thursday, April 28, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Megszívlelendő kritika NEW YORK, N. Y. — Én is ’56-os menekült va- yok, de azért a Second-East 79th St. sarkán minien héten megveszem a lapjukat, noha annak taralmával nem mindenben értek egyet, főleg hazai unatkozásban. Azt azonban elismerem, hogy az merikai magyar lapok között a legtartalmasabb apót önök szerkesztik és adják ki. Van azonban >. lapjuknak néhány hiányossága is, ezek közül nőst néhányat megemlítek: 1. Miért írják Isten nevét kisbetűvel? Lapjuk lágyon helyesen arra törekszik, hogy hivőket és ütetleneket egyaránt megnyerjen a békeharc szánára és a szocialista célkitűzéseknek. Miért kell ikkor, a hivők érzékenységét szándékosan bán- ani? önök nem olvastak arról, hogy az olasz és randa kommunista pártokban komoly törekvés an arra nézve, hogy a vallással szemben az orto- lox marxista-leninista felfogást revizió alá ve- yék. Avagy nem hallottak arról, hogy Gromyko zovjet külügyminiszter Rómába utazik és kihallgatást kér a pápától, mert találkozni és beszélni kar a világ legnagyobb erkölcsi tekintélyével, kinek hatalmas befolyása van a tömegekre. Az a ácsinyesség, hogy Isten nevét kisbetűvel Írják [unyból, visszafelé fog elsülni! 2. Miért nem írattak egy házassági ügyekben ártas ügyvéddel egy cikket a newyorki uj válópe- es törvényről? Sok száz amerikai magyar, akik Jew York államban élnek, szívesen olvasott volna gv cikket erről a kérdésről, hogy a részletekről ájékozódhasson a saját anyanyelvén. Sok magyar lázassága rendezetlen, mert a régi elavult törvény ehetetlenné tette a válást, pénzhiánya miatt vi- zont nem tudott Mexikóba utazni és ott elválni, dost viszont nem ismeri a való helyzetet. Nem udja, hogy mit tartalmazott a törvényjavaslat, negszavazták-e vagy sem? Az ilyen uj törvény rész etes ismertetése igen fontos közérdeke az itteni nagyaroknak. Miért nem előzik meg tehát ebben kérdésben a polgári sajtót? 3. Miért nem Írtak egy nagy cikket arról, hogy ándsay ur, mit is tervez a City Tax-szel? Miután zt is a fizetésekből majd levonják, minden ma- >yar munkást érdekelné, hogy mi fog történni ebien a kérdésben? Nemcsak megemlíteni kell az lyen fontos kérdést a lapban, hanem szükség van :gy részletes ismertető cikkre. 4. Nagyon helyes, hogy a magyarországi sport- iseményeket ismertetik. De miért nem ismertetik íz amerikai magyar sporteseményeket? Erre pe- lig nagy szükség lenne! Az maerikai magyar fia- alok teljesítményeit nem szabad elhallgatni! 5. A szakszervezeti rovat kevés és hiányos. Ebről több kellene. A munkást érdekli, hogy mit :sinálnak a szakszervezetek. Több probléma lenne még emlitésreméltó, de igyelőre elég ennyi is. . . Németh Ferenc A gyűlölet keserű gyümölcse Van itt Amerikában nem éppen kisszámú tömeg, ímely annyira át van itatva, illetve szellemileg neg van mérgezve, hogy csak hallatára a “kommu- rizmus” szónak, máris gyűlölet fogja el szűk látókörű lelkületűket. A Times magazin Írja, hogy Stusk külügyminiszter Bostonban beszédet tartott. \ program Ázsia volt, de Kínáról is kellett mon- lani valamit a hallgatóságnak, bár igaz — mint a nagazincikk Írja — hogy külügyminiszterünk be- esápadt, amikor jelentenie kellett arról, hogy Vyugat-Németország 87 millió dolláros rendelést íapott Kínától egy acélgyár felépítésére. Még súlyosbította kommunista gyűlölő érzelmeit, amikor íeszédében tudomására kellett adnia a hallgató- iözönségnek, hogy Anglia, Olaszország, Franciaország és Svájc is üzleti összeköttetésben áll Kínával, sőt — uram bocsáss — Portugália, Spanyolország sem kapott idegletörést a kommunista Kínával vaLETHBRIDGE, Alta. — Sajnálom, hogy csak nőst tudom elküldeni a naptár árát, de a legjobb íkarattal sem bírtam hamarabb, amiért szives elnézésüket kérem. A naptárnak a tartalma igen ió és a képek is, már elég régen megkaptuk és nég mindig olvassuk és nézegetjük. D. Szakács ló üzleti összeköttetés miatt. És mi több, vígan szállítja a DC-8 jet repülőgépeket Kubának. Peking jelenti, hogy külföldi rendeléseik 68 százalékát nem a kommunista országoknak adják. Nyugat-Németország háromszor annyi rendelést kap, mint szomszédja, Kelet-Németország, Japán túlhaladta a Szovjetuniót a Kínával való kereskedelemben. Misem természetesebb, minthogy ezek a tények nagy szívfájdalmat okoznak az amerikai üzleti körökben. ' Nagyon helyesen állapítja meg Arthur Krock a The Nation magazin hasábjain, hogy ez a gyümölcse az áldatlan hidegháborús állapotoknak ebben az országban. A hidegháborún, amely ránk maradt örökségül az előző kormányoktól, szerinte esetleg egy kormányváltozás segíthetne, azonban erre jelenleg kevés a kilátás. Vermont és New Hampshire államok Női Ligája által rendezett “Tárgyaljunk Kínával” cimü gyűlésen javasolta a vendégszónok, Alvin Hamilton volt kanadai földművelésügyi miniszter az Egyesült Államoknak, hogy vegye fel a kereskedelmi kapcsolatot Kínával. Mr. Hamilton megállapította beszédében: Annyira hasonlít egymásra az amerikai és a kínai kormány, hogy szinte ijesztő. Nehezen érthető, miért nem kereskednek egymással. Ezen utóbbi hat szót szociális-filozófus ismereteimmel képtelen vagyok megérteni és kérem a szerkesztő munkástársunkat, adja hozzá a magyarázatot ... Joseph Schubert Szerk. megjegyzés: Hogy mit gondolt Mr. Hamilton, azt mi nem tudjuk megállapítani. A RÉGI JÓ UllflG... ki Levelet kaptam Magyarországról. Ősz János öreg barátomtól. Egy hétig minden nap elolvastam legalább egyszer, amig megérett bennem a gondolat, hogy ezt a levelet másnak, sőt mindenkinek el kellene olvasni. Semmi különös nincs benne, mint ahogy János barátom írja: “mindennapos történet ez ma”. Itt a levél: Alex Green Kedves Barátom! Itt ülök az azstalomnál már lassan három órája. Előttem kiteregetve fekszik a bizonyítványom arról, hogy a középiskolát sikeresen elvégeztem, meglepetésemre “kitűnő eredménnyel”. Olyan ünnep ez nekem, mintha 14 éves lennék és most végeztem volna el az iskolát. A tanítók unszolására beiratkoztam a felsőbb iskolába és rövidesen meg is kezdem. A naptár szerint 64 éves vagyok és egy kicsit fáradt, a kubikos évek nyomot hagytak rajtam, de az agyam fiatal (igaz nem nagyon használtam idáig) és különös örömet lelek a tanulásban, mert valahogy rájöttem arra a sok tanulás után, hogy milyen keveset tudok és sok mindent szeretnék megtanulni. Ahogy itt ülök egymagámban, az egész életem lepergett előttem, mint egy mozifilm és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy neked — aki elindítottál ezen a nagyszerű utón — megírjam az élményemet. Hat éves voltam, amikor egy év alatt elvesztettem apámat és anyámat. Mindketten tüdővészben és abban, hogy orvosra nem jutott — haltak meg. Szerencsém volt, hogy a kunyhónkban velünk volt, Erzsi néni is. Egy szegény öreg asszony, aki gondomat viselte egészen addig, amig nyolc éves lettem és akkor csendesen, úgy hogy senki észre nem vette, senkinek nem hiányzott csak nekem, Erzsi néni is, meghalt. Ott maradtam nyolc éves koromban három halálos tragédiával az életemben. Senki nem mutatott különös könyörületet velem szemben, ami érthető volt. Akinek volt valamije a nagy földesurak és a tehetős gazdáknak nem volt ilyesmihez szive és akinek volt szive, annak nem volt semmije és a sorsa nem volt sokkal jobb, mint az enyém. Elszegődtem az egyik gazdához őrizni az állatokat a kosztért és alhattam az istállóban. Csakhamar rájött a gazdám, hogy nem úgy mint az ő Újra előfizet a lapra WINTER GARDEN, Fla. — Sajnos rossz látásom miatt már vagy másfél éve nem olvastam a Magyar Szót. Nagyon örülök, hogy küldtek néhány mutatványszámot és ugyanakkor felhívták a figyelmemet, hogy kedvezményes áron is előfizethetem, sőt még egy szép könyvet, a Horváth Ilona-féle Magyar Szakácskönyvet is megkapom ajándékba. Jövedelmem nincs, ami kis pénzem volt, az alaposan leapadt és igy megragadom az alkalmat, újból előfizetek lapunkra. Nagyitó üveggel elég kínosan elolvasok egy pár cikket. Egyik unokám udvarlója itt jártakor felfedezte bennem a gondolkodó embert és előfizetett részemre I. F. Stone heti levelére. Őszinte, bátor hangú és dokumentált írásait nagyon szeretem, de szivem, lelkem vágyott a mi értelmes, jó hírmagyarázó, 50 éven át olvasott, nagyon intelligensen szerkesztett, oktató — és ami a fő — magyar újságunkra. Ahol lakom, sohasem hallok magyar szót, csak Gencsy Margittól kapok néha-néha egy levelet. Valamikor régen Bethlehemben hallottam Rév. Gross előadását, direkt oda utaztam, hogy őt megismerhessem. Nem mondhatom, hogy nagyon szeretek itt lakni, de a pénzhiány leragasztott, mint a legyet a papírra és nincs is erőm, hogy ismét felszedjem a sátorfámat. Félek a pokoli hőségtől, ami 6 hónapig tart. A sokféle rovar is kínozza az embert és az a borzasztó bűz, ami itt van, mert le nem irható a viz- és légszennyeződés. Winter Garden gyönyörűséges büzlő lyuk, éjjel is felébredek rá. A Lake Apopka partján lakom és az is bűzt áraszt magából, mert nem messzire innen van a City Disposal Plant, ahol sokszor nem kezelik a szennycsatornák tartalmát, hanem csak beeresztik a tóba, nyitott árkokban. Van még ennél >c hüdöcpbb csatorna, ahol a Citrus Concentrate okádja a tóba a poshadt görényszagu folyadékot. Ha ezeket az okokat eltávolítanák 6 hónapig élvezném Florida napsütéses gyönyörű tropikus növényzetű klimáiát. Fehér Mariska hasonlókorú fia, én mást is tudok csinálni. Úgy dolgoztatott, mint az őrizetemre bízott jószágot, úgy, hogy mire 11 éves lettem, már kidolgozott proletár voltam és még sohasem játszottam, nevetgéltem vagy iskolába jártam. Öreg voltam 11 éves koromban és úgy éreztem innen el kell mennem és egy hajnalon begyalogoltam a városba, csomagom nem volt, mert minden vagyonom magamon hordtam. Azt számítottam, hogy inas leszek, tanulok valami szakmát, de nem sikerült, mert irni-olvasni nem tudtam. Újra olyan munkát kaptam, ahol koszttal és istállóval fizettek. A koszt — arról jobb volna nem beszélni — az volt a vágyam, hogy egyszer kenyérrel jóllakhassak, de nem sikerült. Ezek a jó polgárok igen jól tudták, hogyan kell valakit kihasználni. így ment ez 16 éves koromig és sok éhezés és hányavetettség után elhatároztam, hopy felmegyek Pestre. Tanulni, látni akartam és főleg, hogy legyen mit enni nemcsak az, amit megosztottak köztem és a disznók között. Elindultam gyalog, de Pesten nehéz volt munkát kapni, mert nagyon tudatlan voltam és itt már nem volt istálló és nem volt szükség mindenesre. Az egyedüli munka, amit tudtam kapni, kubikos munka az építéseknél, ez pedig nagyon nehéz munka volt és mert én nem valami erős legényke voltam, a fizetés pedig darabszám volt, igy keveset kerestem nagyon, az amit talicskázni kellett a kiásott pincéből olyan nehéz volt, mint az ólom. Itt ért aztán a szerencse, hogy találkoztam veled és családoddal. Te ugyanabban a bérházban laktál, amiben én, csakhogy neked rendes lakásod volt a szüléiddel és testvéreiddel, mig én csak ágy- rajáró voltam, ami azt jelentette, hogy lakásom nem volt csak egy ágyam éjjelre, nappal egy pék aludt benne, aki éjjel dolgozott, igy este csak bementem, levetkőztem és lefeküdtem. Úgy töltöttem az időmet, hogy a járdán a gázlámpa alatt üldögéltem és vártam az időt, hogy aludni mehessek. Persze a vacsorámat is itt ettem a járdán, ami rendesen szalonna volt és kenyér, amit te jó párszor megfigyeltél és egyszer megszólítottál, hogy te fiú, hát te sohasem eszel mást, mint szalonnát meg kenyeret, úgy szereted a szalonnát? Szereti a nyavalya, hiszen mindig ezt ettem életemben amikor volt, de nem jut másra. Te rám néztél és kérdezted, hát milyen munkát végzel öreg? Kubikos vagyok és darabszámra dolgozunk, én pedig nem vagyok valami erős és igy keveset keresek, de azért nem vagyok öreg! Leültél mellém és hosszasan elbeszélgettünk. Elmondtam neked az életem sorát és hogy én csak
