Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-28 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 28, 1966 DR. mi ZOLTÁN REFORMÁTUS PÜSPÖK RÁGALMAZZA SZÜLŐHAZÁJÁT Paál Máthé: 4__________ A “Radio Free Europe” nevű társaság újból támadásba kezdett. Ugylátszik, hogy gazdái most ilyen utasítást adtak. Ezért a rádiójuk és a lapokat ellátó ügynökségük elemében van, megint leadhatják a legostobább hazugságokat szülőföldjük ellen. Amint olvasóink láthatták a Magyar Szö-ban, Magyarországon komoly probléma, hogy nem születik elég gyermek. Ez nem uj keletű dolog. Az utóbbi években ismételten foglalkoztak a kérdéssel az illetékes körök és amint most a Magyar Szó közölte, ankétot tartottak, hogy szakemberekkel tárgyalják a születés-korlátozás tulságba vivésének okait és megfelelő ellenintézkedéseket léptessenek életbe. A magyar kormányrendszer nem akar a magyar nőkből szülőgépeket csinálni, nem akarja elvenni a magyar családoknak azon jogát, hogy maguk állapítsák meg, mikor és hány gyermeket akarnak a világra hozni, de felvilágosítással, állami segítséggel és ha kell, az abortusz megszigorításával fogja megakadályozni, hogy az egész nemzet és a nők egészségének kárára visszaéljenek ezen szabadságjoggal. Mim mindénbe, ebbe is beleütik az orrukat a reakciós, idegen zsoldba szegődött, munkanélküli, uriéletből kiebrudalt magyarok, hogy evvel a szülő földnek, a magyar népnek ártsanak. Legutóbb, az amerikai nagytőkések támogatásával működő “Free Europe” félhivatalos rádión keresztül intéztek fölhívást a magyarországi'asszonyokhoz, kérve őket, hogy mentsék meg a pusztulástól a magyar fajt és szüljenek minél több gyermeket. Felajánlanak segítséget a gyermekek felneveléséhez. Rendben volna, ha nem lett volna dr. Béky Zoltán, az Amerikai Független Reformátusok püspökének és az Amerikai Magyar Szövetség elnökének a beszéde tele ferdítésekkel. Ebben a beszédben a magyar kormányt gyermekgyilkossággal, népirtással vádolta, mint amely ezzel akar helyet csinálni a szláv, német, román tömegeknek. Ilyen és hasonló bolondgombákat mondott ez a szentéletü püspök arról a magyar kormányról, melynél nagyobb segítséget és védelmet a világon egyetlen kormány sem nyújt az anyáknak és gyermekeknek. Hol van ilyen anyavédelem? Magyarországon a terhes anya, az egész terhesség ioején a leggondosabb ingyenes orvosi ellátásban részesül. A szülés csak kórházban, vagy szülőotthonban történhet, ugyancsak díjtalanul és az anya ingyen kap teljes babakelengyét. A dolgozó anya szülés előtt és szülés után 10—10 heti, összesen 20 heti szabadságot kap, teljes fizetéssel. Ha az anya, vagy a gyermek beteg, úgy az anya “be- tegállomány”-ba kerül és fizetésének 75 százalékát kapja mindaddig, amig dolgozni nem megy. Amikor dolgozni kezd, a régi munkahelyére visz- szamehet. A dolgozó anya a gyári bölcsődébe viheti gyermekét, ahol gondozzák és időközökben megszoptathatja. Az állam minden gyermek után családi pótlékot ad, a fizetésen kívül. Ezekben a kedvezményekben a férjezetten anyák is részesülnek. Mondja meg, kedves püspök ur, a mi fogadott hazánk, mely sokkal gazdagabb, mint szülőhazánk, ad-e ilyen, vagy csak megközelítően ilyen kedvezményt az anyáknak és gyermekeknek? Pedig itt is vannak ám súlyos bajok! Éppen a rádióbeszéd elhangzása idején írtak a lapok arról, hogy évente több mint 2 millió nőn hajtottak végre abortuszt, nem törvényesen, nem kórházban képzett orvosok, hanem pénzéhes orvosok, kuruzslók, köztük sok kubai menekült titokban, higiéniai elővigyázatosság nélkül, 500-tól 2,000 dollárig terjedő díjért. Ebből kifolyólag számos nő egész életére meddővé válik és sokan belehalnak, úgyhogy már itt is törvényessé akarják tenni a szütetéskorláto- zást, az abortuszt is beleértve. Ezt az állapotot még szomorúbbá teszi, högv ccak a gazda" nők szabadulhatnak meg a nemkivánt gyermektől, a dolgozó nők többsége és a munkanélküliek nem engedhetik meg maguknak, hogy ezreseket fizessenek érte. Pokoli imádság Máreius 15-én, a kongresszus ü’ését a ma"var szabadságharc emlékére imával nyitotta me" Béky í’oltán püsDök. Természetesen nem azt mondta az imában, hogy a magyarok szabadságharcát 1849- ben. a magyar népet 300 éven keresztül igában tartó Habsburgok verették te az orosz cári hadak segítségével és hogy Ferenc József császár végeztette ki a szabadsagharc vezéreit; nem azt mondta, hogy ennek a szabadságharcnak a célját csak 1945-ben érte el a magyar nép, amiéi't a nép köszönetét mondott a felszabadító orosz Vörös Hadseregnek és szövetségesének Amerikának, hanem példátlan hálátlansággal a következő rágalmakat mondotta el imaként: Ezen a napon, ó Isten, emlékezzünk egy kicsiny, de bátor népnek, a magyar népnek hősies áldozatára, mellyel ezer éven keresztül védelmezte a keresztény civilizációt és a hitet és annyi véráldozatot hozott a népek egyetemes szabadságáért és békéjéért. Ez a nap a szabadság dicső napja a magyar nemzet történelmében. Könyör- günk Úristen, hozd el az igazi, osztatlan szabadság napját erre a sokat szenvedett népre, amely ma is gonosz, istentelen hatalmak rabságában és elnyomása alatt szenved. Nem mondotta, hogy a magyar nép szenvedését és elnyomatását a Piarista Bált most itt rendező urak és őseik okozták, akik ezer éven át uralkodtak felette. Azok mindig, miként most is, hitvány zsoldért idegen hatalmaknak adták el az országot. A püspök ur odahaza volt a szülőföldön pár évvel ezelőtt és amikor visszajött azt mondotta, hogy De Gaulle elnök határozata, hogy Franciaország kilép az Atlanti Szövetség katonai szervezetéből, a NATO-ból, igen heves vitákat váltott ki a francia belpolitikai életben is. A támadást az Elysée- palota Ami go home! politikája elten a dolgok természeténél fogva a francia burzsoázia Amerika- barát csoportjának politikai vezére; Jean Lecanuet, az MRP, a katolikus párt volt vezetője, a decemberi elnökválasztások egyik jelöltje kezdte. Lecanuet a NATO-t és ezen keresztül az Egyesült Államok nyugat-európai hegemón helyzetét védelmezve a hidegháborús propaganda fegyvertárából kölcsönözte demagóg, minden realitást nélkülöző érveit. Azt állítja, hogy De Gaulle lebecsüli a Keletről fenyegető háborús veszélyt, amiről egyébként az elnök a NATO-ból való kilépést indokolva kijelentette, hogy nem létezik. Lecanuet a keleti veszély hangoztatásában még tengerentúli védelmezettjein is tultéve, a bonni revansisták színvonalán mozog. Demagóg érveivel ostorozza a francia hálá- datlanságot, mondván: az amerikaiak a hábc-ruban a fiaikat adták Franciaországért, utána dollárjaikat, s az elnök most egyszerűen kirúgja őket. Ez az Amerika-párti NATO-siratás nem nyom sokat a francia belpolitikai élet latjában, mert az MRP befolyása évek óta hanyatlik, másrészt az utóbbi időben felszított francia nacionalizmus könnyűszerrel közömbösíti az Elysée Ami go home! politikája elleni ágálást. A helyzet azonban mégsem egyszerű, mert az MRP-n túl más pártokban -— még a gaulleista párt jobbszárnyán is — található ellenzés a NATO elhagyásának kérdésében. Mindez azonban nem oly erős, hogy pillanatnyilag politikai veszélyt jelentene a gaulleista kormányra, még azzal együtt sem, hogy a napokban kissé váratlanul a szocialista párt, az SFIO is hadba szállt az elnök NATO-politikája elten. Az SFIO igazgató bizottsága ugyanis felhatalmazta a párt parlamenti csoportját, hogy nyújtson be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen az atlanti politika kérdésében. E döntés indoklására kiadott nyilatkozat a “szövetségeseknek adott szó megszegésével”, “a francia politika általános vonalának felbontásával” vádolja De Gaulle elnököt. Az SFIO igazgató bizottsága szerint az amerikai csapatok távozásra kényszerítésével megnő a nukleáris fegyverek elterjedésének veszétee; bátorítja Nyugat-Németország felfegyverzését; meggyorsítja azt a folyamatot, hogy Bonn az Egye sült Államok első számú szövetségesévé váljon, s hozzáiárul az ujnáci mozgalom uijászületéséhez. Szükséges ilyen részletesen idézni az SFIO De Gaulle NATO-politikája elten felhozott fő érveit, hogy látható legyen: nemcsak a gaulleistáktól jobbra, de attól balra is vannak atlanti politikusok, akik vagy meg nem értésből, vagy politikai szándékokból nem veszik tudomásul az elnök külpolitikáiénak realista vonásait. Viszont feltűnő és meglepő, hogy a szocialista vehetők a bizalmat- lansá"i inditvánvban nem biráliák a kormány gazdaságú és szociálpolitikáját, holott Franciaország hetek óta a munkások egymást érő sztrájkjának az elnyomásnak, a rendőruralomnak semmi jelét nem látta. Ugyanezt mondotta a szörnyű imát le- közlő főszerkesztő ur is, hogy éhes és rongyos embert nem láttak. A püspök ur részére paptestvérei felajánlották az Urasztalát, a szerkesztő ur is szabadon járhatott-kelhetett. Hát nem szégyen az, hogy az Istennek ezen embere az Isten, az amerikaik és a magyarok előtt szolgaságról, elnyomatásról beszél? Még a volt ellenség is békében élhet Magyarországon a nép számára megszűnt az elnyomatás. Minden ember szabad, még azok is, akik az elmúlt időkben kizsákmányolok voltak, ha becsületesen beilleszkedtek az uj társadalomba és nem kell, hogy párttagok tegyenek. Senkit nem kérdeznek, hogy mi volt azelőtt, mi a vallása, politikai véleménye, csak azt az egyet kívánják meg, hogy hűséges dolgozója legyen az országnak. Még egyet, Béky püspök ur! Magyarországon a templomot nem kell kocsmává lealacsonyítani, piknikeket, mulatságokat rendezni a templomok és papjaik fenntartására, mint itt, ahol állandóan pumpolni kell a hívőket. Magyarországon az állam kiegészíti a papok fizetését, segítséget ad a templomok fenntartására és a felszabadulás után milliókat áldozott a náci, nyilas banda által szétrombolt templomok újjáépítésére. A magyar papok, beleértve a püspököket is, megegyeztek a kormánnyal és az egyezményt mind két fél be is tartja. Csak itt-ott akadnak olyanfajta papok, amilyenek Amerikában is vannak, akik a reverendát a kormány és a nép elten politikai célokra használják fel. bénító lázában él. Etienne Fajon, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja az Hu- manitéban irt vezércikkében hangsúlyozza, hogy a francia munkásosztály mai harca kitűnő bázis a demokratikus pártok összefogására. Fajon az FKP álláspontját megismételve állást foglalt De Gaulle NATO-politikája, azaz Franciaországnak a NATO-ból való kivonulása mellett. Ez az állásfoglalás egyébként teljes mértékben megfelel annak a politikájának, amelyet az FKP a NATO-val kapcsolatban folytatott annak létrehozása óta. Mint várható volt, az SFIO által előterjesztendő bizalmatlansági indítvány a gaulleista külpolitika egyik legpozitívabb lépése elten telkes támogatásra talált az Amerika-barát reakciós politikai körökben. A Francia Kommunista Párt úgy határozott, hogy nem támogatja a kormány elten a NATO kérdéséber benyújtott bizalmatlanságé indítványt. A kommunisták úgy vélik, hogy a szociálisaik ilyen formák ban előterjesztett támadása a kormány külpolitikája elten kizárólag azoknak a politikai spekulánsoknak kedvez, akik szeretnék megakadályozni már az elnökválasztások idején kialakuló ellenzéki összefogás megerősödését. Az SFIO kezdeményezése a gaulleisták parlamenti többsége miatt a kormány helyzetét nem veszélyeztetheti, viszont akadályozhatja, visszavetheti a baloldal egységmozgalmának fejlődését, mert megszakíthatja a kommunisták és a szocialisták 20 év után elkezdődött közeledését. Az SFIO akciójának rugóit keresve, megfigyelők úgy vélik, hogy ez a kormány külpolitikájának elítélésére irányuló törekvés már a jövő évi parlamenti választások jegyeit viseli magán: Egyes szocialista vezetők jobbra, az atlanti tábor felé haladva igyekeznek választási szövetségeseket keresni. A szocialista vezetők egy része — kommunista- ellenességében — már megfeledkezett arról, hogy a De Gaulle-ra adott szavazatok számának csökkenése és Lecanuet csúfos bukása a decemberi elnökválasztásokon azt jelezte, hogy a szavazópolgárok nem az elnök kül-, hanem a gazdasági és szociálpolitikájával elégedetlenek. Megfeledkeznek arról is, hogy akkor a többi között éppen ennek a felismerése segítette a baloldali és dmnokratikus erők egységes jelöltjét, Francois Mitterand-t a senki által nem remélt nagy sikerhez. De mmdezen túl vannak más jelek is. amelyek mutatják, hogy a szocialisták az elnökválasztások idején elkezdett útról ismét mellékvágányra igyekeznek terelni az ellenzéki mo-ialmat. Fyen például a Franciaország NATO-ból való kenésének nemzetközi vitája. Ez a vita bizonyítja. hogy az amerikai és a nyugatnémet megtoló akciók kez- deménvezése ellenére a francia k^rmánv már a szövetségesei körében sincs egyedül a hidegháború S7üite nvugati szövetségi rendszer reformjának követedében. Az Fivsee-palzA Ami eo home! politikáiénak az ci?to pitnli ellenzése vé"°reriménvben az elszigetelődés és a megosztás irányába hat. K. I. A NATO és a írancia ellenzék
