Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-13 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 13, 1966 Mi Történik az óhAzAban MIÉRT VAN SZÜKSÉG A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER REFORMJÁRA Magyarországon is napirendre került a gazdaságirányítási rendszer megváltoztatása. 1966-ban és 67-ben egy sor részintézkedés előkészíti a magyar gazdasági életnek azt az átfogó és mélyreható változását, amelynek időpontjául 1968-at jelölték meg. Önkéntelenül adódik a kérdés, milyen •kok tették szükségessé a gazdaságirányítás megreformálását ? A reform okai Az elmúlt, csaknem két évtized során a gazdasági vezetés előtt az a feladat állt, hogy minden eszközzel fejlessze, gyorsítsa a mennyiségi termelést, hogy pótolni lehessen a háború okozta hiányokat és ki lehessen elégíteni a nagy tömegek egyszerre jelentkező igényét. 17 év alatt erősen megnövekedtek a gazdaság méretei. Az állami ipar termelése ötszörösére nőtt, a lakosság fogyasztása pedig 1949-hez viszonyítva csaknem két és félszeresére. Magyarország nemzeti jövedelmének jelentős része, pontosabban 36 százaléka, a külkereskedelemből származik. A külkereskedelem növekedése ugyanis csaknem kétszer olyan gyors volt, mint a termelésé. 1938-ban minden lakosra 20 dollár külkereskedelmi forgalom jutott, 1965-ben pedig 230 dollár. Az egy főre jutó külkereskedelmi forgalom tekintetében Dánia, az NSZK, Anglia, Franciaország, Csehszlovákia és az NDK mögött Magyarország a világranglistán a hetedik helyen áll. Eredményeit a magyar gazdaság extenziv jellegű növekedése révén érte el, vagyis a nemzeti jövedelem növelésének legfőbb eszköze az elmúlt időszakban a munkahelyek számának növelése és uj munkaerők bevonása volt. Az iparban foglalkoztatottak száma jelenleg csaknem kétszerese az 1949. évinek. A munkaképes korú lakosságból az aktiv keresők aránya — a nyugdíjasok nélkül — 81 százalékra emelkedett. A gazdaság extenziv jellegű fejlődés tartalékai országos méretekben kimerülőben vannak, — egyes helyeken ki is merültek—, s mindez paran- csolóan előírja, hogy országos méretekben át kell térni az intenzív fejlődésre, vagyis olyan jellegű gazdasági növekedést kell megvalósítani, amelynek rugója elsősorban a technikai és technológiai előrehaladás, általában az erőforrások és az adottságok hatékonyabb, gazdaságosabb felhasználása. A reform jellemzői Több mint száz tudós, állami funkcionárius, vállalati és üzemi igazgató és egy sereg közgazdász hosszú időn keresztül és tüzetesen felülvizsgálta a jelenlegi gazdasági irányítási rendszert és módszereket. Abban minden közgazdász és szakember egyetért, hogy nem a régi gazdasági rendszer hibáinak javítgatására, hanem az egész gazdasági irányítás átfogó reformjára van szükség. Az ország felelős vezetői is igy döntöttek. A jelenlegi mechanizmus, amely már betöltötte feladatát, nem ösztönöz megfelelően a termelés gazdaságosságának, az önköltség, minőség javítására, sem arra, amely mindezeknek előfeltétele, a műszaki fejlesztésre. E rendszernek jellegzetessége a döntések nagyfokú centralizáltsága és a vállalatok csekély önállósága. Jellemzi a gazdasági folyamatoknak főleg kötelező terv-mutatószámokkal történő szoros és közvetlen állami szabályozása, az áru, a pénzviszonyok aktiv szerepének és a piac hatásának tulzottt korlátozása. A tervezés rendszere túlzottan adminisztratív, kevéssé veszi számba a gazdasági élet változékony elemeit. A pénzügyi és a hitelrendszerek bürokratikusak és nehézkesek. Összességében elmondható, hogy a kiszolgált mecháftfémüs ma már nem segíti eléggé az ujtipusu gazdaságban rejlő hatalmas előnyök kihasználását. Tervezés, vállalati önállóság, árrendszer A magyar gazdaság a jövőben is tervgazdaság Január elsejétől: uj prémiumrendszer Magyarországon (Folytatás az első oldalról1 tjabb szakaszának megkezdése előtt minden prémium-feladatot írásban kell közölni a dolgozókkal, s e kiírásban pontosan ismertetni kell a végrehajtás határidejét, valamint a kitűzött prémium mértékét (összegszerűen vagy az alapbér százalékában). — Uj rendelkezés, hogy január 1-től ' • utólag is adható prémium azoknak a kiemelkedő teljesitményt nyújtó dolgozóknak, akik számára, — munkájuk jellege miatt vagy egyéb okokból — nem határozták meg előre a prémiumfeladatokat. Az utólagos premizálás akkor is alkalmazható, ha a dolgozónak van előre kitűzött prémiumfeladata, de más területen is elért valamilyen kimagasló teljesitményt. A Munkaügyi Minisztérium illetékesei hangsúlyozták, hogy a dolgozók egyéni prémiumát fokozott differenciáltsággal, különbségtevéssel kell megállapítani. A kitűzött összegnek minden esetben ki kell fejeznie a feladat fontosságát, végrehajtásának nehézségét, az egyes prémiumok összegei pedig fejezzék ki a feladatok közötti minőségi különbséget. • A szakminiszter az egy dolgozónak kifizethető prémium felső határát még százalékokban sem írhatja elő, s a prémium általában nem lehet kevesebb a premizált dolgozó időarányos alapbérének tiz százalékánál, célfeladat és utólagos jutalom esetében 500 forintnál. — A vállalati dolgozók egyéni prémiumfeladatait úgy kell megszabni, hogy e feladatok az általuk betöltött munkakörnek megfeleljenek—mondották a minisztériumban. — Azoknak a dolgozóknak a prémiumfeladatát, akiknek a munkája lényegesen hozzájárul az export-megrendelés, vagy megrendelések teljesítéséhez, — úgy kell megállapítani, hogy az export-feladat határidőre és megfelelő minőségben való teljesítésére ösztönözzön. — Ha a dolgozó teljesítette prémiumfeladatát, akkor a prémiumot ki kell fizetni. Megvonható, illetve csökkenthető azonban a prémium, ha a dolgozó a munkájával összefüggő, egyéb, nem premizált, de fontos feladatok területén súlyos mulasztást követ el. A prémiumcsökkentés vagy megvonás okait és mértékét Írásban kell közölni a dolgozóval. A dolgozók érdekeit védi a végrehajtási utasításnak az a fontos rendelkezése, hogy • a kitűzött prémium kifizetését nem szabad megtagadni vagy utólag csökkenteni azon a címen, hogy a szükséges összeg nem áll a vállalat rendelkezésére. — Fontosnak tartjuk azt az uj rendelkezést — hangsúlyozták a minisztériumban —, hogy jövőre már nem a vállalat prémiumkeretéből fizetik az igazgatók és helyetteseik prémiumát, hanem e célra minden minisztérium külön prémiumkeretet köteles létesíteni. A miniszter — a szakszervezettel egyetértésben — • az igazgatóknak és helyetteseiknek adható prémiumot az éves mérlegbeszámoló értékelése után, a vállalat teljes tevékenységének elemzése alapján, utólag határozza meg. A prémium megszabásánál elsősorban a műszaki fejlesztés mértékét, valamint az export-előirányzatok megfelelő minőségű és határidőre történő teljesítését kell figyelembe venni. A vezetők — egy alkalommal — a félév eltelte után már prémiumelőleget kaphatnak. Ha ez az előleg több, mint az utólag megállapított prémium, akkor a különbözeiét a legközelebbi prémiumból vagy nyereségrészesedésből le kell vonni. Végül elmondották még a Munkaügyi Minisztériumban, hogy az uj intézkedés az állami ipari vállalatokra, a kivitelező építőipari vállalatokra és — a tanács kezdeményezésére — a szolgáltató, lakás-kommunális vállalatokra vonatkozik. F. J. lesz. Az országos szintű tervezés fő feladata azonban csak a perspektivikus, tehát az ötéves tervek elkészítése marad. Központi akarat érvényesül majd a népgazdasági ágak fejlesztési arányainak meghatározásánál, de nem lesz feladata a tervezésnek az egyes népgazdasági ágazatoknak, üzemeknek tervmutatókkal való adminisztratív irányítása. A vállalatok az uj rendszerben önállóságot kapnak. Éves és többéves tervüket maguk készítik el. Önállóan döntenek termelési programjukról és eszközeik legcélszerűbb felhasználásáról. Az uj rendszerben lényegében az történik, hogy az állam a vállalatokat ár- és bérpolitika, hitelpolitika, devizagazdálkodás stb. révén, tehát közgazdasági eszközökkel fogja befolyásolni a jövőben. Az a vállalat, amelyik gazdaságosabban működik, többet nyújthat majd dolgozóinak. A vállalatvezetők személyi jövedelme is elsősorban a vállalati nyereség alakulásától függ. A reform másik sarkalatos pontja a helyes árrendszer kialakítása. A jelenlegi termelői árrendszernek igen sok fogyatékossága és negativ hatása van. A termelői árak indokolatlanul eltérnek a tényleges önköltségtől és a fix árrendszer tulhaj- tása miatt alkalmatlanok a kereslet és a kínálat összhangjának biztosítására. A gyakorlatban kiderült, hogy az erősen központosított állami ármegállapítás tulajdonképpen lehetetlenné teszi a helyes árarányok megvalósulását. Nagyon elkülönültek a belföldi és a külkersekedelmi árak is egymástól. A termelői árrendszer hibái természetesen kihatottak a fogyasztási árrendszerre is. Ezek sem segítik a kereslet s a kínálat összhangjának gyors megteremtését, sőt sokszor éppen ellenkező hatásuk van. Az állami, fix fogyasztási árakat, tekintve, hogy több mint 120,000 cikkről van szó, központilag átvizsgálni egyébként sem lehetséges. Itt is bebizonyosodottt, hogy a köz- pontosítás fenntartása csak bürokráciát szül, s ezért a jövőben jelentősen leszűkítik az állami fix árak megállapításának körét. Beruházások, verseny, életszínvonal A beruházások területén is jelentős változásokat hoz az uj gazdaságirányítási rendszer. A ber'u házási eszközöket eddig ugyanis központi elosztás utján, ingyen kapták a vállalatok, s ez nem biztosította a felelősséget és az érdekeltséget'a megfelelő gazdálkodásban, ellenkezőleg, indokolatlan nagy igényeket segített elő s gyakran a beruházási eszközök pazarlásához is vezetett. Az elképzelések szerint a nagy termelő beruházásokat továbbra is központilag döntik majd el és állami költségvetésből finanszírozzák. Ezek aránya azonban a jelenlegihez képest csökken. A beruházások jelentékeny részét ezután a vállalatok sajátmaguk határozzák meg és saját eszközeikből (amortizáció, nyereség stb.) finanszírozzák. Az egész magyar gazdasági életben, de ezen belül elsősorban természetesen a kereskedelemben a jelenleginél nagyobb szerepet kap a piac. A külkereskedelem központi irányítása a devizagazdálkodás módszereivel történik. A belkereskedelemben nagyobb teret kap a vállalatok és a boltok közötti verseny mindenütt, ahol a fogyasztók számára ez előnyös. A kiskereskedelem pl. az uj rendszerben bármely nagykereskedelmi vállalattól vásárolhat és közvetlenül az ipartól is beszerezheti a neki tetsző árukat. Az uj gazdasági irányítási rendszer célja, hogy a termelékenység állandó növekedése alapján tovább lehessen javítani az életszínvonalat. A jövedelemelosztás egyik irányelve, hogy a munkások és a parasztok életszínvonalát úgy kell javítani, hogy a parasztság életnívója már a következő években közeledjék az ipari munkásokéhoz. Az életszínvonal-politikában a jövőben előtérbe helyezik a reálbérek növelését. Magyarországon minden egymilliárd forint kifizetett bérhez a lakosság részére nyújtott több mint ötszázmillió forint társadalmi juttatás kapcsolódik (nyugdíj, orvosi ellátás, társadalombiztosítás stb.). Bebizonyosodott azonban, hogy a társadalmi juttatások a jelenlegi körülmények között nem ösztönöznek megfelelően a termelékenység, a termelés növelésére, a jobb minőségű munkára. Sokkal jobban megteszik ezt a reálbérek. 1966 január 1-én az uj mezőgazdasági termelői árak és az iparban az uj prémiumrendszer életbelépésével tulajdonképpen megkezdődött a magyar gazdasági irányítási rendszer átalakítása. A Des Moines, lowa-i iskolaszék helyben hagyta a fekete karszalag viselése elleni tilalmat. Öt diák, a Vietnamban elesett amerikai katonák gyászjeléül fekete karszalagot viselt az iskolában, ezért kitiltották őket. Az iskolaszék ülésén zsúfolt volt az ülésterem, a hallgatóság között sokan fekete karszalagot viseltek.
