Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-21 / 16. szám
2 Thursday, April 21, 1966 Hogyan hazudnak Johnson elnök mentegetői Egy fullertoni (Calif.) lelkész gyakorlatba vitte a Krisztusi szeretetet és örökbe íogadott egy kis néger árvát. A lelkész, a felesége és a kis gyerek boldog együttélésének véget vetettek azok a íul- lertoni polgárok, akiket a Krisztusi szeretet helyett a Birch társaság divatosabb szelleme hatott át. Az örökbefogadás után a lelkész párnak se éjjele, se nappala nem volt. A teieionun at a nap minden órájaoan és éjjel is jelentkezett valaki, aki rosszalását fejezte ki afelett, hogy a lelkész, fehér ember létére, néger gyereket adoptált. A lelkész felesegét bevásárlásai közben hol egy '“jólelkü” asszony, hol egy “nagyon rendes” szóm szeo vonta felelősségre, amiért a férje, lelkész létére, ilyen “rossz példával járt elő.” Az általános támadás ereje végre megtörte a nemes házaspár ellenállását és a szegény árva gyereket visszaadták. Nagy kár, hogy ezt nem lehet titokban tartani, ugye Dar. . . Kár, hogy ez a hir is elterjed a világon holott mi szeretjük úgy feltüntetni magunkat, mint aruk jo keresztényekhez illően, a szeretetből örökös példát mutatunk az ázsiai és afrikai pogá- nyoknak, no meg aztán a vallástalan kommunistáknak is. . . • • • A nyugati és közép-nyugati államokban, a forgalmas autóutakon hatalmas táblák követelik War ren főbíró elmozdítását és a követelés hátterében az amerikai lobogót lengeTÍ a szellő. Ezekhez a táblákhoz a legújabban, ugyancsak amerikai zászlóval díszített hatalmas táblák csatlakoztak, amelyek az autósokat arra fiqyelmeztetik, hogy "UNCLE SAM NEM APÁD, CSUPÁN A NAGYBÁCSID." Ami ez alatt értendő, az a nyugati tájszólásról értelmesen átfordítva, röviden ezt jelenti: az amerikai szövetségi kormány beleavatkozik a polgárok jogaiba, erőszakosan és jogtalanul. Megszabja, hogy éttermekben mindenkit ki kell szolgálni, a szállodákban mindenkinek szobát kell adni, házat is el kell adni, lakást is ki kell adni mindenkinek és az iskolákat is nyitva kell tartani mindenki előtt, akkor is, ha az illető — néger, mexikói, vagy portorikói. A hatalmas táblák tehát figyelmeztetik az autósokat, hogy ti nem vagytok gyerekek és "Uncle Sam nem apád." Ne tűrd, hogy ilyen előírásokkal "Korlátozzák egyéni szabadságodat." Ne engedd, hogy a négerekből és egyéb színesekből veled egyenjogú polgárt csináljon Uncle Sam, aki "csupán a nagybácsid, nem apád." * • • Santa Monica-ban a gáztársaság emberei az utóbbi időben kis autókkal járják az utcákat és ellenőrzik a gázórákat. Ismerjük be, hogy igazán szép dolog a társaságtól, hogy ilyen kényelmet biztosit alkalmazottainak, akik a múltban gyalogszerrel járták ugyanezeket az utcákat és szép időben, rossz időben, csak úgy gyalogosan végezték a gázórák havonkinti ellenőrzését. Szép s humánus dolog így gondoskodni a dolgozókról. Hogy el ne felejtsük, a nagy meghatódottság közepette gondoljunk arra is, hogy a kis autókkal közlekedő ellenőrök jelenleg háromszor annyi munkát képesek elvégezni egy nap alatt, mint amennyit régente gyalog végeztek. A humánus gáztársaság igy megtakarítja két ember munkabérét! • • • Egy rendőr kisasszony, aki az időn túl parkoló los-angelesi autókra kis cédulát helyez, amely 2— 5—10 dollár büntetést mér ki az autó tulajdonosára, véletlenül benézett egy autóba, amely valahol a Wilshire Boulevardon parkolt és még hozzá Időn túl. Amit az autóban látott, talán feltűnő lett volna az ország más részeiben, de megszokott dolog Dél-Kaliforniában, ahol tudvalevőleg a Birch társaságnak, a Minutemen-eknek, a magyar Lövész Egyesületnek és hasonló hazaffyas gyülevészeknek számottevő képviseletei rontják az amúgy is szmog- os levegőt. A rendőrkisasszony az autóban néhány lőfegyvert és egy ÁGYÚT látott, amelyről később kiderült, hogy nyugatnémet gyártmányú. Rögvest elhívta két férfi kollégáját, akik az autó tulajdonosát, bizonyos Elliott Stone Graham urat igazoltatták. Miután az igazoltatás során kiderült, hogy Graham ur zsebeit ezer dollár készpénz terhelte, az autóban viszont a lőfegyvereken, az áqyun és az azokhoz szükséges töltényeken kívül fényképezőpépeket, órákat és iránytűket fedeztek fel, őt rablás gyanúja cimén őrizetbe helyezték. Graham ur csak azt tudta mentségére felhozni, hogy a gyilkolásra alkalmas szerszámokat és a velük járó töltényeket egy barátjának készült leszállítani, aki pillanatnyilag a Minutemen társaság kebelében fejt ki áldásos és fegyveres tevékenységet. Johnson elnök és kormánya vietnami politikája kezdettől fogva hamis érveléseken, hanns tényeken és hamis erkölcsiségen alapult. Johnson emok tanácsadói magától értetődőleg minden rendelkezésükre álló eszközt, minden rendelkezésükre álló szervezetet felhasználtak hazugságon álló politikájuk “igazolására”, “mentegetésére”, hogy ezeken keresztül elfogadtassák azt az amerikai nép többségével, vagy hogy késleltessék, megakadályozzák egy országos komoly megmozdulás, sőt politikai ellenállás kialakulását az Egyesült Államokban. Az egyik legfontosabb ilyen “támogatást” az amerikai jogászok országos szövetségétől (American Bar Association) kérték és kapták. E szövetség melybe az amerikai ügyvédek túlnyomó többsége, többezer ügyvéd és biró tartozik, magától értetődőleg nagy tekintéllyel rendelkezik az amerikai közéletben. Minthogy azonban többségük fenntartás nélkül az amerikai tőkés rendszer kiszolgálásából él, szervezetük hajlandó volt magát mintegy áruba bocsátani és tavaly ősszel egy hivatalos nyilatkozatot adtak ki, melyben “jogi alapon” igazolták a Johnson-kormány szennyes vietnami irtóhadjáratát. Egy hazug bandat, éppúgy, mint a hazug embert könnyebben utói lehet érni, mint a sánta kutyát Jerome Cohn, a Harvard Egyetem jogi professzora a New York Timesbán közölt levelében higgadtan elemezte a szövetség érveléseit, rámutatva azok gyenge jogi alapzatára és arra, hogy az egészet kapkodva, vita nélkül Johnson rendelésére szállították. Nem véve figyelembe a józan ész ama elemi követelményét, amelyet a magyar mondás úgy fogalmaz, hogy akinek vaj van a fején, ne menjen a napra, a szövetség válaszolt Cohn professzornak és hetykén kijelentették, hogy a professzornak nincs igaza, mert a szövetség "hónapok óta" kéKözveilen légijárat New York és Budapest között Husvét előtt megérkezett a Ferihegyi repülőtérre a KLM, a Holland Királyi Légiforgalmi Társaság DC-8 tipusu gépe, amelyen az utasok átszállás nélkül tehetik meg az utat New York és Budapest között. A Ferihegyi repülőtérre érkező első menetrendszerű DC-8 interkontinentális járatot M. P. Bosnian kapitány, a KLM észak-atlanti és északi-sarki járatainak parancsnoka vezette; ő töltötte be a parancsnoki tisztet a magyar olimpiai csapatot Tokióba szállító gépeken is. G. J. Wisse, a KLM magyarországi igazgatója elmondta, hogy néhány hét múlva DC-9 tipusu óriás géppel közlekedtetik a budapesti járatokat. A gépek különben 10 óra 20 perc alatt teszik meg az utat Budapest és New York között. “Nem csak én vagyok a bűnös.. Billie Sol Estest 13 hónappal ezelőtt 15 évi börtönbüntetésre ítélték. A vád az volt, hogy sok millió dollár értékben tartályokba felhalmozott műtrágyát adott el. A vevők rájöttek arra, hogy Estes urnák nem volt sem műtrágyája, sem tartálya. Mikor a csalásra rájöttek Estes urat bíróság elé állították és az esküdtszék bűnösnek találta. így kapta a 15 évi ítéletet. Ester ur ügyvédje most uj tárgyalást kér. A kérvényt azzal támasztja alá, hogy a bankok és hitelintézmények egész sora, mind tudott arról, hogy Estesnek nem volt mit eladni és ennek ellenére közreműködtek vele és lehetővé tették, a “vevők” félrevezetését, sok millió dollár felhalmozását, minden ellenérték nélkül. Estes ur meg is nevezte a bankokat és a hitel- intézményeket, ezek: Walter E. Heller, Chicago, Associated Investment Co. South Bend, Ind., CIT Corporation, First Acceptance Corp., Minneapolis, Min., Pacific Finance Corporation, Commercial Credit Corporation, Pioneer Finance, Detroit, Mich., Kuykendall Investments, Lubbock, Jex. Impozáns lista ez. Estes ur eskü alatt tette vallomását. Eskü alatt mondta, hogy a felsorolt pénzügyi vállalatok és igazgatói mind aktiv részesei a szült a javaslatra, hogy a javaslati bizottság hosszasan vitázott a javaslat egyes pontjai felett és végül, hogy a konvenció plénuma csak azért nem tárgyalt róla hosszasan, mert hiszen ügyünk igazságossága olyan “nyilvánvaló”, hogy nem is volt min vitázni! Professzor Cohn erre az érvelésre olyan választ adott, amelyet a szövetség aligha fog az ablakba tenni. A N. Y. Times április 10-i számában Prof. Cohn a jogi és logikai érvelés egyik legragyogóbb kombinációjával, a szó teljes értelmében pőrére vet- kőztette a jogászszövetséget. Rámutatott arra, hogy szemfényvesztés a konvenció több havi előkészítésére hivatkozni. Igaz, hogy a konvenciót hónapokkal megelőzőleg hívták össze, de magát a vietnami javaslatot csak a megnyitás napján, tehát minden előzetes tárgyalás, a tagság tudta nélkül helyezték napirendre! Másodszor Prof. Cohn rámutatott ama érvelés becstelenségére, hogy a vietnami háború jogi bázisának kérdésében hosszas vita folyt a javaslati bizottságban. A kérdés jogi problémái fölött nem volt vita, hangsúlyozza Mr. Cohn, egyedül afölött folyt a "vita", hogy miként bélyegezzék meg Morse szenátort a vietnami háború következetes, becsületes kritikusát! Ami pedig azt illeti, hogy a konvenció teljes ülésén azért nem volt vita, mert a kérdés vitán felüli volt, arra Prof. Cohn igy válaszolt: “A sürgősségi javaslat, melynek keretében a határozatot benyújtották, a legtöbb delegátust készületlen érte. Ettől eltekintve, a 250 delegátus között csak alig féltucat volt a nemzetközi jogi szakértők száma, a legtöbb delegátus egyszerűen hazafias kötelességét vélte szolgálni, amikor a javaslat mellett szavazott. Azok pedig, akiknek fenntartásuk volt a javaslat bölcsességét illetően, nem mertek ujjat huzni a vezetőséggel, vagy karrierjüket kockáztatni a javaslat ellen való szavazással!” nagy csalásnak. Estes más szóval azt mondja, hogy ha ő bűnös, akkor a fent említett bankok és hitel- intézmények igazgatói szintén bűnösek. Estes ur minden bizonnyal abban a meggyőződésben teszi ezt a vallomást, hogy a sok bankárt és az amerikai társadalom többi oszlopos tagját nem fogják bebörtönözni, mert ez aláásná a nagy tömegek közt a rendszerben való hitet — és ki tudja, ez milyen következményekre vezetne? 13 hónappal ezelőtt Estes nem nevezte meg ezeket a bankárokat. Feltételezzük: azért nem, mert azt hitte, hogy nem fogják elitélni, vagy ha mégis elitélik, csak körmére koppintanak és legfeljebb csak egy, vagy két évet kap. Ehelyett 15 évet kapott, melyből 13 hónapot már leült. Most úgy akarja elkerülni a börtönbüntetés letöltését, hogy megnevezi néhány cinkostársát. Ha ez sem hozza meg az elvárt eredményt — biztosak vagyunk abban, hogy meg tud nevezni majd jónéhány politikust is, akik szintén részesei voltak a nagy csalásnak. Ki tudja, hogy további 13 hónapi bebörtönzés még mire fogja Estes urat késztetni? Bizonyára vannak politikusok, akiknek álmát elrontja Estes ur magatartása. Fütyül a sötétben Mikor még kis gyermek voltam emlékszem, hogy féltem a sötétben temető mellett elmenni. Mikor e félelmemet elmondtam, azt a tanácsot kaptam, hogy ilyen alkalommal fütyülni kell, az elhárítja a félelmet. Ez jutott eszembe mikor Joseph Alsop cikkét olvastam a “Tribune” április 14. számában. Alsop ur beismeri, hogy a délvietnami politikai helyzet nagyon válságos, de írásában azt akarja bizonyítani, hogy az amerikaiak és a Ky-kormány haderejének katonai helyzete nagyon jó. Alsop ur a jó katonai helyzetről akarja meggyőzni az olvasókat, amikor az egész politikai gépezet összeomlás előtt áll. A “Tribune” ugyanazon száma arról számol be, hogy a Vietcong nagysikerül támadást intézett a saigoni repülőtér ellen. A támadásnak több halott, sok sebesült és számos megsérült repülőgép lett az áldozata. Ugyanez a lapszám arról is beszámol, hogy egy amerikai őrcsapatot majdnem megsemmisített egy vietcongi őrjárat. Alsop ur fütyülhet, de evvel legfeljebb csak önmagát nyugtatja meg. J. L. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD SZÉLJEGYZETEK
