Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-14 / 15. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 14, 1966 Nemzetközi jog Kártalanítási körtánc Húszéves huzavona — Nácik a bírói székben. — Bárólányoknak milliók, kisembereknek semmi A bonni szövetségi gyűlés mostanában tárgyalta a takarékossági törvényt. Ritka eset a nemzetközi politikában, ami ezúttal történik: külföldről táviratok százai tiltakoztak a törvényjavaslat egyik módosítása ellen: ugyanis az Erhard-kormány a kártalanítási összegek csökkentésével akar “takaré- ^oskodni”, s ez ellen emelik fel szavukat különböző nemzetközi és nemzeti szervezetek Európa legtöbb országában. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulásakor kinyilvánította azt az elhatározását, hogy a hitleristák által okozott károkat legalább részben igyekszik megtéríteni, s mindenekelőtt anyagi elégtételt szolgáltat azoknak, akik a náci Németországban, vagy az általa elfoglalt és megszállt területeken személyükben, családjukban, erkölcsi vagy anyagi kárt szenvedtek. Ez a deklaráció — jóllehet, a nyugatnémet hatóságok szívesen hivatkoznak erre — nem éppen önkéntesen hangzott el. Már 1943-ban a Hitler-ellenes koalíció megbízót tainak egyi értekezletén felhívták Németországot: amennyiben katonai s egyéb szervezetei javakat tulajdonítanak el, azokat a háború után vissza kell adniuk, illetve a tudajdonosokat kártalanítani kell. Az utóbbi években egész sor törvény jelent meg Nyugat-Németországban a kártalanítással kapcsolatban. A legismertebb — a Bundesrückerstattungsgesetz, azaz szövetségi kártalanításai törvény, a BRÜG. Magyarország német megszállása 1944 március 19-e után a jelenlegi országhatárok közötti területen mintegy 600 ezer embert sújtottak a bevezetett nürnbergi törvények. Az Izraelben azóta kivégzett Adolf Eichmann különleges kommandója jóval több mint 400 ezer, az akkori törvények szerint zsidónak tekintendő magyar állampolgárt hurcolt el csupán erről a területről. Az 1957-ben hatályba lépet BRÜG alapján Magyarországon mintegy 60 ezer kártalanítási igényt nyújtottak be, amely kb. 100 ezer személyt érint. (Leszámítva azokat, akiknek mai lakóhelyük az ország határain túl van, igy is többszázezer magyar állampolgár vagyontárgyai után senki sem adott be kártalanítási igényt: valamennyi családtag a nácizmus áldozatául esett.) Az első kérdőivek — német nyelven, több példányban kitöltve — még 1957-ben eljutottak a német kártalanítási hivatalokhoz. Mindeddig — igééin " károsultak lényegében nem kaptak kártalanítást. Miért nem adnak kártalanitást? (4—BRÜG) 27,580. számú iratból: “Az aktában 'ti i’aiött irat ni kiment iratnak a másolata fan és számos személyes tárgyalásra utaló adat. a , 1 atnato időn belül nem kerülhet sor, mert a kívánt okmányok kö- , v rr■' ok beszerzésére pmény nincs.^ mert az anyakönyvek, pl. cseh- - <- .v.Uí.stö maiuK megsemmisültek.” BRÜG 21,724. számú irat: tételesen felsorol 39 levelet, amelyet az igény ügyében Írtak külföldre. A nyugatnémet kártalanítási hivatal által megállapított összeg: a hátramaradt három gyermeknek egvenként 300 márka, az özvegynek 40 márka. Kifizetésre “remény nincs.” A kifizetések megtagadásának “törvényes” oka mindig ugyanaz: a kártalanítási törvény leszögezi, hogy a megállapított összegeket csak akkor lehet kifizetni a károsultaknak, ha hazájukkal a Német Szövetségi Köztársaságnak diplomáciai kapcsolata van. A szövetségi kormány azonban úgy tekinthet egyes országokat, amelyekkel nincs ilyen kapcsolata — mintha volna. A jogi csürés-csavarás lényege. hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a nácizmusnak azokkal az egykori üldözöttéivel szem ben, akik a szocialista országokban élnek. (Jóllehet, Magyarországon a károsultak túlnyomó többsége faji-vallási üldözött volt, de a nácik által politikai okokból üldözöttek többsége kommunista meggyőződése miatt került Gestapo-börtönbe vagy koncentrációs táborba — természetes, hogy ezek az emberek a felszabadulás után a szocialista országokba tértek vissza.) Számos országot — igy például latin-amerikai országokat — “úgy tekintettek, mintha diplomáciai viszonyban állna vele az NSZK”, az ott élő egykori üldözötteknek kifizették a kártalanítási öszszegeket. Ä Nácizmus Üldözöttéinek Bizottságát sorozatosan felkeresik az igényjogosultak és érdeklődnek követelésük érvényesítésének kilátásairól. Az érdekeltek közül többen elmondták, hogy még a Budapesten működő nyugatnémet kereskedelmi kirendeltséget is felkeresték. Nem is lehet csodálkozni ezen az eljáráson, — közölte a Bizottság, — hiszen az érdekeltek jogos követelésük ügyében keresték fel a kirendeltséget. A Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága már nem tud mit válaszolni a hozzá forduló érdeklődésekre. A kártalanítási igény érvényesítéséért a maga részéről mindent megtesz. Az igénynek elintézése azonban nem rajta, hanem a Német Szövetségi Köztársaság illetékes szervein múlik. Kik kapják meg az igényelt összeget? Igaz ugyan, hogy nem minden téren alkalmazzák ilyen következetesen a Hallstein-doktrinát: azok a volt SS-ek, vagy hátramaradottaik, akik ugyancsak a Magyar Népköztársaság területén élnek, néhány hónap leforgása alatt megkapják az igényelt pénzt. A nyugatnémet hadigondozási hivatalok gyorsan dolgoznak. A rawensburgi Versorgungsamt például tizedannyi iratot sem kért a volt SS-ektől, mint a kártalanítási hivatal a nácizmus üldözöttéitől. Rövid utón megállapította a havi 60 —100 nyugatnémet márka hadigondozási dijat, melyet azóta is rendszeresen folyósít. (Könnyű kiszámítani, hogy egy-egy volt SS-legény egy év alatt többet kap a nyugatnémet államkasszából, mint amennyit összesen megállapítanak — de ki nem fizetnek — az SS-ek egykori áldozatainak.) A ki nem mondott kérdésre — hogy miért jár az üldözőknek és miért nem jár az üldözötteknek — a hamburgi Die Zeit cimü lap egész oldalas cikke adja meg a választ. Cime: A hamis bírák ellen. A cikk (szerzője Richard Weyl) abból indul ki, hogy a kártalanítási bíróságok felállításakor alaptörvény volt: a német bíróságok elnökei vagy szavazó birái között legalább is egynek kell lenni a nácizmus egykori üldözöttéi közül. Másik alapelv pedig az volt, hogy nem lehet kártalanítási biró, aki a náci pártnak akár csak “névleges” tagja is volt. Ezzel szemben például a kob- lenzi Oberlandesgericht-nek, fel§őbirósági)ak 33 tagja közül 30 volt tagja a náci pártnak, vagy valamelyik ez alá tartozó szervezetnek. De vannak — írja Weyl — olyan bírák is a kártalanítási bíróságokban, akik az SA-nak, Hitler rohamosztagának tagjai, voltak. “Ezek a törvény félreérthetetlen rendelkezéseinek meg nem felelő bíróságok jogÜzenet és felszólítás (Folytatás az 5-ik oldalról) beismerni, hogy fenti állításaim nem túlzottak: ennél nivósabb, tartalmasabb, tájékoztatóbb amerikai magyar újságot nem olvasott! Az uj olvasó a Magyar Szó egyetlen példányából megismerkedhetik a lap írógárdájával, vagy annak egy részével. De megláthatja azt is, hogy az újság minden számának legbecsültebb oldala az, amelyiken az olvasók levelei jelennek meg. Nincsen és nem lesz semmi akadálya annak, hogy az uj olvasók — legyenek azok bár ’56-os menekültek —, szabadon tudassák tisztességes hangon megirt véleményüket a lap szerkesztőivel, munkatársaival, az olvasótábor többi tagjaival, mert a TISZTELT SZERKESZTŐSÉG “rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.” Nincsen még egy amerikai magyar újság, amely ilyen oldallal dicsekedhetik. Csak a Magyar Szónak van ilyen oldala, mert ennek a lapnak az olvasói intelligens, önálló gondolkozásra képes nők és férfiak és mert a Magyar Szó szerkesztősége nem zárkózik el még az erős kritikát gyakorló levelek közlése elől sem. Felszólítom az ’56-osok józanul gondolkodó és a haladó szellemmel rokonszenvező tagjait, hogy váljanak a Magyar Szó állandó olvasóivá azért is, hogy legyen egy fórum, ahol összefoghatnak és szembefordulhatnak azokkal, akik “végkép elvakultak” és akik gyűlöletet hirdetnek és már-már odáiCT mennek, hogy “fegyveres felkészülést” hirdetnek valami általuk elképzelt “sorsdöntő órára.” Amit “Kovács Pál” bajtársuk csinált: ho«v felkeresett és segítséget nyújtott a gyűlöletet hű-dető uszító rcnportok és elvének leleplezéséhez, azt mi értékelőik. De őszintén mepállanitiuk, ho<*v nem kellett bátorság, mert kikötötte, hogy kilétét el ne áruljuk. ellenes, törvénytipró joggyakorlatot alakítottak ki. A bíróságok egyes tagjai ellen benyújtott kizárási (elfogultsági) indítványok elintézése során a bizonyítás terhét a panaszosra hárítják át, azzal a meg- okolással, hogy a biró névleges náci párttagsága egymagában nem kizáró ok, ha az összeomlás óta tanúsított magatartásából nem tűnik ki a politikai elfogultság. Ha a panaszos ezt nem tudja bizonyítani, elutasítják a kizárási indítványt.” A kamat is több lenne A nyugatnémet kormány szívesen tüntet a kártérítésre kifizetett összegek nagy számaival. Tény, hogy eddig mintegy 25—27 milliárd nyugatnémet márkát fizettek ki ilyen címen — bár az is tény, hogy ezen összeg csupán kis százaléka az Európából összerabolt értékeknek, amelyek huszévi kamata is több lenne ennél. A magyarországi német megszállás károsultjai közül is van, aki kapott már kártérítést — de ennek előfeltétele az, hogy az illető olyan országban lakjon, amelynek van diplomáciai kapcsolata az NSZK-val. Legjobb, ha milliomos volt és az USA-ban lakik. Báró Hatvány Ferencnek, az egykori neves műgyűjtőnek leányai kártérítési igényt jelentettek be azon a címen, hogy apjuk budai palotáját a németek fosztották ki. Ügyvédjük báró Collas Tibor, egykori szélsőjobboldali MÉP-képviselő volt, aki hárommillió nyugatnémet márka kártérítést köve telt. Az ügyvéd halála után prof. Hans Deutsch bécsi ügyvéd vette át a képviseletet és egyszerre 420 millió márkára emelte fel az-igényt. Végül —• egy hajdani SS-tiszt, jelenlegi textilgyáros tanúvallomása alapján — megítélték a kártérítést és 35 millió márkában állapodtak meg, amelynek a felét azonnal ki is fizették. A milliókat — egyetlen SS-tiszt vallomása alapján — azonnal odaadták, nem úgy, mint a koncentrációs táborokban elrabolt utolsó, személyes holmik értékét a mindenüket elvesztett embereknek. Az igények érvényesítésével az igényjogosultak által megbízott magyar szerv mindent megtesz azért, hogy a kártalanítási összegeket ki is fizessék. (Egyetlen példa: a nyugatnémet részről kért okmányokat, ha lehet, beszerzik a károsultak helyett, s igy azzal nem okoznak költségeket. Egy- egy ügynél több száz forintba kerülne csupán az okmánybélyeg, ha a kártalanitást igénylőnek kellene az iratokat beszerezni.) Az NSZK kormánya “humánus kötelességének’* minősítette a nácik által okozott károk jóvátételét. Alkotmányában lefektette, hogy eltöröl és ellenez mindenféle különbségtételt faji, vallási vagy nemzetiségi alapon az emberek között. A magyar állampolgárságú egykori üldözöttekkel szemben követett eljárás mégsem minősíthető másnak, mint indokolatlan diszkriminációnak. V. E. Bátorság és becsületesség kell ahhoz, hogy az '56-osok legkülönbjei nyíltan előfizessenek a Magyar Szóra és e haladó szellemű hetilap köré csoportosultan “adjanak komoly értéket az életüknek és jövő munkájuknak" azzal, hogy lapunkon keresztül és annak hathatós segítségével "felvegyék a kapcsolatot a magyar néppel." Bátorság és becsületesség kell ahhoz, hogy az ’56-osok józan, önálló gondolkozásra képes tagjai a Magyar Szó köré csoportosultan nyíltan vegyék fel a küzdelmet a végkép elvakultakkal szemben, a gyűlöletet szító újságokkal szemben és a kétszínű kufárokkal szemben, akik zsákutcába kerültek, mert már csak gyűlöletre és uszításra képesek, —« semmi másra. Akik igy a lap olvasóivá válnak, egyben segítő társaink lesznek, hogy a jövőben erőteljesebben, sikeresebben küzdjünk az amerikai és a magyar nép barátságáért, a BÉKÉÉRT és minden nép jobb. szebb jövőjéért. E. H. Neuwald ; MÉG MINDIG KAPHATÓ A j ' j Fáklyavivők | > . A két darab 12 inches lemez ára, szállítással együtt $5.50 KÉRJEN HANGLEMEZ KATALÓGUST! 