Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-13 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 13, 1966 8 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. ■ a [■•■■■■ ■ ■■■ ■■■■■■!■■■■ 1JTM ■■ ■ ■ ■ ■ iiinniai ■ ■ ■ ■ ■ a fiM.ii kai 111■■■!■■■■ ii I.mn n«n ■■irmiaM keddig tart a félrevezetés PENNSYLVANIA. — Sokszor olvastam azt a közmondást, hogy addig üti a kovács a vasat, amig meleg — és ez igaz is. A kinai nép, amely talán a legelső volt a nagy találmányok létrehozásában, abba a nagy hibába esett, hogy körülfalazta országát, nehogy valaki a tudományukat külföldre vigye, más népeknek. Természetesen nem ez volt az egyedüli ok a fal felhúzására, de ez az elzárkózás volt az oka annak, hogy elmaradtak a világ fejlődésétől. A népeket mindig el akarták zárni a tudástól, a kutatástól és bűnnek számitott, ha valaki tudni akart. Példa erre Galilei, Húsz, Darwin, a Dayton, Tenn.-i Majomper és sok más hasonló eset. Nagyon kevés kivétellel még ma is elnyomják az igazságot, a vezető osztály még mindig félrevezetéssel akar a nép nyakán ülni. Vannak, akik látják ezt, akik felismerik a helyzetet, de kevesen vannak, akik az elbutitott, agymosott emberek elé mernének állni, mert tudják, hogy “szólj igazat, betörik a fejed.” Tehát a legtöbbjük hallgat és várja, hogy a nép észre térjen. Még a törvényszékek is mindig az elnyomók oldalán voltak, kivéve egy pár esetet, ami talán csak azért történt, mert látják a békehivek és a diákok hatalmas akcióit. így történt azután, hogy a legfelsőbb bíróság kimondotta a kommunista-ellenes törvény alkotmányellenes voltát, délen elitéltek néhányat a polgárjogi gyilkosságokban, Rómában az egyház-zsinat kinyilvánította, hogy a zsidók nem voltak bűnösök Krisztus felfeszitésében. Ez nagy haladás, kétezer évre volt szükség, amig megtörtént. De ha már elismerik, hogy a zsidók nem voltak bűnösök, akkor miért nem nyilvánították ki azt is, hogy az uszítás — mert nem volt az más — a katolikus egyháztól, papjaiktól és iskoláiktól származott. Ha ezt megtették volna, akkor jobban hinnék őszinteségükben. Üsse csak a kovács a vasat, most még meleg. Mi pedig ne építsünk kinai falat azzal az elgondolással, hogy a portánk már rendben van. A munkás szervezeteknek rá kellene szánni néhány ezer dollárt egy olyan lista elkészítésére, amely ismertetné, hogy melyik szövetségi és állami törvényhozó érdemli meg a munkás-szavazók bizalmát és pártfogását. Mert a munkások, a kevés szabad idejükben nem tudják azt kiértékelni és sok esetben szavazatukkal az ellenséget segítik, vagy a korrupt vezetők barátait. Ez egy lépés lenne a harmadik, a munkások pártja megszervezéséhez, amire nagy szükség van. Mert az egyik varjú nem vájja ki a másiknak a szemét, egyik milliomos párt sem fog a nép javát szolgáló törvényeket benyújtani a törvénvhozáshoz. A szervezetek nem állnak olyan erős lábakon, hogy egy munkásellenes kongresz- szus ne tudná széjjelzuzni őket. Meggazdagodott, 50.000 dolláros fizetéseket huzó vezetőik akkor már nem lesznek a munkások soraiban. A munkásvezérek ezen urhatnámságát csak erős szocialista, vagy kommunista párt tudná letörni és a munkások javára fordítani. S erre szükség van már most. Berta Gyula Érdekli az olvasókat CANFIELD, 0. — Nem szeretek irni, de nem tudom szó nélkül hagyni azt a vádat, amelyet egyesek Neuwald ellen felhoztak. Én élvezettel olvastam Neuwald beszámolóját úgy Magyarországról, mint Romániáról és éppen úgy, mint Horváth munkástárs, nem találtam benne olyan kifejezést, mely a magyar kormányt sértette volna. Hogy Magyarországon vannak lusta emberek éppen úgy, mint minden más országban, ezt meg tudom érteni. 32 éven keresztül mint kis vállalkozó működtem, ez idő alatt nagyon sok különböző ember dolgozott nekem, én is velük dolgoztam, tehát volt alkalmam az embereket tanulmányozni. S a munkásmozgalomnak is jó néhány évig aktiv tagja voltam és azok, akik közelebbről ismernek, tudják, elég jó munkát végeztem (és ezt nem azért mondom, hogy dicsekedjek, mert ez nem szokásom) és akkor egyesek, akik mindent jobban tudnak, mint bárki más, a basáskodással mindent feldöntenek. Magyarországon is vannak ilyen bürokraták, akik vezető szerepbe befurakodnak és akkor fur- kós bottal próbálják az alattvalókat meggyőzni, hogy úgy van jól, ahogy ők mondják. Tehát, ha Mr. Neuwald mint gyakorlott ujságiró meglátta és tudomásunkra hozta, ezért csak köszönet jár neki, nem bunkózás és kérném Mr. Neu- waldot, hogy azokat a leveleket, melyeket vissza akar tartani, küldje be a laphoz, mert a lapolvasók nagy többségét nagyon érdekli. L. Nagy Mika a kritikusokról MIAMI, Fia. — Dicsőség a mennyekben, megértés a földön, az emberek között! Ugylátszik a jóindulatú emberek nem adnak időt az uj esztendőnek, hogy levegye a kabátját és felakassza, hogy munkába kezdjen, máris jelentkeznek, hogy “jóindulatú” fullánkjaikat, illetve kritikájukat boldog újévi kívánságaik közben felebarátjaik testébe szúrják, akár megállja a helyét a kritika, akár nem. Ismerve Neuwaldot vagy 50 éve és szerencsésnek tartva magamat, hogy barátomnak mondhatom és olvasva Magyarországról irt minden cikkét, úgy gondoltam, hogy az ellene megjelent "igazságtalan" kritikára meg tudja védeni önmagát. De amikor olvasom, hogy a Magyarországról szóló jegyzeteinek feldolgozását beszünteti, szükségesnek tartom, hogy én is hozzászóljak és ha lehet, kérjem, hogy “igazságos” Írásait Magyarországról tovább folytassa. Mert nem tehet senki arról, ha néhány ember nem azt olvassa a magyar nyelven megirt újságcikkből, ami benne van, hanem (nem tudom, hogy milyen szándékból?) belegondol, vagy beleolvas olyasmit, ami nincs benne. (Ha csak nem a sanda mészárosra gondolok, aki nem oda néz, ahova üt.) Szerintem Neuwald nemcsak leírásaiban, de máskor sem kritizálta a szocializmust épitő magyar népet és intézményeit. A jóindulatú kritika épitő és szükséges, hogy esetleg mások által meg nem látott dolgokat helyreigazítson és ha hiba van, úgy az javítva legyen, hogy jobb legyen az élet. S ha Neuwald leírta meglátásait, azzal nem bontott f«r nem borított fel semmiféle egyensúlyt. Én is és velem együtt sokan azért olvassuk a munkáslapot, a Magyar Szót (amiért évtizedek óta dolgozom), mert ez a lap az IGAZAT Írja! Még akkor is, ha ez nekem talán nem tetsző hir, de igaz. Én soha nem olvastam Neuwald tollából olyan cikket, amely ne szolgálta volna a munka, a dolgozó emberiség céljait és nem lett volna “igaz”, így nem tudom megérteni, hogy ha valaki tud magyarul olvasni, hogyan magyarázhat bele olyasmiket, amikről Neuwald nem is irt és amiket nem is kritizált? Most pedig Neuwald Írásainak egyik kritikusától azt kérdezem, hol olvasta a Magyarországról megjelent jegyzetekben (vagy ha jobban hangzik, kritikában), hogy a magyar nép nem jól táplált, nem jól öltözött. Sőt, Neuwald valamelyik jelentésében azt irta, hogy ma már ruházkodásban nincs különbség paraszt és városi ember között. Vagy mikor irta, hogy nem épül Magyarország? Vagy talán ő nem volt boldog, amikor látta a magasan érő búzát és kukoricát, amiket a magyar nép keze ültetett? NEM, ezt Neuwald NEM KRITIZÁLTA, hanem dicsérte és jelentette. Hát akkor, könyörgöm, hogy jön a csizma az asztalra? Hacsak nem teszik oda! Olvasok egy másik kritikát, amely igazat ad a kaliforniai olvasóknak. Pedig neki tudnia kellene, hiszen ir.óember ő is, hogy nem lehet kritizálni valamit, amiről nem is Írtak. Másodszor tudnia kellene Kovács Ernőnek, hogy mit irt Paál Máthé, ha már kritikáról van szó. Azt Írja egyik beszámoló írásában Paál Máthé (s ha lehet valamit kritikának nevezni, hát ez az!), hogy Magyarországon a köny- nyüipar egyik részlegénél az itteni fórum elrendelte, hogy rögtön el kell bocsátani, illetve termelő munkára áthelyezni 600 hivatalnokot, s ezt az utasítást túlteljesítették, 700-nál többet bocsátottak el. Ezt Paál Máthé irta, s ennél kritikusabb támadás még az ellenséges oldalról sem érte szülőföldünk vezetőségét. Mert hol volt eddig az “illetékes fórum”? Mit csinált eddig a “több”, mint 700 hivatalnok, ha egyszerre le lehetett tenni őket és a munkát elvégezték azok, akik ott maradtak? S Kovách Ernő örül és igazat ad a kaliforniai olvasóknak, hogy egy kis "jóakaratra" intették a Magyarországról írókat! NEM, munkástársaim, Neuwalddal szemben a Magyarországról küldött tudósításokért nem járt ilyen kritika, mert amit a kritikusok kritizálnak, azokról Neuwald nem irt. Én nem látok egyáltalán kritizálni valót a cikkeiben, azok tárgyilagosak, őszinték és szerintem nem szabad szemet hunynunk a hibák felett és különösen nem szabad elhallgattatni az írókat, akik igazat Írnak. Fehér Lajos km\ nm illik a munkásak lapjától Chicago, 111.—Előttem fekszik a Magyar Szó 1965 szept. 23-i száma, egy cikk van benne a 8-ik oldalon: “Már készül az 1966-os Magyar Naptár”, kedvenc íróink neve és cikkei lesznek benne és hivatkoznak Bódog Andrásra is, de az ő cikke nincs benne a naptárban. Őt kihagyták! Miért? Ugyanakkor felhívják az olvasók figyelmét külön arra a cikkre, amely a következő címmel fog megjelenni a naptárban: “Kibernetika, megismerés, vallás”, két világhírű tudós tollából. Ez a cikk sincs benne. Miért? Kissé több figyelemmel kellene a naptárt összeállítani és nem Ígérni cikkeket, amelyeket nem közölnek. önök felületesen kezelik a naptárt és a lapot, s ez nem illik egy munkáslaptól. A jövőben több figyelem és pontosabb munka volna kívánatos. Nussbaum Sándor Szerk. megjegyzés: Előre tervezzük a naptárt, de sokszor nem sikerül minden tervünket keresztülvinni. Bódog András cikke azért maradt el, mert közben megbetegedett és kórházba kellett mennie. A Kibernetikáról szóló cikket ki kellett hagyni, hogy helyet adjunk a Dunántúlról szóló cikknek, amely nagyon odakivánkozott a Tiszai tájakon c. cikk mellé. Levél Chicagóból Elsősorban is hálás köszönetét küldök a szerkesztőség által a születésnapra küldött szép levélért, melyet megtartok emlékben és a századik születésnapomon felolvastatok. Addig szeretnék élni, mert oly sok tennivaló van, hogy 25 év kell hozzá, hogy mind el legyen intézve. No persze igy csak mi öregek számítunk. Mikor a fiatalokat látom, milyen örömmel telik meg á szivem, hogy haladunk előre. Szilveszteri összejövetelünk elég jól sikerült, vagy 20 lapolvasó volt együtt a kora reggeli órákig. Köszönet az adakozóknak: Sausernek, Fischer- nek, Maitschéknak, Rontó Ferencnek. Lejátszot- tuk a “Fáklyavivők” c. hanglemezt, mindenki figyelte és voltak olyanok akik kijelentették, hogy azt számtalanszor akarják még hallani s megrendelik a szerkesztőségtől. Békés, boldog uj évet kívánok az olvasó tábornak és a lap munkatársainak. Helen Paule Fala fejjel TABER, Alberta. — Az újság nagyon jó, szeretem, csak azt nem szeretem, hogy mindig akadnak rendbontók. Pl. most a legutóbbi számban, még hozzá szervezetileg, megtámadták Neuwald Írásait. Pedig Neuwald csak az igazat irta és Írja mindig, nem a suttogóktól szedi össze az írásait. Az én nézetem szerint az igazat mindig és mindenütt meg kell mondani, inkább elismerést érdemel, hogy rámutat a valóságra, mert bizony tudomásom szerint sok hibás dolog történik, ami javításra vár. Fel a fejjel, Neuwald munkástárs, soha se hátra, csak előre, kívánok erőt és egészséget. Geo. Molnár Kern tartják helyesnek... TRENTON, N. J. — Én is hozzá akarok szólni a los-angelesi levélhez és úgy látom, mint Szanyi munkástárs, nem tudom, Neuwald melyik cikke volt olyan királysértő, pedig én is olvasom minden cikkét. Kb. már ötven éve, hogy olvasom Neuwald tanulságos írásait és eddig nem volt ellene kifogásom és remélem, hogy a jövőben sem lesz. Mint a Magyar Szó trentoni lapkezelője, beszéltem több olvasóval és mind azon a véleményen vannak, hogy nem vették észre, hogy Neuwald Magyarország ellen irt volna. És mi nem tartjuk helyesnek azt, hogy Neuwald azt mondja: a mai naptól beszüntetem a magyarországi jegyezeteim feldolgozását. Mi azt akarjuk, hogy Írjon. Egy páran, akikkel beszéltem, egyetértünk Horváth István cikkével, mely a Magyar Szó dec. 30-i számában jelent meg és aláírjuk minden betűjét. Igenis, a hibákat meg kell irni. Szabó János
