Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-14 / 15. szám
Thursday, April 14, 1966 AMERJKaí MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 DÜHÖNG A PROSPERITÁS - EGYRE TÖBB MUNKÁS BÉRÉT HELYEZIK ZÁR ALÁ “A fegyverkezési verseny káros és veszedelmes” Ezt mondja Kosygin szovjet miniszterelnök a Párt 23-ik kongresszusán MOSZKVA. — “Káros és veszedelmes a fegyverkezési verseny, melyet az amerikai imperialisták kényszerűének ránk, különösen azon politikájukkal, melyet Vietnamban folytatnak.” Ezt mondotta többek között Kosygin szovjet miniszterelnök a Szovjet Párt 23. kongresszusán. Káros azért, mert fel kell emelnünk a hadseregünk fenntartásához szükséges összeget, hogy készen álljunk minden eshetőségre és megvédjük hazánk munkásainak és parasztjainak vivmányait. Az Egyesült Államok 13 milliárd dollárral többet költ ez évben a vietnami háború tovább folytatására, mondta Kosygin. Veszélyes azért, mert e fegyverkezési verseny kiterjesztése fokozza a harmadik világháború lehetőségét. Legnagyobb feladatunk az, mondotta Kosygin miniszterelnök, hogy lehetetlenné tegyük e háború kirobbantását, hogy megteremtsük a nemzetek közti békés egymás mellett élés lehetőségét. Kihangsúlyozta, hogy szükséges a külkereskedelem kifejlesztése, nemcsak a szocialista országokkal, hanem a nyugati államokkal egyaránt. Kosygin Ígérte a munkások bérének emelését a közszükségleti cikkek árának leszállítását, az ötnapos munkahét bevezetését, a következő öt éves terven belül. jj Sátrak a Fehér Ház árnyékában ij Itt a tavasz, a turisták ezrei özönlenek az j| <j ország fővárosába, Washingtonba. Jönnek a \ > j> világ minden sarkából, mert van itt sok-sok <i ]) látnivaló. A római stílusban épült nagy kor- j! mány-épületek, a szép Lincoln Emlékmű, a ij <j Washington Obeliszk, a gyönyörű Jefferson- <j szobor, az impozáns Smithsonian Muzeum és Ji |j sok más. j> ]> A japán cseresznyefák is teljes pompájuk- |í ban virágzanak, csak az rontja a hatást, hogy (j <| a folyó — a Potomac —, melynek partján (j ezek a fák állnak, inkább szennycsatornához J> !' hasonlitható. Van persze más látnivaló is Washington- J | J» ban. Ott van a világhírű Fehér Ház, az elnök i| lakóhelye és közvetlenül előtte, a Lafayette <[ <| Parkban ott látunk négy sátrat, melyeket j> ! j azok a négerek vertek, akik elvesztették mun j i j> kájukat a déli ültetvényeken, nem tudnak uj ][ ]> munkát kapni és most Washingtonban van- i[ ji nak, hogy támogatást kapjanak a kormánytól, ij <[ Követelésük az, hogy a kormányközegek !| <[ 1.3 millió dollárt juttassanak uj lakások épi- ]> !> tésére és fedezzék annak a szakmai kiképzés- ji J» nek a költségét, amire nekik, a munkanélkü- j! beknek szükségük van. i! ji A Mississippi államból jött négerek meg- <[ j! szegték a törvényt sátraik felállításával, mert <j <[ a törvény kimondja, hogy az parkokban tilos. 11 <[ Akik e törvényt megszegik, $300 pénz- és 6 ] i ij hónapos börtönbüntetésben részesülnek. ]i J i Senkit nem tartóztattak le, senkit nem 11 ]> helyeztek vád alá, senkit nem büntettek meg, <j <| ami valószínűleg azt jelenti, hogy úgy a ha- || <j tóságok, mint a kormánykörök belátják, hogy ji ij a mississippi-i négerek panasza magasabbren- ji J> dü, mint a törvény, melyet "megszegtek." ij A négerek ugyanis azt mondják, hogy mun- ]! ji kájukból azért bocsátották el őket a déli gya- j J! potültetvényesek, mert résztvettek a néger < [ ij nép jogaiért folyó harcban. Az ültetvényesek ]j ij ezt tagadják és azt állítják, hogy a néger ji |j munkásokat azért bocsátották el, mert mun- ji j> kájukat ezután gépek végzik el és nincs rájuk jj jt szükség többé. ij <| Még ha el is fogadjuk az ültetvényesek ér- d ([ velését, a szövetségi kormány akkor is fele- J> ij les azért, hogy lakást és munkalehetőséget ji ]> biztosítson az elbocsátott munkásoknak. Ezért 'j j» a mississippi-i négerek követe'ése nagyon is ij <[ jogos. Csak az kellett volna, hogy a nége- ([ (j rek e jogos harcukat re egyedül, elszigetel- j ij ten folytassák, hanem a szervezett munkások ] j1 teljes erejükkel támogatásukra siessenek. Ez- j ] i zel biztosították volna harcuk kimenetelét. i | I A mississippi-i nézerek, már felszedték i i j sátraikat, virsratét’tek lakhe'yeikre és ott el- | ' | szántan folytatják harcukat mindaddig, amig ! !1 célkitűzéseiket el nem érik. j I ^VVWt/tAA/WVWVVVVWVXnn/VWVVVVVVVVVVXA/V ELLENTMONDAb, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Irta: LUSZTIG IMRE A magántulajdonon alapuló rendszer hívei manapság másról sem beszélnek, mint hogy milyen csodálatos prosperitás van ma az Egyesült Államokban és hogy ilyen nem volt az utolsó öt esztendő folyamán. Ha időt és fáradságot veszünk ínagunknak, hogy megnézzük, mi van a felszín alatt, láthatjuk, hogy ez a “csodálatos prosperitás” nem is olyan csodálatos és talán nem is prosperitás. Ezúttal nem a munkanélküliekre gondolunk, hanem azokra, akik minden héten megkapják a fizetésüket, de képtelenek adósságaikat megfizetni. Öngyilkos lett, mert zár alá helyezték bérét Néhány héttel ezelőtt beszámoltunk lapunkban Carl W. Clark öngyilkosságának körülményeiről. Ez a fiatalember öngyilkosságot követett el, amikor tudatták, hogy bérét zár alá helyezték és adóhátralékára fordították. Clark öngyilkossága országszerte nagy érdeklődést keltett és rámutatott arra, hogy milyen helyzetbe kerül az a munkás, akinek a bérét zár alá helyezik. A Wall Street Journal hosszú cikket közölt a kérdésről, melyben rámutatott a következőkre: Az ország gazdasága hitelvásárláson alapszik. Az amerikai vásárló közönség 86 milliárd dollár adósságot halmozott fel, mely 12%-al több mint egy esztendővel ezelőtt és 50%-al több mint 1961-ben volt. >*> 4M mm A jelszó ez: “Vásárolj most — fizess holnap:” Mindenféle áru kapható hitelre, minden nagyobb nehézség nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy sokan nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy mikor és mennyi adósságot vehetnek magukra, ami viszont azzal jár, hogy az adósoknak, akik bajba kerülnek, mindig több és több problémával kell megbirkózniok. A hitelezők hihetetlen hatalma Az ország legtöbb államában a hitelezők hihetetlen hatalommal rendelkeznek. Ha egy adós nem teljesiti kötelezettségét, a hitelező zár alá helyezteti a bérét és a munkáltató kénytelen a bért visz- szatartani és azt a hitelezőnek átadni. Egyre több munkás bérét helyezik zár alá. A múlt évben a Cook megyei bíróság 84.513 zár alá helyezést rendelt el, ami 15%-kal több mint egy évvel ezelőtt és 72%-os emelkedést jelent 1961-hez viszonyítva. Los Angeles megyében a bíróság 114,972 munkás ellen hozott zár alá helyezési döntést. Minden jel arra mutat, hogy a nagyobb városokban országszerte hasonló a helyzet és e számok hónapról hónapra emelkednek. Ez nem a teljes kép A fenti számok azonban nem adnak teljes képet arról, hogy hány munkás bérét adja át a munkáltató egészben, vagy részben a hitelezőknek, ahelyett, hogy azt a munkásnak fizetné ki. A hitelre árusító kereskedők nagyrésze olyan kötelezvényt irat alá a vásárlóval, mely szerint ő jogos arra, hogy abban az esetben, ha a hitelre vásárló nem fizeti a heti törlesztést, közvetlenül a munkáltatótól kollektálja azt be. Ha az ilyen módszert alkalmazó kereskedőkhöz hozzáadjuk a helyi, állami és szövetségi adókollektálókat is, akiknek szintén hatalmában áll adóhátralék fejében a munkások bérét lefoglalni, akkor fogalmat alkothatunk arról, hogy hány százezer és millió munkás kerül abba a helyzetbe, hogy bérét zár alá helyezik. Emelkedik a fizetésképtelenek száma Amikor egy hitelre vásárló “nyakig van az adósságban”, akkor sok esetben úgy próbál kikecmeregni, hogy hivatalosan, jogilag fizetésképtelennek nyilváníttatja magát és igy megszabadul az adósságtól, viszont soha többé hitelt nem vehet igénybe. Az e'mult évben 180.323 eövén szabadult meg i'ven módon adósságaitól és számuk ez évben va- lószinü'eg meghaladja a 200.000-et. Elbocsátják az adósokat Nagyon sok munkáltató bevezette azt a szokást, hogy ha a hitelező zár alá helyezteti valamelyik munkásának bérét, azt a munkást elbocsátii. még pedig azzal az indokkal, hogy az ilyen eljárás a vállalatnak pénzbe kerül. A General Motors chicagói üzemének személyi főnöke azt mondta, hogy az elmúlt év folyamán 45 munkást bocsátottak el. mert bérüket zár alá helyeztették. Számos más munkáltató országszerte hasonlóan cse’ekedett. Az ilyen munkanélkülivé vált munkások helyzete hasonló a régi világban bebörtönzött adósokéhoz, még kevésbé képesek adósságukat törleszteni. Az AFL-CIO szakszervezetek két vonalon harcolnak e probléma megoldásáért. Minden államban olyan törvényt akarnak megszavaztatni, amely nem engedné meg a munkások teljes bérének visz- szatartását, csupán 10%-át. Másrészt megtiltanák, hogy a munkáltató elbocsáthassa a munkását csak azért, mert a hitelező a bíróság segítségével zár alá helyeztette a munkás bérét. Az ÁFL-CO szakszervezetek harcolnak azért is, hogy a szövetségi kormány közegeit meggátolják abban, hogy zár alá helyezzék a munkások bérét a hátralékos adó bekollektálására. Sidney Yates, Illinois állam demokrata képviselője törvényjavaslatot terjesztett be, melynek értelmében a szövetségi kormány nem tarthatja visz- sza egy munkás fizetésének több mint 10 százalékát, ha a munkás fizetése havi 200 dollár, 20 százalékát, ha a munkás fizetése $200 és $500 között van és 50 százalékát, ha meghaladja a havi 500 dollárt. A fentiek rávilágítanak arra, hogy ez az egekig magasztalt “prosperitás” nem is olyan fényes, mint ahogy az első tekintetre látszik. Milliókra rúg azoknak a száma, akik jól táplálkoznak, jó lakásban élnek, van pénzük gyermekeik nevelésére, kellő orvosi kezelésre, utazásra és a modern élet minden kényelmére. Ugyanakkor milliók nélkülözik mindezt. Az ország lakosságának fele a kormány által megállapított nívón alul tengeti életét. A KÖZÉPKORI SZELLEM A St. John Egyetem és az Üzbek Népköztársaság Kérdezhetnék olvasóink, hogy n;i köze van a középkori szellemnek a St. John Egyetemhez? S mi köze van e kettőnek az Üzbek Népköztársasághoz? E kis cikknek éppen az a feladata, hogy ezt tisztázza. Ez év márciusában több egyetemi hallgatót kizártak a St. John Egyetemről azzal a váddal, hogy résztvettek egy tiltakozó felvonulásban, mely az egyetem jó hírnevét sértette. Az egyetemi hallgatók nem is tagadják, hogy résztvettek a tüntetésben, de tagadják, hogy ez sértette volna az egyetem jó hírnevét, sőt ellenkezőleg, a tüntetés az egyetem régi jó hirnevét volt hivatva visszaállítani. A diákokat még most sem helyezték vissza. Számos St. John egyetemi hallgató éhségsztrájkba lépett, hogy igy tiltakozzon az egyetemen ural- kadó "középkori szellem" ellen. A “középkori szellem” meghatározás nem tőlünk ered, hanem az egyetemi diákoktól, akik ugyanis eredetileg azért tüntettek, mert megtiltották nekik a véleménynyilvánítást a vezetőség azon döntésével szemben, melynek eredménye a szakszervezetet szervező tanárok elbocsátása volt. A “középkori szellem” kifejezés használata eszünkbe juttatja a N. Y. Times ápr. 3-i számának 21. oldalán megjelent cikket, mely arról a tanulmányról számolt be, melyet William E. Medlin, a Michigan Egyetem tanára végzett Üzbekisztánban. Medlin professzor rámutat arra, hogy ebben a közép-ázsiai országban 50 évvel ezelőtt középkori viszonyok uralkodtak. Akkor csupán a lakosság 5—10 százaléka tudott Írni és olvasni, nem volt akkor egvetlen középiskola sem az egész országban, felsőbb iskoláról és egyetemről nem is beszélve. Ma mindez a múlté, minden megváltozott. Ma már nincs egyetlen lakos sem, aki ne tudna Írni és olvasni. Ma már 75,000 technikus dolgozik az ország különböző iparaiban. Ma már 10,300 tudós, tanár és egyéb egyetemet végzett üzbek végez hasznos, építő munkát. Az összlakosság 21 százaléka iparban dolgozik, holott 50 esztendővel ezelőtt nem volt egyetlen ipari üzem sem az országban. “A csodával határos az a fejlődés — Írja Medlin professzor — ami az olaj, szén, természetes gáz és a villanygyártás terén észlelhető.” Dr. Medlin végül kihangsúlyozza, hogy e példátlan eredményt a szovjet rendszer főleg a közoktatás általánosítása révén érte el. Medlin professzor beszámolója alapján elgondolkozhatunk azon, hogyan lehetne a középkori szellemet eltávolítani mindenhol, ahol az még mindig megnyilatkozik. »•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••< NYUGDÍJBA MENJÜNK? NEM!!! EGY UJ OLVASÓT SZEREZZÜNK!
