Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-07 / 14. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 7, 1966 Victor Perlő: A HÁBORÚ KATONA! ÉS PÉNZÜGYI KITERJESZTÉSE A kongresszus rekordtörő gyorsasággal megszavazta az elnök 5 milliárd dolláros adóemelését; a közönség részéről ez az első, formális részletfizetése a vietnami háború számlájának. További megterhelést jelent az évi fölemelt jövedelmi adó és az infláció aránytalanul nagy kihatása az adókra. A hivatalos költségvetési számok a hadügyminisztérium nem a fizetésekre fordított kiadásainak 24%-os emelkedését mutatják az 1965-től 1967-ig terjedő költségvetési évekre. De a jelen költség- vetési év első 7 hónapjában a hadügyminisztérium 30%-kal többet költött fontos, uj megrendelésekre, mint a múlt év ugyanezen szakaszában. A legutóbbi, január havi jelentés szerint az emelkedés 40%. Johnson költségvetése még a háború kiterjesztésének költségeit is alábecsülte, nem beszélve a további terveiről. Ebből kifolyólag azt következtethetjük, hogy a költségvetés azt is alábecsüli, hogy mennyibe fog kerülni az amerikai népnek a vietnami háború. Kimutatja, hogy a dolgozókra kivetett adó 70 milli- árdról 86 milliárdra emelkedett — ez 16 milliárd dollár, vagyis 23 százalék. De a gazdagok, a jómódúak és a vállalatok adója 45 milliárdról csak 54 milliárdra emelkedett — mmdössze 9 milliárddal, azaz 20%-kal. (Lásd táblázatot.) Nyilvánvalóan politikai okokból a költségvetés tlábecsüli a dolgozókra kivetendő adót s túlbecsüli a gazdagokra eső részt. De még igy is azt mutatják a számok, hogy a vietnami háború adóterhének aránytalanul nagy részét a munkásság viseli. De a hadurak számára ez még csak előétel. Washingtonban az a hir járja, hogy nemsokára mind katonailag/ mind pénzügyileg kiterjesztik a háborút. A politikai, a katonai és a nagyüzemi héják, a közvéleménnyel szembeszállva és egymást buzdítva, különböző washingtoni jelentések szerint bármely nap megkezdhetik Észak-Vietnam nagyvárosainak bombázását. I Allen és Scott rovatirók szerint Johnson helybenhagyta a Haiphongtól 5 mérföldre fekvő nagy olajraktárak bombázását. A Wall Street számításai szerint ez év végén 500 ezer főnyi U.S. csapat lesz Vietnamban, sokkal több mint amennyire a költségvetést alapozták. A bankok nyomás alatt állnak, hogy a fegyverkezést és a kapcsolatos iparágakat finanszirozzák, de nem akarnak már többet kölcsönözni a kormánynak. Ehelyett sürgetik, hogy Johnson még nagyobb mértékben emelje az adókat. Semmi kétség sincs az iránt, hogy a kormány engedelmeskedni fog e kimondott parancsnak. Allen és Scott szerint Johnson, egy titkos gyűlésen közölte a demokrata kongresszusi vezetőkkel, hogy “bár nem szívesen,” de arra a meggyőződésre jutott, hogy “a vietnami háború emelkedő költségeinek fedezésére és az egyre jobban fenyegető infláció elkerülésére még több adókivetésre van szükség.” Körvonalazta azokat a javaslatokat, melyek kiküszöbölnék az 1964—65. évi jövedelmi adóleszállitásokat, melynek révén egyénektől további 6 milliárd és vállalatoktól 2.5 milliárd dollár jutna a kormánynak. De mindez ideig nem hallgatott a liberális közgazdászok véleményére, hogy törölje el a 7%-os gyárfelszerelési adóengedményt. Fowler pénzügyminiszter pedig azt mondotta a kongresszusi vezetőknek, hogy bármiféle magas-haszon adót ellenez. Ha nem vetnek ki ilyen adót, a jövedelmi adó fennállása óta ez lesz az első háború ilyen adók nélkül, bizonyitékul arra, hogy a nagyüzemek elég biztosak abban, hogy nagy pénzügyi kérdésekben nyugodtan figyelmen kívül hagyhatják a munkásságot. Johnson azt is mondta a demokratáknak, hogy elhalasztja az adóemelést az ezévi, április 15-i adófizetési határidő utánig és esetleg még nagyobb adóemelést fog javasolni a következő két vagy három évben. Mindezeknek az a be nem jelentett, de életbevágó következménye, hogy az amerikai halálozások Vietnamban, melyek most hivatalosan megszépítve hetenként 100—200-at tesznek ki, ezentúl naponta tesznek ki ennyit és hogy az atomtudósok itélet- napi órájának mutatója, a termonukláris háború veszélyének révén, sokkal közelebb kerül az éjfélhez. Annak ellenére, hogy Johnson mindez ideig túlteljesítette az előre elhíresztelt gonosztetteket, ennek nem kell megismétlődnie. Az amerikai nép a történelemhez uj szöveget irhát, evvel tartozik nemcsak saját magának, hanem a világnak is. A kormányhoz befolyó nagyobb adók az 1965-ös és 1967-es költségvetési évben (millió dollárokban) Tétel 1965 1967 Emelkedés valóságos - kalkulált összeg százalék Egyéni jövedelmi adók ............................................... 36,840 46,440 9,600 26.1 Alkalmazottak fizetési adója .................................. 16,905 24,339 7,434 44.0 Luxusadók ....................................................................... 14,570 13,257 1,313 9.0 Vámok .............................................................................. 1,442 1,845 403 27.9 A munkásságra eső teljes adó .................................. 69,757 85.881 ' 16,124 23.1 Másféle jövedelmi adók ............................................ 16,820 16,100 — 720 —4.3 Vállalati jövedelmi adók ............................................ 25,461 34,400 8,939 35.1 Birtok és ajándék adók.................. 2,716 3,301 585 21.5 Vagyonosokra eső teljes adó ...................................... 44,997 53,801 8,804 19.6 Nincsenek beleértve az egyéni adó-visszatéritések, mert ezeket nem az adólevonások vagy más források szerint osztályozzák. Elmaradói}, de fejlődő országok kiábrándulásai Újabban rossz híreket hallunk a fejlődő államok kapitalista elemeinek megmozdulásáról, sőt sikeres ellenforradalmi akcióiról. Indonézia polgári származású tisztikara összefogott az egyetemi hallgatókkal, akik jómódú családok gyermekei és eltávolították a népi demokráciák felé barátságos érzületű kormányt. Ghánában pedig az ottmaradt angol tőkések segítségével a katonai junta elmozdította az Afrika Egység legfőbb szimbólumát: Kwame Nkrumah-t. Nem lehetetlen, hogy Afrika és Dél-Amerika más országaiban is sikerül a katonai juntának ellenforradalmat létrehozni. Mi az oka ennek? Kétségtelen, hogy Dél-Amerika népe és Afrika nem régen felszabadult országai gyorsabb haladást vártak az iparban és mezőgazdaságban és ezáltal jobb életmódot. A rendelkezésükre álló eszközök gyorsabb ütemü javulásra nem voltak elégségesek. Bár az egész világon fejlődés volt úgy az iparban, mint az élelmiszerellátásban, ez a fejlett államokban erőteljesebb volt, mint a fejlődő országokban, ahol — éppen a túlnépesedés miatt — a több-termelés elégtelennek bizonyult. Az élelmiszer termelés fejlődésében Kelet- Európa és a Szovjetunió járnak elől, ahol az utolsó 10 évben 41%-os javulást észlelhetünk. Ezek az adatok természetesen a UN révén az amerikai sajtó rendelkezésére állanak, de az amerikai sajtó csak rosszat, vagy semmit sem ir a szocialista államokról. Latin-Amerika csak 21%-kal emelte élelmiszertermelését, Afrika pedig 13%-kal. Mi ennek az oka? A modern mezőgazdaság technikája igen nagy tőkebefektetést követel. Garst milliomos agrárszakértő (Kruscsev tanácsadója) kimutatta, hogy a mezőgazdaságban kétszer annyi tőke szükséges egy munkaerőre, mint az iparban. A befektetés jelentékeny része hosszú távra gazdaságos; ilyenek pl. az uj épületek, öntözési beruházások, műtrágyagyárak felállítása, stb. Ehhez nagy tőkebefektetés szükséges, amely csak a fejlett kapitalista államokban van felhalmozva. Az elmaradt országokban a szó igazi értelmében nincsenek számottevő feleslegek. Az alacsony nemzeti jövedelem miatt súlyos politikai problémákat okoz bármilyen beruházás. így ma a szabad afrikai nép gyakran olcsóbban adja el termékeit, mint a gyarmati időszakban. Az elmaradt országokban még jelentékeny a naturál- gazdaság (a pénznek alig van jelentősége) és az iparban a kézművesek és a kis üzemek vannak többségben. Ha van gazdagabb réteg, azok többletpénzüket pl. drágakövekbe fektetik, vagy pazarlásra költik. A fejletlen országokban hiányzik a kvalifikált, tapasztalattal biró réteg és ezért drágábban termelnek, mint a magas nívójú ipari országokban. Végül ne felejtsük el, hogy Afrikában sok kis államot csináltak, ami súlyos teherrel jár. Uj állam- apparátust kell kiépíteni, iskolákat, egészségügyi hálózatot teremteni és katonaságot felállítani, ami nagy áldozatot követel és igy a termelő-erők fejlesztésére nem sok marad. Felvethetjük azt a kérdést, hogy a szocialista államokban, különösen a Szovjetunióban miért sikerült egy emberöltő alatt a nehézipart megteremteni, bár a Szovjet két világháború pusztításának volt kitéve? A szocialista gazdasági rendszer egyik legfeltűnőbb előnye: a tőkeberuházások gyors irama. Ezt a kapitalista profit eltörlésével érik el, a népesség életszínvonalának csupán a szükségletre való korlátozása és a pazarlás, fényűzés majdnem teljes megszüntetése által. Amig a latin-amerikai államok felső rétegei fényűzésben még a U.S. és Európa uralkodó osztályát is felülmúlják, addig a szocialista országokban ezt megszüntették, ami lehetővé tette a beruházások gyorsabb ütemét. A nép műveltségének fejlesztése és a gyorsan fejlődő ipar alkalmat adott a bocskoros muzsiknak, hogy egy generáció alatt ipari munkássá fejlődjék. Tehát a szocialista rendszer megteremti a tőkeberuházás gyorsulását és műveltebb rétegek teremtését. Indonézia és Ghana nem mert áttérni a szocialista államok gazdasági rendszerére; próbálkoztak a “harmadik utón” haladni. Ez az ut seholsem bizonyult eredményesnek. Elmaradt állam csak akkor kap tőkét, ha a fél-gyarmati feltételeket elfogadja és ha olyan természeti kincsei vannak, amelyekre a nagy-kapitalista államoknak szükségük van. Evének pl. Venezuela nyersolaj forrásai, a Maláj félsziget gumiültetvényei és ásványkincsei Humanizmusból a kapitalista államok nem fekünek be tőkét, kivéve, ha a “kommunizmus veszélyét” látják. Ha a hidegháború megszűnne és a fegyverkezési kiadások csökkennének, akkor volna lehetőség az igy felszabaduló anyagi és szellemi erők egy részének a fejlődő, de elmaradt országok segítségére sietni. A világ ma 180 milliárd dollárt fordít fe<rvver- kezésre és amellett hatalmas szellemi energiát foglalkoztat e célra. Ha ez a helyzet megváltozna, a sok tudós, technikai szakember résztvehetne az elmaradt országok gyorsított fejlődésében. Az eladás művészetéről Köztudomású, hogy fogadott hazánkban az eladás művészetét a legmagasabb fokra emelték. Megnyilvánul ez az újságok hasábjain, a rádió- és televízió-műsorokban egyaránt. Az elárusítók ezer és egy különböző módszert használnak az árucikkek eladására. A háztelkeket és házakat árusítók például előveszik a telefonkönyvet és csak úgy találomra meghívnak száz, százötven egyént, férjet és feleséget, vacsorára. Akik a meghívásra megjelennek kitűnő vacsorát kapnak, ami kb. négy dollárba kerül fejenként. Mielőtt elfogyasztották volna a felszolgált vacsora utolsó fogását, a vendégek között elvegyült ügynökök a beszédet az ügynök által képviselt vállalat háztelkeire és házaira terelik. Egekig magasztalják azokat és a jó ebédet elfogyasztókat arra próbálják rábeszélni, hogy írják alá a vásárlási szerződést. A legtöbb vállalat képviselője úgy nyilatkozott, hogy ezzel az eladási módszerrel “a legtöbb embert, a legkevesebb kiadással és a legnagyobb ered ménnyel lehet elérni.” Egy cég 72,000 dollár kiadással egymillió dollár értékű háztelket és házat adott el. A háztelkek és házak nagy többsége Floridában és más déli államokban van. x’wwwwi/uwwwniMwmwxwfcVM'VMWWtwawf ! I MÉG MINDIG KAPHATÓ A ] , | Fáklyavivők j A két darab 12 inches lemez ára, j! ! szállítással együtt <[ $5.50 KÉRJEN HANGLEMEZ KATALÓGUST! !| A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA j 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 j* MAAMUVUUWMVUUWWWMAAAfWAammmMMWim A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • IA SZÁMOK BESZÉLNEK | írja: Eörsi Béla $ IS • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 •
